A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 47. szám - A szövetkezetek ellenőrzéséről szóló osztrák törvény

A JOG 189 lvebbek lennének, mint az Első M. Ált. Bizt. tsaságnál addig általa fizetett dijak, hanem arra, hogy a kitöltetlenül aláirt nvomtatványi ajánlat aláirása által kötelezettséget egyáltalán nem vállalt, az irni és olvasni tudó alperes részéről kötelező nyilatkozatnak aláírásával magára vállalt kötelezettség alól való felmentésére nézve pedig az ügynök külön megbízás hiányában a társulat megbízottjának nem tekinthető: nem vehető figyelembe alperesnek az ajánlatok aláírásának következményéül beállott kötelezettségének terhe alól az ügynökök részéről kijelentett állítólagos felmentésére nézve felhozott kifogása. Helyesen határozott tehát az elsöbiróság, midőn a nem ügydöntő ténykörülményekre ajánlott tőeskü általi bizonyítás mellőzésével alperest elvállalt fizetési kötelezettsége alapján a kereseti tőke és kamatának és mint pervesztest az 1868: L1V. t-c. 251. §. érteim, a perköltség megfizetésére kötelezte, stb. Bűnügyekben. A kir. ítélőtábla ítéletének i ihirdetése alkalmával a védőügyvéd egyedül a minősítés tekinteteben jelentett be semmisségi panaszt a bp 385. §. L b) pontjánál fogva. A beadott írásbeli indokolásban azonban mar e# semmisségi panaszt a bp. 385. §. 1, a pontra is kiterjesztette. A bp. 430 S. 390. §. szerintelkésetten csak az indokolásban hasznait eme semmisségi panasz a bp. 434. S-anal fogva visszautasítandó volt. A btk. 262. §. csak a törvény által alkotott testületek, hatóságok vagy azok tagjai küldöttségei ellen elkövetett cselekményekre nyerhet alkalmazást. S tekintve, hogy az iskoiák általában véve nem hatóságok s a felekezeti iskolák a törvény által az állam felügyelete ala helyezett intézmények, de nem testületek, a felekezeti iskola tanítója ellen elkövetett cselekmenyre a btk. 262. S- alkalmazást nem nyerhet. Vádlott a sértettet nemcsak becsütetsértő szavakkal illette, hanem azt állította felőle az iskolában együtt volt tanulok, tehát többek előtt, hogy az iskolás gyermekeket ra bolni es lopni tanítja ; s minthogy ez az állított tény, valódiság esetén közmegvetést, sót fegyelmi megtorlást vonna maga után : a vádbeli tert nem csupán a btk. 261. §. szerinti becsületsértésnek, hanem az a btk. J58. S-ban meghatározott bűncselekmény tényalladékának felelvén meg, e §. szerint volt minősítendő. A soproni kir. tszek mint btö biroság (1902. okt. 25-én 4,55ö B. sz. a.) hatóság elleni erőszak büntette és becsületsértés vétsége miatt vádolt id. G. Goltlieb elleni bűnügyében következőleg 1 t é 1 t: Id. G. Gottlieb vádlott vétkesnek mondatik ki a btk. 261. $-ba ütk. a btk. 262. §. szerint minősülő becsületsértés vétségével a btk. 95. §. szerint eszmei halmozatban lévő, a btk. 92. § nak az alkalmazásával, tekintettel a 20 §-ra vétséggé minősített hatóság elleni erőszak vétségében mint tettes; mert Sopronban 1902. febr. 7-én d. u j3 órakor megjelent az evang. elemi iskola tantermében és ott K. Lajos tanítót «gazember, korhely, Spitzbub, Faiot* szavakkal illette, majd azzal fenyegette, hogy kitépi a herezacskóját, feje tetejére állitja és bikacsekkel agyonveri, majd azt mondta, hogy a gyerekeket rabolni és lopni tanítja. Ezen botrányos viselkedés által az iskolatanitás félbe volt szakítandó, ezért őt a btkv. 92., 95., 165. §§-ai alapján a foganatba vétel napjától számítandó 2 hónapi fogházbüntetésre ítéli. A hivatalvesztés kimondását a bíróság a btk. 54-. §. alapján mellőzte, stb. Indokok: Sopronban 1902. febr. 7-én d. u. ?3 órakor id. G. Gottlieb megjelent az ág. hitv. evang. elemi iskola tantermében, hol éppen K. Lajos tanitó előadást tartott és ott nevezett iani ót a fent előadott fenyegetésekkel és kifejezésekkel illette, s csak az időközben az osztályba lépő F. A. tanitó felszólítására távozott, kint az udvaron