A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 3. szám - Az igazságügyi tárca költségvetése

10 A JOG kaphassa, ebből folyóan tehát a felperes nem volt jogosítva a szerződéstől elállani azon az alapon, hogy a pénzügyi törvények a doh. tőzsde átruházását és más által való kezelését tiltják, annál kevésbbé: mert a p. ü. szabályok a tőzsde átruházása és más által való kezeltetése iránt létesített magánjogi viszonyok anyagi érvénytelenségét meg nem állapítják és ezeket a jogviszonyokat csupán a kincstárral szemben szabályozzák és miként azt M. János nyilatkozata és tanú vallomása is bizonyítja, az alperes cég az illetékes pénzügyi hatóság engedélyével eleget tehetett volna annak a kötelezettségének, hogy a doh. tőzsde kezelését a felperesnek ideiglenesen átengedje; végül mert a per adatai szerint a. létrejött szerződést, a felperesnek attól történt elállása következtében, maga az alperes is megszűntnek tekinti, sőt az adásvétel tárgyát képezett üzletet már másnak el is adván, a felperesnek az a kérelme, hogy a létrejött szóbeli szerződés érvénytelennek mondassék ki, tárgytalannak tekintendő, stb. A m. kir. Kúria (1902. évi október hó 24-én 743/v. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, a felek közt 1899 június 13. létrejött szóbeli adás-vételi szerződés érvénytelennek kimondatik és alperes köteleztetik, hogy felperesnek a kapott 2,000 K foglalót, ez után a kereset beadásától, azaz 1899 szept. 10-ikétó'l számítandó ő°/0-os kamatot, 173 K. 20 f. per és 71 K. 66 f. 2 rendbeli felebbezési költséget 15 nap a. végreh. terhe a. fizessen stb. Megokolás: A dohánygyártmányok eladására vonatkozó pénzügyminiszteri szabályrendelet szerint a doh. árus a reá ruházott eladási üzletet személyesen tartozik vezetni és nincs feljogosítva azt másnak átengedni, bérbeadni vagy más egyén által kezeltetni. A keresetben emiitett előleges szóbeli adás-vételi szerződés megkötésénél közvetítőként eljárt és a felek által kölcsönösen felhívott P. rt.dolt tanú azt vallotta, hogy adás-vétel tárgyát az alperes tulajdonát tevő füszerüzletben levő árucikkek képezték ugyan, de az ugyanott levő dohánytőzsde-készletre nézve a felek ugyanakkor abban állapodtak meg, hogy felperes azt is átveszi, viszont pedig alperes a dohánytőzsde-készletet ideiglenesen felperes kezelésébe bocsátja és közreműködik arra nézve, hogy ielperes a doh. tőzsde bérleti jogát az illetékes pénzügyi hatóságtól elnyerhesse. Vallotta továbbá ez a tanú azt is, hogy a szóbeli adás-vételi szerződés létrejöttekor az üzletben levő dohánytőzsdebeli készlet és egyéb füszerüzleti árucikkek értéke együttesen körülbelül 1,800 frt vételárban állapíttatott meg, amely összegben tehát füszerüzleti áruknak a felek által hozzávetőleg mintegy 4—600 frt-ban megállapított értéke már benfoglaltatik. Támogatja ennek a tanúnak vallomását maga az alperes által külön felhívott B. István tanú is, kinek vallomása szerint az üzlet vételárába a dohánytőzsdebeli árukészlet értéke szintén beszámíttatott, és hogy ugyanakkor alperes ki is jelentette, hogy felperes a doh. tözsdebeli árukészletet egyidejűleg az alperes cége alatt kezelje és emellett rajta lesz, hogy a dohány tőzsdebérleti jogát felperes alperes közbenjárása íolytán megszerezhesse. Ebből megállapítható, hogy az áruk nagyobb része érték szerint mintegy 2/„ része a dohánytőzsdéhez tartozó készlet volt. Noha az emiitett tanuk az alperes védekezésének megfelelően azt is vallották, hogy a dohánytőzsde bérleti joga, mint ilyen az adás-vételi szerződés tárgya nem volt: mégis egybevetve e tanuk vallomásával bizonyított fentebbi ténybeli adatokat és különösen azt, hogy hozzávetőleg megállapított vételári összegnek a íüszerüzletbeli