A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 47. szám - A szövetkezetek ellenőrzéséről szóló osztrák törvény

188 A JOG küldése mellett oda utasittatik, hogy a neheztelt végzését a peres feleknek újból kézbesítse azzal, hogy jogukban áll az ellen 15 napon belül felülvizsgálati kérelmet beadhatni, esetleg pedig alperes a felfolyamodási beadványát felülvizsgálati kérelemnek tekintheti, a felülvizsgálati határidő eltelte után pedig a felebbezési biróság az iratokat ide újra terjeszsze föl. Indokok: Tekintve, hogy a felebbezési bíróság részéről a neheztelt végzésben tett kijavítás nem csupán név-, szám- és más afféle nyilvánvaló hibákra vonatkozik, amelyek miatt a S. E. 123. §. értelmében az Ítélet hivatalból, vagy a felek kérelmére kijavítható és a 124. §-nak az Ítélet kiegészítéséről rendelkező esete sem forog fenn, hanem a tett kijavítás voltaképpen a tényállásra terjed ki, a tényállás pedig ezúttal felsőbirósági megvizsgálás tárgyává nem tehető; tekintve továbbá, hogy a neheztelt végzéssel az alperes részéről felülvizsgálattal megtámadott felebbezési bírósági Ítélet lényegileg megváltoztattatott s ez okból a kijavító végzés tartalma az ítéletnek felülvizsgálati megvizsgálásánál figyelmen kivül nem hagyható, mindezekből pedig az következik, hogy a felebbezési biróság neheztelt végzése az ügy érdemére befolyással bíró kiigazító, illetőleg pótitélet természetéve! bir, ami ellen nem felfo>yamodásnak, hanem esetleg csak felülvizsgálatnak lehet helye, ezekhez képest a fent rendelkező rész értelmében kellett határozni. Az örökhagyó hitelezője nem köteles bevárni az örökösödési eljárás befejezését, vagy azt, hogy az örökösödési igények egyébként rendeztessenek, hanem az adós elhaltával a követelése iránt az örökösök és esetleg az ismeretlen örökösök részére kirendelendő ügygondnok ellen nyomban perrel felléphet; azonban az ekként megindítandó perben ö tartozik az örökség miségét és mennyiségét is kimutatni, és ezeknek tisztábahozatala a végrehajtási eljárásra nem hagyható fel. A m. kir. Kúria felülvi/sg. tanácsa (1903 június 13. H. 17/1903. sz a.) P. Zsigmond felp-résnek, S Imre, illetőleg ennek állítólagos örökösei, úgymint kiskorú S.Imre, S. Imre, a felsővidéki magyar közművelődési egyesület, özvegy S. Imréné, M, Irén, továbbá az ismeretlen örökösök részére kirendelt ügygondnok alperesek ellen, gabonanemüek átadása iránt, a rétsági kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben következő végzést hozott: A felebbezési biróság Ítélete megváltoztattatik, az eljárás az ipolysági kir. törvényszéknél 2,900/1898. szám alatt folyamatba tett per jogerejü befejezéséig felfüggeszthetőnek nem találtatik; ennek következtében a felebbezési bfrótág az eljárás folytatására utasittatik. Indokok: Felperes keresetét eredetileg S. Imre ellen az ezáltal állítólag kölcsönvett gabonanemüek megtérítése iránt indította meg, azonban S. Imre elhalván és ez okbrl megidézhető nem lévén, utóbb perbevonta ennek állítólagos örököseit és az sm;retlen örökösök részére kirendelendő ügygondnokot. Az örökhagyó hitelezője nem köteles bevárni az örökösödési eljárás befejezését, vagy azt, hogy az örökösödési igények egyébként rendeztessenek, hanem az adós elhaltával a követelése iránt az örökösök és esetleg az ismeretien örökösök részére kirendelendő ügygondnok ellen nyomban perrel felléphet; azonban az ekként megindítandó perben ő tartozik az örökség miségét és mennyiségét is kimutatni, és ezeknek tisztába hozatala a végrehajtási eljárásra nem hagyható fel. Ezeknél fogva a jelen per eldöntése nem függ attól, hogy az örökség misége és mennyisége iránt az ipolysági kir. törvényszéknél folyamatban levő másik per miként fog eldöntetni; nincs tehát helye annak, hogy ez utóbbi pernek jogerejü befejezéséig a jelen perben az eljárás a perbeli felek megegyező akarata ellenére feifüggesztelik. