A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 46. szám - Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdijintézet felállitásáról. Vége

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 46. számához. Budapest, 1903 november 15 Köztörvényi ügyekben. Abban az esetben, ha felperes a különélésre szabott idő «ltelte után 3 hónap alatt a házasság felbontását nem kéri. az 1894 . XKXI t.-c. 100 S szerint a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontását többé nem kérheti. Ennek a bontási kérelem előterjesztésére engedett határidőnek folyása a 83. $ értelmében csupán akkor szünetel, ha a házastárs a kérelem előterjesztésében erőhatalom vagy cselekvőképtelenség által van gátolva. A törv, t=hat a kérelem előterjesztésére záros határidőt állapit meg, mely •egyfelől hivatalból veendi figyelembe, másfelől az azalóli kivétej vagyis a szünetelés feltetelei szigorúan biralandók meg. Ezekből a törvényes rendelkezésekből folyik, hogy az ellenfél oly beleegyezése' mely által a záros határidő meghosszabbíttatnék, jogi hatállyal nem bir, s a határidő folyásának szünetelése nem állapítható meg véletlen mulasztás vagy az ügyvéd hibája alapján és nem foglalhat e tekintetben helyet a Törvény <. Rendtartásban engedet1 igazolás sem. hanem csupán a kérelem előterjesztését gátló erőhatalom vagy cselekvőképtelenségnek az eljárás rendén bebizonyított esete vehető figyelembe. Az újvidéki kir. tszek, mint polg. bíróság (1902 dec. 15-én 1 2,263 902. sz. a.) D á v i d o v á c z M. dr. ügyv. ált. képv. V. GyörgyneK. V. Dragánya elleni házassági válóperében következőleg ítélt: A peres felek között Gyurgyevon, 1886 nov. 2. a gör. kel. egyház szertartásai szerint megkötött házasság az 1894: XXXI t.-c. 80. §. a) pontja alapján alperes hibájából felbontatik és a ht. 85. §. értelmében alperes vétkesnek nyilvánitlatik. Alperes köteles 15 nap és végrehajtás terhe alatt 165 K. perköltséget felperesnek megfizetni stb. Indokolás: Felperes a közte és alperes között megkötött házasságot az 1894: XXXI. t.-c. 60. §. a) p. alapján kérte felbontani, előadván, hogy alperes 6 havi együttélés után 1887 tavaszán elhagyta s azóta többször visszahívta alperest, de a visszatérést és az •együttélés lolytatását megtagadta, hozzá többé vissza nem tért s már 13. éve, hogy különváltan élnek. Alperes nem ellenzi a házassági kötelék felbontását s kijelenti, hogy férjével az életközösséget nem hajlandó folytatni, beismeri, hogy férjét fi havi együttélés után elhagyta és azóta már 13 éven át különálva él, de férjét azért hagyta el, mert férje anyjával megférni nem tudott, és emiatt köztük állandó civakodás volt; beismeri azt is, hogy férje többször visszahívta, de ő nem volt hajlandó férjéhez visszamenni, mert előrelátta, hogy férjével a békés együttélése lehetetlen. A felperes által hivatkozott P. M, J. A. és V. M. eskü alatti vallomásával bizonyítva van, hogy felperest 1887. év tavaszán 6 havi együttélés után ok nélkül elhagyta, mégis több alkalommal felperes öt viszszahivta, de alperes soha vissza nem tért. A keresethez Aj alatt csatolt esketési bizonyítvány szerint peres felek Gyurgyovon 1886 nov. 2-án léptek házasságra, a B a. községi bizonyítvány szerint utolsó együtflakásuk Z-iablyán volt, a C) a. községi és állami anyakönyvvezetői bizonyítvány szerint a lelek házasságából gyermek nem származott. A tanuk vallomásából és alperes beismeréséből a kir. tszék megállapítja azt a tényt,hogy alperes 1887 tavaszán férjét elhagyta, és hozzá többé vissza nem tért s már 13 éve különél; a jogos ok nélkül történt elhagyás •és az állandó és jogtalan távollét oly súlyos megsértése a házastársi kötelességeknek, mely megállapítja a 80. §. aj pontjában foglalt bontó okot, s minthogy a felek között ismételten megkisérlett békéltetés sikertelen maradt és az ágy-és asztaltól való különélés határideje is letelt anélkül, hogy a felek egymáshoz közeledtek volna, s minthogy a kir. tszék a per adataiból és a felek magatartásából azt a meggyőződést merítette, hogy a peres felek között a házassági viszony annyira fel van dúlva, hogy az életközösség helyreállítására többé nincs kilátás, a peres felek között megkötött házasságot az 1804: XXXI. t.-c. 80. §. a)pontja alapján alperes hibájából felbontani, s öt a hiv. törv. 85. §-a érteimében vétkesneK nyilvánítani kellett. Alperes pervesztes lévén, a perköltségekben stb. marasztalandó volt. stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1903 május 7-én 1,247. sz. a.) Az elsőbiróság ítéletének a házassági köteléknek felbontása tekintetében rendelkező', hivatalból felülvizsgált része, vonatkozó indokai alapján helybenhagyatik, stb. A m. kir. Kúria (1903 szept. 