A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 41. szám - Az okirat, mint bizonyitó-eszköz - A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Folytatás

288 A JOG A sikkasztás és a sikkasztásnak tekintendő bűncselekmény között elhatározó különbségek vannak. így: a 355. §. szerinti sikkasztás csak hidegen ingó dolgon» követhető el, mig a 359. §-ában megirt bűncselekmény ellenkezőleg csak a zár alá vett dolog tulajdonosa által saját tulajdonán, — a 355. §. szeriníi sikkasztás a dolog elidegenítése s elhasználása idejében azonnal beáll, mig a 359. §. csak akkor alkalmazható, ha a bíróilag zár alá vett ingóságok az árverés alkalmával a kitűzött helyen nincsenek s azok helyett a végrehajtást szenvedett más, hasonértékü ingóságokat nem bocsát árverés alá, amihez pedig neki az 1881 : LX. t.-c. 106. §-a értelmében eljes joga van. Hogy maga a törvényhozás is különbséget akart tenni a sikkasztás és a sikkasztásnak tekintendő bűncselekmény között, nyilvánvaló abból, hogy nem egy, hanem két külön szakaszba foglalta azt, holott annak egybefoglalása minden nehézség nélkül megtörténhetett volna, mivel még a főbüntetés is ugyanaz eiyik, mint a másik esetben. A sikkasztás büntetése a 358. §-ban, a sikkasztásnak tekintendő bűncselekmény büntetése a 359. §-ban külön van elmondva. A sikkasztás maga után vonja mellékbüntetésül a hivatalvesztést és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését, mig a 359. §. szerint egyedül csak a hivatalvesztés mondható ki. A büntetőtörvényben nagy szerepet játszik a törvényszakaszok elhelyezése. Vannak bizonyos határok, amelyek befejezik az intézkedést és tul rajtok nem hathat a vonatkozás. Hogy ugy mondjam, vannak határ-szakaszok. Ilyen határ-szakaszt képez a Btkv 358. §-a, amely bezárja a közönséges sikkasztások sorát, ami ezen tul van, az már csak hasonló bűncselekmény lehet ugyan, de ugyanazon természetű sikkasztás nem. A 358. §. meghatározza a közönséges sikkasztás fő- és mellékbüntetését s hivatkozik arra, hogy milyen esetben válhatik inditványi bűncselekménnyé a sikkasztás. És ezt megelőzőleg a 357. §. mondja ki, hogy a 338. §. esetében büntettet képez a sikkasztás. A 359. § nál egy uj, a sikkasztással rokon bűncselekmény meghatározása következik, amelynek megfelelőbb név hiányában ((sikkasztásnak tekintendő büncselekmény» nevet adtak s szól pedig azokról az esetekről, amelyekben a bírói, vagy hatósági zár alá vett dolog tulajdonosa a nála hagyott vagy reá bizott ezen dologra nézve a 355. §-ban megjelölt cselekmények valamelyikét elköveti. Ez a hivatkozás azonban nem hozhat zavarba bennünket, mert hiszen csak az ismétlések elkerülése végett történik, anélkül azonban, hogy a 359. §-ban és 355. §-ban foglalt cselekményeket azonosítaná. Van még egy másik hivatkozás is a 359. §-ban, éspedig nyilván sajtóhibából (mely azonban következetesen megmaradt a törvény mindenféle kiadásában) a 358. §-ra a 356. §. helyett, (mert hiszen a vétség és bűntett megkülönböztetése a 356. §-ban foglaltatik) : de ez sem azonositja a 355. és 359. §-ban TÁRCA. A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. -A. Jog eredeti tárcája. Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. ítélőtáblánál. (Folytatás.)* «A jónak és rossznak bifurkációjából származik az erkölcs. «Igen ám, de életigazságot képez, hogy a gyengének életeleme a csalfaság, hazugság és alakoskodás, az erősé viszont az erőszak; ezzel természeti törvény gyanánt kell megállapítanunk valamit, ami, amilyen igaz, olyan fájdalmas : hogy az életnek mindaz kedvező, ami erkölcsileg rossz, mert mindaz kedvezőtlen, ami erkölcsileg jó. Igenis van abszolút jó és abszolút rossz, és az ember felismerte minden ellenkező kényszer dacára, saját érdekei ellenére, állami és társadalmi szükségletei és fejlődési tényei ellenkezése dacára. «A hazugság államosítása csak fejlődési áilapot, mely helyet fog adni a valóságok államosításának. «Mikor ? «Jó volna akkor embernek lenni! • «Szóltunk ugyanis fentebb arról a vastörvényről, amely az erősek vagyontömörülése és elhatalmasodásával szemben *) Előző közlemény a 40. számban. meghatározott bűncselekményeket, csupán azt mondja ki, hogy az érték tekintetében mikor forog fenn vétség és mikor bűntett. Ha pedig a 359. §-ban önálló bűncselekmény van meghatározva : annak neve sem változtatható meg és ha ((sikkasztásnak tekintendő bűncselekmény)) a neve, ugy nem lehet azt mondani, hogy ez ugyanazonos a «sikkasztás» névvel. Mármost ha a Btkv. 338. §-ának szószerinti szövegét vizsgáljuk, arról kell meggyőződnünk, hogy abban meg van említve a «sikkasztás», de híre nincs a ((sikkasztásnak tekintendő* bűncselekménynek. Ezt tehát a 338. §-ba belemagyarázni nem lehet, éppen ugy, mint a hűtlen kezelést, mely pedig felettébb közel jár a sikkasztáshoz. Ha tehát .