A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 47. szám - A szövetkezetek ellenőrzéséről szóló osztrák törvény

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 47. számához. Budapest, 1903 november 22. Köztörvényi ügyekben. A keresettel megtámadott közig, határozatoknak tárgya utcairányoknak megállapítása, illetve a jövendőben foganatosítandó utcaszabalyozás és építési ügy, ezek pedig a közig, hatóságok jogkörébe tartoznak épp ugy, mint annak a kérdésnek eldöntése is: vájjon szükség lesz-e, annak idejében, a kisajátítási eljárás elrendelésére A pozsonyi kir. tszek (1903 március 11-én 2,300. sz. a.) Lövinger V. dr. ügyv. ált. képv. D. Jakab, Ign. és Mórnak, NamossányiE. dr. ügyv. ált. képv. Pozsony szab. kir. város közönsége ellen városi közgyűlési határozat érvénytelenítése ír. r. perben a birói hatáskör elleni kifogás felett következőleg végzett: A birói hatáskör elleni kifogást elveti és alperes feleknek meghagyja, hogy a per felvételére 1903 márc. 30-án d. e. 9 órakor a kir. tszék pertárában megjelenjenek. A birói hatáskör feletti kérdésben felmerült költségekre nézve az érdemi, határozat hozatalakor fog intézkedés tétetni stb. Indokok: Felperesek keresetükben azt adják elő, hogy a P. József által az annak Stefánia-uti háza és kültelkének parcellázása iránt benyújtott kérvény tárgyában Pozsony város közgyűlése 1899. okt. 9-én a C) a. csatolt 343/12,927/11. 446. sz. határozatot hozta, melyben egyebek között a felperesek érdekeit illetően az mondatott ki, hogy az azóta Sz. József-utca elnevezést nyert uj teleputnak a Schwenk-féle telken át meghosszabitott része 10 mt. szélességgel, egy a Stefánia-utból kiindulólag a parcellázandó telek és szomszédos D.-féle telek határa mentén a hegyek felé vezető ut 12 mt. szélességgel, melyből 6 mt. a szomszédos D.-féle telekre esik, — megnyitandó leszen, — továbbá minthogy a Stefánia-utból kiindulólag tervezett útnak Stefánia-ut felőli alsó része egészen a D.-féle telekre esik, köteles P. József ezen útrész területéből 49 •-öl kiterjedésű háromszöget D. Ármintól megszerezni, nemkülömben ugyanazon határozat egy másik pontjában kimondatott, hogy «a nyitandó uj utakat a szomszédos D.-féle vagy annak jogutódjai csak akkor és az esetre használhatják, azokban kijáratokat csak akkor és az esetre nyitnatnak, ha a Stefánia-utból kiindulólag a P.- és D.-féle telkek határán felfelé vezető útnak a D.-féle telekre eső 6 mt. széles részét a városnak ingyen átengedik. Minthogy azon esetben, ha a városban közérdekből utcák és közterek nyitandók, avagy szabályozandók, az ehhez szükséges idegen területek olyan 3-ik személyektől, akik maguk parcellázást nem kértek, csakis a kisajátításról szóló 1881: XLI. t-c. korlátain belül szerezhetők meg, már pedig ezen törvény szerint az ilyen terület igénybevételének előfeltétele ugyan e területek kisajátítása, mely egyrészt csak közérdekből, másrészt a telek valódi és teljes becsértékén való kártalanítás mellett történhet s minthogy különösen a felperesek és P. József telke közötti Stefánia-utból kiinduló útnak megnyitását ezidő szerint csak a P. József magánérdeke kivánja s azon intézkedés is, amely szerint P. a felperesektől 49 •-ölet köteies megszerezni, hogy az utca, amelyben különben P. házának vége beleesnék, P. házának megkimélésével megnyitható legyen, a felperesek hátrányára éppen csak P. magánérdekét szolgálja, a C) a. közgyűlési határozat nemcsak a kisajátítási