A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 51. szám - Uj váltótörvény Oroszországban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSAGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 51. számához. Budapest, 1903 december 20. Köztörvényi ügy ekben. Igaz ugyan, hogy az 1881: LX. t.-c. 72. §-a szerinti törvényes zálogjoga a bérbeadó háztulajdonosnak a bérelt helyisegekben levő ingokra. tehát ha a bérlőnek albérlője van ennek is a bérelt helyiségben levő ingóira is kiterjed, azonban e 8. azt nem zárja ki, amidon a háztulajdonos ezen jogával nem él hogy n bérbevevő az albérlője elleni bérkövetelésére nézve törvényes zálogjogot érvényesíthessen, mert aszerint tekintve hogy a követe les természetéhez van kötve, az elsőbbséget igénylő bérlő ezt a jogot az albérlője ellen érvényesíteni jogosítva van, A nvaradi kir. [Ítélőtábla (1902 június 12-én 1,889. sz. a.) H. Albertnek, Sz. Fülöp és neje elleni 160 K. ir. végrehajtási ügyében következőleg végzett: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti, a R. M. és fia végrehajtató cég által felfolyamodással megtámadott azt a részét pedig, mely szerint az árverésen befolyt vételárból az előnyös tételek után fenmaradt 33 K. 85 f. vételár hátralékot R. S. bérlő és további bérbeadó házbér követeléiére, követelésének fennállása igazolásától feltételezetten sorozta, megváltoztatja s a 32 K. 85 f. vételár hátralékból 26 K. 40 f. H. A. javára, 7 K. 45 f. s az összes letéti kamatokat pedig R M. és fia cég javára sorozza s ezen összegeket a most nevezett hitelezők részére rendeli kiutalni s kötelezi R. S. igénylöt, hjgy a felfolyamodásért ezennel 6 K. 40 f.-ben megállapított költséget 15 nap. a. vé^reh. terhe melleit R. M. és fia cégnek fizessen meg stb. Indokok: Az 1888: LX. t.-c. 72. §. érteim, a bérbeadót törv. zljog a kibérelt helyiségben levő ingóságokra félévi bérö-szeg erejéig a bérlő ellenében illeti meg. Minthogy pedig igénylő R. S., csak a sorrendi tárgyaláson tett beismerése szerint az a ház, ahol az árverés foganatosittatott, K. M. K. tulajdonát képezi s a nevezett háztulajdonostól ö bérelte ki; s az általa bérelt házban Sz. Fülöp és neje csak albérletben laknak, arra való tekintettel, hogy a törvényes zjogot megállapító rendelkezés szoros magyarázata kivételes rendelkezést képez és a hivatott törv. szakasz nem tartalmazza azt, hogy a törvényes zálogjog a bérlöt is megilleti az albérlő ellen, a bérlő által bejelentett házbérkövetelést a végrehajtató hitelezők követelését megelőzően helytelenül sorozta az eisöbiróság. miértis végzésének felfolyamodássa! megtámadott azt a részét megváltoztatni, R. Sándort házbárkövetelésének sorozása iránti kérelmével elutasítani és az előnyös tételek levonása után fenmaradó vételárhátralékot, a foglaltató hitelezők részére a sorrendi tárgyalási jkvben foglalt egyezséghez képest sorozni s annak részükre leendő kiutalását elrendelni s R. Sándor bérlőt, mint aki a felfolyamodásra okot szolgáltatott, a sikeres felfolyamodás költségeinek felfolyamodó részére leendő megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1903 okt. 28-án 6,466. sz. a.) A II. bíróság végzése megváltoztattatik és az elsőbiróság végzése hagyatik helyben. Mert: igaz ugyan, hogy az 1881: LX. t.-c. 72. §-a szerinti törvényes zálogjoga a bérbeadó háztulajdonosnak, a bérelt helyiségekben levő ingókra, tehát ha a bérlőnek albérlője van, ennek is a bérelt helyiségben levő ingóira kiterjed, azonban e §. ezt nem zárja ki. amidőn a háztulajdonos ezen jogával nem él, hogy a bérbevevő az albérlője elleni bérkövetelésére nézve törvényes zálogjogot érvényesíthessen, mert aszerint tekintve, hogy a követelés természetéhez van kötve, az elsőbbséget igénylő bérlő a jelen esetben azt a jogot az albérlője ellen érvényesíteni jogosítva van. Alperes egy okiratba foglalt szerződésre három ügyvéddel lépett, az okiratban felsorolt községekbeli földterületeknek a vasút céljára egyezségi uton való megszerzése körüli eljárásra nézve, de az egyes ügyvédek részéről elvégzendő munka a három ügyvéd közt megosztatott olykép, hogy minden egyes ügyvéd a részére beosztott községcsoportban fogja az egyezségkötési munkákat végezni. Ebből a munka-megosztásból és abból a jogszabályból, hogy mindenki csak a saját munkájának diját követelheti, következik az hogy á három ügyvéd nem együttesen, hanem kulonkülön van jogosítva az ígért jutalomdijnak reá esc részét követelni és ennek kiszámítása alapjául nem az összss községekre nézve az okiratban kitett legmagasabb kártalanítási ar atlaga és az összes községekben kisajátítás alá eső területekert, akar barátságos egyezség, akár birói kártalanítási eljárás utján kinzetendő kártalanítási ár átlagos összege összehasonlításából eredményezett megtakarítás szolgál ; következeskép az a körülmény, hogy az összes községekben kisajátítás ala eso területekért kifizetendő kártalanítási összeg amiatt, mivel azJ^szes községbeli földbirtokosok ellen a kártalanítási bírói eljárás meg befejezve nincs, a felperest illető jutalomdíj kiszámításának akadályául nem szolgálna. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1902 okt. 17. G. 247. sz.) F. Ákos dr, ügyvéd dicső-szent-mártoni lakos felperesnek, dr. O. Géza ügyvéd által képviselt Z.Szilárd műegyetemi m. tanár vasútépítési vállalkozó mérnök ellen 484 kor. és 598 kor. ügyvédi jutalomdíj iránt a dicső-szent-mártoni kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő Ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítélete megváltoztattatik; felperes midkét keresetével ez úttal elutasittatik és végrehajtás terhe mellett arra köteleztetik, hogy alperesnek 1 korona elsőbirósági és 111 korona 30 fillér felülvizsgálati költséget 8 nap alatt fizessen. Indokok: Alaptalan alperesnek a S. E. 185. §-a c) pontjára alapított az a panasza, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt sértett, amikoi O. Géza dr. tanúvallomását bizonyítékul el nem fogadta és annak okait az Ítéletben kellőleg elő nem adta. A felebbezési bíróság a tanúvallomások bizonyító erejét a S. E. 64. § a szerint szabadon mérlegelhette és csak indokolni tartozott azt, hogy az említett tanú vallomását bizonyítékul miért nem fogadta el. Eme indokolási utasításnak pedig a felebbezési bíróság eleget tett akkor, amikor Ítéletének indokaiban k'fejtette azt, hogy ennek a tanúnak a vallomását amiatt, hogy alperes nevében a szerződést ő kötötte, és ő az alperesnek ügyvéde, elfogulatlannak nem tekintheti. /\ birói mérlegelésnek ez az eredménye pedig felülvizsgálat alá nem vonható. Alperesnek a S. E. 185. § a a) pontjára alapított egyik panasza az, hogy a felebbezési bíróság megsértette a szerződések értelmezésére vonatkozó anyagi jogszabályokat akkor, amikor az A) alatti okiratba foglalt szerződést nem akként értelmezte, amiként azt alperes értelmezendőnek tartja, hogy t. i. alperes a három ügyvéddel együttesen és egységesen, nem pedig egyenként és külön-külön kötött szerződést: az egész vasútvonal kiépítése céljára szükséges ingatlanok kártalanítási árának, egyezségileg való megállapítása körüli eljárásra nézve, ez a szerződés egy okiratba foglaltatott s a három ügyvédet mint társakat közösen illeti a díjazás, melynek kiszámítása alapjául az a megtakarítási összeg értendő, amely az egyes községekre nézve a szerződésben különkülön kitett legmagasabb kártalanítási árak összegének vagy átlagának azzal a kártalanítási összeggel vagy átlaggal való összehasonlítása utján eredményeztetik, amely kártalanítási árt alperes az összes községekbeli kisajátítást szenvedő földtulajdonosoknak, akár barátságos egyezség, akár kisajátítási kártalanítási birói eljárás utján megfizetni lesz kénytelen; hogy toi/ábbá az összes községekbeli földterületek kártalanítási árának összege ez idő szerint még a miatt, mert némely telektulajdonosokkal szemben a kártalanítási birói eljárás még jogérvényesen befejezve nincs, meg nem állapitható és igy hiányzik az az alap, a melyből a három ügyvédet, mint társakat együttesen, a netaiáni megtakarítási összegből megillető jutalom összege kiszámítható volna, másrészről pedig a három ügyvéd a jutalmazási összeget nem egyenként, hanem együttesen van jogosítva követelni; és végül, hogy a szerződés végső pontjában foglalt kikötésnél lógva, amely szerint ez a jutalék a kártalanítási árak végleges megállapítása után 30 nap alatt lesz kifizetendő, a kereset időelőtti is. Alperesnek ez irányú panasza, és a szerződésnek ily irányú értelmezése körüli érvelése, azonban nem bír megállható alappal. Kétségtelen ugyan, hogy alperes egy OKÍratba foglalt szerződésre három ügyvéddel lépett, az okiratban felsorolt községekbeli földterületeknek a vasút céljára egyezségi uton való megszerzése körüli eljárásra nézve, de az okirat tartalma szerint az egyes ügyvédek részéről elvégzendő munka a három ügyvéd közt megosztatott olyképp, hogy minden egyes ügyvéd a részére beosztott községcsoportban fogja az egyezségkötési munkákat végezni. Ebből a munka-megosztásból és abból a jogszabályból, hopy mindenki csak a saját munkájának diját követelheti, valamint abból, hogy az A) alatti okiratban nincs kifejezve az, hogy a megosztott munkák elvégzésére vállalkozó ügyvédek a részükre saját külön-külön tevékenységük eredményéhez mérten biztosított jutalom-dijakat összesítve fogják egymás között felosztani, következik az, hogy a három ügyvéd nem együttesen, hanem külön-külön van jogosítva az ígért jutalomdijnak reá eső részét követelni és ennek kiszámítása alapjául nem az összes költségekre nézve az okiratban kitett legmagasabb kártalanítási ár átlaga és az összes községekben kisajátítás alá eső területekért, akár barátságos egyezség, akár birói kártalanítási eljárás utján kifizetendő kártalanítási ár átlagos összege összehasonlításából eredményezett megtakarítás szolgál, hanem a kiszámításnak az alább kifejtendők szerint kell történnie; következésképp az a körülmény, hogy az összes községekben kisajátítás alá eső területekért kifizetendő kártalanítási összeg a miatt, mivel az összes községbeli földbirtokosok ellen a kártalanítási birói eljárás még befejezve nincs, a felperest illető jutalomdíj kiszámításának akadályául alperes itt szóban forgó pa-