(sikkasztásnak tekintendő bűncselekményről)) nincs szó a 338. §-ban és a 357. § sal ellentétben a 359. §-ban nincs felemlítve a 338. §. mint minősítő körülmény : ebből nyilvánvaló, hogy aki sikkasztásnak tekintendő bűncselekményért vagyis a 359. §. alapján volt büntetve: ez a büntetése nem szolgálhat alapul a 338. §. alkalmazására. Talán fölösleges is hivatkoznom e tekintetben a Kúriának két határozatára (Bünt. Jog Tára XXXIII. 123. és XXXVI. 259.), amelyben ki van mondva, hogy a 359. §-a alapján kiszabc tt büntetés nem minősít a 338. §. szempontjából. Minthogy pedig a törzskönyvi kivonatokban rendesen nincs megkülömböztetve a ((sikkasztásnak tekintendő)) bűncselekmény a «sikkasztás»-tól s ez a körülmény — a vonatkozó iratok nélkül — zavarba hozhatja a birót: mindenekelőtt elrendelendő lenne, hogy a törzskönyvekben és törzskönyvi kivonatokban szigorúan kitüntetendő a ((sikkasztásnak tekintendő bűncselekménynek)) ez a minősége s kötelességévé tétetnék ez a vizsgálóbiráknak és nyomozó közegeknek is, — továbbá az ingadozás megszüntetésére a kir. Kúria mondja ki dóntvényileg, hogy a Btkv. 359. §. alapján kimért büntetés tiem minősít a 338. §. szempontjából. Az okirat, mint bizonyitó-eszköz. Irta GA.ÁR VILMOS dr., budapesti tszéki biró. Okirat alatt a polgári perjog szempontjából értjük mindazt a tárgyat, amely valamely emberi gondolatnak érthető írásjelekkel való kifejezését tartalmazza. Az a körülmény, hogy az ilyen tárgy fából, kőből, papírból, vagy bőrből stb. való, valamint az a körülmény, hogy az Írásjelek honi vagy idegen nyelven, jelképes (gyorsírás) vagy titkos Írással vannak irva, vésve vagy nyomtatva, — nem érinti az okirat fogalmát. Mindenesetre azonban szükséges, hogy az írásjelek, ha nemis mindenki által, de megérthetők legyenek, hogy igy az okirat tartalma a biró és a felek előtt ismeretessé válhassék. A lényeges az, hogy az okirat emberi gondolatot tartalmazzon és ez a gondolat írásjelekben nyerjen külső kifejezést. Tágabb értelemben okiratnak szokás nevezni minden tárgyat, mely valamely emberi gondolatnak jelekben való kifejezését tartalmazza, mint pl. pecsétet, tervrajzot, címert, határkövet stb. Az okiratI a gyeng^k tömörítését vonja maga után. Nos, ez a tömörülés megtörtént. A holt tömegek ellen szervezkedik az élő tömeg. Erő erő ellen. Hatalom hatalom ellen. A gyengék egy része ezt a szervezkedést szocializmusnak, másika demokratizmusnak nevezi. Mindkettő a jogtalan tömegeknek a hatalom bástyáiba való bevonulására tör, beleszólni a vezetésbe, mondja az egyik, résztverni a táplálkozásból, mondja nag obb mélységgel a gyomor clairvoyant képességével amaz. ((Bizonyos, hogy ez a tömörülés az egyensúlyt helyre fogja állítani és a valóságos többséget uralomra fogja juttani, mert kozmikus erő van benne. A demokrácia a dolgok természeti rendje. Nem ugyan az a demokrácia, mely minden ember egyenlőségét hirdeti. A természet nem ismer egyenlőséget, az emberek sem lehetnek egyenlők. «Az erősé a világ, övé a boldogulás, ugy-e? Ah pedig, hol rekedt volna még az emberiség, a történelem melyik süppedékében, az erőtlenek nélkül. «... Az erőseknek is kijutott a maguk osztályrésze a művelődés történetében. Elfogult, aki tagadja, hogy a kereteket ezek kapcsolták össze. . . Az erősek verték össze a nagy vagyonokat, mert ezek hatalmat adnak, és a nagy hatalom kalapácsolta össze a nálánál kisebbeket, ragadta magához a földet, a minden vagyon ősanyját, a nagy tömegnek sulytörvényei szerint . . . «Hol maradt volna azonban ez az összeharácsolt rengeteg tömeg az erőtelenek munkája nélkül! . . . A kultúrát ők teremtették, valamint a jogrendet is. A munka az övék volt, valamiképp az eredmény is. « . . Minden jogfejlődés megalkuvás a hatalmasokkal.