A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 44. szám - Németbirodalmi törvényszéki határozat a tisztességtelen versenyt illetőleg - Magyar alkotmány- és jogtörténet. Tekintettel a nyugati államok jogi fejlődésre. Irta Timon Ákos. Budapest, 1903 [könyvismertetés] Vége

176 A JOG élő nemzedék azt közvetlen tapasztalatból nem tudhatja. Amenynyiben tehát való lenne, hogy a hitközségek a temetó'ket az uraságtól kapták, ez csak fennmaradt okmányok alapján lenne megállapítható. Az, hogy a helyszíneléskor tévedésből írattak a temetők a hitközség helyett a község nevére, felperesek tartoztak volna bizonyítani, azonban a tévedés fennforgására egyáltalán semmi bizonyítékot sem hoztak fel, miből következik, hogy a helyszíneléskor a kereseti temetők jogszerűen lettek a község tulajdonául felvéve. Fennmarad tehát az elbirtoklásra fektetett tulajdonszerzés kérdése ? Felperes azon az alapon vitatja az elbirtoklást, hogy a temetőbe az illető hitfelekezeti tagok az előirt vallásszertartás mellett temetettek el, abba hozzájárulásuk nélkül más hitfelekezetüek el nem temettethettek; továbbá, hogy a temető területén levő összes növényi terményt az illető hitfelekezetek mindenkori lelkészei saját használatukra fordították. A róm. kath. hitközség még külön az elbirtoklást arra fekteti, hogy a temető megnagyobbításához szükséges területet a sajátjából vásárolta s a temető fentartásáról. a hitközség gondoskodott s a temetőben levő csőszházat is a saját költségén építtette. Az által, hogy az egyes kitfelekezetek lelkészei a szokásos vallási szertartás mellett az egyházközségükbe tartozó híveket temették el a részükre kijelölt temetőbe, még ha ez az elbirtokláshoz megkívánt időhatárt meghaladja is, elbirtoklás címén a tulajdon meg nem szerezhető, mert az, hogy a vallásfelekezetek részére kijelölt temetőbe csak az illető valláshoz tartozó hivek temettetnek el, a vallásfelekezetek szokásának, törvényeinek elismert joga, de ez a jog a tulajdonkérdést nem befolyásolja, mert ez által a temető azt a jellegét, hogy a község egyetemének képezi temetkezőhelyét, el nem veszti, ily körülmények közt tehát az említett módon az elbirtoklás sem meg nem kezdhető, sem be nem fejezhető. Elbirtoklással nem szerezhető meg a temető tulajdonjoga annak a ténynek a valósága esetén sem, hogy a hitfelekezetek le készei a temetők növényi terményeit saját céljaikra fordították, mert az ingatlan tulajdonjogát a birtoklás alapján nem az illető lelkészek követelik, hanem az egyházközség mint jogi személy, már pedig a lelkészek az egyházközséggel nem ugyanazonosak; miből következik, hogy az egyházközségek részére a lelkészek cselekménye jogszerző tényt nem foglal magában, de különben is a kereseti ingatlan jogi természeténél fogva temetőhely, első sorban tehát mint ilyen jöhet figyelembe s csak másodsorban tekinthető akár müvelés által, akár a nélkül hasznosítható földnek. A termett növényi anyag értékesítése és felhasználása a temető jellegét meg nem változtatja, a temető mint ilyen gazdasági művelés által el nem birtokolható ; — ennélfogva a fenti körülmény bizonyítására hivatkozott tanuk kihallgatását mint nem perdöntőre vonatkozót — mellőzni kellett. A csatolt adás-vevési szerződéssel bizonyítva van ugyan, hogy a róm. kath. egyházközség a temető terület megnagyobbitására saját költségén ingatlant vett, minthogy azonban a megvett ingatlan a kereseti ingatlannal nem ugyanazonos, ezzel a vétellel nem szerzett tulajdoni jogot a község tulajdonául «temető» megjelelőléssel felvett ingatlanra. Végül az által, hogy a hitközség csőszházat építtetett a temetőbe, a temető területhez a tulajdonjogot nem szerezte meg, mert jogszabály az, ha valaki egy idegen területen épületet emel, még jóhiszemű építkezés esetén sem szerzi meg a földnek tulajdonjogát, különösen jelen esetben nem, midőn azon terület, melyen a csőszház épült, csak egy részét képezi azon temetőnek, melyet felperesek követelnek, s a csőszház építése által pedig nem birtokolható el azon terület sem, amelyen épült, annál kevésbbé az egész temető terület, még ha az régibb idő óta állana is fenn mint amennyi az elbirtokláshoz szükséges. Minthogy ezek szerint felpertsek nem mutatták ki, hogy a kereseti ingatlanok az ő talajdonukat képeznék, keresetükkel elutasítani s mint perveszteseket az 1868: L1V. t.