A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 46. szám - Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdijintézet felállitásáról. Vége

184 A JOG csalóit levelében felperes az általa R. Izidortól, mint Sch. Miksa megbízottjától fenntartással átvett 2 drb váltón felül még 81 K 12 fillérnek készpénzben beküldését kívánta azzal, hogy ellenesetre az egyezséget megszűntnek fogja tekinteni és a két váltót alperesnek rendelkezésére fogja bocsájtani. Alperes pedig eme 1901 július 2--án kelt, L. a. csatolt levelében felszólitá felperest, hogy neki 3 nap a. oly nyilatkozatot küldjön, amelyben elismeri, hogy a 2 drb fedezeti váitó átvételével sem Sch. Miksán, sem ennek tartozására vonatkozólag máson semmiféle követelése fenn nem marad, egyszersmind kijelentette felperesnek, hogy ha ezen nyilatkozatot nem hajlandó megadni, elvárja, hogy a 2. fedezeti váltót postafordultával az ő (alperes) cimére küld|e el. Mert felperes az alperes által kivánt nyilatkozatot, sem az L. alattiban kitűzött 3 nap alatt, sem egyáltalában nem küldte el alperesnek, hanem az L. alattira 1901 július 24-én alpereshez intézett válaszában ragaszkodott az A. alatii levélben követelt hátralék beküldéséhez, melynek elmulasztása esetére alperes váltóit ismét rendelkezésére bocsájtotta alperesnek, kéivén, hogy azokat visszaadására nézve Sch. Miksával és R. Izidorra! rendezkedjék és ugyanezen 3. és 4. •/. a. leveleiben is, melyekből kitünöleg a felek közti levelezés ezek után csak arról folyt, hogy felperes, aki 3. '/. alatti levelében a váltókat alperes javára a bíróságnál letétbe helyezni is Ígérte, azokat, (a váltókat), kinek kezéhez adja vissza; mert ezek szerint E felperes és alperes között közvetlenül folytatott egyezkedési tárgyalások megszűnvén, felperes a már előbb alperes rendelkezésére bocsátott kereseti váltót alperesnek hozzájárulása nélkül, a közte és Sch. Miksa között a C. és D. a. levelek szerint utóbb létesült megegyezés alapján megtartani jogosítva nem volt; mert a perhez csatolt E, F., G., H. és 1. a. későbben irt levelekből kitűnik, hogy az alperes az imént emiitett megegyezéshez maga részéről nem járult hozzá, a leiperes által vitatolt az a puszta tény pedig, hogy Sch. Miksa a D. a. levél megkapásáról állítólag alperest utólag értesítette, alperesnek a felperes és Sch. Miksa között utóbb létesült megegyezéshez való hozzájárulását nem pótolja, stb. A m. kir. Kúria (1903 okt. 7-n l,110. sz. a.) A másodbiróság ítélete a benne felhozott s mindkét peres fél által becsatolt levelek tartalmának megtelelő indokai alapján, helybenhagyatik, stb. Alperesnek, mint az intézvényezettek egyikének, a váltó előlapjára minden hozzáadás nélkül vezetett névírása, a vt. ai. §-a szerint feltétlen elfogadásnak lévén tekintendő, alperesnek az elfog adás hiány a miatt emelt kifogását elvetni és óta minden lényeges kellékkel ellátott kereseti váltó alapján mint elfogadót a vt 33. §-a szerint marasztalni kellett. Az a körülmény, hogy az aláírás a cégjegyzésnek nem felel meg, azt eredményezi, hogy az alperes a váltó kifizetése iránt a saját személyében vállalt kötelezettséget. A bpesti kir. kereskedelmi és vtszék mint váltóbiróság (1902 dec. 29-én 43,323/902. sz. a.) Bán Á. dr. ügyv. ált. képv. G. R. & Co. cégnek, P o 1 i t z e r G. dr. ügyv. ált. képv. K. Mihály ellen 208 K. 60 fii), iránti váltóperében következőleg itélt: Az 1902. márc. 10-én 27. V. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kivül helyeztetik, felperes keresetével elutashtatik és köteleztetik, hogy alperesnek 51 K. perköltséget 3 nap alatt és végrehajtás terhével fizessen. Indokok: Alperes azt a kifogást hozta fel, hogy a kereseti váltón intézvényezettként megnevezve nincsen s így a váltó előlapjára, minden hozzáadás nélkül vezetett névaláírása, elfogadói minőségét és váltójogi kötelezettségét meg nem állapítja. Minthogy a vt. 21. § a érteim, az elfogadói kötelezettség létrejöveteléhez az esetre, ha más, mint az intézvényezett írja alá a váltót, szükséges, hogy határozottan az elfogadásra irányuló kifejezés használtassák, alperes pedig, mint a kereseti válton intézvényezettként megjelölt «P. és K.» papirkere.skedéstől különböző személy, a váltót minden további hozzáadás nélkül irta alá, s így elíogadói nyilatkozat hiányában váltójogi kötelezettsége meg nem állapitható, felperest keresetével elutasítani, a sommás végzést hatályon kivül helyezni és felperest, mint pervesztest a prts. 251. §. alapján a perköltség viselésére kötelezni kellett. A bpesti kir. ítélőtábla (1902 novemb. 11-én 1,859. sz. a.) az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, az 1902 márc. 10-én 27,0rj(l. sz. a. som. végzést hatályában íentartja, az alperest, mint a Bpesten 1901 dec. 12-én 208 K 60 fill-ről kiállított váltó elfogadóját végreh. terhével kötelezi, hogy felperesnek 208 K 60 fill. váitóössziget, ez után 1902 febr. 20-tól járó 6% kamatát stb. 3 nap alatt fizessen. Indokok: A kereseti váltón intézvényezettekül P. és K. urak vannak megjelölve és magából a váltóból ki nem tűnik, hogy az intézvényezés nem a fent nevezett egyénekre, hanem P. és K. cégre történt. Ebből folyólag alperesnek, mint az intézvényezettek egyikének, a váltó előlapjára minden hozzáadás nélkül vezetett névírása, a vt. 21. §. szerint feltétlen elfogadásnak lévén tekintendő, alperesnek az elfogadás hiánya miatt emelt kifogását elvetni és őt a minden lényeges kellékkel ellátott kereseti váltó alapján mint elfogadót a vt. 23. §-a szerint a kereseti váltóöszszegnek és a lejárattól számítandó kamatnak megfizetésében marasztalni kellett, stb. A m. kir. Kúria (1903 okt. 8-án V. 72/903. sz. a.) A másodbíróság Ítélete helybenhagvatik, felhozott indokai alapján, annyival inkább, mert a per adatai szerint kétségtelen, hogy alperes be nem jegyzett közkereseti társasáénak tagja és hogy nevét a váltóra vezette, az a körülmény pedig, hogy az aláírás a cégjegyzésnek nem felel meg, azt eredményezi, hogy az alperes a váltó kifizetése iránt a saját személyében vállalt kötelezettséget, stb. Bűnügyekben. A kir. Kúria határozatát a bp. 437. §. első bek. szerint a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott tényekre köteles alapítani ; minthogy a kir. ítélőtábla azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy sértett a jobb szemét a vádlott cselekménye folytán beállott lencse-ficam következtében csupán műtét esetében fogja látásra használhatni, de orvosi műtét mellett is sértett a jobb szemének ez idő szerint megzavart látóképességét csak részben nyerheti vissza ; s minthogy ezek szerint a sértett jobb szeme ez idő szerint használhatat/anná lett és ennélfogva a vádlott cselekménye a btk. 301. és 303. íj ainak meghatározása alá esik s következésképpen az alsóbiróságok a vádlott cselekményének minősítésénél a btö törv. rendelkezését tévesen alkalmazták : ezeknél fogva a kir. főügyészi helyettes semmisségi panaszának helyt adni kellett. A miskolci tszék mint btö. bíróság (1902 június 21-én 3,703/B. sz. a.) súlyos testi sértés büntette miatt vádolt T. Gábor elleni bűnügyében, a következőleg itélt: T. Gábor vádlott bűnösnek mondatik ki a btkv. 301. §-ába ütköző s a btkv. 302. §-a szerint büntetendő s büntettet képező, azonban a btkv. 92. §-ának alkalmazásával a btkv. 20. §. értelmében lefokozott súlyos testi sértés vétségében,elkövetve az által, hogy 1901 szept. 