törvénybe ütközik, de felperesek jogos magánérdekét, azok tulajdonjogát is sérti. Továbbá előadják felperesek, hogy reájuk nézve a C) a. határozat azért is sérelmes, mivel abban az mondatott ki, hogy az uj telep ut, illetve Sz. József-utcához csak Cotíageszerü lakóházak épithetők s mert annak folyományaként a felperesek telkéből ezen utcára esendő része semmiféle építkezés, melynek jellege az uj utcára nézve megállapított építkezés rendszabályaival ellenkezik, meg nem engedtetik, amint ez tényleg már meg is töriént, miután felperesek a telkükön sörpincének a kérdéses területen vaió nagyobbitását célzó építési engedély iránti kérelmükkel Pozsony város tanácsa által hozott 546/1. sz. elsőfokú és az azt helybenhagyó Dj a. csatolt II. fokú határozattal jogérvényesen elutasitittak. Minthogy ezen intézkedésnek is előfeltétele az, hogy a kérdéses terület a kisajátítási törvény szab. szerint teljes, az értéktelenné váló pincére is kiterjedő kártalanitásmellett kisajátittassék s következőleg annak hiányában ezen intézkedés is törvénybe ütközik és a felperesek magánérdekeit sérti, felperesek keresete oda irányul, hogy a Cj a. városi közgyűlési határozat annyi ban, az amennyiben az A) és B) a. csatolt tjkvekben foglalt ingatlanaira vonatkozik, velük szembe, — nemkülönben az építkezési engedély iránti kérelmüket megtagadó 5,46/1. 902. sz. I. fokú városi tanácsi s az ezt helybenhagyó D)a. másodfokú határozat érvényteleneknek kimondassanak. Alperes ezen keresettel szemben hatásköri kifogással élt, a bíróság hatáskörének leszállítását és a kereset elutasítását azon az alapon kérte, mivel szerinte az 1869:1V. t-c. 1. §-ának azon rendelkezése, hogy se aközigazg., se a birói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak, kizárja azt, hogy midőn, amint ez a jelen esetben áll, — a közigazgatási hatóság magát az ügy elintézésére illetékesnek elismervén, azt a törvényes felebbviteli forumok betartásával jogérvényesen elbírálta, — ugyanezen ügyet a bíróság hatáskörébe vonja és elbírálja. Ha pedig ez mégis megtörténnék, ugy alperes szerint ez ügy a bíróság és közigazgatási hatóság között felmerült hatásköri összeütközés eldöntése végett az 1869: IV. t-c. 25. §. érteim, a minisztertanács elé volna terjesztendő. A bíróság a hatásköre elleni alperesi kifogást azonban elutasitandónak találta, mert: amint ez a keresetnek alapjául szolgáló fent ismertetett tényállásból kiderül, felperesek a kérdéses közigazg. határozatoknak az általuk sérelmesnek jelzett intézkedéseivel maguk jogos magánérdekükben, főleg tulajdonjoguk korlátlan gyakorlatában törv. ellenesen sértve érzik, miből folyik, hogy a jelen esetben kétségtelenül olyan magánjogi sérelemmel állunk szemben, amelynek orvoslása, bárki — akár egyesek, akár egy község mint erkölcsi testület, az ennek képviseletére jogosult egyén vagy testület határozata alapján követte legyen el — a bíróság hatáskörébe tartozik, s mert ebből kiviláglik, hogy nem az képezi a kérdés tárgyát, váljon a közigazg. hatóság az ő intézkedései körében vont kérdésekben eljárhatott-e vagy sem ?, hanem az, hogy követett-e el alperes, mint erkölcsi testület az ő sérelmesnek állított határozatával a felperesek magánjogi igényeit sértő intézkedést ?, melyet erkölcsi testület, tehát maga az állam is, az ő képviseletére hivatott közegei utján, épp ugy elkövethet, mint az egyes egyén. Nem foghat tehát helyt alperesnek az 1869: IV. t.