20-án 4,305. sz. a.) Mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztattató, felperes keresetével elutasittatik, s a perköltség a peres felek között kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Abban az esetben, ha felperes a különélésre szabott idő' eltelte után 3 hónap alatt a házasság felbontását nem kéri, az 1894:XXXI. t-c. 100. §. szerint a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontását többé nem kérheti. Ennek a bontási kérelem előterjesztésére engedett határidőnek folyása a 83 {5. értelmében csupán akkor szünetel, ha a házastárs a kérelem előterjesztésében erőhatalom vagy cselekvő képtelenség által van gátolva. A törv. tehát a kérelem előterjesztésére záros határidőt állapit meg, mely egyfelől hivatalból veendő figyelembe, másfelől az az alóli kivétel, vagyis a szünetelés feltételei szigorúm birálandók meg. Ezekből a törvényes rendelkezésekből folyik, hogy az ellenfél oly beleegyezése, mely által a záros határidő meghosszabbíttatnék, jogi hatálylyal nem bir, s a határidő folyásának szünetelése nem állapitható meg vétlen mulasztás vagy az ügyvéd hibálja alapján ésnem foglalhat etekintetben helyet a törvényk. rendtartásban engedett igazolás sem, hanem csupán a kérelem előterjesztését gátló erőhatalom vagy cselekvő képtelenségnek az eljárás rendén bebizonyított esete vehető figyelembe. Minthogy pedig ebben a perben nem az utóbbi eset forog fenn, mert az ügyvédi irodában elkövetett hiba nem állapítja meg az erő hatalom vagy cselekvő képtelenséget, mely által felperes a kérelemnek a záros határidőben való beadásában gátolva lett volna, annálfogva a felbontás iránt a törvényben megszabott határidő letelte után beadott Kérelem tekintetbe nem vétethetett és telpen-s a törvény 100. ;j-a értelmében a perben felhozott bontó ok alapján a bontást többé nem kérheti, miért Í-; az alsobiróságok ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével el kellett utasítani. A perköltség, tekintettel a fenntartott házassági viszonyból folyó érdekközösségre, a peres felek között kölcsönösen megszüntettetett. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A felek közti levelezés arról folyt, hogy felperes, aki a váltókat alperes javára a biráságnál letétbe helyezni is ígérte, azokat (a váltókat) kinek kezéhez adja vissza. Ezek szerint a felperes és alperes között közvetlenül folytatott egyezkedési tárgyalások megszűnvén, felperes a már előbb alperes rendelkezésére bocsátott kereseti váltót, alperesnek hozzájárulása nélkül megtartani jogosítva nem volt. A bpesti kir. keresk. és váltótszék mint váltóbiróság '1901 novemb. 22-én 98,962/901. sz. a.) Brody S. dr. ügyv. által képv. Sch. és G. cégnek, Lux S. dr. és Gál P. dr. ügyv. által képv. E. Hendrik elleni 234 K. ír. váltóperében következőleg itélt: Az 1901 szept. 5-én 84,202. sz. a. som. végzés hatályában fentartatik és alperes az 1901 jul. 10 én 234 K.-ról kiállított váltó alapján mint elfogadó köteleztetik, hogy felperesnek 234 K. v. összeget, ez után 1901. aug. 15-től járó 6°/o ;amatot és a som. végzésben megállapított költség beszámításával 65 K. 70 f. p rk. 3 nap és végreh. terhe a. fizessen, stb. Indokok: Alperes előadása szerint, a kereseti váltót felperesnek Sch. Miksa tartozásai fejében, de csak az esetre adta, ha alperes és felperes bizonyos egyezségi hányadban megállapodnak, azonban a 1—4 •/'• a. okiratok szerint felperessel Sch. Miksa tartozásai tekintetében a megállapodás nem jött létre és felperes a kereseti váltót viszaadni is Ígérte. Az 1—4 •/. a. okiratokból azonban nem lehet megállapítani, hogy a megegyezés nem jött létre, mert ezen okiratok szerint az alkut felperessel Sch. Miksának R. Izidor nevü megbízottja folytatta és a kereseti váltót is R. Izidor adta át felperesnek. M g kellett volna tehát alperesnek cáfolni felperes azon előadását, hogy az 1—4 7. a. okiratok kelte után felperes és R. Izidor Sch. Miksa tartozására nézve megegyeztek. Minthogy pedig azt nem tette, a kifogást figyelmen kívül kellett hagyni. Eszerint alperesi, mint a minden lényeges kellékkel ellátott kereseti váltó ellogadóját, a vt. 23. §. alapján a kereseti tőke, kamat stb. megfizetésében marasztalni kellett. A bpesti kir. ítélőtábla (1902. máj. 13-án 4,040'1901. sz. a ) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, az 1901. 84,202. sz. som. végzésnek alperesre vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, felperest keresetével alperes irányában elutasítja és kötelezi, hogy alperesnek 50 K. 20 f. per, 21 K. 30 fill felébb, költséget 3 nap a. végreh. terhével fizessen. Indokok: A valódiságra nézve nem kifogásolt 1—4., továbbá K. és L. a. levelekből az tűnik ki, hogy az az egyezség, melyet a sógora Sch. Miksa érdekében, ennek felperesnél fennállott tartozása tárgyában alperes a felperessel kötni szándékolt, s amely egyezség tekintetében alperes a kereseti és egy másik hasonló összegű váltót elfogadói aláírásával ellátott, a peres felek között nem jött létre, mert 1901 július 22-én alpereshez irt /. a.