A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 4. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. 4. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 4. szamához. Budapest, 1903 január 25. Köztörvényi ügyekben. Újpest az előbb Ujmegyer nevet viselt telepből alakult községgé. Ez átalakulásból a dolog természeténél fogva, de az 1873 XXII. t.-c. 23. §. rendelkezésének hasonlatossága alapján is következik, hogy minden lakosnak közös használatra átengedett jogok, ezek közt a Dunapart használhatási joga is a lakosok egyetemét képező felperes községre szállott át. Felperes községre szállván át az előadottak szerint a minden lakos részére engedélyezett Dunapart-használhatási jog, az azt megszűnése folytán helyettesítő értéknek követelésére neki kereseti joga van és pedig alperes ellen : mert a parthasználati jogot helyettesitő és végérvényesen megállapított kártalanítási összeget ö vette fel és tartja hatalmában ; következésképpen, ha az, vagy annak bizonyos része megilleti felperest, csakis alperestől követelhető. A bpesti kir. tszék (1901. június hó 26-án 16,775. sz. a.) Sámuel Lázár dr. ügyv. áital képv. Újpest község közönségének, Rajna Béla dr. ügyv. által képv. gr K. Sándor ell. 315,917 K. 50 f. és jár. iránti r. perében következőleg it éltAlperes köteles felperesnek 315,917 K. 50 f. tökét és ennek 1899. dec. 8-tól számítandó 5% kamatát 15 nap a. végreh. terhével megfizetni A perköltségek felek között kölcsönösen megszüntettetnek. Megokol ás: Felperes keresetbe veszi azon kártalanítási összeget, melyet alperesnek a kir. Kúria határozatával part és meder kártalanítása cimén megítélt, és pedig az alapon, mert a fent kártalanított használati jogot alperes A) a. nyilatkozata szerint tulajdoni jogának íentartása mellett felperesnek biztosította. Alperes elsősorban felperes kereshetőségi jogát kifogásolja, mert felperes községet vele szemben jog nem illeti, a használati jog általa csak egyeseknek, nem pedig a községnek engedtetvén. A kir. tszék alp. ezen kifogását elvetendőnek találta a következő okokból: Ugyanis világos, hogy a parthasználati jog «minden lakosnak* adató t, alperes ezenfelül beismeri, hogy ezen jog tényleg és minden korlátozás nélkül, tehát nem a hivatkozott módon és megszorítással — a lakosok által gyakoroltatik is. Az alperes által szerződésileg biztosított terjedelmet illetőleg, a gyakorlat által meghatározott jog a kisajátítás folytán felperestől, illetve az ö jogán az érdekelt lakosoktól megvonatván — a kártalanítás közvetlenül alperesnek ítéltetett meg; ezen jog tehát más alakban, készpénzbeli ellenértékének alakjában jelenleg alperes rendelkezése alatt áll. Igaz ugyan, hogy a parthasználat közvetlenül csak a lakosoknak volt biztosítva, de ennek más alakban való biztosítására szükség sem volt addig, mig a jog a lakosok által természetben és közvetlenül volt gyakorolható, a jognak pénzértékkel való helyettesítése azonban az eredeti módon közvetlen gyakorolhatását kizárván, kell, hogy az annak ellenértékét képező vagyonnak ismét kivétel nélkül az összes lakosok által használhatósága a megfelelő alakban lehetővé tétessék, az összes lakosok szerződéses joga a változott viszonyoknak megfelelő módon ismét rendelkezésük alá jusson. Ezen cél elérésére magánjogi természetű intézményünk nem létezvén, az összes lakosok érdekeinek képviseltetése és az összes lakosokat illető magánjogi szervezet lehet hivatva, mely magában foglalja mindazon tulajdonságokat, melyek a fenti érdekeknek minden irányban való megóvását lehetővé teszik. Ezen közjogi szervezet jelen esetben a község, vagyis a személyekben folyton változó minden lakosok összessége; — mely az összesség vagyonjogi körébe jutván, az összes lakosoktól megvont használati jog ellenértéke ezzel minden lakos vagyonjogi körébe is jut, ezen ellenérték hasznában ismét minden lakos részesül. A használati jog ugyanis, nem egyes meghatározott személyeknek, hanem a lakosoknak, mint ilyeneknek biztosíttatott, a jogosítvány tehát nem a személyhez, hanem annak -lakos* községi tag minőségéhez volt fűzve, az egyest csakis mint az összesség tagját illette meg. Ily értelemben kell, hogy azt alperes kiállította légyen, abban a jog terjedelmét a gyakorlatnak megfelelően elismerve. Ezen jogért a lakosok alperesnek mit sem fizettek, a közvetlen díjazás kikötve nem lett, szerződéses jellege azonban abban rejlik, hogy a telepedés ellenében adatott, mely telepedés, illetve népessé tétel hivatva volt az alperes tulajdonát képező területek kihasználását fokozni és értékét így közvetve emelni. A községi törvényre hivatkozás sem talál a jelen esetben, mert az alperes által minden lakosnak biztosított jog közvetlenül, természetben lévén a kisajátitásig gyakorolható, a község szereplésére ezen jog gyakorolhatása szempontjából szükség nem volt, s azon alakjában a jogosítvány kezelés tárgyát sem képezhetvén, sem annak leltározására, sem gyakorlása szempontjából szabályozásra, sem bérbe adásra indok és szükség sem forgott fenn. Az alperesség tekintetében emelt kifogás ugyancsak nem állhat meg, mert ha az eddig gyakorolt jogtól közvetlenül nem is alperes fosztotta meg IHperest, mégis annak ellenértéke alperes tulajdonában van jelenleg, a kereset pedig nem is a megszűnt jog helyreállítására, hanem alperes kezén levő ellenértékének kiadására irányul A főváros ellen tehát felperes annál kevésbbé fordulhat, mert azon ellenértéket a főváros már kiadta a kisajátítási törv. érteim, alakilag jogosult alperes kezéhez, alperestől tehát indebitum cimén mit sem követelhetne. A 4/. a.