-c. 1. §-ára alapított érvelése, annál kevésbbé áll pedig az, mintha ezen esetben a bíróságok és közigazg. hatóságok közötti hatásköri összeütközésről szó lehetne, mert felperesek nem azért támadták meg a sérelmes közigazg. hatósági határozatokat, mivel azok az utóbbi hatóságok hatáskörébe nem tartozó kérdés fölötti döntést tartalmaznak, hanem azért, mivel azok a felperesek nézete szerint magánjogi érdekeiket sértő és törvénybe ütk. olyan intézkedést tartalmaznak, amelyet felperesek a maguk személyében és érdekében tűrni nem tartoznak. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1903 ápril 29-én 891. sz. a.) A kir. tszéknek végzését megváltoztatja, a pozsonyi kir. tszék hatáskörét a jelen per elbírálására leszállítja és felpereseket arra kötelezi, hogy alperesnek 68 K. 30 f. perköltséget 15 nap végrehajtás terhével egyetemlegesen megfizessenek, stb. Indokok: A törvényhatóságok mint közigazg. orgánumok jogerős, illetve a felsőbb hatóságok álla! jóváhagyott határozatainak felülbirálata, jóváhagyása, esetleg érvénytelenítése, valamint annak megállapítása, vájjon azok a törvényhatóság által saját hatáskörében vagy annak átlépésével hozattak-e? a bíróság hatáskörébe nem tartozik, mert nem létezik oly törvényes rendelkezés, mely a bíróságokat a törv. hatóságok felettes hatóságának kimondaná és határozataiknak felülbirálat tárgyává tételére feljogosítaná. A törv. hatóságok által a közigazg. jogkörből kifolyólag hozott határozatok tehát magánjogi szempontból sem tehetők birói elj. tárgyává, miértis az I. bírósági végzés megváltoztatásával az alp. hatásköri kifogásának helyt adni stb. kellett. A m. kir. Kúria (1903 szept. 15-én 5,473. sz. a.) A másodbiróság végzése helybenhagyatik. Mert: a keresettel megiámadott közig, határozatoknak tárgya utca irányoknak megállapítása, illetve a jövendőben foganatosítandó uicaszabályozás, építési ügy, ezek pedig a közig, hatóságok jogkörébe tartoztak, épp ugy, mint annak a kérdésnek eldöntése is: vájjon szükség lesz-e annak idejében a kisajátítási eljárás elrendelésére. A felebbezési bíróság részéről a neheztelt végzésben tett kijavítás nem csupán név, szám és más efféle nyíl vánvaló hibákra vonatkozik, amelyek miatt a S. E. 123. §. értelmében az ítélet hivatalból, vagy a felek kérelmére kijavítható és a 124. íjának az ítélet kiegészítéséről rendelkező esete sem forog fenn, hanem a tett kijavítás voltaképpen a tényállásra terjed ki, a tényállás pedig ezúttal felsőbirósági megvizsgálás tárgyává nem tehető. Az alperes részéről felülvizsgálattal megtámadott felebbezési bírósági ítélet lényegileg megváltoztattatott s ez ckból a kijavító végzés tartalma az ítéletnek felülvizsgálati megvizsgálásánál figyelmen kívül nem hagyható. Mindezekből pedig az következik, hogy a felebbezési bíróság neheztelt végzése az ügy érdemére befolyásai bíró kiigazító, illetőleg pótitélet természetével bír, ami elien nem felfolyamodásnak, hanem esetleg csak felülvizsgálatnak lehet helye. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1903 szept. 3. I. H. 11/1903. polg. sz.) B. István ügyvéd által képviselt L. Arthur és L. Károly felpereseknek, P. Simon ügyvéd által képviselt E. Jánosné P. Anna alperes ellen 5,000 K. és járulékai ir. a törökkanizsai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben következő végzést hozott: A neheztelt végzés kiigazító Ítéletnek vétetik, és a felebbezési biróság az összes ez ügyre vonatkozó iratoknak vissza-