A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 46. szám - A természetes apaság kérdése és a Tervezet

A JOG 329 szerződésig nyúlnak vissza. Alkotmánya nem ajándék,? hanem ezeréves történeti fejlődés eredménye. Mig Ausztria alkotmányát fejedelmi kegy folytán nyerte. Ausztria az uralkodó család patrimoniumát képezte. Ausztria uralkodója tehát a fejedelmi jogokból annyit és ugy tartott fenn magának, amenynyit és ahogyan tetszett. Nálunk a közhatalom forrása a nemzet, a királyi hatalom a nemzet átruházásából ered. Törvényeink a magyar hadsereg vezényleti és szolgálati nyelvéül a magyart rendelik; alkotmányunk szelleméből az egyenesen következik. Magyarország államnyelve a magyar. Ez a magyar állam egyik legsarkalatosabb intézménye, amely mint ilyen az alkotmány része. Törvényeink intézkedése szerint az államhatalom mind a három ágában (törvényhozás, bíráskodás, kormányzás) érvényesül a magyar nyelv uralma. 1844 óta, az országgyűlési tárgyalások nyelve magyar. A törvények magyar nyelven alkottatnak. Már az 1840: VI. t.-c. intézkedik a magyar nyelvnek az országos kormány általi használatáról. Az 1868 : XLIV. t.-c. rendeli, hogy «az ország kormányának hivatalos nyelve a sormányzat minden ágazatában magyarn. Ugyanezen törvény kzerint: «Az államkormány által kinevezett minden bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar». A hadsereg talán e három hatalmi ág egyikébe sem tartozik ? Részére egy negyedik hatalmas ágat statuáljunk f A hadsereg államot képez az államban ? Kétséget nem szenved, hogy a hadügy a kormányzat hatáskörébe tartozik. A fegyveres erő egyik nyilvánulása a kormányhatalomnak. A törvény határozott intézkedése szerint pedig a kormányzat minden ágában a hivatalos nyelv a magyar. Következik a magyar katonai nyelv szükségképpisége az alkotmány szelleméből is. Képzelhető-e az ezeréves alkotmánnyal bíró magyar állam teljes suverainitása, nemzeti jellegének kidombontása a hadsereg magyar nyelve nélkül ? A fegyveres erő nem lehet különválasztva a nemzettől, mert az a nemzeti élet egyik nyilvánulása. Az állami suverainitás egyik alkotó eleme a más államtól való teljes függetlenség. Érzi és tudja-e magát a nemzet a maga katonai szervezetében függetlennek, ha rá ezen szervezetben idegen állam nyelve oktrojáltatik ? Lüktet-e itt egészséges nemzeti élet, ha azt idegen állam nyelve sorvasztja ? Csak azon államban létezik igazi szabadság, ahol a hadügy és a népélet egy. Idegen á'lam nyelvét sem az alkotmányos király, sem a törvényhozás a nemzet hadseregének nyelvéül nem állapithatja meg. Xoha az állami suverain hatalom korlátlan, de az államot céljai mt'gis kötik elhatározásában. Feltételeztetik. hogy rendeltetését nem téveszti szem elől. A magyar állam konkrét célja: a politikai szabadság. Ezer éves alkotmányunk annyira átment a magyar nép érzületébe, ei köleseibe, gondolkodásába, hogy hazáját másképp, mint szabadnak, elképzelni sem tudja. Ez a tudat a polgárok lelkesedésének forrása. E^en államcélt a törvényhozásnak nem szabad szem elől tévesztenie, még ha áldozatokat követel is, mert különben nem töltené be a magyar állam világtörténeti missióját. Nem képzelhetjük el a magyar nemzetet függetlennek és szabadnak, önállóságával, állami létével, nemzeti egyéniségével szoros kapcsolatban levő magyar nyelv teljes uralma nélkül. Az állami nyelv érvényesülése a magyar állam suverainitásának alkateleme. Ha feladjuk feltétlen jogunkat a magyar nyelvhez, ma talán csak kis rést ejtünk alkotmányunkon és suverainitásunkon, idők multán pedig beférkőzhetik rajta a kényuralom. Vétene a magyar nemzet önmaga ellen. Egy adag mérget venne be, mely alkalmas nemzeti életének lassú kioltására. Senkit se tévesszen meg egy magasrangu katonatisztnek a lapokban közzétett azon véleménye, hogy a magyar nemzet önérzetét legkevésbé sem sértheti a német vezényleti és szolgálati nyelv, hisz nemis oly régen a közügyek nyelve latin volt. Azon időben a nemesség, az ország lakosságának kis része, alkotta a politikai értelemben vett magyar nemzetet. A nemesség intézte el közügyeinket. A latin nyelv, nemcsak nálunk, hanem máshol is, mint tudomátiy volt a közügyek nyelve. A latin nyelv, mint tudomány és a német nyelv, mint egy idegen állam nyelve között, óriási a különbség. A mai viszonyok között a latin nyelv használata sem volna helyes. Senki kétségbe nem vonja, hogy O Felsége teljes jóhiszeműséggel jár el, midőn a német vezényleti és szolgálati nyelvet fentartja a magyar hadseregben ; a magyar tanácsosokat terheli az a kötelesség, hogy