A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 44. szám - Németbirodalmi törvényszéki határozat a tisztességtelen versenyt illetőleg - Magyar alkotmány- és jogtörténet. Tekintettel a nyugati államok jogi fejlődésre. Irta Timon Ákos. Budapest, 1903 [könyvismertetés] Vége

178 A JOG igyekezett. Ezt tanúsítják a felolvasott körlevelek és tanúvallomások. Ez az eljárás már más kárával való jogtalan gazdagodást céloz, tulment az egészséges üzleti verseny korlátain, indokatlan meggyanusitása és kisebbítése a versenyző félnek, s igy tisztességtelen verseny, amit vádlottnak jogos magánérdekéből visszautasítani és az ellen jogos köz- és magánérdeket védelmezni hivatott sajtó utján támadólag fellépni joga volt. A kérdés ezután csak az, nem hágta-e tul büntetendőleg vádlott e jogos kritika, jogos támadás, illetőleg védekezés határait ? Főm.-vádló a cikknek főleg két kifejezése miatt panaszkodik. Először, hogy az mondatott róla, hogy valóságos útonálló módjára hajtatja a gabonás kocsikat malmához; másodszor, mert azt jelenti ki róla a cikk, hogy nem pártfogást érdemel, hanem azt, hogy minden tisztességes ember undorral és megbotránkozással forduljon el tőle. Az útonálló képletes kifejezés, melynek több értelme lehet. Jelent először phisikai értelemben helyhatározást, másodszor uton álló rablót A körülmény azonban nem igy értelmezi e kifejezést, hanem egy harmadik, a második értelmű kifejezéssel némileg rokon, de attól enyhébb értelmet tulajdonit annak, t. i. jogtalan erőszakos tolakodást, amelyet sértett a vádlott malmába tartó gabonával teli kocsikkal szemben tanúsított. És vádlottnak ilyen viselkedésére nézve van támpont a felolvasott tanúvallomásokban. Az eset kiszinezése, talán egy kissé túlzott modorban előtárása pedig még büntetés alá nem vonható, az undor és megvetéssel elfordulásra vonatkozólag ismét vissza kell térnünk a tisztességtelen verseny következményeihez. Miután a tisztességtelen verseny, mint fentebb ki lett mutatva, nemcsak erkölcsi értelemben tiltott, de mint tiltott cselekmény esetleg büntetéssel is sújtható, ennélfogva annak erkölcsi undor és megvetés tárgyának kell lennie. Igaz ugyan, hogy vádlott nemcsak az eljárást bélyegezte igy meg, hanem azt egyenesen az elkövető emberre vonatkoztatta, de a tény az emberre visszahat; egy cselekmény elitélése okvetetlenül maga után vonja az elkövető elitélését is, és viszont végeredményében tehát az állítás akár a tény, akár az emberre vonatkozik, egyre megy. Az ilyen felfogás veszélyeztethetné a sajtószabadságot. A sajtó ezt a szabadságát a magasabb cél erdekében elvitatni nem lehet. A felmentő ítélet tehát indokolt stb. A bpesti kir. itélő tábla mint felebbviteli btő bíróság (1902. novemb. 26-án 7,188/B. sz. a.) a kir. tszék Ítéletét a bp. 385. §. 1. c. p. alapján megsemmisíti és Sz. Károly vádlottat bűnösnek mondja ki a btkv. 261. §-ban meghatározott, nyomtatvány utján az által elkövetett becsületsértés vétségében, hogy a «M. Lapja> cimü hírlapnak 1900. június 30 án megjelent számában «tiszteségtelen verseny a kismalomiparban* cimü rovatban csillagjel alatt és Sz. Zsigm. főm.-vádlóról azokat a meggyalázó kifejezéseket használta, hogy főm.-vádló valóságos útonálló módjára szerez őrleményeket a gőzm.-ba s azt érdemli, hogy minden tisztességes ember undorral és megbotránkozással forduljon el tőle s ezért őt a btk. 261. § II. tétele alapján, de a 92. §. alkalmazásával 100 K. fő és 50 K. mell. pénzbüntetésre itéli, melyek az 1892: 27. t.-c. jelölte célokra 15 nap a. végreh. terhével fizetendők stb. stb. Megokolás: Sz. Károly gőzm.