A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 42. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

168 A JOG szüntetésének kérdésére is kiterjedt, ehhez képest, habár felperes a felebbezési eljárásban a haszonbérleti szerződés megszüntetésére irányuló kérelmét el is ejtette, a per tárgyának értéke a kere set alapján lévén meghatározandó, nem bir megállható alappal felperesnek a válasziratban előterjesztett az az érvelése, hogy a per tárgyának értékére való tekintettel, a felülvizsgálati kérelem hivatalból visszautasítandó (Hasonló ért. Határozott a kir. Kúria 1898. évi október 13-án G. 410. szám alatt. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1903 január 9. G. 427/1902 sz.) A S. E. 130. §-a első bekezdéséhez képest a S. E. az ítéleti kellékekre vonatkozó 121. §-ának rendelkezése a felebbezési eljárásban is megfelelően alkalmazandó. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902. dec. 20. G. 384/1902 sz. a.) Végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt indított perekben a S. E. 229. §. szerint alkalmazandó 1881 : LX. t.-c. 30. §. rendelkezéséhez képest két egybehangzó: ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 dec. 18. G. 601 sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben, A csődtörvény 72. §-ának 2. bekezdésében megállapított cégbírósági illetékességnek azon esetben, ha a csődnyitás a közkereseti társaságnak csak a tagja ellen kéretik, a dolog természete szerint csak akkor van helye, ha a csőd az illető társaság ellen már elrendeltetett, vagy ha a társasági tag ellen (csődtörv. 249. §.) oly követelés alapján kéretik a csődnyitás, mely követelés alapján a csőd a társaság ellen is elrendelhető volna; de nincs helye, ha a csőd a tag ellen a tagnak személyes tartozása alapján kéretik és igy a csődnyitási kérelem alapjául szolgáló követelés és a tagsági viszony között semmi vonatkozás sincs. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék : (1902 december 22-én 121,477/902. sz. a.) A csődtörvény 72. §-ának I. bekezdése szerint a csődeljárásra rendszerint azon kir. törvényszék illetékes, amelynek területéhez a közadós személyes illetőségénél fogva tartozik. Ezen általános rendelkezés alól a kereskedelmi csőd esetében kivételt képez ugyané §, 2. bekezdésében a kereskedőkre, kereskedelmi társaságokra, valamint a közkereseti és betéti társaságok tagjaira, illetve beltagjaira nézve megállapított cégbírósági illetékesség. Ennek a kivételes illetékesség alkalmazásának azonban azon esetben, ha a csődnyitás a közkereseti társaságnak csak a tagja ellen kéretik, a dolog természete szerint csak akkor van helye, ha a csőd az illető társaság ellen már elrendeltetett, vagy ha a társasági tag ellen (csődtörv. 249. §.) oly követelés alapján kéretett a csődnyitás, mely követelés alapján a csőd a társaság ellen is elrendelhető volna. Ellenben ha a csőd a tag ellen a tagnak személyes tartozása alapján kéretik, és igy a csődnyitási kérelem alalapjául szolgáló követelés és a társasági viszony között semmi vonatkozásá nincs, ennek a kivételes illetékesség alkalmazásának nincs helye. De panaszló képviselője a tárgyalási jegyzőkönyv szerint hozzá intézett birói kérdésre azt adta elő, hogy a csődnyitási kérelem alapját képező követelés panaszlottnak olyan magántartozása, mely a kir. törvényszéknél bejegyezve levő W. A. G. és társa, közkereseti társaságot nem terheli. Ugy ezen követelés alapján a társaság ellen a csődeljárás elrendelhető nem volna. Ennél fogva pusztán azon alapon, hogy panaszlott egy Budapesten is bejegyzett közkereseti társaságnak tagja, ezen kir. törvényszék mint cégbíróságnak illetékeségét nem lehetett megállapítani. De nem lehetett megállapítani ezen kir. törvényszéknek illetékességét a közadós személyes illetősége alapján sem ; mert a cégiratok közt fekvő iparigazolvány s a jelen tárgy.jkönyvhöz 2-j. a. csatolt bécsi cs. kir. rendőrigazgatósági bizonyítvány tanúsága szerint panaszlott S. D. bécsi lakos, tehát személyes illetőségénél íogva nem ezen kir. törvényszék területéhez tartózik. Mindezeknél fogva a panaszlott által érvényesített illetékességi kifogásnak helytadni s ez alapon panaszlót csődnyitási kérelmével elutasítani kellett. A budapesti kir. tábla: (1903 febr. 10. 