A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 41. szám - Egyszerűsítések az igazságügy terén - A Btkv. 338. és 359. §-a

Huszonkettedik évtolyam. 41. szám. Budapest, 1903 október 11. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPYISELETÉRE. A MAGYAR ÜfiYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJE Sxámos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. BgTTédek. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész « _ 12 c Az elötizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen oostautalvényayal küldendők. TARTALOM ; Egyszerűsítések az igazságügy terén. Irta Nozdrov i c z k y Ferenc dr., gyönki kir. közjegyző. — A Btkv. 338. és 359. §-a. Irta K. Nagy Sándor, pestvidéki tszéki biró. — Az okirat, mint bizonyító-eszköz. Irta Gaár Vilmos dr., budapesti tszéki biró. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ö d ö n ti Miksa dr., budapesti ügyvéd. — Külföld (Nemzetközi biztositásjogi kongresszus). — Irodalom iDom já n Lajos : A mptk. tervezete és az élőjog. — L é v y Béla dr : A magyar kereskedelmi és váltójog vezérfonala.) — Vegyesek. TÁRCA : A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Irta P 1 o p u György dr., nagyváradi ítélőtáblai biró. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Egyszerűsítések az igazságügy terén. Irta NOZDROVICZKY FERENC dr, gyönki kir. közjegyző. Őszinte örömmel olvastam Horvátit Ede győri kir. járásbiró urnák e lapok folyó évi 39. számában megjelent cikkét, amelyből látom, hogy nemcsak mi közjegyzők, hanem az igen tisztelt járásbiró ur is, akinek keze a jogi élet üterét tapintja.ugyanazon a nézeten van, mint én voltam 1897-ben, midőn épp e lapoknak az évi 5. számában ugyané kérdést világítottam meg egy kissé terjedelmesebben, és más szempontból nézve, de — sajnos — dacára annak, hogy e kérdésben pár év előtt a közjegyzők országos egylete feliratot is intézett az igazságügyi kormányhoz, az mindeddig tekintetbe nem jött és az uj polgári perrendtartás készítésénél is mellőztetett. A hagyatéki eljárásnak a közjegyzők kezében levő összpontosítását, a fizetési meghagyásos ügyeknek, ideértve a váltót is, a közjegyzőkre való bízását, nem ismeri sem a német, sem a francia, vagy osztrák törvényhozás, nem emésztette meg még azt a theoria, és így idegenkedünk attól azért, mert esetleg evvel olyat alkotnánk, mit még a müveit külvilág nem ismer. Hallatszik ugyan, hogy a végrehajtási törvény novellájában benn lesz a sorrendi és kifizetési tárgyalásoknak a közjegyzők általi elintézése, de az, ha már egyszer a peres ügyeknek a perenkivüli ügyektől való elválasztásának kérdésébe belemegyünk, még kevés. Minek a csődbiztosi teendőket bírósági tagra bízni, hisz ez a bírói tagot a hivatalával járó nemes funkcióktól, az önálló ténykedéstől, és határozati jogtól egyenesen eltiltja és őt a felek, a tömeggondnok és a bíróság közti közvetítővé és a felek magánérdekeinek hivatalbóli védőjévé avatja. Jogában áll neki az ügykezelésről tudomást szerezni és azt, ha akarja, megvizsgálhatja. A választmányi tagoknak kiadja a kinevezési okiratot, de csakis a hitelezők választása alapján. Ha azonban aggályai vannak a választás ellen, jelentést kell tennie a bíróságnak. Zár alá vételt, leltározást eszközölhet, engedélyt adhat a közadósnak a lakhelyrőli távozásra, átveszi a hitelezők bejelentéseit, felülvizsgálja a táblás kimutatást, egyetértést létesít, ha tud, a felszámolási tárgyalásnál, a szavazati jog tekintetében meghallgatja a feleket, átveszi a tömeggondnokok számadásait, kiadja a választmánynak és ha lehet, békésen rendezi stb. stb.; szóval minden mást, csak birói funkciót nem teljesít. Az előleges bizonyítás se szükségli a birót, mert a tanúhoz intézendő kérdő- és ellenkérdő-pontokat a felek határozzák meg és ezeken kivül ő sem kérdezhet mást. Miután pedig a