A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1903 / 41. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás
A JOG 293 pitván meg, melyet — a forradalom és absolutizmus után — az 1867. évi május 17-én és 1870 május 14-én kibocsájtott igazságügyminiszteri rendeletek léptettek életbe, természetesen csak a sajtóvétségek feletti hatáskörrel.*) Az 1867. évi május 17-én 807. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet Pesten, Debrecenben, Eperjesen, Kőszegen és Nagyszombatban állított fel esküdtszéket, mig az 1871 május 14-én 1,498. számú igm. rendelet Erdélyben hozta be a magyar sajtóeljárást és esküdtszéki intézményt. A bíróságok és ügyészségek szervezéséről szóló 1871. és 1872-iki törvények a sajtóbii óságok számát 7-re emelték fel és biráiul a törvényszék biráit jelölték meg s a vádat, az 1878 : V. t.-c. megfelelő intézkedései alapján, a nem-magáninditványos cselekményeknél az ügyészségre ruházták át. A btkv.-et és a khbtk.-vet életbeléptető 1880. évi XXXVII. t.-c. hatályon kivül helyezte a sajtótörvénynek a btk. és khbtv.-vel ellentétben álló speciális sajtódeliktumokat megállapító összes rendelkezéseit; az 1848. évi XVIII. t.-c-nek csupán eljárási, az esküdti minősítést, a nyomdaipart és illetve sajtóiendőri vétséget és kihágásokat megállapító intézkedései maradtak érvényben. Ezen törvény alapján szervezett esküdtbiróságok ítéltek azután hazánkban a sajtó utján elkövetett büntettek, vétségek és kihágások felett, az 1896. évi XXXIII. t.-c, az uj bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséig. Ezen idő alatt az egyéb büntetőügyekben az 1872-iki javaslat (sárga könyv) volt érvényben s a bpts-ról előbb Csemegi dolgozott ki két javaslatot 1882 és 1886, majd Fabinyi lS88-ban. Mindezen javaslatok azonban az esküdtbiróságok hatáskörét csak sajtóügyekben tartották fenn. Végre Szilágyi Dezső ez utóbbi javaslatot dolgozta át olyképp, hogy az esküdtbirósági intézményt hozta be általánosságban olyképp, hogy az minden a törvényben jelölt bűntett vagy vétségre való hatáskörrel birjon. Ezen javaslat alapján hozott 1897. évi XXXIV. t.-c. egész Magyarország területén egységes büntető-jogot (1878 : V. és 1879 : XL. t.-c.) és ezzel kapcsolatban nemcsak sajtóügyekben, hanem a törvény által szabályozott hatáskörrel, büntető ügyekben az esküdtszéki intézmény lép életbe, ugy amint az az 1897. évi XXXIV. t.-c-ben szabályozva van. (Folytatása következik.) Külföld. Nemzetközi biztositásjogi kongresszus tartatott f. e. szept. hób New Yorkban. A legnagyobb vita a törvénykezés és á 1 1 a m i felügyelet kérdése körül folyt. A szabad Amerika földjéről sok súlyos kritika és kifakadás repült a vén Európa felé. Altalános volt a vélemény, hogy az állami felügyelet ellen éles felszólalások fognak elhangzani, de csupán Lewis dr. (New-York) mondott szigorú Ítéletet az állami felügyelet felett, a végletekig menő fejtegetései azonban nem találtak visszhangra. Szerinte az alkotmányos kormányformával, semmiféle magánvállalkozás felett való állami felügyelet nem hozható összhangba, annál kevésbbé, mert a káros irányú cselekmények megtorlására minden állam polgári- és büntetőtörvényei teljesen kielégítő határozmányokat tartalmaznak. Ezzel szemben S a n-G a 1 1 i (Szentpétervár) azt a nézetet képviselte, hogy minél szigorúbb az állami felügyelet, a jó biztosító társaságokra nézve annál jobb, mert az állami felügyelet ezek hitelét és tekintélyét fokozza és a biztosításügy