azonban a fenti kijelentéseit megismételte. Id. G. Go'tlieb ezen viselkedésével a tanítót a tanításban megakadályozta, ugy hogy az kénytelen volt az előadást beszüntetni, a tanulókat pedig haza engedni. Ezen tényállás sértett vallomásával, az eskü aiatt kihalgatott F. A. és T. S. tanú vallomásával be van igazolva. K. Lajos felekezeti néptanító hatósági közegnek tekintendő volt, mert a btk. 264. §. érteim. «közigazgatási> hatóság elnevezése alatt minden állami hatóság értendő. Tekintve tehát, hogy a népnevelés az államnak szoros kötelességét képezi, minél fogva az államnak iskolai igazgatóságai állami hatóságoknak tekintendők; tekintve továbbá, hogy a felekezeti iskolák az ő tanítási kötelezettségeiket az állam nevében, annak hallgatag átruházása folytán teljesitik, tehát ugyanolyan hatáskörben járnak el, mint az állami iskolák, ennélf jgva a felekezeti iskolák igazgatóságai állami hatóságoknak, azoknak tanítói pedig hatósági közegeknek tekintendők. Mivel pedig id. G. Gottlieb, K. Lajos tanítót tanítás közben, tehát hivatalos eljárásában akadályozta és mivel őt fent meggyalázó szavakkal illette, cselekménye megállapítja a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettét, melyet becsületsértő szavak alkalmazásával követett el. De figyelemmel arra, hogy vádlott fiától rossz értesítést kapott a tanítóról, de figyelemmel vádlott büntetlen előéletére, alacsony műveltségi fokára, ingerült kedélyállapotára, mint nyomatékos enyhítő körülményekre: a hatóság elleni erőszak bünttetére meghatározott börtönbüntetés legkisebb mértéke is tulszigorunak mutatkozott, miértis ezen cselekményét a btk. 92. §-ának az alkalmazásával, tekintettel a 20. §-ra, a bíróság vétséggé minősítette. A btk. 95. érteim, a büntetés kiszabásánál a hatóság elleni erőszak vétségére alkalmazandó büntetés volt kimondandó, mert ennek büntetése a becsületsértés vétségére kiszabott bűn telesnél súlyosabb, stb. A győri kir. Ítélőtábla (1903. febr. 18-án 326. sz. a.) az elsöbiróság ítéletét a minősítés és ebből folyólag a büntetés kiszabására vonatkozó részében megsemmisíti; G. Gottlieb vádlottat a btk. 262. § ába ütköző nyilvános rágalmazás vétségében mondja ki bűnösnek és ezért az idézett törv. szakasz alapján a btk. 92. §-ának alkalmazásával, behajthatlanság esetén 4 napi fogházra átváltoztatandó 80 K. pénzbüntetésre, mint íő- és 1 napi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre itéli; egyebekben az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsöbiróság Ítélete ellen vádlottnak védője azért jelentett be a bp. 384 §. 9. pontjába ütk. semmiségi okra alapított felebbezést, mert a kir. tszék. ifj. G. Gottlieb tanúnak a kihallgatását mellőzte. Az ügy érdemében a kir. főügyész a kir. ügyész á.tal a vádlott büntetésének súlyosbítása miatt bejelentett felebbezést a felebb^iteli tőtárgyaiáson visszavonván, az ügy vádlottnak és védőjének a bűnösség megállapítása és a bűncselekmény minősítése miatt bejelentett felebbezése következtében vétetett felülvizsgálat alá. A kir. Ítélőtábla a védő által az ifj. G. Gottlieb kihallgatásának mellőzése miatt bejelentett felebbezést, tekintetbe nem vehette, mert figyelemmel arra, hogy ez a tanú kihallgatása esetén is, a bp. 221. §-ának l. p. alapján esküre bocsátható nem lett s illetve az eskütételtől a Dp. 2z2. §. 