A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 46. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

330 A JOG igér neki házasságot, boldogságot; senki közelben, aki óvja. aki intse, — elbukik, teherbe esik ; szülei kiverik a házból, a környezete gúnyolja és ha az a zsibbadás és morális elgyengülés más férfi karjába is vezeti, ha a gazda vagy vak nu ur falánkságának és kéjvágyának prédájává lesz : a lelkét tépő, szégyenletes bizonyító eljárás lefolytatása után még a létfentartás minimumától is megfosztassák és a bün gyermeke a kietlen inség karjába jusson?— Ezt a tragédiát nem szabad a jognak, a törvénynek szankcionálni és létrehozni. A feslettségét nem a közösülési aktus gyakorisága, hanem a nő erkölcsi érzésének romlottsága állapítja meg. A bukást a primitív néposztálynál i gyengeség okozza, a ledérség mindenen uralgó érzékisége ott csak mint kóros tünet mutatkozik. A földmives-Ieány a maga egyedülvalóságában, értelmi t's erkölcsi fejletlenségében, passzió eszköze lesz a fétfi kéjvágyának és ha városba kerül cselédnek, ismét előtte áll az az erkölcsi törvényhozó hatalom, amellyel megküzdeni nincs bátorsága : a gazdáé. Számos erkölcsrajzban és gyújtó írásban olvashattuk azt a rettenetes berendezést, amely kiszolgáltatja a leányerkölcsöt a férfinak és habár a kényszer ereje nem olyan lenyűgöző hatású is, amely a leányt szuggesztív erővel ragadja magával, mégis ennek a bukásnak erkölcsi diffamációját kötelességünk anyira enyhíteni, hogy egy apasági keresetben nem megyünk bele perrendszerü bizonyításába annak, hogy a leány kapitulációja miképpen történt meg. Vagyis reszummálva a mondottakat : a fogar.tatási és a gyermek születése közötti időn belül másokkal való közösülés n.ég önmagában nem állapítja me" a feslettségét, még nem involválja azt a végtelenül lesújtó és következményeiben egy kiskorú gyermeket gyászosan érő deklarációt, hogy alperes természetes apasága és tartási kötelezettsége meg nem állapítható. Mert a feslettség kritériumát az erkölcstelenségnek üzletszerű gyakorlása, vagy a minden szeméremérzet hiján lévő nyilvános köztudomású kéjelgés képezi. Ha tehát egy leány botrányos életmódjáról a maga községe tudomással bír, vagy városban arról egy nagyobb kör bír tudomással, ugy a bíróság a jelen gyakorlat szerint is elutasító határozatot hoz. Ennél tovább azonban az alperesi ótalomban mennünk nem szabad, mert, mint fönnebb mondottam, a kiskoru érdeke az irányító elv, melynek az atyaság miszteriózus homálya miatt megsemmisülnie nem szabad. A Tervezet 360. §-a a férfi kéjvágyának és cinizmusának szolgál és ellene vétót kiált a sziv, a humanizmus, az egész tragédiákkal teljes, bűnös emberi élet. Sajtóeljárásunk és a^nak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvád. (Folytatás.)*) A btkv. jfZj. és 328. §-aíba ütköző vétségekre megjegyzendő, hogy a 327. §-ba ütköző vétség csak magánvádra üldözhető és sajtóvétséget állapit meg, akár a közzétévő bontja fel a ievelet, akár nyitva kapja, ha azt a jogosultak beleegyezése nélkül közzéteszi. A 328 §-ba ütköző vétségtől abban különbözik, hogy az előbbi vétségnél a lényeg, hogy jogtalanul jusson a titok birtokába és azt közzétegye nyomtatvány utján, mig az utóbbi vétségnél a titkot jogosan tudja meg, mert hisz az érdekelt közli vele, de annak felfedezésre és nyilvánosságrahozatala van tiltva és állapítja meg a vétséget. A gyakorlat csak akkor bünteti a tettest, ha a titok nyilvánosságrahozatala valamely család vagy személy hirére veszedelmes, ha az illető hivatalos foglalkozása közben jutott a titok birtokába és megkívánja, hogy a titok felfedezésére alapos ok ne legyen. Ezeket együttesen bírálja el az esküdtszék a vétség megállapításánál. Ezekhez analóg 'ónálló sajtóvétséget állapított meg az életbeléptetési törvény 20. §-a: >Aki a büntetőbíróság előtt a nyilvánosság kizárásával tart )tt tárgyalást vagy főtárgyalást a hatóság engtdélye nélkül bármely módon, egészben vagy részben közzéteszi, amennyiben súlyosabban büntetendő cselekmény nem forog fenn, három hónapig terjedhető fogházzal és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendőd Ezen szakasz a napilapoknak törvényszéki rovataiban űzött visszaélések ellen lett az életbeléptetési törvénybe felvéve. Mint sajtóvétség a törvényszék hatáskörébe tartozik, judikaturája ez ideig még nincs, de az az egy kétségtelen, hogy ezen §-ba ütköző sajtóvétséget követ el mindenki, aki oly büntető tárgyalásról hoz közleményt, hol a főtárgyalás vezetője a nyilvánosságot kizárta. Vitás azonban, hogy vájjon megáü-e e vét*) Előző közlemény a 44. számban. ség azon közleményekkel szemben, melyek azon tárgyalásról hoznak értesítést, midőn törvénynél fogva nem nyilvános a tárgyalás, pl. vádtárgyalás vagy bármi kérdésben döntő zártules büntetőügyben ; különösen vitás ez azért, mert a sajtótörvénynek érvényben maradt 14 §-a a nyilvános üléseken felolvasás alá kerülő iratok közlését világosan büntetlennek mondja: «Ki az országgyűlés, a törvényhatóságok, mindenféle torvényszékek és törvény által alkotott egyéb testületek iratait és azok nyilvános üléseit hiv szellemben és igazán közli, ellene a közöltek tartalma miatt kereset nem indittathatik.