csakis ez esetben válhatik népszerűvé. Szerinte a biztosítás nem nélkülözheti az állam erkölcsi támogatását, ezt azonban az állam csak akk or adhatja meg, illetve csak azon esetben vállalhat bizonyos garanciákat a biztosítók sikeres működéséért, ha az azok felett való állandó felügyeletet kimerítően gyakorolja. Közvetítő javaslatokkalléptek fel: Va n-Ki se (New-York), B o t ti n i tanár (Róma), M a n e s dr. (Berlin) és Schönwiese (Hamburg). Ezek bizonyos hitárokig az állami felügyeletet kívánatosnak tartják s a különböző államok biztositásügyi törvényeire való hivatkozással állapították meg azt a határt, ameddig e tekintetben a biztosítóintézetek érzékeny sérelme és a biztosításügy kockáztatása nélkül elmer.ni lehet. A többség ezeket a nézeteket tette magáévá. A biztosítási jogászok és mathematikusok vitái voltak a legmagasabb nivón állók. Németek, angolok, franciák és osztrákok vettek részt benne. A biztosítási tudományoknak az egyetemeken való előadása tárgyában Borkiewitz dr. tanár (Németország), Young (Anglia), Moser tanár (Svájc), De Boer (Egyesült-Államok), Picquet (Franciaország), Sa n d er s e n (Kanada) nyújtottak be, többé-kevésbbé eltérő, határozati javaslatokat. Az előadók egyhangúlag szükségesnek tartották ugyan a biztosítási tudományoknak az egyetemeken való előadását, a vélemények azonban abban tértek el, hogy az előadók többsége nem elégszik meg az úgynevezett biztosítási mathematikának az egyetemi tantárgyak közé való felvételével, hanem azt követelik, hogy az egyetemi ifjúság *) Az esküdtszéki intézmény annyira gyökeret vert ekkor már, hogy az 1868. évi XVI. t.-c. a főváros területen előforduló kisajátításoknál a kár nagyságának megállapítását esküdtszékre bizta, mely azonban nem vált be. Az 1848 és 1867 közti időben kibocsátott sajtópátenseket, a cenzúra és nyomda-ipari rendszabályoknál fogom ösmertetni. a biztosítás közgazdasági és szociálpolitikai jelentőségével is alaposan megismertessék; mások, különösen az angolok azt az álláspontot foglalták el, hogy minden más cél mellőzésével az egyetemek kizárólag biztosítási mat, ematikusok kiképzésére törekedjenek. A többség az előbb említett nézetet tette magáévá. A kongresszus elhatározta, hogy a tanácskozások jegyzőkönyveit az összes államoknak megküldi s hogy a legközelebbi értekezletét 1905-ben Berlinben tartja meg. Irodalom. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete és az élő jog. Irta Dómján Lajos, kir. törvényszéki bíró. Rimaszombat, 1903. Szerző azon igazán háládatos feladatra vállalkozott, Hogy a polg. törv.-könyv tervezetének intézkedéseit a most érvényben levő magánjogunk alapjáról bírálja. Ezt oly módon érte el, hogy a Tervezet illető rendelkezéseivel szemben a mai jog megfelelő intézkedéseit helyezte el. E rendszernek azon előnye van, hogy a szándékolt és a meglevő jogintézkedések közt való különbség vagy egyezőség azonnal szembeötlik és így megkönnyíti a biráló összehasonlítást. Ezen müvelet ugyan nem bírálata a Tervezetnek általános elvi alapon, de közvetve birálat a mai helyzettel szemben. A most megjelent füzet a személy-jogot és a család-jog első részét tartalmazza. A többi rész mielőbb fog megjelenni. Szerző, ki lapunkat is sok becses dolgozatával szerencséltette, e művében is hazai jogunk alapos ismerőjeként jelentkezik. Érdeklődéssel nézünk a mű folytatása elé. st. m. dr. A magyar kereskedelmi és váltójog vezérfonala. Irta Lévy Béla dr, budapesti ügyvéd. 