A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 46. szám - Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdijintézet felállitásáról. Vége

332 A JOG 4. Ha az állítás vagy kifejezés a családi élet viszonyaira vonatkozik, vagy a női becsületet támadja meg. Ilyenek : a) Külföldi uralkodók és azok követségei. Az esküdtszéki tárgyalások nagy nyilvánossága csak kellemetlenséget hozhat, politikai bonyodalmakra vezethet. A közszabadságra pedig nem veszélyes a hivatásos bíróság Ítélete, midőn az exceptio veritatis ugy sincs megengedve s a törvényhozó csak azt van hivatva megállapítani, vájjon a btkv. 261. vagy 258. §-ának kritériumai fennforognak-e vagy sem. b) Ha az állítás a btkv. ujj. §-a értelmében csak magáninditványra üldözhető, de az indítványra jogosult ilyet nem tett. c) Ha az állított tény miatt jogerős felmentő ítélet vagy megszüntető határozat hozatott Az első esetben kizárta a törvény a bizonyítást, gondolván, hogy amíg a sértett kieszközölte, hogy az arra jogosult indítványt nem tett, már megbűnhődött. De meg a felek közös érdeke kizárni a nyilvánosságot az ő magánjellegű dolgaikból. A második esetben még indokoltabb a delictumnak az esküdtbíróság hatásköre alóli kivonása, mert esetleg, dacára a felmentő ítéletnek vagy beszüntető határozatnak, sőt bizonyításfelvétel nélkül valódinak találja az esküdtszék a sértő állításokat s felmentő verdiktet hozva, desavouálná a törvényszék felmentő ítéletét vagy beszüntető határozatát. Pedig a törvényhozás azt akarta, hogy akit a bíróság egyszer valamely vád aló! tisztázott, eleget bűnhődött mig ezt elérte, de ujabban s más által, ugyanazért a cselekményért nem büntethető. d) Végül nem engedi meg a bizonyítást semmi esetre a női és családi becsületet érintő kérdésben. A törvény tehát megváltoztatja az 1880. évi XXXVII. t.-c. 39. §. 2-ik pontjának intézkedését, hogy a családi életet és magánbecsületet hathatósabban megvédje s azért a nem oly nagy nyilvánosság előtt lefolyó s hivatali titoktartáshoz szokott hivatásos bíróság elé utalja az ilyen kérdéseket tartalmazó, nyomtatvány utján elkövetett rágalmazást és becsületsértést. Már fentebb jeleztük, hogy a khbtkv. 33., 39., 41., 48 és 51. § aiban megállapított kihágások szintén az esküdtbíróság hatáskörébe tartoznak, s miután ezek mind hivatalból üldözendők, az esküdtbíróság a főtárgyalást teljesen ugyanazon módon tartja meg, mint bármely más esküdtbíróság elé utalt büntetendő cselekmény esetén.1) A kir. törvényszék, mint sajtóbiróság hatásköréhez tartoznak a becsületsértés és rágalmazás fenti esetein kivül az 1848. évi XVIII. t.-c. 27. §-ába ütköző büntettek, vétségek és kihágások. Ezen §. értelmében ugyanis : «Ki az ekképpen elmarasztaló ítélet által sújtott elmeművet sajtó utján újra közzé teszi, vagy árulja, a szerzője ellen hozathatott legnagyobb büntetéssel fog illettetni.)) Az életbeléptetési törvény 17. §-ának 2. pontja az újraközlést már kiveszi az esküdtbíróság hatásköréből és azt a törvényszék hatáskörébe utalja : «A kir. törvényszék hatáskörébe tartoznak 2. Az esküdtbíróság bűnösséget megállapító ítéletével már sújtott elmeművek (1848. évi XXXVIII. t.