-tulajdonos az ítélet rendelkező részében felhívott hírlapi cikket tette közzé. H. Zsigm. ugyancsak B.-Topolyán gőzm.-tulajdonos és fakereskedő, e cikk tényállításai miatt rágalmazás, meggyalázó kifejezései miatt pedig becsületsértés címén adott be panaszt, s utóbb vádiratot. Minthogy azonban főmagánvádló a tszéki főtárgyaláson határozottan kijelentette, hogy vádját egyedül a cikknek ama meggyalázó kifejezéseire szorítja, amelyek szerint főmagánvádló útonálló módjára szerez malmába őrleményeket s azt érdemli, hogy tőle minden tisztességes ember undorral s megbotránkozással forduljon el, a vádbeli cikknek tényállításai az Ítélkezés keretéből kiestek, s ennek megfelelőleg az eljárt kir. tszék is csak azt tette Ítélkezése tárgyává, vájjon egyrészt a vádba vett kifejezések meggyalázók, másrészt vájjon vádlott azok valódiságát bizonyitotta-e? Abból, hogy a kir. tszék a btk. 263. §. 5. p. alapján jogos magánérdek megóvása címén a kifejezések, illetve azon tényállások valódiságának a bizonyítást megengedte, amely tényeknek a kifejezések a kir. tszék szerint csak a kiszinezésére szolgáltak, nyilván folyik, hogy a kir. tszék, bár ennek határozott kifejezést ítéletében nem adott, a vádba vett kifejezéseket meggyalázónak tartotta. Ilyeneknek ismerte fel azokat a kir. itélő tábla is. A megejtett bizonyítás eredménye tárgyában azonban téves az elsőfokú bírói Ítéletben megnyilvánuló felfogás. Eltekintve attól a körülménytől, mely a kir. tszék előtt a bizonyítás megengedésére még ismeretes semmiképen sem lehetett, de amely a kir. itélő tábla által elrendelt kiegészítésből nyilván kiderül s abban áll, hogy vádlott őrleményeinek gyarapítására hasonszerü utakat s módokat követelt, mint amelyeket fővádlóval szemben ostorozott; mely körülmény egymagában is kizárná, hogy vádlott a jogos magánérdek megóvása címén a valódiság bizonyítását igénybe vehesse, a bizonyítást sikerültnek sem lehet állitani. Mert az adatok alapján valónak kell ugyan elfogadni, hogy főm.-vádló őrlemények szerzése végett oly kocsisokat, kik gabonájukkal a vádlott malmába igyekeztek, részben reábeszéléssel, részben az útirány tekintetében történt megtévesztéssel a saját malmába vezérelt vagy igyekezett vezérelni, de az egész előzetes bizonyító és bizonyítást kiegészítő eljárás során nem merült fel adat arra, hogy főmvádló erőszakkal kényszeritett volna bárkit az uton haladók közül, hogy az ő malmába menjen őrölni. Mivel pedig az útonálló módszere zsákmány szerzésére a nyers erőszakban nyilvánul, a főm.-vádlóval szemben használt annak a kifejezésnek a valódisága, hogy ő útonálló módjára erőszakkal viszi a kocsikat a malmába, nem nyert bizonyítást. A vád tárgyává tett az a másik kifejezés, hogy főm.-yádló nem pártfogást, vagyis nem azt, hogy a vevőközönség az őüzletét pártolja, hanem azt érdemli, hogy minden tisztességes ember undorral és megbotránkozással forduljon el tőle és pedig azért mert a konkurrencia legyőzése céljából épületfáinak az árát leszállította s azt körlevélben hirdette, nemcsak nem bizonyult valódinak és pedig azért, mert hiszen a kereskedő a verseny hatása alatt szállítja le áruinak az árát a lehető legalacsonyabb mértékre s az áruk ilyetén leszállítása a tisztességtelen verseny fogalma alá nem vonható, de a valódiság bizonyithatását is kizárja az, hogy az undorodás és megbotránkozás lelki állapotok s az vájjon eme lelki állapot előidézésére valamely esemény mennyire alkalmas, bizonyítás tárgyát nem képezheti. A kir. tszék tehát tévesen alkalmazta a btk. 263 §. utolsó bekezdésében foglalt anyagi jogszabályt, felmentő Ítéletének indokául s azért ítéletét a bp. 385. §. 