A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 40. szám - Az 1894: XVI. t.-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása. Vége

A JO 161 Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben, A kereseti válton levő ez a kitétel: «fizetendő a váltóbirtokosnál) nem a fizetés helyének, hanem csak annak a személynek megjelölésere vonatkozik, akinél a fizetés teljesítendő. A pécsi kir. tszék mint váltobiróság (1903 március 6-án 2,737/903. sz. a.)Kelemen M. dr. ügyv. által képv. K. Emilnek, dr. Aronffy R, ügyv, ált. képv. A. Lajos ellen, 112 K. 58 fill. ir. váltóperében következőleg végzett: A kir. tszék mint váltobiróság a kifogások érdemében való határozathozatal mellőzésével az 1903 január 24-én 1,151. sz. a. kelt som. végzését és az egész perbeli eljárást hatályon kivül helyezi s a keresetet hivatalból visszautasítja s annak teljesen felszerelt 1. példányát felperesnek visszaadja; egyúttal felperest kötelezi, hogy a felmerült 31 K. perköltséget 3 nap a. végreh. terhével alperesnek megfizesse, stb. Az 1876: XXVII. t.-c. 3. §-a szerint az idegen váltó egyik lényeges kellékét képezi a fizetés helye. Minthogy pedig a váltón a fizetési helynek határozottan megjelölve kell lenni; vagyis magából a váltóból ki kell tűnni, hogy mely földrajzi helyen kell teljesíteni; minthogy továbbá a váltó forgalomra szánt értékpapír lévén, a váltóbirtokos személye meghatározva nincs, s igy nem is tudható, hogy a váltólejáratkor ki lesz a birtokos, miértis fizetési helynek akeppen való megjelölése mint az a kereseti váltón kitüntetve van, ^fizetendő a váltóbirtokosnál* a fizetési hely határozott megjelölésének s ennélfogva a kereseti váltón a fizetés helye kitüntetettnek nem tekinthető; az A) a. kereseti váltó nélkülözi az idegen váltó egyik lényeges kellékét. Tekintve most, hogy valamely lényeges kellék hiányával levő váltó a váltó elj. szabályozó 1881: 2851/1. M. E. sz. rendelet 4. §-a szerint váltó kereset alapjául nem szolgálhat, mert az 1876: XXIII. t.-c. 6. §-a értelmében abból váltójogi kötelezettség sem származik; tekintve, hogy a váltóelj. 4. §-a szerint a váltó lényeges kellékének hiánya hivatalból észlelendő; tekintve, hogy a váltóelj. 3.7. §-a érteim, azok a perbeit cselekmények, melyek a hivatalból visszautasítandó váltókereset visszautasításának elmulasztásából származnak, hatálytalanok: mindezeknél fogva a kifogások érdemében való határozathozatalt mellőzve, a hiv.-ból visszautasítandó váltókereset folytán kibocsájtott som. végzést és az egész perbeli eljárást hatályon kívül helyezni, a váltóelj. 4. §-ához képest a keresetet hivatalból visszautasítani s a kereset teljesen felszerelt első példányának az elperes részére leendő visszaadását elrendelni kellett. Min'hogy az alperesi kifogások benyújtását s azok tárgyalását a kereset beadásával a felperes okozta, s a kereset visszautasítása folytán feiperes teljesen pervesztesnek is tekintendő, az 1868' LIV. t.-c. 251. §. alapján felperest az alperesi költségeiben elmarasztalni kellett, stb. A pécsi kir. Ítélőtábla (1903 ápril 21-én 875/v. sz. a.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a kereseti váltót a v. elj. alapjául eifogadja s utasiija a kir. tszéket, hogy hozzon a kifogások érdemében határozatot. Megokolás: a V. T. 3. §. 