kihallgatottak elleni kifogások csak a per folyama alatt tehetők meg és a bizonyítás ott meg is ismételhető, nincs ok, miért teljesítse azt a biró, s nem más hiteles személy? A kereskedelmi törvény szerinti cégbejegyzés, átruházás, cégvezető-rendelés stb. mi egyéb, mint tanúsítása annak, amiben a felek megállapodtak, közlése a tényeknek a közönséggel és e tekintetbeni feljegyzések vezetése? Az okirat-megsemmisitési eljárásnál addig, mig igényt nem jelentettek be, a biró mást nem tesz, mint konstatálja a Lapunk mai száma szabályszerű kihirdetést, a hirdetési határidő lejártát, az igény benemjelentését, és ennek folytán kimondja, hogy az okirat semmis. Minél tovább nézünk, annál többet találunk oly birói ténykedést, amely nem kontradiktórius ügy, de kár magát ezzel emészteni, mivel nálunk nem az élet gyakorlati szükségei, hanem a nagy politika szab irányt, és a képviselőház ennek hónapokat, és igazságügyi javaslatoknak csak rövid napokat szentel. A Btkv. 338. és 359. §-a. Irta K. NAGY SÁNDOR ügyvéd, pestvidéki tszéki biró. Sokszor olyan hihetetlenül világos dolgok válnak vitássá, hogy utólag csodálkczunk a vélemények eltérésén. Ezek közé tartozik az a kérdés, hogy a lefoglalt tárgyak elidegenítése által elkövetett s sikkasztásnak tekintendő bűntett, vagy vétség minősit-e a EUkv. 338. §~a szempontjából ? Vagyis, hogy arra a tolvajra, aki előzőleg már büntetve volt egyszer lopásárt, egyszer pedig a Btkv. 359. §-ába ütköző s sikkasztásnak tekintendő bűncselekményért: ujabb lopási esetének elbírálásánál alkalmazandó-e a Btkv. 338. §-a ? A Btkv. 359. §-a szerint sikkasztásnak tekintetik : ha a bíróság, vagy más hatóság által zár alá vett dolog tulajdonosa a nála hagyott, vagy reá bízott ezen dologra nézve a Btkv. 355. § ában megjelölt cselekmények valamelyikét követi el. azaz: azt elidegeníti, elhasználja, eltagadja, vagy azzal mint sajátjával barmi más módon rendelkezik. Régebben ezt az esetet egyszerűen zártörés-nek nevezték s talán nemis egészen helyíelenül, mert hiszen zár alá volt véve az ingóság, tehát aki azzal rendelkezett, elkövette a zártörést. Az 1844 : VI. t.-c. 17. §-a szerint «a birói zár alá vett javakra a végrehajtó félnek zálogjoga van s az ilyen tárgyak mind a foglalás alá került, mind a megbízott személynél oly letéteménynek tekintetnék, melynek szándékos rontása, vagy elidegenítése — a legsúlyosabb beszámitásu tolvajság büntetésével fenyítendő.)) Tehát ezen elavult törvény értelmében legsúlyosabb tolvajság szerint volt büntetendő a zártörés, vagyis erősebb joghatálya volt, mint a Btkv. megalkotása után, mivel a veszélyes tolvajság büntetése 8 évi szabadságig is terjedhetett, holott most a Btkv. 359. §-ában meghatározott bűntett büntetésének maximuma öt évi börtön lehet. Vájjon nem ez az elavult törvény maradt-e meg azoknak emlékezetében, akik eddig olyan könnyen elbántak azokkal a szerencsétlenekkel, akik valamely vagyon elleni bűncselekmény miatt már egyszer s a Btkv. 359. §-a alapján szintén egyszer büntetve levén, harmadszor állottak előttük lopás miatt s reájuk húzták a Btkv. 338. §-ának különben is kegyetlen szabályát? A Btkv. 338. §-a szerint: «tekintet nélkül az ellopott dolog értékére, büntettet képez a lopás, ha azt olyan egyén követte el, aki rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás, vagy orgazdaság büntette, vagy vétsége miatt már kétizben meg volt büntetve.» Tehát a sikkasztás minősít a Btkv. 338. { jából, — sőt a Btkv. 357. §-a szerint büntettet kasztás a Btkv. 338. §-a esetében is. Most már az a kérdés, hogy a Btkv. 338 §-ában emiitett sikkasztás alatt érthető-e a 359. §-ban meghatározott s sikkasztásnak tekintendő vétség vagy bűntett is és hogy a 357. §. értelmében bűntetté válik-e a 359. §-ban körülirt sikkasztás a 338. §. esetében? Határozottan nem. a szempontképez a sik12 oldalra terjed.