A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 3. szám - Az igazságügyi tárca költségvetése

A JOG 11 pénztárosának, K. Szerénának adták át megőrzés végett. K. Szeréna a betétkönyvet lakásában egy nyitott szekrényben helyezte el. Vádlott együtt lakott K. Szerénával kettejük szüleinél, ö szintén tagja volt az asztaltársaságnak, de időközben abból kilépett. Tudta, hogy nővére pénztárosa az asztaltársaságnak s tudta, hogy az asztaltársaság tulajdonát képező takarékbetéti könyv nővérénél van. 1900 ápr. 12-én K. Lajos nővére, vagy az asztaltársaság beleegyezése nélkül a nyitott szekrényben levő betétkönyvet, mely a «Mükedvelő hölgyek asztaltársasága, névre volt kiállítva, onnan elvette, a 100 K. tőkét és 85 fill. kamatot még ugyanaznap a takarékpénztárnál felvette s mivel se állása, se pénze nem volt, az asztaltársaság 100 K 85 fillérnyi pénzén Bécsbe utazott, hogy ott állást keressen s az egész összeget saját céljaira fordította. Az asztaltársaság kárbaveszett pénzét sem K. Szeréna, sem K. Lajos mindeddig meg nem téritették, mert saját vallomásuk szerint ez mindeddig nem állott módjukban. Sem K. Szeréna, sem Sch. Izidor, az asztaltársaság jelenlegi elnöke, vádlott megbüntetését nem kívánták. Ezek a mai főtárgyalás fejleményei. Az ismertetett tényállás alapján, a bíróság vádlottnak általa beismert cselekményében a társaság kárára elkövetett, a B. T. 333. §-ban meghatározott és a 334. §. szerint minősülő, hivatalból üldözendő lopás bűntettét látta, mert vádlott tudta, hogy a takarékbetétkönyv az asztaltársaság tulajdonát képezi, s hogy azt nővére az asztaltársaság részére mint annak pénztárosa őrzi, tehát tudta, hogy a takarékbetétkönyv eltulajdonítása által az asztaltársaságot károsítja meg, miértis sértettnek az asztaltársaság tekintendő, melynek indítványa a Btk. értelmében a bünv. elj. megindításához nem szükséges. A btk. 334. §. szerint pedig vádlott bűncselekménye azért minősül bűntetté, mert vádlott a takarékbetétkönyv átvételekor tudta, hogy az a 100 K tőkén kivül a takarékbetéti ügylet közismert természeténél fogva, a tőke után járó kamatok felvételére is feljogosítja a bemutatót, tehát tudta, hogy a takarékbetétkönyv értéke a 100 K-t bármi csekély összeggel is meghaladja, s ő csakugyan nemcsak a 100 K tőkét, hanem az ezután járó 85 fill. kamatot is felvette. Vádlott azzal védekezett, hogy a betétkönyv elvétele idejében az asztaltársaság megszűnt, ő tehát a betétkönyvet quasi uratlan dolognak tekintette s azt hitte, azzal jogosan rendelkezhetik. E védekezés nem volt elfogadható, mert Sch. Izidor és K Szeréna tanuk vallomásával azzal szemben bizonyítást nyert, hogy az asztaltsaság az elvétel idejében a nyári idény miatt csak működésében szünetelt, de létezni meg nem szűnt, a betétkönyv tehát uratlan dolognak éppen nem volt tekinthető. Az a körülmény, hogy vádlott a lopást megelőzőleg egyideig szintén tagja volt az asztaltársaságnak s mint ilyen mintegy 2 K.-nyi befizetéseket eszközölt, melyek az eltulajdonított összegben szintén benfoglaltattak, ajelen bűnügyben teljesen lényegtelen, mert a vádlott által befizetett összegek a befizetés pillanatában az asztaltársaság tulajdonába mentek át, az asztaltársaság vagyonában a tagokat tulajdoni illetőség sem illette meg s az egyes tag a társasággal szemben annak vagyona tekintetében csak kötelmi igénynyel birt. A büntetés kiszabásánál a bíróság figyelembe vette vádlott fiatal korát, büntetlen élőéletét, beismerését, az elkövetés idejében szűk anyagi viszonyait s az ellopott dolog