a magyar nyelv uralmát e téren is kieszközöljék. Ami a kérdés gyakorlati oldalát illeti, az igen egyszerű. Ha a nyelv meghatározása fejedelmi jog, azt Ü Felsége felelős minisztériuma által gyakorolja. E jogok mikénti gyakorlására az országgyűlés befolyást gyakorol a parlamentarizmus természetéből folyólag. Az országgyűlés a nemzet jogait a nyelvre vonatkozólag ez esetben ugy vívhatja ki, ha csak oly kormányt támogat, amely azon jogoknak érvényt szerez. Ugyanez áll akkor is, ha a magyar katonai nyelv behozatalát ugy fogjuk fel, mint az 1868: XLIV. t. c-nek a kormányzat nyelvére vonatkozó szakaszának a végrehajtását. Ha pedig törvényhozási jog a katonai nyelv meghatározása, oly törvényjavaslatot szövegez, mely elrendeli a magyar vezényleti és szolgálati nyelvet s ez O Felsége elé terjesztetik szentesítés végett. Természetesen a törvényhozás a fejedelmi jogot törvényhozási joggá teheti. A természetes apaság kérdése és a Tervezet.*) Irta HALMI BÓDOG pápai joggyakornok. A birói gyakorlat, jelenleg azon elvből kiindulva, hogy a kiskorú gyermek ótalma olyan jelentőséggel teljes morális érdek, amellyel szemben a maga lábán álló nagykorú egyén anyagi érdekvesztesége eltörpül, a természetes apaság megállapításával kapcsolatos tartási kereseteknél csak az üzletszerű feslettség bizonyítását engedi meg. Az exceptio plurium concubentium megengedhetőségének kérdése egyike a legkellemetlenebb problémáknak, mert nincsen semmi teoretikus magva. A tudomány ezen kérdésnél nem segit rajtunk, a kodifikáció íróasztaláról, a külföldi törvénykönyvek recipiált tételeiből ezt a kérdést megnyugtatólag megoldani nem lehet és midőn a Tervezet 360. §-ában kategorice kimondotta a kifogás bizonyításának megengedhetőségét, nem vágta ketté a vita fonalát, nem deklarálta a jónak és helyesnek azt a fölebbezhetetlen tiszta és világos tételét, amelyben az erkölcsi öntudat és humanizmus ótalmat talál. Teljesen a vétkező külvilág képének szemelőtt tartásával állapítjuk meg mindenekelőtt azt, hogy a természetes apaság megállapításával kapcsolatos tartási keresetek mely társadalmi klasszisból kerülnek ki túlnyomó számmal. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy ezeket a kereseteket nem a pompázatos, raffinált delnők, sem a palotában lakó hatalmasok leányai, de még a középosztály szegénysorsu, de kenyérrel biró egyénei sem indítják, hanem az Ínséges, kenyértelen proletárok leánya, akinek egész erkölcsi és anyagi exisztenciáját a bukás tönkretette. A zsellér, az aratómunkás leánya, akinek az apja nem ad lakóhelyet és száraz kenyeret, ha nem bír tartáspénzt keríteni a csábitójától. A felperesek jelentékeny percentje szegényjogon perlekedik és havi 6—8 korona ereiéig történik az érvágás a szánandó alperesen, akinek a törvény kőszivüsége nem engedi meg az exceptio plurium concubentium bizonyítását. De ez a kereset nemis indul meg olyan simán, az a kitaszított leány csupán a fenyegető éhség és végzüllés pillanatában viszi a törvény elé gyalázatát és csupáncsak azon esetben, ha a férfi részéről a legridegebb elutasítást tapasztalja. Az a leány megteszi a legméltányosabb egyességi ajánlatot, mielőtt a bírósághoz fordul. Könyörög és kér egy minimális tőkét, amellyel a maga és gyermeke részére exisztenciát kísérelhet meg és midőn a férfi mindent megtagad, adja be a keresetet, melynek a bíróság abban az esetben, ha a vélelmi időpontok kvadrálnak, — a felperes és alperes anyagi viszonyainak a leggondosabb mérlegelése mellett — helyt ad és megállapítja azt a tartásösszeget, mely a létminimumnak megfelel. Ami mármost a kifogás kérdé.ét illeti, szerény nézetem teljes melegséggel csatlakozik a jelenlegi birói gyakorlat álláspontjához, mely csak az üzletszerüleg folytatott erkölcstelenség, vagy a nőiesség teljes levetkezésével tanúsított szemérmetlen magatartás bizonyítását engedi meg, Az indokolásom teljesen a morál-szociologia köréből való. Az egész levegő a női erkölcs elleni küzdelmekkel és inzultusokkal van tele. A primitív néposztály, a természet ösztönökkel teli talaján élő leányban az erkölcsi ellentállás nagyon laza. A fizikai munka testet tépő fáradtsága, az organizmus bágyadtsága és az ösztönök mámoros hatalma az ölébe dobja a csábitónak a leányt, aki ott künn a tanyán nem részesül abban a morális oktatásban és felügyeletben, mely az erős, hatalmas és csábító férfi támadásai ellenében védelmezné. A tanyán folytonosan egymás mellett rakják a legények és leányok asztagba a gabonát, a férfi közeledik a leányhoz, *)A feslettség cimii cikk visszhan gja.