A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 48. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

A JOG 345 a dolgot használat céljából birja, szintén megszerezné a dolog alkotóvészeinek tulajdonjogát. Pedig ez nem áll, mert hisz a haszonbérlő nem jogosult a bérlemény tárgyán levő fákat kiásni, saját telkére átvinni, vagy a haszonbérelt rétekről zöld hantokat kiásni, saját telkére átvinni, igy tehát a Tervezet 617. §. ebbeli kijelentése helytelen. A Tervezet 616—618. §-ai több olydolgot tartalmaznak, amelyek minden következmények nélkül icihagyhatók. Az ki fog tűnni az alábbiakból. A Tervezet 616. §-a, nézetem szerint többet tartalmaz, mint amennyit a helyes értelem szempontjából tartalmaznia kellene, mert egyrészt bizony, hogyha valaki mástól a tulajdont megszerzi, akkor a tulajdonos személyében változás áll be és igy ennek külön kimondása felesleges ; másrészt közönbös az is e szakasznál, hogy a dolog tulajdonosa mely időpontban vesztheti el a tulajdont, ha a jogszerű szerzésmódoknál meg van állapítva, hogy a szerző mely időpontban szerzi meg a tulajdont. Igy ezeknek már e szakas^okbeli kimondása a szakasz oknélküli bővítése és a gyakorlati életben való alkalmazásnál azt a hiedelmet keltheti, mintha a törvényhozó valamely ellentétet vagy különös rendelkezést kivánt volna azzal megállapítani. A Tervezet 617. £-ának rendelkezései nem világosak és minden tekintetben kívánnivalót hagynak hátra. A szakasz, igen nagy anyagot ölelvén fel, igen hosszú ; egy kalap alá von olyan dolgokat, amelyeket nem lehet, tartalmaz oly kijelentéseket, amelyek szerfelett zavarják az értelmét és amely teljesen felesleges. A szakasz hosszúságán igen könnyen lehetne segíteni ; minden szerzési módnak külön-külön szakaszt lehetne szentelni, szét kellene választani és megkülönböztetni a termények és egyéb alkotórészek tulajdonának szerzését, mert az nem mindig egyforma és ki kellene hagyni mindjárt az első mondatát. Különben lássuk. A Tervezet 617. §. első mondata — azt hiszem — egymagában többet mond, mint amennyit akar, mert egymaga felöleli az utána következő 3 esetet is; külön a Tervezetnem intézkedik olyan, a dolgot terhelő jogról, amelylyel termények tulajdona lenne szerezhető, mint azokról, amelyeket kijelentése után közvetlenül felsorol, de tudomásom szerint a tudomány sem ismer külön ilyen jogot és igy a szakasz első mondata vagy egyedül lenne meghagyandó, akkor a második mondat mellőzendő, vagy pedig a második mondat lenne meghagyandó és akkor az első mondat mellőzendő, de mivel a második mondat rendelkezése jogilag helytelen, okvetlenül az hagyandó ki. A 617. §. kijelenti, hogy a termények és alkotórészek tulajdonát megszerzi az, aki a dolgot mint sajátját tartja birtokban ; mivel e kijelentés feltétlenül helyes, az külön szakaszban lenne kimondandó. Ellen lehetne vetni különösen ingatlanok alkotórészeire vonatkozólag azt, hogy az alkotórészek összessége a dolog, tehát végeredményében maga a dolog tulajdona is meg volna igy szerezhető. Ezen ellenvetés azonban csak látszólagos, mert az. aki a dolgot, mint sajátját birja, annak elválasztható és elválasztott alkotórészeinek tulajdonát okvetlenül megszerzi és ha a dolog egészben elválasztható alkatrészekből áll és azokat az alkatrészeket az, aki a dolgot mint sajátját birja, elválasztotta és birtokba vette, azok tulajdonát meg is szerezte (kőfejtés). A jó- és rosszhiszeműség kérdése is mindjárt ott lehetne tárgyalható, e tekintetben a 617. §. utolsó bekezdése helyes. A 617. §. második bekezdése, véleményem szerint, felesleges és mellőzhető, mert ha az abban vázolt esetek előállanak, a birlaló rosszhiszemű, elég lenne a rosszhiszeműség puszta felemlítése. Különben is csak egyszerű magyarázó felsorolás, olyan, amelyen a birtokos tulajdont nem szerez, a felsorolás tehát nem taxativ, márpedig a törvénynél a felsorolás igen fontos, mert abból a contrario lehet következtetni. Helyesnek vélném a Tervezet e részét következőleg szövegezni : «A termények és alkotórészek tulajdonát azok elválasztásakor megszerzi az. aki a dolgot mint sajátját tartja birtokban, ha jóhiszemű. Rosszhiszemű az. aki tudja, vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudja, hogy a jog őt nem illeti. E szövegezés mellett ugy vélem a 617. §. 