27-én özv. S. Jánosnét előzetes szóváltás után, a bűnjelet képező bottal szándékosan bántalmazta s ezáltal rajta20 napon tul gyógyuló testi sértést ejtett s ezzel a btk. 302. §-a alapján, a btk. 92. §. alkalmazásával 4 hónapi fogházra és az 1890: XXVII. t-c. 3. §-ában előirt célokra fordítandó s 15 nap a. különbeni végreh. terhe mellett fizetendő s behajthatatlanság esetén további 1 napi fogházzal helyettesitendő 10 K. pénzbüntetésre Ítéltetik. Köteles egyszersmind vádlott, kártérités címén 15 nap a. végreh. terhével 100 K-át özv. S. Jánosnénak megfizetni stb. I n d o k o k: A főtárgyalás folyamán vádlott, sértett és a kihallgatott tanuk vallomásai alapján megállapított tényállás szerint T. Gábor vádlott 1901 szept. 27-én estefelé feleségét, sértettnek unokáját arra akarván kényszeríteni, hogy vádlott szüleihez menjen kukoricát fosztani, ez férjének kívánságát kikerülendő, nagyanyjához özv. S. Jánosné sértetthez futott. Vádlott ide nyomban követte feleségét s ezt ellenzése és sértettnek tiltakozása dacára az ajtón át kilóditotta, mert ő parancsol a feleségének. Sértett ezért hátulról belekapaszkodott vádlottba; miért is ez őt mellbe taszítván, fellökte; miután azonban vádlott feleségét tovább is hajtotta előre sértett a földről föltápászkodván, szitkozódva az udvarra, majd az utcára is követte vádlottat s mert ez őt m igától eltávolítani igyekezett, indulatában vádlott ruháját szaggatta ; s mert ezért aztán vádlott sértettet vissza'ökdöste, haragjában vádlottat pofon ütötte s mire vádlott türelmét veszítvén, sértettet a kezében volt bottal leütötte, és még néhányat reá húzván fején, jobb felkarján ésjobb combján olyképp megsérelmezte, hogy sártett 6(1 nap a.gyógyult testi sérelmeket szenvedett; és mert sértett ép jobb szemét az iratok között ad 2 sz. a. található orvosi látleletre vezetett kir. tszéki orvosi felülvélemény szerint, a vádlott cselekménye folytán beállott lencse-ficam következtében csupán műtét esetében fogja látásra használni, s mert anélkül a sérült szem működésére csupán a fényérzet pjrcipiálására fog állandóan szorítkozni. Vádott beismerte, hogy sértettet a fent körülírt körülmények és módozatok között, a kezében volt bottal kétszer vagy háromszor megütötte és ezálial sértett sérüléseit előidézte. Miután vádloitnak ezen beismerését az eljárás összes adatai támogatják és vádlott szán é.-a az eset körülményeihez képest nyilván testi sértés okozására irányult, melyre nézve az eredmény a nem kifogásolt orvosi látieleire tekintettel mint beismert cselekvésének okszerű következménye tényleg be is következett: vádlottatt a btk. 301. §-ába ütköző és a gyógy tartamra tekintettel a btk. 301. §. 1-sö bek. szerint minősü ő .súlyos testi sértés elkövetéseért büntető jogi felelősségre vonni kellett. És habár vádlottnak ezen cseltrkménye, tekintettel a kir. tszéki orvos felülvéleményével igazolt ama tényre, hogy sértett szeme a fényezetet jelenleg is észleli, és igy látótehetségé elveszettnek annyival kevésbbé tekintendő, mert idejében bekövetkező műtét esetében sérült szemének látóképességét annyira megnyerheti, hogy azzal finomabb látást nem igénylő munkát végezhet, a szenvedett sérülések 21 napot túlhaladott gyógyiartama folytán a fennt felhozoltakhoz képest a btkv. 301. §. 1-sö tétele szerint súlyos testi sértés büntettekép minősült; mégis: figyelemmel vádlott büntetlen előéletére, töredelmes beismerésére; sértettnek unokája érdekében vele szemben tanúsított túlzott ingerlő., sőt utóbb tettlegeskedö fellépése és ténykedése folytán felhevült kedélyállapotára, végül sértettnek ama kijelentésére, hogy vádlottnak megbüntetését nem kívánja, mint a szemsérülés súlyosságát illetően egyedüli