A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 48. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

A JOG 347 állítás miatt, mely valódisága esetében azok ellen bűnvádi, vagy fegyelmi büntetést vonga maga után: a bűnvádi eljárás rágalmazásért csak hivatalból, és az igazságügyminiszter felhatalmazása folytán indítható meg. A 269. §, esetén tehát azon ház adja meg a felhatalmazást a közvádra, melynek küldöttségéről van szó. A 270. §. esetén, minisztersértés esetén, az illető miniszter, kormánysértés esetén a minisztertanács. A honvédséget érintő kérdésekben a honvédelmi miniszter. A közös hadsereget érintő kérdésekben pedig a közös hadügyminiszter. A felhatalmazás vagy kivonat különös külső formákhoz nincs kötve, egy rendes okirat az illető hatóságtól a kir. ügyészséghez, a felhatalmazást vagy kivonatot jelző tartalommal. Különöa figyelmet kell fordítani arra, hogy a Btkv. 461. §-ában körülirt közhivatalnok fogalma alá tartozó személyekkel szemben csak rágalmazás miatt van helye közvád alapján bűnvádi eljárásnak s csakis akkor, ha az állított tény hivatalos kötelességre vonatkozik s oly jellegű, mely ellene valódisága esetén a fegyelmi vagy bűnvádi eljárás megindítását vonná maga után. Becsületsértés és másjellegü rágalmazás esetén a közhivatalnok is magáninditványt tesz. A felhatalmazást a közvád megtételére a sértett közhivatalnok adja meg rendesen ; de a judicatura a hivatalfőnököt is feljogosítja a közvádhoz szükséges felhatalmazás megadására. Birák- és ügyészeknél az igazságügyminiszter adja meg a felhatalmazást s éppen azért a gyakorlat nem adja meg a biró vagy ügyésznek a jogot, hogy ily közvád esetén a panasztól elálljon, hanem csak a vádat képviselő kir. ügyésznek van joga a panasztól elállani. A gyakorlat e tekintetben is ingadozó. Magára a felhatalmazás megadására a birói gyakorlat gyakran ezen személyeket is jogosítottaknak mondotta, az igazságügyminisztei felhatalmazása nélkül: viszont más esetben, ha akár a biró vonja vissza a panaszt, akár az ügyész, éspedig egyik a másik akarata ellenére, megszüntettetett az eljárás. Végül kívánat alapján van helye közvádnak a btkv. 272 §-ának eseteiben. A Btkv. 272. §-a ; "272. §. Ha a rágalmazás vagy becsületsértés: 1. külföldi uralkodó vagy államfő ellen; 2. valamely külállamnak ö felségénél felhatalmazott követe vagy ügyviselője (cbargé d'affaire) ellen követtetik el: a bűnvádi eljárás az illető államnak vagy követnek, illetőleg ügyviselőnek diplomáciai uton kijelentett kívánatára hivatalból indítandó meg. Az exceptio veritatis-ra hivatkozásnak sehol oly tág tere nincs, mint a nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetén, különösen esküdtbíróság előtt, hol az esküdt tisztán lelkiismeretének és meggyőződésének számol s azt, hogy be van-e igazolva a rágalmazást vagy becsületsértést tartalmazó állítás vagy tény, nem ptsi bizonyítékok, hanem lelkiismeretének szabad mérlegelése alapján állapítja meg. A védelemnek nem szabad elmulasztani az exceptio veritatis-ra hivatkozni, ha csak a legkisebb reménye is van, hogy kifejezéseit, vagy az állított tényeket bármely kis részben képes lesz igazolni. Az exceptio veritatis a Btkv. 263. §-a értelmében a következő esetekben van megengedve: 263. §. Rágalmazás és becsületsértés esetében az állított tény illetőleg kifejezés valódiságának bebizonyítása meg van engedve, ha 1. a sértett közhivatalnok vagy hatóságnak tagja s az állítás vagy kifejezés hivatásának gyakorlatára vonatkozik; 2. a büntető eljárás, az állított tény miatt, az állítás idején már meg volt indítva; 3. az állított tény jogérvényes ítéletében valódinak mondatott ki; í. a sártett fél annak megengedését a bíróság előtt maga kivánja; 5. a vádlott igazolja, hogy állításának célja a közérdek vagy magánérdek megóvása vagy előmozdítása voit. Az állítás vagy kifejezés valódiságának bizonyítása a vádlott büntetlenségét eredményezi. A közérdek a Iegliberálisabban magyarázandó szintén s éppen azért, minden esetben, hol a köznek a legkisebb érdeke van, pl. egy üzlet szolidsága, vagy egy vállalkozó megbízhatósága, már meg van engedve az igazság bizonyítása. A jogos magánérdekből csak az bizonyíthat, a kinek magánérdekéről van szó az eljárás folyamán, tehát X. nem bizonyíthatja a valódiságot, mert Y. magánérdeke kivánja, hanem csak Y, kivéve, ha a jogos magánéi dek egyúttal közérdeket is képez A valódiságtól meg kell külömböztetni a köztudomást, ennek bizonyítását a btkv. 265. §-a egyáltalában nem engedi meg. Hogy mely esetekben nincsen helye az exceptio veritatis-nak, arról már előzőleg szó volt a hatáskör kérdésének fejtegetésénél. A valódiság bizonyithatása céljából irja elő a törvény 267. §-a, hogy amennyiben az állított tény miatt büntető fegyelmi eljárás van a sértett ellen folyamatban, az eljárás ezen