-c. 27. §.) újra közlése vagy árulása által elkövetett büntettek, vétségek és kihágások* Ebből kétségtelen, hogy az újraközlés által bűntett, vétség vagy kihágás követtetik el, a szerint, amint az eredeti közlemény büntettet, vétséget vagy kihágást képezett s illetve ilyen gyanánt büntettetett. Újra esküdtszék elé állítani azonban feleslegesnek tartotta a törvényhozás ugyanazon munkát, mert a ténykérdésben az esküdtbíróság a közleményre vagy ábrázolatra már megállapította, hogy sajtó-delictumot foglal magában. Ujabb esküdtszék elé vinni tehát egyrészt veszélyes is, hátha az egyik jury a másikat desavouálná, másrészt a bűnösség kérdése az esküdtbíróság által már meg lévén állapítva, a szakbiróság hivatott úgyis az ítélethozatalra. Az 1848. évi XVIII. t.-c. 30., 35.. 38 , 40., 41. és 44. ^-aiban körülirt vétségek és kihágások a kir. járásbíróságok, a 31. §. a törvényszékek ; a többi sajtókihágások a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartoznak, miről később lesz szó. *) Ezek közül a kih. btkv. 33., 39. és 51. §-ai szövegét fentebb már ösmertetvén, a 41. és 48. §-ba ütköző közrend elleni kihágások a következők : 41. §. Aki nem zsarolási célból (B. T. K. 350. §.) valakit gyilkosság, rablás, súlyos testi sértés, gyújtogatás vagy más közveszélyes bűntett elkövetésével, avagy pedig rágalmazó vagy becsületsértő állitásnak nyomtatvány utján való közzétételével fenyeget: egy hónapig terjedhető elzárással és kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Aki pedig nem zsarolási célból a fent emiitett büntettek elkövetésével valamely vidéknek vagy községnek lakosait fenyegeti, két hónapig terjedhető elzárással és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. -i-8. §- Nyolc napig terjedhető elzárással büntettetik, aki tiltott tartalmú hirdetést, annak tiltott voltát tudva, nyilvánosan kikiált vagy közzétesz. Végül az életbeléptetési törvény (1897 évi XXXIV. t.-c.) 20. §-ában szabályozott s nem-nyilvános büntető tárgyalások közlésével elkövetett sajtóvétség- a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozik.*)**) (Folytatása következik.) Belföld. .Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet felállításáról. X (Vége.) 18. §. Az ügyvéd munkaképtelensége alatt értetik, ha testi, vagy elmebeli bajból folyólag az ügyvéd hivatása gyakorlására tartósan, vagy. végképpen képtelen. Ellátást csak az a munkaképtelen ügyvéd igényelhet, aki az Intézetnek az ellátási eset alapjául szolgáló tény bekövetkezéséig iegalább 10 éven át megszakítás nélkül tagja volt (várakozási idő) s aki magát igazolt munkaképtelenség folytán a kamara lajstromából töröltette vagy aki ilyen okból töröltetett, vagy felfüggesztetett, ez utóbbi esetben azonban csak a felfüggesztés tartamára. 19. §. Az ügyvéd özvegye ellátására a következő feltételek együttes fennforgása esetén tarthat igényt: 1. ha az elhalt férj halálát közvetlenül megelőző 5 éven át megszakítás nélkül fizető tagja volt az intézetnek (várakozási idő) és 2. ha férjével, mint kamarailag bejegyzett gyakorló ügyvéddel, legalább 2 éven át élt együtt törvényes házasságban és ha az együttélés az ügyvéd halálának bekövetkeztéig tartott. Az a nő, akinek házassága bíróilag felbontatott, vagy aki ugyanezen módon férjétől ágytól és asztaltól elválasztatott, vagy aki férjével közös háztartásban nem él, az ezen szakasz 1. pontjában emiitett várakozási idő betartása mellett szintén tarthat igényt özvegyi ellátásra, de csak akkor, ha férjével, mint gyakorló ügyvéddel, ennek halálát vagy munkaképtelenség okából való ellátásának bekövetkeztét legalább 2 évvel megelőzőleg kelt egybe és ha nőtartásra a férj birói Ítélet szerint Kötelezve van. 20. §. Az özvegyi ellátás magában foglalja az ügyvéd törvényes gyermekeinek ellátását is. Ha