A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 52. szám - Hites könyvvizsgálók Németországban

A JOG 381 Az egyes sajtóbüncselekmények tekintetében azután mindig más és más irányban vannak a vizsgálatnak különös feladatai, így különösen: A btkv, 134. %-ába ütköző felségséités esetén meg kell állapítani, vájjon egyenes volt-e a felhívás s alkalmas-e arra, hogy felségsértést idézzen elő, továbbá, hogy tudta-e a szerző mit tesz, miután ezek nélkül a btkv. 134. §-ába ütköző sajtóbüntett el nem követhető. Ugyanígy vizsgálat tárgy ává teendő a btkv. i4g. és 158. %-ába ütköző sajtóbüntett esetén a felhívás egyenes és komoly volta, annak tudata és hogy alkalmas volt-e a felhívás a btkv. 142. 143. és 14 i. ij-ába ütköző hűtlenség vagy a btkv. IV. fejezetében felsorolt lázadások elkövetésére ? A btkv. 146. %-ába ütköző hűtlenség esetén vizsgálat tárgyává teendő, fontos volt az az okirat, adat, mely közzététetett, hogy a magyar állam vagy a monarchia érdekeit vagy biztonságát fenyegeti-e a közlés ? A btkv. 1-1. §-a eseten megállapítandó a felhívás komolyságán kivül vizsgálat utján, vájjon bekövetkezett-e az eredmény vagy sem, mert ettől függ a minősítés és a büntetés mérve. A btkv. i72. %-ába ütköző izgatás sajtóvétségénél vizsgálat tárgyává teendő a felhívás komolyságán kivül, hogy vájjon törvényes hatáskörében adta-e ki a hatóság a rendeletet, mert csak akkor büntethető ; a btkv. 173. § ába ütköző lázitásnál pedig, hogy vájjon nem e ,ogos bírálatról van szó, vagy tényleg támadás-e a közlemény s az ez iránti adatok összegyüjtendők. A btkv. l74. §-a esetén hivatalból vizsgálat tárgyává teendő a 3 havi elévülés. A btkv. 248. §-a esetén vizsgálat tárgyává teendő az irat vagy nyomtatvány vagy képes ábrázolat és azok tartalma, vájjon az irói s illetve művészi beccsel bir-e vagy pornographicus-e s hogy vajion nem-e egy irodalmi vagy művészi irányt képvisel, mert ez esetben a otkv. 248. §-a nincsen megsértve, még ha a túlságos szeméremérzet, vagy vallási fanatismus kivetni valót is talál benne. (Folytatása következik.) Belföld. A Magyar Jogászegyesület f. hó 19-iki ülésében Gábor Gyula dr., fővárosi ügyvéd, tartalékos honvéd százados-hadbíró tartalmas és érdékes előadást tartott. Az értekezés elején reámutatott a közönséges és katonai bűncselekmények közti külömbségre s ehhez képest arra, hogy mi a büntetés céljaira való tekintettel a külömbség a katonai és a közönséges büntetés között. Ismertette ezután a honvédfogházakat, belső berendezésüket s kimutatja, hogy azok teljesen modern letartóztatási intézetek. Szólott még a katonai börtönök ra'omunkájáról, a katonai rabélelmezésről s mindezek kapcsán néhány reform-eszmét vetett fel, melyeknek íegfontosabbja a katonai bűnügyi statisztika tudományos művelése s a katonai rabsegités ügye. Adatokat közölt a katonai bűnügyek statisztikájából s reámutatott különösen a katonáknál előforduló lopások ijesztő nagy számára. A feltételes elitélést és feltételes szabadiábrahelyezést behozandónak véli oly szellemben, mint azt a legutóbbi francia javaslat tette. Az elödást a nagyszámú jogászközönség, melynek soraiban ott volt Kere sztes Károly tábornok hadbíró, M a n h e r alezredes-hadbiró, M é r e y őrnagy hadbíró és Szép Sándor százados-hadbiró, — nagy tetszéssel fogadta. Külföld. Hites könyvvizsgálók Németországban. Németországban, mint