1. p. érteim, elzárható lett volna; s figyelemmel arra, hogy az elsöbiróság éppen ezen oknál fogva az ö vallomására súlyt nem is helyezhetett: a kir. tszék nem járt el szabálytalanul és nem sértette meg a törvénynek a védelem szempontjából lényeges elvét, avagy rendelkezését, amidőn a nevezett tanúnak kihallgatását mellőzte. Érdemben: a kir. ítélőtábla elfogadta ugyan a főtárgyaláson felmerült bizonyítékoknak megfelően megállapított tényállást, de az abból a vádlott bűncselekményének minősítésére vont jogi következtetést nem. Az ugyan nem kétséges, hogy a sértett, amidőn az iskolában tanított, mint az állami hatalom tekintélye és felügyelete alatt álló felekezeti iskola tanítója a közhatóság tagjának, tehát hatósági közegnek tekintendő; azonban arra nézve, hogy az ő ellenében a vádlott által elkövetett bűncselekmény a btk. 165. §-ába ütköző hatóság ellen erőszaknak minősíthető legyen, annak kellett volna bizonyittatnia, hogy a sértett az ő hivatali kötelességének teljesítésében a vádlott által erőszakkal, fenyegetéssel vagy bántalmazással meggátoltatott. Ámde mi adat sem merült fel arra nézve, hogy a sértett ellen a vádlott részéről erőszak alkalmaztatott, vagy bántalmazás történt volna; az pedig, hogy sértett fényegetés által az előadás, illetve oktatás folytatásában meggátoltatott, bizonyítva nem lelt, mert a vádiott részéről alkalmazott és sértett által panaszlott fenyegetés, amidőn a sértett nem is állitja, hogy valamely komoly következmény behatásától tartott, nem tekinthető olyan veszélyes fenyegetésnek, mely a btk. 167. § ban foglalt meghatározásnak megfelelne; ennélfogva a k r. ilélő tábla a vádlott cselekményében a btk. 165. §-ába ütk. hatóság elleni erőszak bűntettét fennforogni nem látta. Minthogy azonban T. S. tanú a sértett vallomását mindenben megerősitőleg eskü alatt bizonyította, hogy vádlott az iskolában s az együtt levő tanulók előtt «Faloí, lump, korhely, gazember* címzéseket mellett a sértettről azt is állította, hogy az iskolás gyermeket rabolni és lopni tanítja, vádlottnak ezen cselekménye a btk. 262. §-ába ütköző nyilvános rágalmazás vétségét megállapítja, amelybe mint súlyosabba a meggyalázó kifejezések használata által elkövetett becsületsértés beleolvad. Minthogy ezek szerint az elsöbiróság a vádlott által elkövetett bűncselekménynek minősítésénél a btő törvénynek rendelkezését tévesen alkalmazta: ennélfogva akir.it. tábla az elsöbiróság ítéletének a vádlott által elkövetett bűncselekmény minősítésére és ebből folyólag a büntetés kiszabására vonatkozó részét a bp. 423. §-ának 2. bek.-hez képest a bp. 385 §. 1. b) pontjában megjelölt stmmiségi ok miatt megsemmisítette s vádlottat egyedül a btk. 262. §-ba ütk. nyilvános rágalmazás vétségében mondotta ki bűnösnek. A büntetés kiszabásánál a kir. it. tábla figyelemmel azon enyhítő körülményekre, hogy vádlott a kérdéses alkalommal boros, hogy a gyermekeitől kapott egyoldalú információ folytán felingerelt kedélyáüapotban volt, hogy a vádlott büntetlen előéletű és hogy a tőtárgyalási jkv. tartalma szerint bocsánatkérésre is hajlandó volt: a btk. 92. §. alkalmazását helyén valónak találta és ehhez képest vádlo'tat az Ítélet rendelkező részében megállapított büntetéssel sújtotta, stb. A m. kir. Kúria (1903. szept. 15-én 7,659/B. sz. a.) A sem. panasz indoklásának a Bp. 385. §. 1. a) p. vonatkozó része visszautasittalik. A vádbeli bűncselekménynek a btk. 262. §. szerinti minősítése miatt a bp. 385. §. 1. b) pontjánál fogva a védőügyvéd által bejelentett sem, panasznak azonban hely adatván, a minősítés tekintetében mindkét alsóbiróság ítélete megsemmisíttetik és vádlott a btk. 258. § ba ütköző, aszerint minősülő és büntetendő rágalmazás vétségében mondatik ki bűnösnek és a vádlottra a kir. it. tábla által kiszabott fő- és mellékbüntetés ez alapon kiszabottnak nyilvánittatik. Egyebekre nézve az ítélet nem érintetik. Indokok: A kir. it. tábla ítéletének kihirdetése alkalmával a védőügyvéd egyedül a minősítés tekintetében jelentett be sem. panaszt a bp. 385. §. 1. b) pontjánál fogva. A beadott írásbeli indoklásban azonban már a semmisségi panaszt a bp. 3«5. §. 1. a) p-ra is kiterjesztette. A bp. 430. §. 390. §. szerint elkésetten csak az indoklásban használt eme semmiségi panasz a bp. 434. §-nál fogva visszautasítandó volt. Tekintve azonban, hogy a bkt. 262. §. csak a törvény által alkotott testületek, hatóságok vagy