A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 4. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. 4. [r.]

u A JOG A kamatok az egész felvett összeg után mint késedelmi kamatok voltak megítélendők, amennyiben alperes az egész összeget a felvételkor tartozott volna kiadni, stb. Hogy a kir. Kúria a 128,400 frt utáni kamatot 1895 máj. 1-től itélte meg, kitűnik a kir. Kúria határozatainak az alsóbiróságok határozataival való egybevetéséből. Ugyanis 1893 ápr. 1-től való kamatozással 131,668 frt, 1896. szept. 24-től való kamatozással 16,669 frt változatlanul azelsőbiróság határozatából átvétetett; az 1894 febr. 1-től kamatozó 18,039 frt. 60 k. az e. b. határozat IX. p.-ban foglalt ingatlanoknak a másodbirósági határozattal leiemelt kártalanítás összege; kétségtelen tehát, hogy a kérdéses 128,400 frt. külön kártalanítás a kir Kúria által 1895 máj. 1-től kamatozással megítélt 508,233 frt 74 kr.-ban foglaltatik stb. A perköltséget a kir. tszék a felperesség vitás voltára figyelemmel találta lelek közt megszüntetendőnek stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902. január 7-én 6,568. sz. a.) .z eJsö bíróság ítéletét megváltoztatja: felperest keresetével elutasítja s végreh. terhével kötelezi, hogy alperesnek 15. nap a. 3,000 K. perk. fizessen stb. Megokolás: Nem vitás peres felek között, hogy Újpest községet az 1840. évben gr. K. István, az alperes atyja és a hogy előadja,Káposztásmegyeri birtokából kikerekített területen telepítés utján szerződés mellett létesítette, melyet a 3 /. Ítélet tanúsítása szerint az egyes telepúltekkel külön külön-kötött volt. A 3 /. sz. ítélet stb. tartalmának és a per összes egyéb adatainak gondos és szabad mérlegelése alapján megállapítható, hogy a telepítési szerződés az ellenirathoz másolatban csatolt mellékletnek megfelelő tartalommal bir, amely szerint a telepítő földesúr, a házhelyet és egyéb jogosítványokat a II. p. elsorolt ellenszolgáltatások ellenében az egyes települőknek juttatta; csupán az I. 8. a. jelzett területeket engedve oda a keletkezendő községnek, mint ilyennek templom, és községház építésére s temetőnek, mégpedig ingyen és anélkül, hogy a települők ama kötelezettségeikért, melyeket a telepitővel szemben szerződésileg viszonszolgáltatásképpen magukra vállaltak, a község mint ilyen bárminő felelősséggel terheltetett volna. A települőket s ezek jogutódait illette tehát a 2 /. szerződés I. 4. p.-ban meghatározott az a jogosultság is, hogy a «káposztásmegyeri Dunaparton az uraságoktól kimutaíand > helyen való kikötőt szabadon és közösen használhatják, ugy mindazonáltal, hogy a dunai hajókázást és az ezzel egybekötött hajóvontatást nem gátolhatják.* Hogy felperes község, mint ilyen egyáltalán, avagy telepes lakosai is, más egyéb szerződést kötöttek volna valaha akár gr. K. I.-val. akár pedig az alperessel a Dunapart használata iránt, alperes tagadásával szemben felperes nem bizonyította; sőt válasziratában kifejezetten beismerte, hogy ily szerződést egyáltalán nem kötött és hogy a Durtapart használatát ily szerződés alapján meg nem szerezte; amennyiben tehát keresetében az A. alatti nyilatk. alapján azt vitatta, hogy e szerint az egész Újpest Dunapart használása Újpest község közönségét illette: ez az álláspontja annál tarthatatlanabb, mert válasziratában kifejezetten beismerte, hogy alperes az A. a nyilatkozattal semminemű jogot át nem engedett, sem uj személyekre a joghasználatot ki nem terjesztette. Minélfogva valónak kell elfogadni alperesnek azt az előadását, hogy az A. a nyilatkozat tartalma, amennyiben a szerződés tartalmától elüt, tehát éppen a felp. községre, mint ilyenre és a joghasználat terjedelmére vonatkozó részében, tévedés eredménye; mivel hogy alperes csupán csak azt kívánta