nálunk most, azelőtt az úgynevezett könyvszakértőket esetröl-esetre a bíróságok nevezték ki és ilyen bíróilag kinevezett könyvvizsgálók tájékoztatták abiróságokat csődök, felszámolások, a részvényesek kérte könyvvizsgálatok, bűnügyek, stb. alkalmával a megvizsgált könyvek mibenállásáról. Az uj német kereskedelmi törvény azonban rendkívül kiszélesítette és állandósította is a könyvvizsgálók feladatait, ugy, hogy mindinkább meggyökerezett részvénytársulati és kereskedelmi körökben az a nézet, hogy a könyvszakértők esetröl-esetre való kinevezése nem függhet a bíróságok tetszésétől, hanem kellő készültségü oly állandó könyvvizsgálók kinevezéséről kell gondoskodni, akik ugy a bíróságoknak, valamint társas- és magáncégeknek folyvást rendelkezésükre állanak s megbízhatóságukhoz kétség nem férhet. Már 1888-ban a hamburgi kereskedelmi kamara lépéseket tett aziránt, hogy a hites könyvvizsgálók kinevezése jogával a kereskedelmi kamarák ruháztassanak fel, 1896 ban pedig a braunschweigi kereskedelmi kamara tett ez irányban további lépéseket. E kívánságnak több kormány eleget is tett, azzal a módosítással, hogy a könyvrevizorok kinevezése jogával nemcsak a kamarákat, hanem a szervezett kereskedelmi testületeket is felruházta. Eközben megalakult a középnémetországi kereskedelmi kamarák köteléke, amely a nyilvános könyvvizsgálók kinevezésére és azok működésére vonatkozólag szabályzatot dolgozott ki, amely kormánymegerősitést nyert és a kötelékhez tartozó kereskedelmi kamarák területén felállított revizorokra nézve közkötelező. A kinevezést szabályozó regulativum a következő: 1. §. Nyilvános könyvvizsgálók azon kamara által neveztetnek ki, amelynek területén az illetők állandó lakással birnak, és pedig akként, hogy a bármikor visszavonható kinevezés érvénye csak addig tart, amig a kinevezett revizor a kamara területén lakik. 2. §. A kinevezés megtörténte előtt a szükségesség, valamint az illető képzettsége, szakismeretei és alkalmazhatósága elbírálás tárgyává teendő. Különösen figyelembe veendő, hogy a jelentkező képes-e a könyvvitel módját, tekintettel az üzletek sajátosságaira és terjedelmére, gyorsan felismerni és megítélni. A kamarának jogában áll mindezekről egy már kinevezett, hites könyvvizsgáló jelenlétében megtartandó próbavizsgálat megtartása utján megyőződni. 3. §. A kinevezett könyvvizsgáló, miután Írásbeli nyilatkozatban kijelenti, hogy a kamara által a könyvvizsgálók működésére vonatkozólag alkotott szabályzatnak magát aláveti, a kereskedelmi kamara előtt a következő esküt teszi le: «En esküszöm a mindenható és mindentudó Istenié, hogy mint nyilvános könyvvizsgáló a fennálló szabályokat hűségesen megtartom, kötelességeimet lelkiismeretesen teljesítem s a tőlem, mint könyvvizsgálótól kivánt véleményeket pártatlanul, legjobb meggyőződésem szerint állítom ki. Isten engem ugy segéljen !> 4. §. A kinevezést és eskütételt az illető kamara megfelelő módon közzétenni s a kinevezett könyvvizsgáló nevét az e célra szolgáló lajstromba bevezetni tartozik; e lajstromot a hivatalos órákban bárki megtekintheti. A kinevezett könyvvizsgáló részére kinevezési okmány állítandó ki, amely egyszersmind a könyvvizsgálókra nézve kötelező szabályzat lenyomatát is tartalmazza. 