az özvegy nő férjhez megy, vagy meghal, ellátása illetőleg ellátási igénye megszűnik és annak élvezetébe a következő §. határozmányainak korlátai között az ügyvéd gyermekei lépnek be. 21. §. Ha az ügyvéd után ellátásra jogosult özvegy, vagy nő nem maradt, ugy az ügyvéd gyermekeit az özvegyi ellátásnak megfelelő összegű ellátás illeti meg, ha az atya halálát közvetlenül megelőzőleg legalább 5 éven át megszakitás nélkül fizető tagja voít az intézetnek (várakozási idő). A gyermekek az ellátást 18 éves korukig élvezhetik. Mindaddig, mig csak egy ilyen gyermek is él, neki az egész ellátási összeg kiszolgáltatandó. A gyermekeket illető ellátás gyámjuk kezéhez fizetendő ki. Az olyan gyermekeket, akik az ügyvédnek az ügyvédi kamarai lajstromból munkaképtelensége folytán való töröltetése után kötött házasságból származnak, valamint a törvénytelen gyermekeket, semmi körülmények közt sem illeti az ellátás. 22. §. A rokkantsági ellátást élvező ügyvéd halála esetén is megilleti az özvegyet, illetőleg az arra jogosított nőt és a gyermekeket az ellátás, ha ezekre nézve egyébként a 19., 20. és 21. §-ban foglalt és itt megfelelően alkalmazandó feltételek fennforognak. 23. §. Ha több igényjogosult nő, több különböző házasságból származó gyermek van, valamint ha nem az igényjogosult nő gondozása alatt vannak a gyermekekés ő nem tartja ezeket: ugy ezek személyi és vagyoni Körülményeinek szorgos méltatása mellett az igazgatóság haiároz afelett, hogy a több jogosult közül kinek jusson az ellátás, vagy hogy az közöttük megosztandó-e és miképpen ? 24. §. Az ellátási összegek a jogosítottak részére negyedévi előleges részletekben szolgáltatandók ki. 25. §. Az ügyvédnek joga van akkor, midőn az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet tagjává válik, kijelenteni azt, hogy az ellátást a maga részére nem, hanem csupán özvegye és árvái *) A gyakorlatban ily vád ez ideig nem emeltetett. **) Az 1897 : XXXIV. t.-c. 16. §-ának judikaturája. 1'. A nyugalmazott köztisztviselő ellen nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés elbírálása, ha az nem vonatkozik volt hivatali kötelességeire, nem tartozik az esküdtbíróság elé. (A m. kir. Kúria 1901. augusztus 28-án 4,504 sz. a.) 2. Az 1^97. évi XXXIV. t.-c. 16. §-ának 2-ik bekezdése a hatáskört a btkv. 262. íjában megjelölt személyekre vonatkozóan, a minősítés kérdésétől függetlenül, csupán ezen személyeknek a btkv. 262. §-ában meghatározott minősége alapján állapítja meg, tekintet nélkül arra, vájjon a rágalmazás vagy becsületsértés hatósági működésükre vagy csak magánügyeire vonatkozik. Az ily személyek ellen nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés az esküdtbíróság hatáskörébe tartozik. (Bpesti kir. ítélőtábla 1903. április 21. 1,993. sz. a.) 3. A rágalmaz.! és becsületsértésnek a btkv. 269—272. §-ai szerint hivatalból — de gyuttal felhatalmazás, vagy kívánat folytán — üldözendő esetei, ne :: tehetők magánvád tárgyává s a sértett nem léphet fel sem mint főm ánvádló, (bptrs. 41.) sem mint pótmagánvádló (bprts. 42) és ez irányban nem tesz különbséget, hogy a sértett közhivatalnok időközben közhivatalnoki állásától megvált, mert a közhivatalnok ellen, hivatali kötelességeire vonatkozólag, elkövetett rágalmazás és becsületsértés által nem csupán az illető közhivatalnok, hanem ezzel legalább is egy fokú, egy jogos közérdek, az állam közigazgatásának érdeke is megsértetik. (Bpesti kir. ítélőtábla 1900. szept. 3. 7,807. sz.)