1. c) pontja alapján meg kellett semmisiteni s vádlottat a rendelkező rész értelmében bűnösnek kimondani. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményt képezett az, hogy vádlott cikkét a főm.-vádló versenye által előidézett elkeseredett lelki állapotban irta, hogy azt egy szaklapban tette közzé s e közzétételnél is azt a kíméletet tanúsította, hogy a főm.-vádlót csak nevének kezdőbetűivel jelölte meg, miáltal a meggyalázó nyilatkozat csak kisebb körben lejebbitette a főm.-vádló személyét, továbbá hogy vádlott feddetlen előéletű, ezekkel szemben súlyosító körülmény nem lévén, indokolt volt a 92. §. alkalmazásával a pénzbüntetés kiszabása stb. A m. kir. Kúria (1903. szept 12én 7654/B. sz. a.) A semmiségi panaszok elutasittatnak. Megoko lás: Vádlott és védője a Bp. 385. §. 1. a) és c) p. alapján jelentettek be semmiségi panaszt. Minthogy azonban a kir. ítélőtábla tényként állapította meg, hogy vádlott a főm.vádlóról nyomtatvány utján azt tette közzé, hogy «utonálló módjára szerez őrleményeket* s hogy «azt érdemli meg, hogy minden tisztességes ember undorral és megbotránkozással forduljon el tőle»; minthogy e kifejezések a m kir. Kúria nézete szerint is meggyalázók; minthogy végül a semmiségi panasz indokolásában felhozott az a védekezés, hogy vádlott nem sértő szándékkal cselekedett, nem fogadható el, mert az idézett kitételek közfelfogás szerint is meggyalázók s igy vádlott a sértés tudatában és akaratával cselekedett: a kir. itélő tábla nem tévedett, midőn a tettet az anyagi btörv. alá vonta. A Bp. 385. §. 1. a) p.-ra hivatkozással bejelentett semmiségi panasz tehát alaptalan. De alaptalan a Bp. 385. §. 1. c) p.-ra fektetett semmiségi panasz is, mert a kir. itélő tábla a bp. 437. §. első beK. érteim, felül nem vizsgálható tényként állapította meg, hogy a bevádolt kifejezések valósága bebizonyítva nem lett; ennélfogva a btk. 263. §. utolsó bekezdésének büntethetőséget eredményező körülménye nem forog fenn. A semmiségi panaszok minden irányban alaptalanok lévén, azok a bp. 437. §. 4. bek. érteim, annál is inkább elutasitandók voltak; mert a kir. itélőbla nem mellőzött oly ténykörülményeket, melyek a törvény alkalmazása szempontjából lényegesek s igy a bp. 437. §. 5. bek.-nek alkalmazása helyet nem foghat. A védőnek a felebbviteli főtárgyaláson a bp. 384. §. 9. p. alapján bejelentett sem. panasza figyelembe nem vétetett, mert azt a másodf. ítélet ellenében nem érvényesítette. Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. Csődök : A kaposvári tszéknél a Felsősegesdi ker. fogyasztási szövetkezet ellen, bej. dec. 17, fsz. dec. 28. csb. Kramer József dr., tg. Szetsey István dr. — A pécsi tszéknél Müller Sándor utóda mohácsi cég ellen, bej, nov. 23, fsz. nov. 27, csb. Gellér Ottó, tg.Jagics József. — A gyulafehérvári tszéknél Löwy József zalatnai lakos ellen, bej. nov. 26 fsz. dec. 17, csb. Balló Lázár, tg. Ligeti Lajos dr. — A szegzárdi tszéknél Halász János bonyhádi kereskedő ellen, bj. dec. 7, fsz. dec. 28, csb. Sonnevend Frigyes dr., tg. Steiner Lajos dr. — A lőcsei tszéknél Fried Ede késmárki kereskedő ellen, bej. dec. 2, fsz. dec. 18, csb. Putz Mátyás, tg, Kéler Pál. Pályázatok; A szabadkai ügyészségnél alügyészi áll. nov. 7. (242) — A szegedi tszéknél aljegyzői áll. nov. 10 (244) - A mármarosszigeti tszéknél aljegyzői áll. nov. 12 (246) Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. Kir. közjegyző (közepes forgalm u alföldi járási székhelyen) cserélni óhajt. Cime a kiadóhivatalban. PtíLM RÉazVÉNYTÁJMASÁQ NYOMDÁJA BUDAPESTEK A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. StUler Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3.