ügyben meghozandó ítélet jogerőre-emelkedéséig felfüggesztendő, mely intézkedés természetesen a sajtóeljárásban is érvényes. Nyomban viszonzott becsületsértés és rágalmazás a sajtóeljárásban természetesen nincsen, kölcsönös rágalmazás és becsületsértés esetén azonban a sajtóeljárásban is érvényes a Btkv. 274. ij-ának azon intézkedése, hogy ; Kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esetében s mindaddig, mig az egyik fél indítványára megindított bűnvádi eljárás befejezve nincs, jogában áll a másik léinek is az ellene elkövetett sértés miatt a bűnvádi eljárást megindítani, habár az elévülés ideje már lejárt volna. Azonban a kölcsönös becsületsértésnek nyomtatvány utján elkövetettnek kell lennie, mert ellenesetben a Bprt. 63. §. értelmében nem bir az esküdtbíróság hatáskörrel a nem nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés vagy rágalmazás felett. Az ily ügyek azután egy verdict alapján egy ítélettel dönthetők el, de egyik vád visszavonása nem akadályozza meg a másik feletti ítélethozatalt. Egyéb tekintetben rágalmazás és becsületsértés esetén az eljárás teljesen analóg egyéb sajtóbüncselekmények esetén követendő eljárással s csupán az ítélet közzétételében van némi eltérés. Végül a valódiság bizonyításának kérdésével kapcsolatos a sajtótörvény 25. §-a. 1848. évi XVIII. t.-c. 25. §-a: A meggyalázott, megbecstelenitett panaszló fél, erkölcsi magaviselete mellett tanukat hallgattathat ki; de a vádlott, annak erkölcsisége ellen, tanuk kihallgatását nem követelheti. A megsértett tehát még a «köztudomást» is bizonyíthatja becsülete mellett, hogy az esküdteket maga mellett kedvezően hangolja, miértis a nagynevű, országosan ösmert erkölcsi tanuk felvonultatása a sajtóperekben régebben szokásos volt, miután a valódiság bizonyítása nem volt megengedve. A Btkv. életbeléptetése után törvény nem törölvén ez intézkedést, megmaradt, mi által a panaszos előnyösebb helyzetbe jutott a vádlottal szemben, ki csak a btk. 263. §-a esetén és az ott megengedett, — de a 264. §. által kellően korlátolt, — módon élhetett a valódiság bizonyításának fegyverével. Lassankint azonban az erkölcsi tanukra való hivatkozás kimegy a gyakorlatból, mert bármily nagy személyek bizonyítják is a panaszos becsületét, ha a vádlott többé-kevésbbé igazolja az állított tények valódiságát, az esküdtek mégis felmentő verdiktet hoznak s még tanúit is desavouálta a vádlott. Értéke kevés is van az erkölcsi tanuknak, mert minden embernek van oly jóakarója, ki szánalomból elmondja róla, hogy becsületes, hogyha az ellenkezőjét nem tudja, bármily rossz legyen az illető hire. Becsületsértés és rágalmazás esetén, miként az köztudomású, a Btkv. 227. §-a esetén a törvény még az esetben is megengedi az ítélet közzétételét a birói Ítéletben elrendelni, ha a vétség nem sajtó utján követtetik el, de tárgyalás folyamán a sértett ily kérelmet terjeszt elő. A 227. §. 2-ik pontja igy intézkedik : Ha pedig a büntetendő cselekmény időszaki nyomtatványban követtetett el, az ítélet indokaival együtt ugyanazon nyomtatványnak a jogerős ítéletnek kihirdetése vagy kézbesítése után megjelenő első száma elején teendő közzé. Ez tehát eltérést tartalmaz a sajtótörvény 35. §-ától, mely ekként intézkedett : 35. §. Az elmarasztaló Ítélet meghozatván, az illető tulajdonosok vagy kiadók tartoznak azt lapjuk legközelebbi számában közzétenni (a 31. §-ban megirt módon megveendő*) 100 frt büntetés terhe mellett. úgyszintén a Bprts. 574. §-ának utolsó bekezdésétől, mely szerint: Ha a bűntett vagy vétség időszaki lapban voltak közölve és a bíróság a vádlott bűnösségét megállapította, elrendelendő, hogy az Ítéletet ugyanannak a lapnak legközelebbmegjelenő számában közzétegye. Mig tehát a sajtótörvény 35 §-a esetén, más lapban elkövetett sajtóbüntett, vétség, vagy kihágás esetén az ítélet hivatalból, a bűnügyi átalány költségére teendő közzé azon lapban, melyben elkövettetett, addig rágalmazás és becsületsértés esetén csakis a fél kívánságára, mely a tárgyalás folyamán elő terjesztendő, rendeli el a bíróság az Ítélet közzétételét, éspedig azon lapban, melyet a sértett fél kiván, s az a közlés az elitélt költségére történik. A Btkv. 227. §-a alapján az volt a gyakorlat, hogy a becsületsértés és rágalmazás miatti elitélés esetén a lap elején teendő közzé az ítélet; minthogy azonban, a bprdts.ról szóló törvény 574. §-a az elején szót nem tartalmazza, a bíróság azt nem tekinti többé kötelezőnek, hogy az Ítélet a lap elején tétessék közzé, hanem bárhol tehető közzé. Az általános birói gyakorlat, hogy a közzététel iránti kérelem az elsőbiró ítélethozatala előtt terjeszthető csak elő, hogy az ítéletet az ügyészség teszi közzé és hajtja be az elitélten, mert ha a sértett teszi közzé, a birói gyakorlat szerint ő *) Ez a rész hatályát vesztette.