A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 41. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

A JOG 165 3 , r ,í ' 3 k,ésclelmese" szállított készülék akkor miclön annak leállítása megkezdhető lett volna, már Lőcsén volt s így felperes késedelme mar azért sem menthető, mert a póttárevaláson előterjesztett azon ellenvetése, hogy ha a készülék a szerződésszerű .dobén szall.ttatott volna, a szerelők meghívásáig módjában állott volna_a hibás lyukfurások kiigazítása által a készüléket kellő .dobén feláll.tható karba hozni, figyelembe azért nem jöhet, mert felperes .s beismeri, hogy a régi készülékiu.bóli felállítása szept. 16-.g tartott s az uj készülék (elállításához csak akkor fogott hozzá s így feltéve, hogy a lyukfuratok hibás volta a (elállítás előtt is már megállapítható volt, aug. 6-tól szept 16-ig terjedő időben szintén módjában állott volna, hoey a hibás lyukfuratoknak szerinte is csak 10 napot igénylő kijavítását ezen időközben teljesítse; tekintve, hogy a 18. és 19. a. levelek egybevetett tartalmából az tűnik ki, hogy a lyukfuratok hibás voltát felperes és a Sch. gyár szerelői is csak körülbelül szept. 5— <;-ikán állapíthatták meg, illetve hogy felperes csak akkor értesült arról, habár a készülék aug. 6án már Lőcsén volt; tekintve, hogy mindebből az lünik ki, hogy felperes késedelmét a hibás lyukfuratok és S. Lajos tanú vallomása szerint az okozta, hogy a kazánkoyácsok munkájukkal el nem készültek, mindez azonban a Sch. gyárrál kellő időben megrendelt anyagok késedelmes szállításával okozati összefüggésbe nem hozható, a vis majornak szerződésileg meghatározott- valamely esetének fenn orgása sem állapitható meg. Jogosan járt el tehát alperes, midőn 41 napi késedelem folytán felperest 4,100 K-ával megterhelte s azt a vételár-követelésből levonta, m.értis is felperes azon kifogása, hogy alperes kifejezetten beszámitási kifogással nem élt, figyelembe nem jöhet, mert ezen kifogás külön alakszerűséghez kötve nincsen, az pedig, hogy alperes kötbér-követelését felperes vételárkövetelésébe beszámítani kívánja, az elleniratban kellően ki van fejezve stb. A nvaradi kir. ítélőtábla 1902 június 26-án 2,109/1902. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján és azért, mert a felperes az uj gépet a 27. a. szerint saját telepéről tartozván szállítani, annak szerződésszerű minőségéről eleve meggyőződni tartozott, mivel az anyaghiba (hibás lyukfurat) a késedelmet mentő vis major fogalma alá nem esik; minthogy azonban a felperes azt, hogy a lyukfuratok hibásak, az aug. 6-án már Lőcsére érkezett gépen csak szept. 5-ike körül állapította meg, azoknak kijavítására fordított 10 napi időtartamot sem lehet javára igazolt késedelemként elfogadni, stb. A m. kir. Kúria (1903 szept. 15-én V. 1,223/sz. a.) mindkét alsó bíróság ítéletének részbeni megváltóztatásával, felp. 2,200 K résztöke s annak 1901. jan. 2-től járó 5°/o kamatai iránti követeléséve! csak abban az esetben utasittatik el, ha le nem teszi az ezennel neki megítélt főesküt «hogy nem való, hogy az alperesi cégnek 4,100 K kötbér iránti igényét elismerte s annak levonásába beleegyezetté Erdekében áll tehát felperesnek jelen Ítélet kézbesítésétől számított 3 nap alatt ezen eskü letételére jelentkezni és azt le is tenni, a mely esetben alperes köteleztetik felperesnek 2,200 K tőkét s ennek 1901. január2-tőljáró 5°/o kamatait megfizetni. A felperest a 2,200 K.