210/903 sz. a.) Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, panaszost csődnyitási kérelmével lletékesség hiánya okából elutasithatónak nem találja, s az elsőbíróságot további szabályszerű eljárásra utasítja. Megokolás: A csődtörvény 72. §-a arra való minden megkülönböztetés nélkül, hogy maga a közkereseti társaság ellen már korábban a csőd megnyittatott, avagy ugyanaz ellen annak elrendelése egyidejűleg kéretik-e vagy sem, és hogy a hitelező, ki a társasági tag ellen csődnyitás iránt folyamodik, követelését a társasági viszonyból számaztatja-e vagy sem, a közkereseti társaság tagja irányában csődeljárásra azt a kir. törvényszéket mondja illetékesnek, melynek területén a társaságnak székhelye van. A törvény ezen rendelkezésére való tekintettel nyilvánvaló, hogy panaszlott, ki beismeri, hogy a W. A. G. és társa cég alatt Budapesten bejegyzett közkereseti társaságnak tagja, és aki ezen minőségénél fogva a csődeljárás szempontjából egyénileg is bejegyzett kereskedő tekintete alá esik, az eljáró kir. törvényszék illetó'séee ellen azon alapon, hogy ő nem lakik Budapesten, és hogy a panaszos hitelező követelése egészen magántermészetű s annak a társaságnak, melynek panaszlott tagja, kereskedelmi vállalatával mi összefüggésbe sem hozható, sikerrel kifogást ép oly kevéssé emelhet, mint a hogyan nem kifogásolhatni az eljárt kir. törvényszék illetékességét azon okból, hogy a panaszosként fellépő hitelezőnek követelése nem kereskedelmi ügyletből származik, és hogy ő a kir törvényszék területén kívül lakik. Az a kereskedő, ki mint egyéni cég tulajdonosa cégét Budapesten, mint telephelyen a kir törvényszék cégjegyzékébe bevezettette. Ezek alapján az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával ki kellett mondani, hogy panaszos csődnyitási kérelmével illetőség hiánya okából el nem utasítható. , _, „„„.„^r, \ « •• A m kir Kúria: (1903 márc. 24. 380/903. sz. a.) A kir. tábla végzésének megváltoztatásával az első bíróság végzése hagyatik helyben a benne felhozott s a csődtörvény 72. §. 2. bekezdésében felhívott 249. §-ból kifolyó indokai alapján. A kereskedelmi törvény 161. §-a ellenére történt részvényszerzést vagy zálogbavételt a törvény semmisnek nem nyilvánítja hanem az idézett §-ban foglalt tilalom áthágásával csupán' az igazgatóság felelősségét (218. §. 5. p.) köti egybe. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: (1900. dec. 536,379/900sz. a. felperest időelőtti keresetével elutasítja. Megokolás: Alperes az elleniratban azt állította, hogy a felperes részvénytársaság megalakulásakor a betéti társaság tagjai, és köztük alperes, 40,000 frt. névértékű részvényt adtak át felperes részvénytársaságnak azzal a megállapodással, hogy a részvénytársaság a részvényeket értékesiti és a befolyó összeget a betéti társaság tagjai és köztük alperes, tartozásának törlesztésére fordítja. Továbbá azt állította alperes az eller.iratban, hogy az alperes részvénytársaság igazgatósága kijelentette, hogy a részvénytársaságnakalperessel szemben fennálló követelését nem fogja perelni addig, amig a részvénytársaságnál letétben levő részvények értékéről el nem számol. Felperesnek ez állításokra vonatkozó tagadásával szemben alperes a viszonválaszban főesküvel kínálta meg felperes részvénytársaságot az igazgatósági tagok