-ra alperes nem hivatkozhatik, mert ott csak a közvetlen kártalanítás kérdése képezte a vita tárgyát, a kisajátítási törvény szempontjából való legitimatió, a fel- és alp. közt vitás jog kérdése ellenben mint magánjogi kérdés közigazgatási döntés alá nem tartozott és nem kerülhetett. Elvetendő volt végre az itélt dologra alapított kifogás is, mert az ilalmérési jogra vonatkozóan, jelen kérdést el sem dönthette, arra tehát alperes csak joghasonlatosság szempontjából hivatkozhatnék. De ily alakban sem talál a hivatkozás, mert világos, hogy az italmérési jog csakis a házzal biró telepeseknek engedtetett meg, a többi lakos tehát ily jogot nem szerzett, a jog az összeséget nem illette meg, az házbirtokával volt kapcsolatos; az egyes által külön-külön és saját jogán gyakoroltatott. A kisajátítási ügyben kelt határozatokra való hivatkozás ugyancsak alaptalan, mert ezen határozatok kizárólag a kártalanítást illetőleg intézkednek. A kisajátítási törvény által meghatározott legitimatió alapul vétele, a kártalanítandó ingatlan, vagy jog tulajdonát illető vitás kérdések érintetlen hagyása mellett, amint az a határozat vonatkozó indokolásában kétségtelenül kifejezésre _ jut. Érdemben: A felperességnek a fenti alakban és módon megállapítása után a kereseti jog cim vitás többé nem lehet. A jogcím a minden lakosnak szerződésileg biztosított és a 30 éven tuli gyakorlás által terjedelme tekintetében is meghatározott jog a part használathoz, melyet alperes a beismert tényeknek e tekintetben teljesen megfelelőnek elismer. Beismerésével szemben a 2-/. I. 4. pontban foglalt korlátozásra alperes tehát nem hivatkozhatik, de nem hivatkozhatik arra sem, hogy felperesnek bizonyos partrészlet most is rendelkezésére áll, sem pedig a vízjogi törv. által kiemelt szakaszaira. Nem hivatkozhatik alperes ezekre annál kevésbbé, mert indokainak tarthatatlanságát kétségtelenné teszi a kir. Kúriának jelen per alapját képező határozata, mely szerint a kereseti összeg alperesnek éppen az elvont part és meder használati jog kártalanítása fejében Ítéltetett meg, a kereseti jog értéke tehát már megállapittatott, vita tárgyává többé nem tehető. Jelen per tárgyát tehát kizárólag annak a megállapítása képezi csak, hogy felperesnek van-e igénye a kisajátított jogot illetőleg, s ha igen, mennyiben illeti meg felperest ezen jogát megállapított kártalanítási összeg. A felperesi jogigény és annak terjedelme fennebb már megállapittatott; ennek alapján pedig a kártalanítási összeg a keresetbe vett részében egészben megítélendőnek találtatott. A kir. Kúria többször idézett határozatában ugyanis egészben elfogadta B. Pál szakértő becslését indokai alapján, a mely indokokból világos, hogy a part használási jog csakis Újpest község érdekére figyelemmel birt a megállapított értékkel, vagyis a partot értékessé csakis a nagy iparral, sürü népességgel biró község területén fekvése teszi; csakis azon község lakosai javára való hasznosittatás adja meg a partnak a megállapított értéket. Ezt a jogot pedig a már kifejtettek szerint a község minden lakosa a község közönségének átengedvén, kétségtelen, hogy az ezért az ő kezéhez befolyt váltság összeget a jogosítottnak kiadni tartozik. Az egész kereseti összeget és annak az alperes általi kézhez vétel napjától számítandó 5% kamatot pedig a kir. tszék azért találta megítélendőnek, teljesen figyelmen kivül hagyva a telp. által keresetbe nem vett 75,000 K-ra vonatkozó felperesi érvelést — mert a kir. Kúria határozatából egyrészt kétségtelen, hogy a kereseti, illetve 128,400 frt és kamatai az ingatlan állagán felül kizárólag a part és meder használati jogért (part- és mederjog) Ítéltetett meg. Az alp. által fentartott tulajdonjog tehát érintetlen marad, másrészt csakis azon part használásáért, mely Ujp község forgalmi körébe esik, tehát kizárólag éppen a község szükségletére figyelemmel és a község érdekét véve a kártalanítás mértékéül. A Kúria által megállapított összeg tehát ellenértékét képezi éppen azon használati jognak, amit alperes az összes lakosoknak, tehát a község közönségének szerződésileg biztosított. Ily körülmények között alperes javára a megítélt összegbö levonásba hozható mi sem volt, mert az nem alperes használati érdekének ellenértéke, s ha alperes a kérdéses partot használta is, a felperességnek a fenti alakban megoldása mellett a kártalanítási összeghez való igénye, a község területén birt ingatlanai és gazdasága révén, ezen megoldás keretében a község többi lakosainak egyenlően kielégítettnek mutatkozik. A lakosok által nem gyakorolt malomjog és halászatért alperes a hivatkozott e. b. határozat XI. p. szerint külön kártalanittatott.