A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 44. szám - Németbirodalmi törvényszéki határozat a tisztességtelen versenyt illetőleg - Magyar alkotmány- és jogtörténet. Tekintettel a nyugati államok jogi fejlődésre. Irta Timon Ákos. Budapest, 1903 [könyvismertetés] Vége

A JOG 177 kötelekbe tartozó valamely vasúti vállalat részére, de mindenkor valamely egyén nevére rendszerinti árban állíttatik ki és arra nézve kinek nevére szól és használatába bocsáttatik, a rendszerint, árnak számitásbavételével is számottevő vagyonyi előnynyel bír; kovetkezésképen az esetre, ha az illető beolvadt részvénytársaság az illető egyleti jegyeket ingyenesen bocsájtotia H. Jakabnak, mint az ő igazgatósági tagjának használatába, ez a koru'meny az illető rendszerinti ár erejéig H. Jakabra nézve jogilag egyébnek, mint az ő igazgatói működéséért adott vagyoni javadalmazásnak nem tekinthető. A kereskedelmi törvény 182. §. szerint a részvénytársaság igazgatóságának hatásköréhez az tartozik, hogy a részvénytársaság ügyeit intézze; az igazgatóságnak tehát nem áll jogában az, hogy az illető részvénytársaság vagyoni megterhelésével magát vagy valamely tagját olyan vagyoni javadalmazásban részesítse, ami az alapszabályokban nem foglaltatik vagy közgyűlés utján külön kifejezetten el nem határoztatik; következésképen mi jogi jelentőseggel sem bir egymagában véve az a körülmény, hogy H Jakab az illető beszerzési árral a könyvekben meg nem terheltetett avagy az illegő beszerzési ár megfizetésére időről időre felnem hivatott. Igaz ugyan, hogy a felebbezési biróság Ítéletében foglalt tényállás szerint az illető beolvadt részvénytársaság közgyűlése az illető évekre vonatkozóan a társaság évi számadását 1 megvizsgálta, jóváhagyta és az igazgatóságnak a felmentést megadta; ez a körülmény azonban jogilag nem tekinthető annak, hogy az által a közgyűlés azt is elhatározta, hogy az illető egyleti jegyeket ingyenesen bocsátja H. Jakab használatába vagyis H. Jakabot mint igazgatósági tagot vagyoni javadalmazásban ekként részesiti; mert a felebbezési biróság ítéletében foglalt tényállás szerint az illető számadásokban, könyvekben és mérlegben még az sem volt kifejezetten kitüntetve, hogy az illető egyleti jegyek beszerzési ára az illető beolvadt részvénytársaság terhére számoltatott el; és mert amennyiben az illető beszerzési árt a dolog természeténél fogva előbb az illető beolvadt részvénytársaság fizette ki, a megfdelő összeget szükségképen számadásilag kiadásba helyezni is kellett; ez a körülmény azonban egymagába véve a megtérítési igény érvényesiíhetésére jogi kihatással sem bírhatna. Ezek szerint jogszerűen csak az esetben állapitható meg az, hogy az illető beolvadt részvénytársaság az illető egyleti jegyeket ingyenesen bocsájtotta H. Jakabnak, mint az ő igazgatósági tagjának használatába, ha ez vagyoni javadalmazás gyanánt az alapszabályokban benfoglaltatik, avagy közgyülésileg külön kifejezetten elhatároztatott, minlhogy pedig ez iránt a felebbezési biróság a tényállás megállapításába nem bocsájtkozott, és igy a tényállás hiányossága okából az ügy a felülvizsgálati eljárásnál érdemi eldöntésre nem alkalmas; ezeknél fogva felperes egyéb tárgytalanná vált panasza mellőzésével, a S. E. 204. §. alapján, a felebbezési biróság ítéletét fel kellett oldani és a felebbezési bíróságot megtelelő eljárásra utasítani. Bűnügyekben. A kir. ítélőtábla tényként állapította meg, hogy vádlott a fömagánvádlóról nyomtatvány utján azt tetteközzé,hogy ciutonálló módjára szerez őrleményeket)) s hogy «azt érdemli meg, hogy minden tisztességes ember undorral és megbotránkozással forduljon el tőle». E kifejezések a m. kir. Kúria nézete szerint is meggyalázok. Minthogy végül az idézett kitételek közfelfogás szerint is meggyalázok s igy vádlott a sértés tudatában és akaratával cselekedett: a kir. itélőtábl a nem