személyeben annak bizonyítása végett, hogy a betéti társaság tagjai 40,000 frt névértékű részvényt tettek le a részvénytársaságnál azzal a megállapodással, hogy a részvénytársaság a részvényeket a betéti társaság adósságainak törlesztése végett értékesíteni fogja és főesküvel kinálta meg annak a bizonyítása végett is, hogy az igazgatósági tagok akkor, amikor alperes a vezérigazgatói tisztről lemondott, kijelentették, hogy a részvénytársaság nem fogja követelését a leszámítolás megtörténte és alperes végkielégítése előtt érvényesíteni. E főeskükre felperes a végiratban lett volna köteles nyilatkozni, de végiratot nem adván, nem nyilatkozott. Nem lehet figyelembe venni, hogy felperes a pót-tárgyalási jegyzőkönyvben a két főesküt az igazgatósági tagok személyében elfogadta, mert ez a nyilatkozat elkésett és alperes az elkésett esküelfogadások ellen tiltakozott. E szerint a perrendtartás 233. és 234. §§-ai értelmében bizonyítottnak kellett elfogadni, hogy alperes és a betéti társaság többi tagjai 40,000 frt névértékű részvényt tettek le tartozásuk biztosítására felperes részvénytársaságnál és hogy a részvénytársasági igazgatósági tagok akkor, amikor alperes a vezérigazgatói állástól megvált, kijelentették, hogy a részvénytársaság nem fogja követelését alperessel szemben érvényesíteni addig, mig a részvények el nem adatnak és értékük el nem számoltatik. Felperes a póttárgyaláskor a 7. a. leveleket mutatta be annak bizonyítása végett, hogy alperes a részvénytársaságnál levő részvényeket visszavette. Azonban az 1897 október 23-án, tehát a perindítás előtti időben kelt O. a. levél szerint alperes 21 drb őt illető részvénynek és 58 drb őt és társát együtt illető részvénynek átvételét ismeri el, e részvények pedig nem lehelnek a perben említett részvények, mert, mint a megtekintett cégjegyzékből kitűnik, a részvények névértéke a részvénytársaság megalakulásakor 400 K, volt és igy az O. a. levél szerint visszavett 79 részvény a perben emiitett 40,000 frt névértékű részvénynyel azonos nem lehet. Ennélfogva a •/. a. levelek csatolását elkésettnek tekinteni nem kellene. Nem döntő felperesnek az a válaszbeli előadása, hogy a részvényekre vonatkozó és a fentiek szerint bizonyítottnak tekintett megállapodás a részvénytársasági igazgatósági jegyzőkönyvekben nem foglaltatik, mert az igazgatósági tagok szóbeli kijelentései irásbafoglalás és jegyzőkönyvbe vétel nélkül is kötelezik a részvénytársaságot, azt pedig felperes maga sem vonla kétségbe, hogy az alperes által megnevezett azok az igazgatósági tagok, akiknek személyében alperes a főesküket kinálta, felperes részvénytársaság képviseletére együttesen jogosítva voltak. Nem döntő a jelen perben az a körülmény sem, hogy a fentiek szerint bizonyítottnak elfogadott tényállás egyértelmü-e azzal, hogy felperes részvénytársaság a kereskedelmi törvény 161. §-ának tilalma ellenére a saját részvényeit zálogba vette és hogy ebben alperes, mint a részvénytársaság volt vezérigazgatója, közreműködött, mert a részvények zálogbavétele nem volt érvénytelen és igy éppen annak folytán, hogy a részvénytársaságnál saját részvényei voltak zálogban, alperes igazgatói állásának megszűntekor az a megállapodás mutatkozott célszerűnek, amelyet alperes a főesküvel bizonyított, hogy t. i. az igazgatóság a törvényes tilalom ellenére zálogba vett részvényeket érvényesítse s a befolyó összeget alperes tartozásának törlesztésére fordítsa és csak ennek megtörténte után követelje alperestől a fenmaradó tartozási összeget. Minthogy a fentiek szerint e megállapodás létrejöttét bizonyítottnak kell elfogadni; minthogy nem vitás felek közt, hogy felperes részvénytársaság a részvényeket a per befejeztéig nem értékesítette s igy a megállapodás értelmében a követelést ez idő szerint perrel nem