-c. 251. §. alapján a perköltségekben marasztalni kellett. A szegedi kir. ítélőtábla (1902. máj. 30-án 1,148. sz. a.) Az első bíróság ítéletének a perköltség iránt intézkedő része megváltoztatik és a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek; egyebekben azonban az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. stb. Megokolás: Az elsőbiróság ítéletének a per főtárgya iránt intézkedő része helyben hagyatik, mellőzve azt az indokot, hogy az ingatlanok tulajdonjogát nem a felekezetek lelkészei, hanem az egyházak követelik, a lelkészek cselekményei pedig jogszerző tényeket nem foglalnak magukban az egyházközségek javára, egyéb indokai alapján és azért, mert az ingatlannak, mint temetőnek jogi minőségével, illetve rendeltetésével szemben az elbirtoklás alapjául nem vehető tekintetbe az a körülmény, hogy az illető felekezetek lelkészei a temető növényzetét a maguk hasznára fordították. Az elsőbiróság ítéletének a perköltség iránt intézkedő része azért változtattatott meg és a perköltségek azért szüntettek meg, mert a per adatai szerint felperesek nem minden alap nélkül vélelmezhették azt, hogy a kereseti temetők tulajdonjoga őket illeti meg. A m. kir. Kúria (1903. szept.9-én 5,703/sz. a.) A perköltség tekintetében a Il-od bíróság ítélete helybenhagyatik, ellenben az ügy érdemére nézve mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik olykép, hogy O-Moravica község alperes köteleztetik elismerni, hogy az ó-moravicai 187. sz. tkvi betétben I. 20. sorsz. 3,186 hr. sz. a. felvett temető kizárólag az ottani róm. kath. hitfelekezet, az ugyan azon tkkvi betét 28 r. szám és 3,736. h. r. sz. alatt felvett temető pedig kizárólag az állami ev. ref. hitfelekezet temetőhelyéül kell hogy szolgáljon, és tűrni, hogy a mondott egyházközségeknek ez a használati joga a tkvbe bekebeleztessék; felperesek pedig feljogosittatnak, hogy ezt a bekebelezést a jelen ítélet alapján közvetlen a telekkvi hatóságnál kérjék, a kereset tárgyává tett itt említett, ugy a 3,185 és 3,773 h. r. sz. ingatlanok korlátlan tulajdona iránti keresetükkel a felperesek e helyen is elutasittatnak stb. Megokolás: A kereset tárgyát kepezo temetohelyek a helyszínelésnél Ó-Moravica község nevére vétettek fel ugyan, de ^református*, illetve «katholikus» megjelöléssel, amely körülmény már magában is a mellett tesz tanúsítást, hogy azok mint ilyenek ezen hitfelekezetek használatában voltak; a keresethez C) alatt mellékelt törv. hatósági közgyűlési határozat pedig azt állapítja meg, hogy ezek a temetők jogi természetüknél és a hosszas gyakorlatnál fogva kizárólag csak az illető hitfelekezetek temetőhelyéül szolgáltak. Felpereseknek ezt a hanszálati jogát tehát e helyen is elismerni és alperest az arra való, a keresetben követeltnél kevesebb jognak tkvi bekebelezésének tűrésére kötelezni kellett. Nem volt kiterjeszthető felperesek használati joga a 3,185. és a 3,737. hr. sz. részletekre is, mert ezek mint házas telkek, s nem mint temetők fordulnak elő a tkvben, és felperesek ugy ezen részletek, mint a temetőhelyek megnevezéssel kijelölt részletekhez való korlátlan tulajdona iránti keresetükkel e helyen is elutasitandók voltak azért, mert felperesek sem azt nem bizonyították, hogy ezeket a földes ur adta nekik tulajdonjoggal, sem azt, hogy alperes község képviselői a kanonika visitációk alkalmával felpereseknek tulajdonjogát elismerték s végül, mert egy bizonyos célra engedett használat a keresetben követeltnél kevesebb jognak tulajdonjogának elbirtoklására jogalapul nem szolgálhat, stb. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A dolog természeténél fogva az illető egyleti jegy az illető kötelékbe tartozó valamely vasúti vállalat részére, de mindenkor valamely egyén nevére rendszerinti árban állíttatik ki, és arra nézve, kinek nevére szól és használatába bocsájtatik, a rendszerinti árnak számitásbavételével is számottevő vagyoni előnynyel bir; következésképpen az esetre, ha az illető beolvadt részvénytársaság az illető egyleti jegyeket ingyenesen bocsájtotta igazgatósági tagjának használatába, ez a körülmény az illető rendszerinti ár erejéig, jogilag egyébnek, mint az ő igazgatói működéséért adott vagyoni javadalmazásnak nem tekinthető. A kereskedelmi törvény 182. §. szerint a részvénytársaság igazgatóságának hatásköréhez az tartozik, hogy a részvénytársaság ügyeit intézze ; az igazgatóságnak tehát nem áll jogában az, hogy az illető részvénytársaság vagyoni megterheléssel magát vagy valamely tagját olyan vagyoni javadalmazásban részesítse, ami az alapszabályokban nem foglaltatik, vagy közgyűlés utján külön kifejezetten el nem határoztatik. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1903 jun. 16. G. 66/1903. sz. a.) Balog Arnold dr. ügyvéd által képviselt szeged—karlovai helyi érdekű vasút részvénytársaság felperesnek, Brükler Mihály ügyvéd által képviselt H. Jakab, ilietőleg ennek örökösei, nevezetesen ugyancsak Brükler Mihály ügyvéd által képviselt H. Emil, B. Sándor, mint kiskorú B. Lili gyámja és G. Imréné H. Zsófia, továbbá Brükler Mihály ügyvéd, mint az ismeretlen örökösök részére rendelt gondnok alperesek ellen, 800 korona, 800 korona és 400 korona iránt a budapesti IV. kerületi kir. jbiróság előtt foiyamatba tett ügyében következő végzést hozott. Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítélete feloldatik, a felebezési bíróság tárgyalás tartására, a tényállás kellő megállapítására és arra utasittatik, hogy hozzon a költségnek ki által leendő viselésére is kiterjedő uj ítéletet. Megokolás: Felperes panasza lényegileg az, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg azzal, hogy a kereseti követelést azon az alapon nem Ítélte meg, hogy a felperes részvénytársaságba olvadt nagykikinda—nagybecskereki helyi étdeküvasút részvénytársaság az illető egyleti jegyeket ingyenesen bocsájtotta H. Jakab használatába. Ez a panasz lényegileg alapos. A felebbezési biróság ítéletében foglalt tényállás szerint ugyanis felperes keresetét arra alapította, hogy a felperes részvénytárraságba beolvadt illető részvénytársaság az osztrák-magyar vasutak menetjegyszövetkezetének egyleti jegyét a keresetbe vett összegnek megfelelő rendszerinti árban Haas Jakab mint az ő ügyvezető igazgatója nevére szerezte meg és ennek használatába bocsájtotta; ugyancsak a felebbezési biróság ítéletében foglalt tényállás szerint alperesek védekezése lényegileg az volt, hogy az illető beolvadt részv.-társaság az illető egyleti jegyeket ingyenesen bocsájtotta Haas Jakabnak, mint az Ő igazgatósági tagjának használatába, a felebbezési biróság pedig felperest keresetével lényegileg azért utasította el, mert ugy találta, hogy az illető beolvadt részvénytársaság szóbanforgó egyleti jegyeket ingyenesen bocsájtotta Haas Jakabnak, mint az ő igazgatósági tagjának használatába. Ezek szerint a nagy kikinda—nagybecskereki helyi érdekű vasút részvénytársaság a felperes részvénytársaságba beleolvadván, vagyonjogilag meg nem szűnt, hanem az őt netán megillető vagyonjogi igényeket felperes jogosan érvényesítheti. A dolog természeténél fogva az illető egyleti jegy az illeta