azzal a kisajátító székes főv. irányában tanúsítani, hogy a kisajátítással érintett Dunaparthoz, noha ennek tulajdonjoga kizárólag őt illeti, —Újpest község vele szerződési visszonyba jutott, telepes lakosainak is van e viszonynál fogva bizonyos használati igénye; az t. i., amit ezeknek a szerződés biztosított és ami felett, bár a használati jog a válaszirat szerint őt is illette, egyoldalúan 3-dik személyek és így felp. község közönsége javára is, amint érvényesen nem rendelkezhetett, ugy rendelkezni egyáltalán nem is akart. Amiből az is nyilvánvaló, hogy mivel abban alperesnek jogalkotó ténye nem foglaltik, belőle felperes kereseti igényének támogatására érvet joghatálylyal nem meríthet. Ezek alapján, minthogy felperes az alperes tagadásával szemben azt sem bizonyította, hogy Ujp. község mint ilyen a Dunapartot tényleg birtokolta s használta volna, alaposnak kell tekinteni alperesnek azt a kifogását, hogy felp. községnek az alp. gr. tulajdonához tartozott, s a telepes lakosoknak is csak korlátolt és nem is kizárólagos használatra átengedett Dunapart és meder kisajátított részeért fizetett kártalanítási összeghez kereshetőségi joga nincs. Miértis az alsóbirói itélet megváltoztatásával felp. község kiizünségét keresetével ehhez való jogosultság hiányában elutasítani s az 1868: LIV. t.-c. 251. §. alapján, noha a per körülményeire való tekintettel, mérsékelt perköltségben is marasztalni kellett. A m. kir. Kúria (1903 január 7-én 2,494/P. sz. a.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával felperesnek kereseti joga alperes ellenében megállapíttatik, minek folytán a kir. ítélőtábla a per tárgyának érdemben megbirálására utasittatik stb. Megokolás: Ha szó férhetne is ahhoz, hogy az alperes apja és jogelőde által a káposztásmegyeri pusztán eszközlött telepítés által község létesítése céloztatott, a peres feleknek e tekintetben egyező előadásából bizonyos, hogy Újpest az előbb Ujmegyer nevet viselt telepből alakult községgé. Ez átalakulásból a dolog természeténé) fogva.de az 1873. XXII. t.-c. 23. §. rendelkezésének hasonlatossága alapján is következik, hogy minden lakosnak közös használatra átengedett jogok, ezek közt a dunapart használhatási joga is, a lakosok egyetemét képező felperes községre szállott át. Egyébiránt, hogy a szerződésben engedélyezett Dunapart használhatási jogot a telepnek községgé alakulása után, alperes maga is a felperes községére átszállottnak tekintette, kétségtelen alperesnek a keresethez csatolt nyilatkozatából, melyben kijelentette, hogy a parthasználati jogot Újpest község közönségének és nem az egyes volt telepeseknek biztosította.Felperes községre szállván át az előadottak szerint a minden lakos részére engedélyezett Dunapart használhatási jog, az azt megszűnése folytán helyettesitő értéknek követelésére neki kereseti joga van és pedig alp. ellen. Mert a perhasználati jogot helyettesítő és végérvényesen megállapított kártalanítási összeget ő vette fel és tartja hatalmában; következésképen, ha a vagyonnak bizonyos része megilleti felperest, csakis az alperestől követtelhető. Annak a kérdésnek eldöntése azután, hogy az alperes által felvett kártalanítás összegében benfoglaltatik-e és minő mérvben a felperest illetett parthasználásl jognak az egyenértéke? a per tulajdonképeni érdeme megbirálásának fogja tárgyát képezni. Mindezeknél fogva alperesnek a felperes kereseti joga, s az alperesség ellen emelt kifogásai elvetendők voltak és a másodbiróság, mivel a per tárgyára ki nem terjeszkedett s igy felülvizsgálható másodbirói határozat nem létezik, a per tárgyának érdemi megbirálására volt utasítandó, annál inkább, mert ezt az alperes részéről az itélt dolog beálltára alapított kifogás sem gátolja. Ugyanis, sem a Bpest