A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 40. szám - Az 1894: XVI. t.-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása. Vége

160 A JOG nek érintkezési határvonalán alperesek a vitás utat használják, a felperesek korlátlan tkkvi tulajdonát képezik és nem v'tás a felek közt az, hogy ezen ut sem a tkkvi vázrajzon, sem a hitelesített úrbéri rendezési térképen kitüntetve nincs. Felperesek alpereseket ezen ut használatától eltiltani, alperesek pedig ezen ut használatának, mint telki szolgalomnak megállapítását, felperesek elutasítását és a telki szolgalom tkkvi bekebeleztetését kérik és pedig utóbbiak kizázólag azon az alapon, mert a vitás utat ó'k és birtokeló'djeik már 32 évet meghaladó idő óta háborítatlanul használván, ezen ut használati szolgalmát már felperesek tkkvi elődjei ellenében elbirlokolták és ezen elbirtoklással megszerezték. Tekintve, hogy az elbirtoklás által szerzett jog annak, ki a nyilvános könyvekben való biztában valamely ingatlant az elbirtokolt jog tkkvi bekebelezése vagy kitüntetése előtt megszerzett, kárára nem válhatik és tekintve, hogy a csatolt tkvek szerint akkor, amikor felperesek a fent jelzett két ingatlan tkkvi tulajdonjogát megszerezték, alpereseknek állítólag elbirtoklás utján szerzett ut asználati joga nyilvánkönyvileg bekebelezve vagy egyébként kitüntetve nem volt és tekintve, hogy alperesek arra, hogy felperesek az ingatlanok nyilvánkönyvi megszerzésekor, az alperesek úthasználati szolgalmáról tudomással birtak volna, elfogadható bizonyítékot nem szolgáltattak, mert az a körülmény, hogy felperesek ugyanezen dűlőben már birtokosok voltak volna, bizonyítást nem nyert, mert az a puszia körülmény, hogy felperesek ugyanezen községbeli lakosok, erre bizonyítékul annál kevésbbé szolgáihat, minthogy az alpereseknek szomszéd birtokához így nyilvánkönyvileg is kitüntetett dülőut vezet, és a kihallgatott tanuk nagyobb részének vallomása szerint alperesek illetve jogelődjük ezt az átjárást csak időszakonkint használták; és tekintve, hogy ezek szerint felperesek, bizva a nyilvánkönyvben, az alperesek úthasználatától tehermentesen szerezvén meg a két ingatlant, még abban az esetben is, ha bebizonyitottnak vehető, volna, hogy az alperesek szolgalmi jogukat még a felperesek, jogelődei ellenében elbirtokolták, ez az elbirtoklás a leiperesek mint jóhiszemű szerzők kárára nem szolgálhat: felperesek az alpereseknek ezen úthasználatát tűrni nem tartóz- | nak. Miértis azelsó'biróság Ítéletének megváltoztatásával, felperesek keresetinek helyt adni és alpereseket ezen ut használatától eltiltani, ugyanazokat az úthasználati telki szolgalom tkkvi bekebeleztetése iránti viszontkeresetükkel elutasítani és mint pervesztes feleket a pprts. 251. §. 1. bek. szerint az okozott perköltség megfizetésére is kötelezni kellett, stb. A m. kir. Kúria (1903 május 20-án 4,51 l/P. sz. a.) A másodbiróság Ítélete annak a megjegyzésével, hogy a felebbezésben felhozott uj körülmények az 1881: L1X. t-cikk 29. §-a értelmében tekintetbe nem vétettek, megváltoztatik s az elsőbiróság ítéletében megállapított tényállásnak akként való helyesbítésével, hogy az I. r. felperes bírói árverésen szerezte meg a tulajdonát képező kérdéses birtokjutalékot, indokai alapján az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Ha az ügyvéd abban a perben, amelyben ügyfelét képviseli, az ellenféllel szemben a perköltséget felszámítja, nincs gátolva abban az esetben, amikor ügyvédi diját és kiadását saját ügyfelétől követeli, díjjegyzékében attól eltérő felszámítást tenni; az hogy valamely ügyvédi munkának mily pénzösszeg felel meg. ténykérdésre vonatkozik és e részben a tényállás csak azon alapon támadható meg, hogy valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kivül hagyva vagy felhozottaknak tekintve s e végből bizonyítékul csak az ítélet, a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatók fel (S. E. 197. §.). Külön utasítás nélküli és az ügyvéd hivatáskörén kivül eső műszaki kérdésekben a célból való eljárásért pedig, hogy az ügyvéd a per tárgyára nézve harmadik személytől műszaki felvilágosításokat szerezzen, az ügyvéd dijazást jogosan nem igényelhet, a megbízás nélküli ügyvitel szabályaiban az ügyvéd ily irányú ténykedésére alkalmazást nem találhatván. A keresetnek puszta átvétele, mint amely az ügyvéd érdekében is áll, dij követelésére jogosító ügyvédi munkának nem vehető. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa. (1902 október 16. G. 179/1902. sz. a.) D. Zsimond ügyvéd ó-kanizsai lakos felperesnek, dr. Huszágh Nándor ügyvéd által képviselt P. György községi biró Okanizsa község képviselője alperes ellen, 4,981 K 58 fillér ügyvédi munkadíj és kiadás iránt a zentai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben, következő ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati kérelmének következtében a felebbezési bíróság Ítélete a marasztalási tőke összegére nézve, részben és akként változtatik meg, hogy alperes község az elsőbiróság ítéletével már megítélt tőkeösszegen, ennek kamatján s a felebbezési bíróság ítéletében megítélt per- és felebbezési költségen kivül csak még a 600 korona tőkét és ennek 1901 július 5-től járó 5°,o kamatát köteles felperesnek megfizetni. Egyebekben alperes felülvizsgálati kérelmével, felperes pedig csatlakozó kérelmével elutasittatik. Megokolás: Alperes az elsőbiróság ítéletében megnyugodván, felülvizsgálati kérelme a felebbezési bíróság ítéletének csak ama része ellen irányzottnak volt tekintendő, amely által az elsőbiróság Ítéletében 3., 5., 6., 7., 8., 14., 15. tételei alatt megállapított ügyvédi dij felemeltetett, és 9. tétele alatti ügyvédi dij fejében 500 korona felperes részére megítéltetett. Alperesnek általánosságban felhozott panasza az, hogy a felebbezési bíróság anyagi és tljárási jogszabályt sértett azzal, hogy felperesnek az F. alatt csatolt díjjegyzékben felszámított dijait és költségeit magasabb összegekben Ítélte meg, mint amily összegekben azokat felperes a W. Emil es G. Miklós részéről alperes ellen folytatottperben felvett tárgyalási jegyzökönyvekben felszámította, és ezzel a S. E. 108. §-ában foglalt azt a jogszabályt sértette meg, hogy a költség a felszámítás alapján állapítandó meg. ,, , Ez a panasz alaptalan; mert ha az ügyved abban a perben, amelyben ügyfelét képviseli, az ellenféllel szemben a perköltséget felszámítja, nincs gátolva abban az esetben, amikor ügyvédi diját és kiadását saját ügyfelétől követeli, díjjegyzékében attól eltérő felszámítást tenni; továbbá: mert különben is nem nyert megállapítást az, hogy alperes a per során az F. alatti díjjegyzékben foglalt felszámítás ellen azzal védekezett volna, hogy felperes a W. Emil és G. Miklós részéről alperes ellen folytatott perben alacsonyabb felszámítással élt. Alperes-további panasza az, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy az F. alatti díjjegyzék 3., 5., 6., 7., 8. tételei alatt felszámított dijakat a kifejtett munkával arányban nem álló túlzott összegben állapította és Ítélte meg. Ez a panasz alaptalan azért, mert az, hogy valamely ügyvédi munkának mily pénzösszeg felel meg, ténykérdésre vonatkozik és e részben a tényállás csak az alapon támadható meg, hogy valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kivül hagyva, vagy felhozottaknak tekintve, s e részben bizonyítékul csak az ítélet, a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatok fel (S. E. 197. §.); az alperes azonban e részben tüz tcs panaszt elő sem adott, mig a felebbezési bíróság meggyőződésének okait arra nézve, hogy miért tartotta a panaszolt tételek alatti dijakat felemelendó'knek, Ítéletében elődta (S. E. 64. §-a). Ellenben alaposnak találtatott alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, amikor az F. alatti díjjegyzék 9. tétele alatt D. Ferenccel tartott értekezletek cimén felszámított díjból 500 koronát felperes részére odaítélt: mert a S. E. 175. §-a alapján megállapított és a 197. §. szerint irányadónak veendő tényállásban, nem nyert megállapítást az, hogy azok a felvilágosítások, amelyeket a felperes, mint ügyvéd D. Ferenctől, mint szakértőtől szerzett, az alperes község közegeitől adott felvilágosítások mellett is szükségesek voltak, és főleg mert az sem nyert megállapítást, hogy alperes község a felperest, mint a per vitelére megbízott ügyvédét arra utasította volna, hogy ez a per tárgyára vonatkozólag az alperes község közegeitől már amúgy is nyert felvilágosítások (információ) mellett még harmadik személy, mint szakértő közreműködését is a község költségére vegye igénybe, az ily külön utasítás nélküli és az ügyvéd hivatáskörén kivül eső műszaki kérdésekben a célból való eljárásért pedig, hogy az ügyvéd a per tárgyára nézve harmadik személytől is műszaki felvilágosításokat szerezzen, az ügyvéd dijazást jogosan nem igényelhet, a megbízás nélküli ügyvitel szabályaiban az ügyvéd ily irányú ténykedésére alkalmazást nem találhatván. Ez indokból a felebbezési bíróság ítéletét a marasztalási tőkeösszeg tekintetében az F. alatti díjjegyzék 9-ik tétele alatt felszámított értekezletek cimén megítélt 500 koronára nézve meg kellett változtatni, s a marasztalási tőkeösszeget enynyivel leszállítani. Áttérve telperes csatlakozási kérelmére, ebben felperes azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, amikor az F. alatti díjjegyzék 1-ső tétele alatt a községházánál a kereset és meghatalmazás átvétele végett megjelenés cimén felszámított összegből mit sem itélt meg. Ez a panasz alaptalan azért, mert helyes a felebbezési bíróságnak az elsőbiróság ítéletéből átvett az a jogi indoka, hogy a keresetnek puszta átvétele, mint amely az ügyvéd érdekében is áll, dij követelésére jogosító ügyvédi munkának nem vehető. További panasza felperesnek az, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett akkor, amikor a díjjegyzék 9-ik télelében felszámított azt a dijat, amely D. Ferencet alperes község irányában azon a címen illette, hogy ennek ügyvédének (a felperesnek) a per tárgyára nézve felvilágosításokat adott, és amely dijat a felperesnek engedett át, meg nem ítélte. Ez a panasz alaptalan. A S. E. 175. §-a szerint megállapított és a 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásban ugyanis az sem nyert megállapítást, hogy alperes község D. Ferencet, aki a képviselő testületnek, és annak a hídnak építésére ellenőrző bizottságnak volt tagja, amely hídépítésből a vállalkozó és a község közt a per folyamatba tétetett, aki tehát ebbeli állásánál fogva is felvilágosításokat adni volt kötelezve, külön díjazás ígérete mellett utasította volna arra, hogy a község perbeli ügyvédének a per tárgyára nézve felvilágosításokat adjon. Ily dijazás melletti utasítás nélkül pedig D. Ferencet a felvilágosítások adásáért dijazás a községgel szemben meg nem illetvén, a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy a felperesnek átengedett díjkövetelést meg nem itélte. Alperesek felülvizsgálati kérelme csak részben, felperes csatlakozási kérelme pedig semmi részben sikerre nem vezetvén a felülvizsgálati eljárás költsége a S. E. 204 §-a alapján kölcsönösen megszüntetendő volt.