5. §. A könyvvizsgálók lajstromába eszközölt bejegyzések és törlések egy központi helyül szolgáló kamarának bejelentendők, amely a közleményt a kötelékhez tartozó összes kamarák tudomására hozza. 6. §. A könyvvizsgálók törlésbe hozatnak: a könyvvizsgáló által az illetékes kamarához benyújtott lemondás alapján; ha a könyvvizsgáló elhalálozik, ha lakhelyét azon kamara területéről, melytől kinevezését kapta, máshova helyezi át, végül, ha a kinevezés visszavonatik. Ha a könyvvizsgáló a lajstromból töröltetett, kinevezési okmánya az illető kamara által bevonandó. A törlések épp ugy közzéteendők, mint a bejegyzések. 7. §. A könyvvizsgáló ellen emelt panasz azon kamara elé terjesztendő, amelytől az illető kinevezését nyerte. A panasz a kamara által megvizsgálandó s az ügyben határozat hozandó. 8. §. A revizor és azon egyén közt, aki őt valamely könyvvizsgálattal megbízta, a munkadíj kérdésében felmerülő peres ügyben az illetékes kamara kebelében alakítandó választott bíróság dönt. A választott bíróság három tagból áll s ezek egyikének hites könyvvizsgálónak kell lenni. Elnökét a bíróság maga választja. A választott bíróság, ha abba a munkaadó beleegyezik, a felmerült ügyben végérvényesen dönt. A hites könyvvizsgálók részére a kötelék a következő közkötelező szabályzatot adta ki: 1. §. A hites könyvvizsgáló kinevezése bármikor visszavonható és csak addig ét vényes, amig a könyvvizsgáló a kinevező kamara területén lakik. 2. §. Lakásváltoztatás esetén erről a kinevező kamara haladéktalanul értesitendő. 3. §. A könyvvizsgáló köteles megbízója és közte tevékenysége vagy a munkadíj ügyében felmerült kérdéseket eldöntés végett az illetékes kamara elé terjeszteni. A munkadíj megállapítását, eltérő nézetek felmerülte esetén a kamara választott bíróságra bízza, amely három tagból áll, kiknek egyike könyvvizsgáló. 4. §. A könyvvizsgáló köteles valamely munka elvállalása alkalmával a jelen szabályzatot a megbízóval közölni és kívánatára a szabályzat egy példányát átadni. Egyszersmind köteles a megbízások elvállalása és teljesítése alkalmával kinevezési okmányát magánál tartani és kívánatra felmutatni. 5. §. Ha a könyvvizsgáló meghal, hivatalát önként leteszi, a kamara területéről eltávozik vagy ha a könyvvizsgálók lajstromából törültetik, kinevezési okmányát az illetékes kamarának visszaadni köteles. 6. §. Minden megbízás a célnak megfelelően lelkiismeretesen s a könyvvizsgáló legjobb tudása szerint végzendő el. Ha a körülmények más eljárást nem követelnek, vagy ha a megbízó a vizsgálat kibővítését vagy szűkebb körre szorítását nem kívánja, a könyvvizsgálónak különösen a következőkre kell figyelmét kiterjeszteni: mindenekelőtt meggyőződik arról, hogy a megnyitás az előző évi zárómérleggel egyezik-e; ennek megtörténtével az alapkönyveket (pénztárkönyv, napló, bevásárlási és eladási könyv stb.) vizsgálja meg, összehasonlítva a támlapokat (nyugták, faktúrák, szállítólevelek, bérkönyvek stb.) a könyvekbe eszközölt bejegyzésekkel, végül pedig megállapítja az alapkönyvekből a főkönyvbe történt átvezetések helyességét. Hogy további munkálatok, nevezetesen a pénztárak, a váltó- és értékpapír-állomány, a leltárba felvett ingók, a gyártmányok és félgyártmányok értékkiszámitása. a bevételek, kamat- és muukabérkiadások helyességének, a javítások, uj építkezések stb. felszámítása megvizsgálandó-e, a körülményektől függ és a megbízóval a revízió kezdete előtt állapi-