-án felül keresetével feltét lenül elutasító részében pedig a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Az eskü le nem tétetele esetére felperes az alsóbiróságok által megítélt perköltség fizetésére is köteleztetik, az eskü letétele esetében pedig a perköltség a peres felek között kölcsönösen megszüntettetik, stb. Megokolás: Az alsó bíróságok ítéleteik vonatkozó indokolásban helyesen teszik függővé a felperes kötbérkötelezettségének megállapítását attól, hogy a szerződésileg megállapított vis majornak valamely esete fenforgott-e, vagy sem. A felek jogviszonyait szabályozó szerződés szerint vis majornak tekintendő a többiek között a szállitásbani késedelem is. Minthogy pedig,a pernek e részben nem vitás adatai szerint a kérdéses készüléknek alkatrészeit a Sch.-féle gyár elkésetten szállította rendeltetési helyükre, t. i. Lőcsére, a hová azok csak 1900. aug. 6-ára érkeztek meg, az ezen elkésett szállítás által a felperes munkálataiban okozott késedelem mindenesetre oly vis major tekintete alá esik, a mely a felperes kötbér kötelezettségét a késedelem idejére kizárja. A késedelem idejének meghatározásában azonban^ alaptalan a felperesnek az az álláspontja, hogy mert ő a Sch.-féle gyárral ugy szerződött, hogy azok az alkatrészek 1900. július 1-én lesznek szállitandók, a szállítás pedig csak évi augusztus 6-án eszközöltetett, a szállitásbani ezen egész késedelem az ő, t. i. felperes javára számítandó. A felek közötti szerződéz értelmében a felperes kötbér-kötelezettségének kezdőpontjául ugyanis az a nap határozatott meg, amelyen felperes a készülék felállítását munkába venni köteles volt, ez pedig beismerten 1900 július 26-ára volt megállapítva. Ezen a napon azonban a szállítás még nem lévén eszközölve a felperes kötbérkötelezettsége még nem vehette ugyan kezdetét, a szállitásbani késedelem fennforgása miatt, de a szállított készüléknek azon évi aug. 6-án Lőcsére való megérkeztével ez a szállitásbani késedelem megszűnvén, ez a nap minden esetre kezdőpontjául tekintendő a felperes részére munkáinak elvégzésére megállapított 35 napi határidőnek, a miből következően felperes a kötelezett munkákat 1900 szept. 10-ig volt volna köteles elvégezni. Minthogy pedig felperes terhére eső késedelem kitenne 29 napot, a felperes azonban nem csupán ezen szállitásbani késedelmet, hanem azt az időt is a maga javára számításban veheti, melyet a kellő időben megrendelt, de minőségileg hibásan szállított anyagok kijavítása igénybe vett, mert a minőségileg megnem felelő szállítás a 27- a szerződés szempontjából mindenesetre elkésett szállításnak tekintendő. Ezt a javításra szükséges időt, a felek előadása szerint 10 napot, tehát a felperes terhére eső késedelem meghatározásánál szintén figyelembe kell venni, ugy, hogy az ő kötbér-kötelezettsége alapjául vehető késedelem összesen csak 10 napot tesz ki, amiből folyóan felperesnek nem vitás 4,100 K követeléséből feltétlenül csakis annak a 10 napnak megfelelő 1,000 K tőkét lehetett levonásba hozni. Annak a felperesi ellenvetésnek jogosultságát, hogy az ő késedelme csakis az eszközölt javítási munkálatok befejeztével vehette kezdetét, nem lehet elismerni azért, mert felperesnek kötelességében állott a kellő időben megrendelt anyag minőségi hiányait azonnal a megérkezés után eszközlendő megvizsgálás után a szállító céggel közölni és a javítást munkába vétetni, miért is a javítási munkák foganatba vétele körüli késedelmet az ő terhére kell a kötbér kötelezettsége megállapításánál számításba venni. Az 1,900 K-án felüli kötbér összeghez tehát alperesnek az előadottak szerint nem volna joga, de minthogy az alperes azt vallotta, hogy felperes az egész 4,100 K iránti kötbérhez való jogát elismerte és ezen egész összegnek levonásába bele is egyezett s ezt a körülményt a felperesnek kínált és ez által el is fogadott főesküvel kivánta bizonyítani, az alperesnek 1,900 K összegen felüli kötbérben való jogát a megítélt főeskü le vagy le ntm tételétől kellett függővé tenni: és a felp. kereseti követelésének e részbeni megítélését ettől feltételezni, stb. Bűnügyekben. A btk. 421. §-aban, valamint az 1879 : XXXI. t.