2. és 3- pontja elhagyható, az azokban eszközölt felsorolás felesleges, mert egyebet ugy sem mond, mint azt, hogy csakis a jóhiszemű szerez tulajdont. A rosszhiszeműség kérdésének megállapításánál teljesen közömbös, hogy a birtokos mikor lesz rosszhiszemű, a dolog szerzésekor, vagy a termények elválasztásakor-e ? Mert mihelyt rosszhiszemű lesz, azonnal megszűnik tulajdonjogot szerezni, pl. a birtokos a dolog szerzésekor jóhiszemű, az a széna kaszálásánál, az még az aratásnál is, de a joghiányról a szüret előtt értesül, azonnal rosszhiszemű lesz és a leszüretelt bor tulajdonát már nem szerzi meg. A termények tulajdonjogát megszerzi a haszonbérlő és haszonélvező is, de mivel ezek az alkotórészek tulajdonát nem szerzik meg, a Tervezetből az a rendelkezés, amely erre vonatkozik, — kihagyandó, — és reájuk nézve, ha nincsenek jóhiszemben, a birtokosnál mondottak alkalmazhatók. A 618. §. két olyan esetről intézkedik, amely már a kötelmi jog körébe is vág, helyesen eszközöl két megkülömböztetést. rendelkezései helyesek, csak rövidebb és világosabb alakban kellene megszerkeszteni. A fentiek alapján ajánlanám : Címnek : «A termények és alkotórészek tulajdona és annak megszerzése». A 616. §. helyett: «A termények és alkotórészek tulajdona — azok elválása vagy elválasztása után is, — a dolog tulajdonosát illeti.» A 617. §. helyett két uj szakaszt: «A termények és alkotórészek tulajdonát azok elválasztásakor megszerzi az, aki a dolgot mint sajátját tartja birtokban, ha jóhiszemü.» «Rosszhiszemű az, aki tudja, vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudja, hogy a jog őt nem illeti». «A termények tulajdonát megszerzi az, aki a dolgot haszonélvezet vagy használat tárgyaként tartja birtokban, ha jóhiszemű)). A 618. §. helyett: «Akinek a termények és alkotórészek tulajdonának elsajátítását a jogosított engedte meg, a tulajdont megszerzi az elválasztáskor, ha a dolog birtokában van, ellenesetben a b'rtokbavételkor. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, — ha az, aki az elsajátítást megengedte, erre joggal nem bírt, kivéve, ha a szerző rosszhiszemű. Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. (Folytatás.*) VIII. fejezet. Rágalmazás és becsületsértés. Rágalmazás és becsületsértés, mint már jeleztük, legtöbbször fordulván elő a sajtóvétségek körül, ingadozó a gyakorlata s igy az előfordulható esetek mindegyikével külön-külön kell foglalkoznunk. Általánosságban a sajtóeljárás terén is a rágalmazás és becsületsértés közt a döntő külömbséget az adja meg, hjgy a becsületsértés meggyalázó kifejezés által, a rágalmazás azonban csak oly ténybeli áll'tás által követhető el, mely valódisága esetén a személyt, kiről ez állítás történt, közmegvetésnek tenné ki, vagy ellene bűnvádi eljárás (fegyelmi) megindítására szolgáltatna okot. Példával megvilágítva: aki valakit Nyilt-térben hamis kártyásnak nevez, azzal szemben becsületsértést követett el, viszont, aki valakiről azt irja nyomtatványban, hogy hamis kártyázással kereste vagyonát, vele szemben a rágalmazás vétségét követte el. Közönséges rágalmazáshoz a btkv. még azon kellékeket is kívánja, hogy nyilvánosság mellett történjék, mire nézve a birói gyakorlat akképp állapodott meg, hogy a nyilvánosságot 3 személy állapítja meg, vagy pedig külön-külön 3 személynek mondta légyen el. A sajtó utján elkövetett rágalmazásokhoz e kellék nem szükséges, természetesen, mert hisz a sajtó megadja a legnagyobb nyilvánosságot. Előfordul azonkívül, amidőn ténybeli állítást foglal magában a sajtóközlemény, de ez a btkv. 258. §-ának tényálladékát nem meríti ki, dacára annak, hogy megbecstelenítő s ez esetben szintén a becsületsértés esete forog fenn. Az esküdtbíróság előtti eljárásban különösen fontos ezekre ügyelni a kérdések feltevésénél, de természetesen az egész I eljárás folyamán is. Mert ha a ténybeli állítás a rágalmazás fogalmát ki nem meriti és az esküdtekhez csak rágalmazás tekintetében intéztetik kérdés, könnyen megeshetik, hogy a verdikt felmentő lesz, dacára a közlemény becsületsértő voltának. Épp azért, ha az inkriminált közlemény a legteljesebben nem meriti ki a rágalmazás fogalmát, a feljelentést már becsületsértés miatt is meg kell tenni, és az esküdtekhez a becsületsértés tekintetében is mindenkor kérdést kell tenni. A becsületsértés tekintetében a Btkv. indokolása a becsület fogalmával hosszasan foglalkozik s ez alapon általános kritériumképp kell megjegyeznünk, hogy a törvény csak a polgári becsület fogalmát védi. A közönséges élethez való vonatkozásaiban, pl. aki *) Előző közlemény a 47. számban.