A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 45. szám - A közjegyzői dijak fölszámitása az örökösödési eljárásban

Huszonkettedik évfolyam. 45. szám. Budapest, 1903 november 8. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HOTILAPAZ1GAZSÍGÜGÍ ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR ÜGYYÉDI, BÍRÓI, ÖGIÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. flfyvídek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész « _ 12 • Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen costautalvényayal küldendők. TARTALOM . A közjegyzői dijak felszámítása az örökösödési eljárásban. Irta Tóth György dr. besztercei kir. albiró. — A személyazonosság igazolása a büntető-eljárásban. Irta Nagy Zoltán, hajdúszoboszlói kir. albiró. — Ingóságok értékének birói becsű utján való megállapításától. Irta Zádor Mór, győri pénzügyi titkár. — Belföld (Az ügyvédek nyugdíjintézete) — Külföld (A részvénytársasági mérlegek egyöntetűséget — Irodalom (Alföldy Ede: Esküdtek tudnivalói a büntetőjogból. — Ballagi Géza: Az 1848: XX. t.-c. a történelem világánál. — Heimann Jenő dr : A felségjog. — R e i n i t z Miksa dr : Az osztrák vasutak visszaváltása és háramlása. — S i gm o n d Andor dr : Közigazgatási végrehajtás. — Kársai Sándor dr : Az elhagyott gyermekek védelme) — Vegyesek. TÁRCA: A nemzetállam. Irta Bárány Gerö dr. MELLÉKLET: Jogesetek t.'.ra. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a budapesti Közlöny-bői. A közjegyzői dijak fÖlszámitása az örökösödési eljárásban. Irta TÓTH GYÖRGY dr. besztercei kir. albiró. E kérdés nyilvános megbeszélésre, látszólag, nagyon csekély jelentőségű. A gyakorlati életben azonban nagy fontossággal bír, mert egyfelől a kir. közjegyzők legterhesebb munkájának honorálásáról és másfelől az ügyfelek nagyonis igénybevett zsebéről. — szóval mindkét részen pénzről van szó. A közjegyzői dijakra vonatkozó részletes intézkedések mellett ugyanis még mindig van két vitás kérdés, amelyek a bíróságok által különbözőképpen kezeltetnek. Ezek: a) az előzőhagyaték s illetve ennek letárgyalási dija. és b) a közjegyzők által készített vázrajzok dija. Ezekez csatlakozik a Jog 19. számában Zagyva Lajos közjegyző által nyilvánosságra hozott az az eset. hogy a kir. közjegyző az 1894: XVI. t.-c. 60., 67., 70. §^-aiban meghatározott egyes különjegyzőkönyvekért külön, illetve az 1894 : XVI. t.-c. 119. §-ában megállapított díjtöbblet, vagy pedig az egész hagyaték letárgyalása rendjén fölvett összes jegyzőkönyvekért csupán egyszeres díjfelszámítással élhet-e ? Amidőn e vitás kérdéseket nyilvános megbeszélés céljából fölelevenítem, az érdeklődőket egyszersmind arra is fölkérem, hogy az ügy közérdekű voltánál fogva a legnagyobb objektivitással szíveskedjenek véleményüket kifejteni, hogy ily módon a gyakorlat alapjául általánosan elfogadható konklúzióra jussunk. Mindenekelőtt figyelembe veendő, hogy az örökösödési eljárás keretében felszámitható közjegyzői dijakra eddig az \ 1883. évi LI. t-c. 22—24 §-ai, az 1886. évi VII. t-c. 32., 33. §-ai, az 1880. évi LI. t-c. 19- 21., 25., 26. §-ai intézkedtek. Az 1874. évi XXXV. t-c. 53 §-ának c) pontja (az 1877. évi XX. t-c. 24. §-a, valamint az 1886: VII. t.-c. 20. §-ának c) pontja, a közjegyzők hatáskörébe utalta volt ugyan a hagyatéki ügyek körüli eljárást, de az e tekintetben felszámitható dijakról az 1874. évi XXXV. t.