székesfőv. által létesített Káposztás megyeri vizmű céljára kisajátított területeknek és tartozékainak kártalanítása, sem az Újpest községben gyakorolt italmérési jogért megállapított kártalanítási összegekre vonatkozó igényjogosultság iránt lefolyt ügynek a most per tárgyává tett kérdés tárgyát nem képezte, de mivel sem az egyik, sem a másik ügyben a most perben álló felek, ellenfelekként nem állottak, nem is képezhette. De különben is az említett kisajátítási kártalanítási ügyben a kisajátítás folytán kártalanítást követelőknek igénye csakis a kisajátító székesfőv.-sal szemben intéztetett el; a regale-kártalanitási ügyben pedig egyénileg külön- s önállóan gyakorolt, jelen perben pedig közös és nem külön egyéni jogról volt, illelőleg van szó, tehát a két ügynek tárgya sem azonos. Az a körülmény, hogy a szerződő felek a létesíteni kívánt ügyletről okiratot állítottak ki, nem zárja ki annak lehetőségét és bizonyítását, hogy a kiállított okirat nem tartalmazza a feleknek valódi szerződési akaratát és akaratkijelentését : mert a szerződés a valódi akarategységgel és ennek kijelentésével létesült. A vételi szerződésakként jött létre, hogy eladó az illető gépet jókarban tartozik alpereseknek átadni és hogy az illető gép használhatóságát a hatósági kazánvizsgálat eredménye is tanúsítsa : következésképpen ha ezek a lényeges kikötések teljesedésbe nem mennek, alperesek maguk részéről a szerződést teljesíteni nem kötelesek, sőt a szerződéstói még akkor is elállhattak, ha a szerződésben esetleg kiköttetett az. hogy a vételi ügylet fel nem bontható, mert az ilyen kikötés nem vonatkozhatik arra az esetre, ha eladó a vétel tárgyának állagára vonatkozó lényeges kikötésnek eleget nem tesz. (A m. kir. Kúria felülvizsg tanácsa 1902 okt. 21. VJ. 173/1902 sz. a.) Téves alperesnek az az érvelése, hogy a res judicf.ta kifogásával csakis az alperes élhetne, és hogy res judicata megállapítása csak a kereset elutasítását, de sohasem annak megítélését vonhatja maga után ; mert az alperes kifogásaival és támadásaival szemben a felperesnek éppen oly joga van az itélt dologra hivatkozni, mint alperesnek a keresettel szemben. A m. kir. Kúria felúlvizsg. tanácsa 1902 okt. 16. G. 130/1902 sz. a.j A Jászkun V. Statútum i. pontjának világos rendelkezése szerint a hátramaradt özvegy férje javaiból eltartást (intertentiot) követelhet, és a felhívott Statútum nem tartalmaz oly rendelkezést, mely szerint abban az esetben, ha az elhalt fél első házasságából gyermekek maradnak vissza, az özvegyi tartás mértéke még akkor is egy gyermek részére volna szorítható, ha az özvegy eltartására nem volna elegendő, annálfogva felperes, mint özvegy, eltartás fejében a hátramaradt gyermekek számára való tekintet nélkül jogszerűen követelheti azt az öszeget, ami társadalmi állásánál és életviszonyainál fogva, a férj hátrahagyott vagyona jövedelmére való tekintettel, életfentartásának és egyéb szükségleteinek megfelel. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 okt. 14. G. 168/902. sz. a.) Jóllehet, ha valaki a foganatosított zárlat által jogaiban sérelmet szenved, a végr. törv. 216. S-ában foglalt joghasonlatosságnál fogva nincs elzárva attól, hogy ebbeli sérelmének orvoslása végett a foganatosított zárlat megszüntetése iránt keresetet indíthasson. Az ez iránti keresetét azonban csak a végrehajtást foganatosító bíróságnál indíthatja. Minthogy pedig a végrehajtási eljárás soián indítható perekré nézve a végr. törv.-ben kijelölt bíróságok ügybiróságoknak tekintendők, a melyektől eltérésnek helye nincs, ez oly pergátló akadály, mely a S E. 27. §-a értelmében az eljárás bármely fokán hivatalból is figyelembe veendő. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 decemb 4. 1. G. 344/1902 sz. a.)