árucikkek csak csekély részét képezték, magának alperesnek azzal a perbeli előadásával, hogy a dohánytőzsdebeli készletnek felpeperes által való ideiglenes kezelésbevétele megállapodás tárgya volt és hogy a dohánytőzsde-bérleti jognak felperes által leendő megszerzéséhez közreműködését megállapodásszerüleg megígérte: a S. E. T. 64., 215. §-a alapján meg kellett állapítani, hogy a vételi szerződésnek tárgyát nempusztán a füszerüzlet árucikkei, hanem és főleg a dohánytőzsdebeli készlet is képezte és hogy a szerződő felek egyező akarata főleg oda irányult, hogy felperes a dohánytőzsde-készletet is megveszi és azt azonnal kezelésbe veszi abból a célból, hogy a dohánytőzsde bérleti jogát alperes közreműködésével később elnyerhesse. Az ilyképp megkötött vételi szerződés azonban és különösen abban a részében, mely szerint felperes a dohánytőzsdei készlet kezelését az illetékes pénzügyi hatóság engedélyének előleges kieszközlése előtt már átvegye, mint az idézett pénzügyi szabályokba ütköző és igy nemteljesithető, eredetileg semmis. Minthogy pedig a kifejtettek szerint a szerződés főcélját a dohány-árukészlet megszerzése és a dohánytőzsde bérleti jogának elnyerése, tehát alperes részéről lehetetlen szolgáltatás képezte: a szóban levő adás-vételi szerződés már eredetileg érvénytelen; ennek pedig szükségképpeni jogi következménye az előbbi állapotba való visszahelyezés. Ezeknél fogva és mert nem vitás, hogy alperes az érvénytelen szerződés alapján felperestől 1,000 frt foglalót kézhez vett: az alsóbiróságok ítéletének megváltoztatásával alperest az emiitett foglalónak visszafizetésére, továbbá a foglaló összege után a kereset beadásától számítandó késedelmi kamatnak fizetésére és mint pervesztest az 1868: LIV. t.c. 251. §-a alapján a per és az azzal egytekintet alá eső sikeres felebbe.zés költségének viselésére kellett kötelezni. Oly esetben, midőn a biztosított valamely hozzáintézett kérdésre feleletet egyáltalában nem adott, a biztosító társaságnak jogában áll ugyan a kötvény kiállítása előtt határozott teleletet kívánni, de arról nem lehet szo ily esetben, hogy a biztosítási szerződés fontos körülmények elhallgatása miatt megtámadható legyen A jelen esetben azonban a biztosító érvénytelenségi kifogásának hely adatott azért, mert egy másik kérdésre tényleg valótlan vallomást tett a biztosított. A m. kir. Kúria: A misodbiróság ítélete helybsnhagyatik. Megokolás: Minthogy a biztosított a K. T. 474. §-a értelmében csakis a hozzá intézett kérdésekre adott feleletek valóságáért felelős és igy oly esetben, amelyben a biztosított a hozzá intézett kérdésekre feleletet egyáltalán nem adott, a biztosító társaságnak jogában áll ugyan a biztosítási kötvény kiállítása előtt a feltett kérdésekre határozott feleletet követelni, de ily esetben arról, hogy a biztosított előtte tudvalevő fontos körülmén yek elhallgatása által az őt terhelő közlési kötelezettséget megsértette, szó sem lehet. Az alperes biztosító társaság abból a körülményből, hogy a biztosított a 3. /. okiratban hozzá a 19. pont alatt intézett kérdésre feleletet nem adott, egyáltalán nem vitathatja sikeresen azt, hogy a biztosított a kihallgatott tanuk által bizonyított gyógykezelést elhallgatván, már emiatt is sikeresen támadhatja meg a biztosítási ügylet érvényét. Mindazonáltal helyben kellett hagyni a másodbiróságnak felperest keresetével elutasító ítéletét; mert amint azt a másodbiróság megokolásának vonatkozó részében helyesen kifejti, a biztosított mindenesetre megsértette az őt terhelő közlési kötelezettséget azáltal, hogy a 3. '/< alatti okiratban hozzá 8. pont alatt intézett kérdésre azt válaszolta, hogy csak az ajánlattétel előtt 10 évvel