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Alperes a megtévesztés-kifogást nem arra alapította, hogy a felperes ügynökei őt arra nézve ejtették tévedésbe, hogy az ügylet után fizetendő dijak csekélyebbek lennének, mint az Első M. Ált. Bizt. társaságnál addig általa fizetett dijak, hanem arra, hogy a kitöltetlenül aláirt nyomtatványi ajánlat aláírása által kötelezettséget egyáltalán el nem vállalt. Az írni és olvasni tudó alperes részéről kötelező nyilatkozatnak aláírásával magára valialt kötelezettség alól való felmentésére nézve pedig az ügynök külön megbízás hiányában a társulat megbízottjának nem tekinthető: nem vehető figyelembe alperesnek az ajanlatok aláírásának következményéül beállott kötelezettségének terhe alól az ügynökök részéről kijelentett állítólagos felmentésére nézve felhozott kifogása. A bpesti kir. tszék (1901 novemb. 28-án 29,079/901. sz a.) Kollár I. dr. ügyv ált. képv. S. életbiztosító tsaságnik, S zm i k L. ügyv. ált. képv. F. N. János elleni2,85i K. 95 f. ír. r. perében következőleg ítélt: Alperes köteles a kereseti 2,854 K. 95 f. tőkét, ennek 1900 febr. 1-től 5°/o kamatait és 200 K. perköltséget 15 nap a. végreh. terhével felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alp. elleniratáoan beismerte, hogy a C), Dj a. csatolt ajánlati űrlapokat aláirta. Ezzel szemben azzal védekezik, hogy ő a felperesnek ajánlatot nem tett, hanem a C), D) a. űrlapokat az ügynökök rábeszélése folytán kitöltetlenül csak azért irta alá. hogy 20 és egy 30 ezer K-ás biztosítási dija kiszámíttassák felperes tsaságnál. Ezen tényt főesküvel kívánja bizonyítani. Eltekintve a védelmül felhozott tények valószinütienségétöl, ezt , meg akkor sem lehetne figyelembe venni, ha igaz volna, miértis az ajánlott lőeskü meg nem Ítélhető. Jogszabály ugyanis az, hogy a bizt. ügynök csak a biztosítási ajánlatok átvétele és beküldésére, vagyis a közvetítésre nézve csak megbízottja a bizlositó tsaságnak. Mikor a fél az ajánlati űrlapot csupán aláírja, annak kitöltését pedig az ügynökre bízza, ez utóbbi, ebben a részben, az ajánlattevőnek meghatalmazottja, akinek cselekményeiért a megbízó felelős, mert neki kellett volna arról gondoskodnia, hogy megállapodásuk akaratáhozképest foglaltassák irásba. Ezen jogszabálylyal szemben alperesnek azt a kifogását, hogy a C), D) alattiak nem a szóbelileg megbeszélt megállapodásokat tartalmazzák, figyelembevenni nem lehetett. Mert ha alperes az űrlapok aláírása dacára, felperesnek ajánlatot tenni nem akart, ezt neki kellett volna felperesnek tudomására hozni. Hogy pedig ezt megteite volna, alperes nemis állítja. Minthogy pedig alperes az ajánlatokat elfogadta s igy a keresk. törv. 468. §. szerint felek közt a biztosítási szerződés létrejött, — felperes a kockázatot viselte, alperes ennek ellenértékeként a különben nem kifogásolt kereseti összeget megfizetni köteles stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902 okt. 7-én 151. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetéve! elutasítja s ugyanőt kötelezi, hogy 150 K. perköitség stb. alperes részére 15 nap a. végreh. terhével megfizessen. Indokok: A biztosító társaság ügynöke, ha a társaság részéről szélesebb jogkörrel felruházva nincs és már állásánál fogva a biztosítási ajánlatok felvételére, átvételére és beküldésére nézve a biztosító megbízottjának lévén tekintendő, ebből önként következik, hogy amennyiben valamely fél biztosítási ajánlat felvételére szolgáló űrlapnak, esetleg már kitöttött ajánlati nyomtatványnak aláírására az ügynök csaiárd megtévesztésével biratott rá, ez a körülmény a biztosító tsasággal szemben kifogásként sikerrel még abban az esetben is