* Tehát iiyen zárt ülésekről hozott közlemény ellen emelt s a fenti 20. §-ban határozottan el nem tiltott közlés miatt indított váddal szemben sikerrel lehet védekezni, a sajtótörvény 14. §-ára való hivatkozással. Mindenesetre meglehet kerülni a törvényt olyképp, hogy az ülés, vagy tárgyalás adatai helyett az ügynek ott felolvasás alá kerülő iratait köz lik híven. A btkv. 456. §-ába ütköző sajtóvétséghez analóg a kih. btkv. 33. §-ába ütköző állam elleni kihágás, mint sajtókihágás. «Aki valamely vár, vagy erőd, vagy a védelem céljából létesittett megerősitett tábor fekvéséről, erőditvényeiről vagy ezeknek valamelyik részéről, az illetékes hatóság engedelme nélkül, tervet vagy vázlatot készit, vagy közzétesz, úgyszintén aki hivatalos őrizet alatt levő ilyen tervet vagy vázlatot magának megszerez, lemásol, vagy lemásoltat: két hónapig terjedhető elzárással és háromszáz lorintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.* A btkv. 4j0. §-ba ütköző deliktum, mint sajtódeliktum, igen ritkán fordul elő. Végül a becsületsértéssel és rágalmazással, mint leggyakrabban előforduló sajtóvétséggel egy önálló fejezetben fogok bővebben foglalkozni. VI. fejezet. A sajtóbiroságok hatásköre. A büntetőtörvénykönyvben megállapított összes büntettek és vétségek s így az itt felsorolt sajtódeliktumok hatásköre és az egész eljárás tekintetében ugy a feljelentés, tehát a vád, mint a védelem szempontjából a bűnvádi ptis (1896. évi XXXIII.) és az ennek életbeléptetéséről szóló 1897. évi XXXIV. törvények mérvadók. Ilyképpen az 1897. évi XXXIV. t-c. 15. §. 2-ik pontja értelmében, mindezen büntettek és vétségek felett, ha azok sajtó utján követtetnek el, esküdtbíróság ítél, tekintet nélkül arra. vájjon az esetben, ha nem sajtó utján követtettek el, bármely bíróság hatáskörébe tartoznának. Sőt a nyomtatvány utján elkövetett kihágások is az esküdtbíróság hatáskörébe tartoznak, amennyiben a kihágást törvény állapítja meg. Ilyen kihágások a btkv. 33 §-ában megállapított állam elleni kihágás; ugyanezen törvény 39., 41., 48. és 50. §-aiban szabályozott közrend s illetve közcsend elleni kihágások. Más kihágás, melyet miniszteri rendelet vagy törvényhatósági szabályrendelet állapit meg, esküdtbíróság hatáskörébe nem tartozhatik. Ugyanezen törvény 15. §. 2-ik pontja értelmében azonban ezen sajtóbüntettek és kétségek felett csak a kir. ítélőtáblák székhelyén működő esküdtbiróságok járhatnak el. Tehát ha ezen büntettek nyomtatvány utján, pl. Kalocsán követtetnek el, hol pedig esküdtbirósági hatáskörrel bíró törvényszék, van, az eljárásra a budapesti esküdtbíróság bír hatáskörrel mert ez a kir. táblai székhely, melyhez Kalocsa is tartozik. Min.hogy azonban a kihágásokat a fenti törvény nem utalja a kir. táblák székhelyén levő esküdtbíróság, mint sajtóbíróság hatáskörébe, ezek felett minden sajtó-esküdtbiróság hatáskörrel bír. A btkv. 261. § ába ütköző becsületsértés és 258. §-ába ütköző rágalmazás ugyanezen törvény 16. §.-a szerint a királyi törvényszék, mint sajtóbiróság (de nem esküdtbíróság) hatáskörébe tartozik, amennyiben magánszemélyek ellen követtetik el. Ha azonban a rágalmazás vagy becsületsértés a btkv. 262. §-ában *) körülirott közjogi testületek, vagy a btkv. 461. §-ában *) A btkv. 262. §-a külön intézkedést tartalmaz a törvény által alkotott testületekkel szemben, mig a közhivatalnok fogalmát annak 461. §-a irja körül: Btkv. 262. §. A törvény által alkotott testületek, hatóságok vagy azok küldöttségi tagjai ellen, habár nem nyomtatvány által elkövetett nyilvános rágalmazás vagy becsületsértés: egy évig terjedhető fogházzal és kétezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Btkv. 461. §. Közhivatalnoknak tekintendők azok, kik az állam közigazgatási vagy igazságszolgáltatási, vagy valamely törvényhatóság vagy község hatósági teendőinek teljesítésére hivataluknál, szolgálatuknál vagy különös megbízatásuknál fogva kötelezvék, úgyszintén azok is, akik az állam, törvényhatóság vagy a község által közvetlenül kezelt közalapítványoknál, kórházaknál, tébolydáknál mint felügyelők, orvosok hivatalnokok vagy szolgák vannak alkalmazva. A kir. közjegyzők szintén közhivatalnokoknak tekintetnek.