-c. megfelelő rendelkezésében megállapittatott cselekmények tényálladékának egyik alkotó ismérve az is, hogy a kár összege az illető törv. rendelkezéseiben meghatározott mértékének megfeleljen; eme törvények valamelyikének a vád tárgyává tett cselekményre való alkalmazhatása tehát a kár összegének, mint lényeges körülménynek megállapítását múlhatatlanul szükségessé teszi. A körösbányai kir. jbiróság mint btő bíróság (1901 novemb 22-én 181/15. B. sz. a.) ingatlan vagyonrongálás vétségével vádolt K. Ignác és tsai elleni bünügyb n következőleg ítélt: K. Ignác vádlott a terhére rótt és az özv. K. Ödönné sérelmére elkövetett, a btk. 421. §-ba ütköző ingatlan vagyonrongálás vétségének vádja és következményei alól a bp. 326. §. 1. p. alapján felmentetik, a többi vádlottakkal szemben az eljárás a bp. 539. §-a alapján megszüntettetik. Megokolás: A szakértő véleménye alapján meg lett ugyan állapítva, hogy azon erdőterület, hol a favágás eszközöltetett a K. Ödön örököseinek tulajdonát képezi, de mivel sem talált bizonyítást, hogy a munkásoknak K. Ignác által azon utasítás adatott volna, hogy a tarolás magánvádló erdejében eszközöltessék. K. Ignác, mint állítja azon erdőterület tarolását szándékolta, mely P. község határában volt, az ebben levő fa megvételét ajánlotta fel H Ignácnak, ki erre hajlandónak is mutatkozott és alkalmazottjának utasítást adott arra nézve, hogy a fa vágására munkások fogadtassanak. Ezek szerint kétségtelen, hogy a tarolás magánvádló erdőjében nem szándékosan eszközöltetett, hogy az akaratnak, szabad öntudatos eltökélése a bűnösnek ismert eredmény létrehozására hiányzott, következésképp vádlottat büntetőjogi felelősség nem terhelheti s vele szemben a kártételért csak polg. uton érvényesíthető igény, miértis őt a terhére rótt cselekmény és következményei alól büntetendő cselekmény hiányában felmenteni s magánvádlót a felmerült bűnügyi költségekben marasztalni kellett. A dévai kir. tszék mint felebbviteli btő bíróság (1902. június 17-én 2,071/902. ÍZ. a.) a kőrösbányai kir. jbiróság ítéletének K. Ignác vádlottra vonatkozó részét a bp. 385. §. 1. a. p ban irt okból megsemmisíti s K. Ignác vádlottat a miatt, hogy özv. K. Ödönné, valamint kiskorú K. Margit, Ö. E. L. s Sz. tulajdonát képező s P. község határán levő erdejét az ott levő fa egy részének szándékos jogtalan levágatása által megrongálta, bűnösnek mondja ki a btk. 421. §-ban irt ingatlan vagyonrongálás vétségében s e miatt a btk. 421. §-a alapján a 90. § alkalmazásával 3 havi fogházra és 400 K. pénzbüntetésre ítéli s kötelezi a bűnügyi költségek hordozására. Főmagánvádlót kártérítési igényével polgári perre utasítja, stb. Megokolás: A vád arra irányult, hogy vádlott íőmagánvádlónak tulajdonát képező és P. község határán fekvő erdejét az ott levő fa egy részének szándékos és jogtalan levágatása által megrongálta. Vádlott a vád tárgyává tett cselekmény elkövetését tagadta; hogy a favágás főmagánvádló erdejéből történt volna s annak bizonyítására, hogy azt a területet, melyen a favágás történt, P. község volt úrbéreseitől megvásárolta, a tárgyalás folyamán becsatolta a vonatkozó adásvevési szerződést s előadta, hogy ezen szerződést H. Ignác zárni lakosnak megmutatván, azt mondotta, hogy amenyiben a szerződést jónak találja,a vonatkozó területről vágasson fát, hogy az említett szerződéssel vásárolt területről vágatott ugyan fát, de hogy ezen munkások a rendőri jelentésben felsoroltakkal azonosok-e, nem tudja, végre, hogy egy D. nevű emberrel megegyezett, hogy ez munkásokat fogadjon s vágasson az általa vásárolt erdőből, de hogy H. Ign. és D. vágattak-e fát és mely területről, azt nem tudja. A kir. tszék mindenekelőtt a beszerzett úrbéri és polgári periratokból, továbbá a helyszínén kihallgatott szakértő véle-