7. p. szerint az intézvényezelt neve mellett előforduló hely, ha magán a váltón külön fizetési hely kijelölve nincsen, fizetési helynek is tekintendő, a kereseti váltón az intézvényezett neve mellett V. helység neve van kitüntetve s miután magán a váltón külön fizetési hely kijelölve nincsen, a vállon előforduló ez a kitétel pedig : ^fizetendő a váltóbirtokosnál> mint határozatlan, figyelembe nem jöhet; igy fizetési helynek Villány tekintendő. A kereseti váltó tehát nem nélkülözi az idegen váltónak a váltótör. 3. §. 7. p.-ban irt lényeges kelléket, s tekintve, hogy a kereseti vált ) minden lényeges kellékkel el van látva, a kir. tszék végzése megváltoztatandó, a kereseti váltó a v. elj. alapjául elfogadandó, s az eljáró első bíróság a kifogások éidemében való határozat hozatalra utasítandó volt. A m. kir. Kúria. (1903. szeptember hó 9-én 1,027/1903. sz. a.j A kereseti váltón levő ez a kitétel «fizetendő a váltóbirtokosnál nem a fizetés helyének, hanem csak annak a személynek megjelölésére vonatkozván, a kinél a fizetés teljesitendő, a másodbiróság végzése ezen és a benne felhozott egyéb indokok alapján helybenhagyatik, stb. Bűnügyekben. Szakértők a bp. 225. §. 2. bek. szerint csak abban az esetben alkalmazandók, ha külön szakértelem szükséges; annak a kérdésnek eldöntéséhez, hogy a kőnyomatos Magyar Hiradó kézirat jellegével bir, vagy a btk. 63. $-ában meghatározott nyomtatvány, illetőleg az 1848 : XVIII. t.-c. 3. fejezetében tárgyalt időszaki lap fogalma alá vonható-e ? a bp. 225. g-aban feltételezett külön szakértelem nem kívántatik, hanem ezt a kérdést a lap előállítási módjának és rendeltetésének figyelembevételével a bíróság önállóan eldöntheti, sőt eldönteni hivatott is : a kir. ítélőtábla tehát nem sértette meg a törvénynek a védelem szempontjából lényeges elvét azzal, hogy a védőnek a jelzett irányban előterjesztett indítványát mellőzte. Az a körülmény, hogy a Magyar Hiradó-ra közvetlenül a közönség köréből előfizetni nem lehet, épp oly kevéssé fosztja meg azt az önálló sajtótermék-jellegétől, mint az a tény, hogy az említett lap jelenleg aránylag csekély számú példányban jelenik meg. Kétségtelen tehát, hogy a Magyar Hiradó a btk. 63. §-ában meghatározott nyomtatvány, illetve szerkesztésének és kiadásának módozatait tekintve, az 1848 : XVIII. t.-c. III. fejezetében tárgyalt időszaki lap minden tulajdonságával bir. A btő törvénykönyv általános határozatai, amennyiben külön rendelkezések kivételt nem állapítanak meg, a sajtójog terén is alkalmazandók. Alkalmazást nyernek tehát ezen általános határozatok a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmények tényálladékának megállapítása, a csdeKmény bevégzése, annak egysége vagy többsége körül felmerülhető kérdések elbírálásánál s csak a cselekményért felelős személyek kilétének meghatározása tekintetében zárja ki a törvény azok alkalmazását, amennyiben ez irányban a büntetötörvénykönyvnek életbeléptetéséről szóló 1880 : XXXVIII. t.-c. 7. §. 2. bek. szerint nyomtatvány utján elkövetett büntettek és vétségek esetében, a bűntettekről és vétségekről szóló btk-nek a felelősséget tárgyazó mindazon intézkedései, amelyek az 1848: XVIII. t-c. 13., 33. í aibol folyó felelősséggel ellentétben állanak, nem alkalmazandók. A nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmény be van végezve, mihelyt a bűncselekmény tényálladékát megvalósító közlemény sajtó utján közzététetett. Csak a mindegyik külön bűncselekményért felelős személy meghatározása körül lép hatályba a fokozatos felelősségnek az 1848 : XVIII. t.-c. 13. és 33. íjaiban elfogadott elve. Az 1848 : XVIII. t.