-c. XVII. fejezetétől eltérő intézkedés nem tétetett. Eme fejezet egypár kijelentése mellett a 210. §-ban akként intézkedett: «Az igazságügyminiszter köteleztetik a közjegyzői dijak szabályozása iránt ezen törvény hatálybaléptétől számítandó 3 év után, törvényjavaslatot terjeszteni az országgyűlés elé. Addig is felhatalmaztatik, hogy ideiglenesen dijszabályzatot adjon ki.1) Eme hivatkozott helyek egybevetése után megállapit*) Ez az ideiglenes díjszabályzat — tudomásom szerint — nem lett kibocsátva. Lapunk mai > x ma ható, vagy az aelőző kagyatékn letárgyalásáért a közjegyzőt tárgyalási dij illeti és ez magában véve nemís vitás, de arra nem ad felvilágosítást a törvény és abban nincs még ma se megállapodás, hogy mi tekinthető és tekinti ndö előző hagyatéknak. Mielőtt e kérdés érdemi részének tárgyalásába bocsátkoznám, félreértések és félremagyarázások kikerülése végett a következőket tartom szükségesnek előrebocsátani. A hagyatéki tárgyalásra vonatkozó intézkedések Magyarország egész területére vonatkoznak, ide értve Fiumét is (nem értve persze Horvát-Szlavóniát), tehát az eljárás egységes, clienben az eljárás rendén alkalmazandó anyagi jogszabályok különbözők. Erre nagy figyelem fordítandó! Abból tehát, hogy az anyagi jogszabályok különbözők — következik, hogy ott, a hol az osztrák polgári törvénykönyvnek nálunk érvényben lévő intézkedései még nincsenek ellenkező törvény által hatályon kívül helyezve (röviden így beszélünk: ott, hol az osztrák polgári törvénykönyv még érvényben van) a hagyaték jogi minősége különbözik ama hagyaték jogi minőségétől, amelyre nézve a «magyar magánjogw tételei nyernek alkalmazást. Vagyis a magyar magánjog hatályának területén, az «ipso iure» örökösödés folytán, nincs jogi személyiség természetével bíró hagyaték, hanem vannak ismert és ismeretlen örökösök ; az osztrák polg. törvkönyv hatályának területén pedig még fennáll a «hereditas iacens» intézménye. Ez a jogállapot ! Az osztrák polg. törvénykönyv hatályának területén a hagyatékban tett örökösödési nyilatkozatok előtt «a hagyatéka részére neveztetik ma is gondnok. Az örökösödési eljárás a régi. magyar «ipso iure» jogelvre lett fektetve; anélkül azonban, hogy az osztrák polg. törvénykönyv hatályának területén a «nyugvó örökség» intézménye teljesen törölve lett volna. A második figyelemreméltó körülmény az, hogy a kir. járásbíróság és kir. közjegyző egymással szemben a megbízó és megbízott viszonyában állanak. Ebből foly az, hogy a kir. közjegyző csak azt teljesítheti, amivel megbizatik és amit a megbízással kapcsolatban a törvény megenged — többet teljesítenie nem szabad, vagy ha ezen felül teljesít valamit — az hatálytalan. Ez azért fontos, hogy a kir. járásbíróság a megbízó végzésben mindég meg kell hogy jelölje azt az örökhagyót, akinek hagyatékában, ennek letárgyalása céljából a megbízást a kir. közjegyző részére kiadja. Mármost ad rem. Az 1886: évi VII. t-c. 33. §-ának első bekezdése a következőképp szól : Ha az örökösödési eljárás keresztülvitele egy vagy több előző hagyatékrak leltározását tenné szükségessé, a díj a 32. § szerint (NB. díjtételek) annyiszor állapítandó meg, ahány hagyaték általa tárgyaltatott. Ez a szakaszrész átvétetett az 1894. évi XVI. t-c. 117. §-ának utolsó bekezdésébe, azzal a csekély szó-változással, hogy «a dij a közjegyző részére a fentebbi (117. §. előző bekezdése) szerint mindenik általa tárgyalt hagyatékért külön állapítandó meg » Mármost ennek alapján a gyakorlatban az a felszámítás járja, hogy ha elhal pld. «A» nagyapa és ennek a hagyatékára nézve az eljárás és ennek rendén a tárgyalás elrendeltetett, az A. után ehalt törvényes gyermekek: «B.» «C.» «D.» stbi. jutaléka is, ami nem áll egyébből, mint az «A» hagyatékának reájok eső részéből. «önálló hagyaték»-nak vétetik s mindezek után a tárgyaló közjegyző külön dij-felszámitással él. Ha pedig «B» «C» és «D»-nek önálló vagyona is van, nevezettek hagyatéka az «A» hagyatékából jutó rész hozzáadásával állapittatik mej. Ugyanezt az eljárást láttam alkalmazva, ha pld: ((Annak a hagyatékára nézve rendeltetett is el a tárgyalás, még 12 oldalra terjed.