felhozható, ha erről az ajánlat benyújtása és elfogadása alkalmával neki tudomása nem is volt. A fennforgó esetben annak beismerése mellett, hogy az alkereset tárgyalásának rendjén felperes által C) és D) a. eredetben csatolt ajánlati lapokat teljesen kitöltetlen állapotukban névaláírásával ellátta, alperes azt vitatta, hogy ezeknek az iratoknak aláírására őt a felperes érdekében nála eljárt V. és B. ügynökök csalárd módon való megtévesztésével bírták reá. Előadta alperes, hogy ez a megtévesztés abban állott, hogy midőn nevezett ügynökök az 1900 január havában lakásán felkeresték, sikertelenül kisérlettéK meg őt arra rávenni, hogy felhagyva a korábban az «E. m. ált. bizt. tsasággal» megkötött biztosításával magát a felperes intézetnél biztosítja; arra kérték őt, mikép annak lehetővé tétele céljábó), hogy a felperes által megejtendő számítás alapján bebizonyíthassák előtte, miszerint egy 20,0^0 K-ás biztosításért, sőt meggyőződésük szerint, egy 30,000 K-ig terjedő biztosításért sem kellene felperes intézetnek többet fizetni annál, mint amily összeget alperes az E. m. ált. bizt. tsasággal megkötött biztosítása után fizet — lássa el névaláírásával az elébe tett üres blankettákat s azzal a további kijelentéssel, hogy alperesnek a jelzett körülmények között kért aláírása alapján csak az alperes tájékoztatására szolgáló dijkiszámitásokat fognak készíttetni, — ígérték, hogy tavaszszal alperest ismét felkeresik, a kiszámításokat magukkal hozzák, hogy majd akkor határozhatja magát el alperes arra, hogy társulatukkal akar-e életbiztosítást létesíteni, s ha igen, melyiket választja alperes a kettő közül. Tekintve mármost, hogy alperes felperest kifogásai valóságának bizonyítása céljából a fentebb jelzett körülményeket illetően az eljárt ügynökök személyében viszonválaszában főesküvel kínálta meg, felperes azonban ezen főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, alperesnek a C) és Dj a.-ak aláírására nézve, a fentebbiek szerint tett tényállításait a pts. 243. §. rendelkezése alapján, valókul kellett elfogadni és pedig annál inkább, mivel felperes a nevezett ügynökök személyében, mint akik a végiratnak ide vonatkozó megjegyzése szerint a társulatnak ajánlatok felvételére szolgáló nyomtatványait felperes valamely főügynökségtől szerezték meg s ekként az előrebocsátottak értelmében a társaságnak ajánlatok felvételére és átvételére megbízottjaivá váltak, — a prts. 225. §. rendelkezése alapján főesküvel perrendszerüen kináltatott meg. Minthogy ezek szerint bizonyítva van, hogy a C) és Dj a. ajánlati űrlapoknak aláírásaira alperes a felperes megbízottjaitól eredő csalárd megtévesztéssel biratott rá s igy az abban foglalt nyilatkozatok kötelező joghatályát alperes a felperessel szemben is sikerrel támadhatja meg; joghatályos ajánlat hiányában pedig peres felek között az a biztosítási szerződés, melynek alapján felperes a keresetbe vett összeg megfizetését szorgalmazza pusztán, a megfelelő kötvények kiállításával érvényesen létre nemis jöhetett: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni s mint pervesztest az okozott perbeli s felebbezési költség viselésére kötelezni keiiett. A m. kir. Kúria (1903 okt. 7-én 37/v. 1,903. sz. a.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, egyszersmind alperes arra köteleztetik, hogy a felperesnek 67 K. 30 f felébb, költséget 15 nap a. végreh terhével megfizessen, stb. • Ind°kok: Helyesen értelmezte és állapította ugyan meg a kir. ítélőtábla a biztosító társaság ügynökének a társasággal szemben való megbízotti minősége fennforgásának határát; minthogy azonban a jelen esetben alperes a megtévesztés kifogást nem arra alapította, hogy a felperes ügynökei őt arra nézve ejtették tévedésbe, hogy az ügylet után fizetendő dijak cseké-