mulólagos hülésekben szenvedett, holott a kihallgatott tanuk vallomásai szerint a biztosítási ajánlat megtételét fél évvel megelőzőleg a budapesti tud. egyetem sebészeti klinikáján 8—12 napig tartó gyógykezelést igényelt ajakdaganatban szenvedett és mert az a körülmény, hogy a biztositett a biztosítási ajánlat megtételekor (állítólag) nemis tudta azt, hogy az a baj, amely miatt a budapesti tud. egyetem I. sebészeti koródájában a biztosítási ajánlatát mintegy fél évvel megelőzően körülbelül 8—12 napon keresztül kezeltetett és meg is operáltatott, éppen ajakrák volt, még igaz volta esetén sem fosztaná meg alperes társaságot a K. T. 475. §-án alapuló jogától, amennyiben ugyanis abból a körülményből, hogy biztosított ezen emiitett ajakbetegségének gyógykezeltetése végett állandó tartózkodási helyéről, tgerböl Budapestre jött, itt a tud. egyetem sebészeti koródáján magát felvétette és ott 8—12 napig kezeltetett és megoperáltatott, kétségtelen, hogy a biztosított maga sem tarthatta ezen betegséget olyan jelentéktelennek, amelyet a biztosító társulattal közölni nem tartozott volna. A misodbiróság Ítélete a per főtárgyára nézve az okból volt helybenhagyandó. (1902 október 1-én 568/V. sz.) Az óvadék és kötésbér között csak az a külömbség, hogy mig előbbi a szerződő fél által okozható kár megtérítésének biztosítására, addig az utóbbi a szerződés teljesítésének a biztosítására szolgál. Olyan törvényes intézkedés pedig, amely egy és ugyanazon érték által mindkét érdek biztosítását kizárná, nem létezvén, a szerződő felek kétségtelenül jogosítva vannak egy és ugyanazon összeget óvadék és kötésbér jellegéve felruházni. ÍM. kir. Kúria 1902 október 29. 5793/901. sz. a.) Bűnügyekben. Vádlott, aki nővérével együtt a szüleiknél lakott, a szekrény bői a takarékpénztári könyvet jogtalan eltulajdonitási szándékkal elvette és saját céljaira elköltötte. Minthogy pedig a megállapítás szerint a vádlott tudta, hogy a takarékpénztári könyv az egylet tulajdona s az nővérének, mint pénztárosnak csak őrizetére bízatott, a reá nézvs idegen ingó dolgot a nevezett egylettől ennek kárára tulajdonította el, vagyis tudva és szándékosan az egyletet károsította meg, tehát a cselekményt az egylet kárára követte el, nem tévén különbséget erre nézve az a körülmény, vájjon az egyletnek a kárért a pénztárosnő polg. jogilag felelős-e, vagy nem. A budapesti kir. büntető tszék (1901 nov. 20-án 49,552/B. sz. a.) lopás büntette miatt vádolt K. Lajos elleni bűnügyében következőleg ítélt: K. Lajos vádlott bűnös a btk. 333. §-ban meghatározott, a 334. §. szerint minősülő, de a btk. 92. §. alkalmazása mellett a 20. §. rendelkezéseihez képest minősített lopás vétségében, melyet azáltal követett el, hogy 1900 ápril 12-én Bpesten a ^Műkedvelő hölgyek asztaltársasága* által vádlott nővérének K. Szerénának mint a társaság pénztárosának, megőrzés végett átadott 100 K és 85 f. szóló takpénztári betéti könyvet a társaság beleegyezése nélkül jogtalan eltulajdonitási szándékkal elvette, és ezen bűncselekményért a Kir. tszék nevezett vádlottat a btk. 340., 3íl. és 92. §§-ai alapján az ítélet foganatbivételétől számítandó 1 hónapi fogházra és a btk. 57. §-ban jelzett időponttól kezdődő 1 évi hiv. vesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanily tartamú felfüggesztésére ítéli stb. Megokolás: A ^Műkedvelő hölgyek asztaltársasága> nőkből és férfiakból áll, kik hetenkint 20—20 fill. befizetéssel jótékony célra fordítandó tőkét gyűjtöttek. Midőn az ekként gyűjtött tőke 100 koronát elért, ez összeget a «Magyar orsz. közp. tpénztár.» erzsébetvárosi-józsefvárosi fiókjába helyezték el takarékbetét gyanánt s az arról szóló takarékbetétkönyvet az asztaltársaság