tévedett, midőne tettet az anyagi btörv. alá vonta. A bpesti kir. btő tszék mint sajtóbiróság (1901. okt. 22-én 44,664/B. sz. a.) nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádolt Sz. Károly elleni bűnügyben következőleg ítélt: Sz. Károly vádlott a «M. Lapja* cimü Bpesten megjelenő szaklapnak 1900 június 30-án kiadott számában ^Tisztességtelen verseny a kismalomiparban> felirat alatt megjelent közlemény közzététele által a H. Zsigm. sérelmére a btk. 25. §-ba ütk. s a 259. §. szerint minősülő, nyomtatvány által elkövetett rágalmazás vétségének vádja és következményeinek terhe alól a B. P. 326. §. 3. p. alapján felmentetik, stb. Megokol ás: A Bpesti «M. Lapja* címen megjelenő időszaki lap 1900. jun. 30-án kiadott 12. számában ^Tisztességtelen verseny a kismalomiparban» feliratú közlemény jelent meg «Sz. Károly gőzm.-tulajdonos P.T.> névaláírással, mely H. Zs. b.-t.-i épületfakereskedő és gőzm. tulajdonos gőzm. üzlete érdekében kifejtett versenyével foglalkozva elmondja, hogy B.-T. vidékén is burjánzik a tisztességtelen verseny. H. Zs. ottani gőzm.-tulajdonos üzletét azzal kezdte meg, hogy ingyen szállítja felektől és a felekhez az őrölni való gabonát, ami azelőtt <divatba> nem volt. Házról-házra jár, hogy a tanyai cselédektől az őrölni való gabonát «összekoledálja», minden jobbmódu embert felszólít, hogy az őmalmába vigyék őrleni valójukat. Sőt nem elégszik meg a koldulással, de kiáll az utcára, ott lesi a gabonával megrakott kocsikat, felszólítja a kocsisokat, hogy hozzá menjenek, mert ő több lisztet ad, mint a másik malomban, s ha nem, akkor számtalan esetben felkap a kocsira, kikapja a kocsis kezéből a gyeplőt, s valóságos útonálló módjára erőszakkal behajt az ö malmába. Egy a vevőközönségbez intézett körlevelét igy kezdte meg: <a konkurrencia legyőzése céljából* ennélfogva nem pártfogást érdemel, hanem azt, hogy minden tisztességes ember undorral és megbotránkozással forduljon el tőle. Végezetül, mintegy a molnár szaktársakhoz fordulva azt mondja, hogy ilyen elemek veszélyeztetik a vidéki malomipar egységes fejlődését és fennállását. H. Zsigm. főmagánvádló a közleményben foglaltak miatt nyomtatvány által elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádat emelt a cikk szerzője ellen. A lap felelős szerkesztője Sz. Károly vádlottat nevezte meg a cikk szerzőjeként. Sz. Károly a szerzőséget beismerte,sazt is, hogy a cikket közzététel végett ő küldötte be a «M. Lapjának.* Ez adatokból a kir. sajtóbiróság megállapította, hogy vádlott az inkriminált közleményért a sajtótörv. 13. és 33. §§-ai érteim, mint szerző büntetőjogilag felelős. Miután a cikk vádlottnak, mint b.-topolyai lakosnak aláírásával jelent meg; miután abban H. Zs. u. o. gőzm.-tulajdonossal foglalkozik; miután a helyből, s a kezdőbetűből, ugy a nevezett község lakosai, mint a szaklap olvasó közönsége azonnal rájöhettek arra a személyre, kihez a tá radás intézve lett s miután a felek maguk is egyetértenek, ennélfogva a kir. sajtóbiróság azt is megállapította, hogy a közlemény H. Zsigm. főmagánvádló személyével, illetőleg üzleti szellemével foglalkozik. Az ügy érdemében: Vádlott a btk. 263. §. 5. p.-ra támaszkodva közérdekéből és jogos magánérdekéből is kívánta az állított tények valódiságának bizonyítását. A biróság, miután a felmerült esetben tisztán két hasonló vállalattal bíró üzletember közti keresk. versenyről van szó, vádlott támadásában a közérdeket nem látta fennforogni, ellenben felismerte jogos magánérdekét, mert az üzleti verseny tisztességes határait túllépő konkurrenciával szemben védekezni mindenkinek joga van. Ezért csak e szempontból engedte meg a bizonyítást. A vádlott részéről felajánlott bizonyítási anyagok közül elfogadta a biróság a főm.-vádló által üzlete érdekében kibocsátott két körlevélnek, továbbá a vizsgálat során kihallgatott J. P. és B. M. tanuk vallomási jkveinek felolvasását. A két körlevelet azért, mert ezek éppen sértett főm.