értékének a bűntetté minősítő 100 K. értékhatárt nagyon kevéssel meghaladó voltát, mint oly nyomatékos enyhitő körülményeket, melyek mellett a tényállás szerint fenforgó bűntettre megállapított büntetés legcsekélyebb mértéke is aránytalanul súlyos lett volna; ezért a bíróság a btk. 92. § alkalmazását indokoltnak, a kiszabott büntetést vádlott bűnössége fokával arányosnak találta s az alkalmazott enyhébb büntetési nem következményeként vádlott bűncselekményét vétséggé fokozta le. stb. A bpesti kir. Ítélőtábla (1902 márc. 26-án 2,039/B. sz. a) a kir. tszék Ítéletét a bp. 423. § 2. tétele érteim, a bp. 385. § utolsó bek.-hez képest ugyanazon § 1. p. C. tétele alapján hivatalból megsemmisíti és vádlottat az ellene lopás büntette miatt emelt vád és következményeinek terhe alól a bp. 326. § 4. p. és a btkv. 11. és 342. §§-ai érteim, felmenti. Me'gokolás: A kir. ítélőtábla elfogadja az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást. E tényállás szerint a ^Műkedvelő hölgyek asztaltársaságának, tulajdonát képező betéti könyv K. Szeréna pénztáros személyi felelőssége mellett annak kezelésére és őrizetére volt bizva, minélfogva az esetleges hiány folytán felmerülő kárért is 8 volt felelős. Kitűnik ez abból a körülményből is, hogy a nevezett asztaltársaság képviselője, Sch. Izidor a főtárgyalás rendén kijelentette, hogy a tsaság kárát K. Szeréna pénztárostól követeli, mert a betéti könyvet az ő őrizetére bízták. Ebből önként következik, hogy a jogtalan eltulajdonitási szándékkal elvett betéti könyv a nevezett társaság tulajdona ugyan, de az K. Szeréna pénztáros birlalatában volt, s igy sértettnek az tekintendő. A vádbeli cselekményt tehát vádlott olyan idegen ingó dolog elvételével követte el, amely testvére, K. Szeréna pénztáros birlalatában volt. Tekintve, hogy ennélfogva a vádbeli cselekmény vádlottnak a sértetthez való viszonyánál fogva a btk. 342. § rendelkezése alá esik, e § szerint pedig vádlott ellen -csak a sértett fél indítványára lett volna a bűnvádi eljárás folyamatba tehető; tekintve, hogy ily vádteljelentés K. Szeréna részéről nem tétetett, a kir. tszék a bt. megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta ama kérdésben, hogy az adott esetben a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok forog-e fenn vagy sem ? stb. A m.kir. Kúria (1902 novemb. 4-én 9,4«7/B. sz. a.j: A kir. ítélőtábla ítélete a B. P. 437. §. 3. bek. érteim., a bp. 385. §. 1. c) pontjában meghatározott semmiségi ok miatt megsemmisíttetik és K. Lajos vádlott bűnösnek mondatik ki a btkv. 333. §-ba ütköző 334. § szerint minősülő, de a btkv. 92. §. alkalm. mellett a 20. §-ra való figyelemmel minősített lopás vétségében, melyet azáltal követett el, hogy Bpesten a «MŰKedvelő hölgyek asztaltársasága, cimü egylet által a vádlott nővérének, mint az asztaltársaság pénztárosának, megőrzés végett átadott 100 K. tőkéről 85 f. kamatról szóló takpénztári könyvet a tulajdonos asztaltásaság beleegyezése nélkül jogtalan eltulajdonitási szándékkal elvette és ezért a bűncselekményért vádlott a btkv. 340., 341. és 92. §§ alapján az ítélet foganatbavételéből számítandó 1 hónapi fogházra és a btk. 57 §-ban jelzett időpontól kezdődő 1 évi hivatalvesztésre és a politikai jogai gyakorlatának ugyanily időtartamú felfüggesztésére Ítéltetik, stb. Megokolás: A kir. ítélőtábla elfogadta az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást. E szerint valónak fogadta el, hogy K. Lajos vádlott tagja volt a <Mííkedvelő hölgyek asztaltársaságán cimü egyletnek, de utóbb abból kilépett. Tudta a vádlott, hogy nővére, K. Szeréna pénztárosa az egyletnek s tudta azt is, hogy az egylet tulajdonát képező 100 korona betétről kiállított takarékpénztári könyv csak megőrzés végett adatott át nővérének, aki azt nyitott szekrényében elhelyezte. Vádlott pedig, aki nővérével együtt a szüleiknél lakott, a szekrényből a 100 K.