1. füzet. Budapest. Kilián Frigyes utóda kiadása. Szerző, ki évek óta sikerrel foglalkozik a kereskedelmi és váltójoggal és a szaklapokban számos dolgozata által világos, erős érvelésű jogásznak bizonyult, e művet nem szigorúan a jogászi közönségnek szánta. Ez a mű inkább kézikönyv akar lenni kereskedelmi akadémiák hallgatóinak számára, kiket a nekik szükséges jogi disciplinák intézkedéseivel megismertetni kiván. így kénytelen munkája bevezetésében olvasói számára a jogi alapfogalmakat magyarázni, hogy abba a helyzetbejuttassa, miszerint azután a tételes törvény intézkedéseit meg is értsék. Szerző célját bizonyára el is fogja érni, miután világos szabatos fogalommegállapitásai, magyaros nyelvezete könnyen érthetővé fogja olvasói előtt tenni a törvény intézkedéseinek előadását. A teljes mű ára 6 korona. st. m. dr. Vegyesek. A m. kir. Kúria ügyforgalma s tevékenysége 1903 január i-től szeptember 30-ig (három negyedév alatt). I. Elintézésre várt: 1,600-zal több (11,475) polgári. 231-gyel több (2,234) váltó, I- gyel kevesebb (102) úrbéri, 52-vel több (833) felülvizsg. sommás, 354-gyel kevesebb (9,404) büntető, 148-cal több (716) fegyelmi, 558-cal kevesebb (325) képviselőválasztási, összesen 1,121-gyel több (25,089) ügy, mint a mult év megfelelő szakában. Ií. Eli ntéztetett: 481-gyel több (5,950) polgári, 60-nal több (1,025) váltó, 7-tel kevesebb (65) úrbéri, 120 szal több (555) felülvizsg. sommás, 497-tel kevesebb (7,250) büntető, 207-tel több (615) fegyelmi, 547-tel kevesebb (64)-képvise!őválasztási, összesen 183-mal kevesebb (15,524) ügy, mint tavaly ilyenkor. III. Hátralékban maradt. 1,119-cel több (5,525) polgári, 174-gyeltöbb (1,209) váltó, 6-tal több (37) úrbéri, 68-cal kevesebb (278) felülvizsg. sommás, 143-mal több (2,154) büntető, 59 cel kevesebb (101) fegyelmi, II- gyel kevesebb (261) képviselőválasztási ügy. Összesen tehát 1,304- gy e 1 t ö bb (9,595) ügy van hátralékban, mint a mult évben ilyenkor. A biztosítási ügynök. A kereskedelmi miniszter kereskedőnek minősíti a biztosító ügynököt. Erre az ujabb állásfoglalásra a kamarai illeték megfizetése adott okot, amidőn az orosházi szolgabíró egy felterjesztésére kimondotta, hogy a biztosítási ügynökök kereskedőknek lévén tekintendők, kereskedelmi és iparkamarai illeték fizetésére kötelesek*. K. M. 1903. július hó 17-én 24,312. sz. alatt hozott elvi határozata. Békés vármegye alispánjának. F. évi ápr. hó 16-án 5,983. és 5,756. sz. alatt kelt felterjesztéseire a csatolmányok visszazárása mellett értesítem cimet, hogy az 1868. évi VI. t.-cikk 27. §-a értelmében a kereskedők azon kereskedelmi és iparkamarával szemben, melynek kerületében működnek, kamarai illeték fizetésére kötelesek. Az idézett törvénycikk végrehajtása tárgyában kiadott 1868. évi 8,021. számú földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszteri rendelet 7. pontja pedig kereskedőknek minősiti mindazon ügynököket, akik kereskedelmi ügyleteket közvetítenek. Minthogy pedig az 1875. évi XXXVII. t.-cikk 258. §-a értelmében a biztosítási ügylet kereskedelmi ügyletet képez, nyilvánvaló, hogy az aradi kereskedelmi és iparkamara, a fennálló törvények és rendeletek értelmében járt el, midőn P. K. és B. S. gádorosi biztosítási ügynököket kamarai illetékkel terhelte meg. Ehhez képest tehát az orosházai járási főszolgabíró vonatkozó határozatát megváltoztatva, nevezetteknek kereskedelmi és iparkamarai illetékfizetési kötelezettségét megállapítom.