-vádlónak a jelen ügyre vonatkozó nyilatkozatait tartalmazzák s betekintést engednek üzleti szelleme irányában, a két tanuvallomási jkvet pedig azért rendelte felolvasni, mert a két emiitett tanú gazdasági cseléd, kik műit év dec. havában lettek kihallgatva; közbejött az év eleje, amikor tudvalevőleg bekövetkezik a gazdasági cselédek változása; ezeknek mostani felkutatása és megidézése tehát nagy nehézség és költséggel járna, miért is vallomásaik felolvasását megengedi a törvény (bp. 313 §). Vádlott kérte ugyan a vizsgálat során kihallgatott összes tanuk beidézését, vagy vallomásaik felolvasását is, de ezeket nem teljesítette a kir. sajtóbiróság két okból, és pedig: mert e tanuk vallomásainak felolvasására törvényes okok fenn nem forognak, és mert a felvenni rendelt bizonyítás: eszközök az ügy elbírálásához elegendők lévén, a további tanúkihallgatásokat teljesen feleslegesnél: tartotta, a felolvasni kért hírlapi közlemények a közérdeket igazolták volna. E feltétel elesvén, elesett a bizonyításra felhozott adatok szükségessége is. A bizonyítás megejtetett. A körlevelekben sértett főm.-vádló azzal kéri a közönség hozzá fordulását, hogy a versenymalmak által nagy garral hirdetett ígéretek ellenében kijelenti, hogy malmában a legszebb és legjobb liszteket, és többet, mint eddig egyáltalán bármily vámőrlő malom nyújtja. A kihallgatott tanuk körül B. M azt a vallomást tette, hogy mikor mint gazdasági cseléd gabonát vitt kocsin a vádlott malmába, főm.-vádló kapuja előtt künn állva gyakran megszóllitgatta, hogy hozzá vigye a gabonát, ne vádlotthoz, mert ő több és szaporább lisztet ad,J. P. szintén azt vallotta, hogy a főmagánvádló fakereskedése előtt fuvarozva gabonát vádlotthoz, főmagánv. sokszor megszólította, hogy nála őröltessen, ő jobb és több lisztet ad. Tanú egyszer vitt hozzá őrölni, többször nem, mert vádlottal inkább meg volt elégedve. A bizonyítás felvétele után a kir. sajtóbiróság vádlottat felmentett; a vád alól, mert azt találta, hogy vádlottnak a közleményben tett állításait bizonyítani lényegében sikerült. Vádlott cikkének lényege a főmagánvádló üzletének tisztességtelen versenye ellen irányul. A verseny az üzleti forgalomban nemcsak meg van engedve, de egészséges hatást gyakorol a kínálatnak a kereslet igényeihez fokozásában. Ez által nemcsak vételár és minőség tekintetében a fogyasztó közönség érdekeit szolgálja, de jól felfogott értelemben a versenyző üzletágát is, mert a fejlődést és tökéletesbitést idézi elő. Ellentétben ezzel a verseny másik módja áll, mely valótlan, hangzatos ígéretekkel tévedésbe ejtve megkárosítja a fogyasztó közönséget, de ártalmára van az illető üzletágának is, mert háttérbe szorítva a szerényebb, szolid munkásságot, a hazugságnak az igazság feletti győzelmét célozza, s végeredményben a fejlődés és tökéletesbités ellenkezőjére, a visszafejlődésre, hanyatlásra vezetne. Ezért az ujabb törvényhozói felfogások (1 old. 1896. május 27. német törv. tervezet) szerint az ilyen tisztességtelen verseny nemcsak erkölcsi de tételes törvényileg is tiltott cselekmény, és büntetéssel sújtható eljárás. Vádlott ilyen tisztességtelen versennyel vádolta főmagánvádlót. A kérdés tehát az, hogy igaz-e, miszerint sértett főm.-vádló tisztességteleneszközökkel és módon járt el üzleti érdekei előmozdításában. És erre a kérdésre a bizonyítási eljárás eredményéhez képest igennel kell felelni, mert vádlott a közönség előtt nemcsak a saját üzletét dicsérte fel még kifogás alá nem eső nyilvános reklamirozással, hanem tulment ezen a megengedett határon akkor, amikor a többi azonos vállalat productumait a saját munkájával szemben valótlanul becsmérelte és kisebbítette nemcsak, de vádlott üzleti feleit meg nem engedett módon ennek üzletétől elvonni és saját vállalata számára úgyszólván fogdosni