-ról kiállított takpénztári könyvet jogtalan eltulajdonitási szándékkal elvette s erre ugy a tőkét mint annak 85 ft. tevő kamatait, a takarékpénztárból kivette és saját céljaira elköltötte. Minthogy pedig a megállapítás szerint a vádlott tudta, hogy a takpénztári könyv az egylet tulajdona s az nővérének, mint pénztárosnak csak őrizetére bízatott, a reá nézve idegen ingó dolgot a nevezett egylettől ennek kárára tulajdonította el, vagyis tudva és szándékosan az egyletet károsította meg, tehát a cselekményt az egylet kárára követte el, nem tévén különbséget erre nézve az a körülmény, vájjon az egyletnek a kárért a pénztárosnő polg. jogilag felelős-e vagy nem. Ezek szerint sértettnek a «Műkedvelő hölgyek asztaltársasága* tekintendő, amelyhez vádlott nem áll a btkv. 342. és 343. §§-ban meghatározott viszonyban, a vádbeli cselekmény tehát hivatalból üldözendő lévén, a kir. Ítélőtábla tévesen határozott, midőn vádlottnak a cselekményét a nővére kárára elkövetett cselekménynek minősitve, az elsőbiróság Ítéletét, a bp. 385. §. 1. c) pontjában meghatározott okból megsemmisítette s a vádlottat felmentette stb. Vétségért és kihágásért kiszabott pénzbüntetés mint mellékbüntetés egyaránt fogházra változtatandó át behajthatatlanság esetén. (A m. kir. Kúria 1902 december 18. 7,743/902. sz. a.) A BP. 437. §-áDak 5. bekezdése szerinti megsemmisítésre ok az, ha az alsóbiróságok rágalmazás vádja esetén a tényállás tekintetében pusztán a vád tárgyává tett beadvány tartalmára hivatkoznak. (A. m. kir. Kúria 1902 június 12. 5,608/902. sz. a.) A magánvádló csak akkor élhet semmiségi panaszszal, ha már a másodfokú bíróság ítéletének meghozása előtt képviselte a vádat. Ha az első- és másodfokú bíróság előtt a vádat nem a magánvádló, hanem a közvádló képviselte és a koronaügyész a kir. főügyész semmiségi panaszát visszavonja, a magánvádló perorvoslati joga nem éled föl. (A m. kir. Kúria 1902 szeptember 13. 8,035/902. sz. a.) A védő diját és költségeit a kir. Kúria nem állapithatja meg a védő megbízójával szemben. (A m. kir. Kúria 1902 augusztus 27. 7,627/902. sz. a.) Külföldi megbüntetés esetén a Btk. 338. § a csak akkor alkalmazható, ha az előző büntetések ugy a külföldi, mint a magyar Btk. szerint legalább vétséget képező cselekmény miatt szabattak ki. Az, hogy az előző büntetés külföldön vétség avagy kihágás miatt szabatott-e ki, nem az alkalmazott büntetés súlyosságának mérlegelése, hanem egyedül a külföldi törvény által használt elnevezés alapján döntendő el. (A m. kir. Kúria 1902 május 27. 4,895/902. sz. a.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az ügyvéd gyógyszerész-ügyfelének ama kívánsága folytán, miként gyógyszerkereskedő ellen azért, mert a törv. ellenére kismértékben gyógyszereket árul, törvényes lépéseket tegyen, a végett, hogy ügyfele állításának alaposságáról meggyőződjék és a kereskedő törvénytelen eljárásáról bizonyítékot szerezzen, az ügyv. irodájában alkalmazott segédjével a kereskedő nyílt üzletében 20 f. ért jódot vásároltatott s mert maga is látta, hogy az emiitett gyógyszert maga a kereskedő árusította el, az ily módon vásároltatott gyógyszert ügyfelének azzal a tanácscsal