-c. 33. §. ugyanis kiterjeszti a büntetőjogi felelősséget arra az esetre, ha a bűncselekmény tényálladékát megvalósító közlemény más lapból vétetett át és ennek ujabb közzétételeért felelősekké teszi a fokozatban egymás után következő személyeket, tekintet nélkül arra, hogy az átvett eredeti közlemény megtorlás tárgyát képezte-e, vagy sem. Kitűnik ez különösen az idézett szakasznak ama rendelkezéséből, mely szerint átvétel esetében az ujabb közzétételért felelős személy büntetése mindig kisebb a szerző vagy az első közlő büntetésénél, ami határozottan ellene szól annak a magyarázatnak, mely szerint a törvény a más lapból átvett közlemény szerzőjének vagy első közlőjének felelősségrevonásával az ujabb közlőnek büntetlenséget biztosítani akart volna. A ni. kir. Kúria (1903 június 5-én 5,125/B. sz. a.) nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádolt P. Jenő és tsai ellen, a bpesti kir. btőtszék előtt folyamatba tett s 8,453. sz. a., a bpesti kir. Ítélőtábla által pedig 7,294. sz. a. hozott ítélettel elintézett bűnvádi pert vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: Z. P. Gyula vádlottra vonatkozóan mindkét alsófoku bíróság Ítélete hatályon kivül helyeztetik és ezen vádlottal szemben az eljárás megszüntettik. A többi vádlottak érdekében emelt semmiségi panaszok elutasittatnak. Megokolás: Z. P. Gyula vádlott az 53. n. sz. a. levő halotti anyakvi kivonat tanúsága szerint, a másodfokú biróság Ítéletének meghozása után 1902 június 6-án meghalt. Ennélfogva ezen vádlottra vonatkozóan mindkét alsóbbfoku biróság ítéletét hatályon kivül helyezni és vele szemben az eljárást a btk. lOő.ij. 1-ső p. alapján a bp. 301. §. utolsó, a 423. §. 6. bekezdése, a 424. és 439. §-ai érteim, megszüntetni kellett. A többi vádlottak érdekében emelt semmiségi panaszok elutasítását illetően: B. Antal dr. mint A. Sándor vádlott védője semmiségi panaszt emelt a Bp. 384. §. 9. pontja alapján azért, mert indítványa elienére a kir. Ítélőtábla nem rendelte el szakértők, meghallgatását annak megállapítása végett: vájjon a Magyar Híradó cimü kőnyomatos lap önálló sajtó-termék, nyomtatvány, vagy csak kézirat minőségével bir-e ? Minthogy azonban szakértők a bp. 225. §. 2. bek. szerint csak abban az esetben alkalmazandók, ha felismeréséhez és megítéléséhez külön szakértelem szükséges; a jelen bűnügyben döntő jelentőséggel bíró annak a kérdésnek döntéséhez pedig, hogy a Magyar Hiradó kézirat jellegével bir, vagy a btk. 63. §-ában meghatározott nyomtatvány, illetőleg az 1848: XVIII. t.-c. 3. fejezetében tárgyalt időszaki lap fogalma alá vonható-e? a bp. 225. §-ában feltételezett külön szakértelem nem kívántatik, banem ezt a kérdéstalap előállítása módjának és rendeltetésének figyelembe vételével a biróság önállóan eldöntheti, sőt eldönteni hivatott is: a kir. Ítélőtábla nem sértette meg a törvénynek a védelem szempontjából lényeges elvét azzal, hogy a védőnek a jelzett irányban előterjesztett indítványát mellőzte; a bp. 384. §. 9. p.-ban körüirt alaki semmiségi ok tehát fenn nem forog. K. Antal dr. ügyvéd mint P. Jenő, és B. Antal dr. ügyvéd mint A. Sándor vádlott védője, valamint védőjéhez csatlakozva maga P. Jenő vádlott is semmiségi panaszt emeltek a kir. Ítélőtábla II.-fokú ítélete ellen a bp. 385. §. 1. c) p. alapján, az irásbeii indokolás szerint abból az okból, mert szerintük D. Ilona és F. Sándorné főmagánvádlók a sérelmükre elkövetett rágalmazás, illetve becsületsértés elkövetéséről már 1900 január 8-án szereztek tudomást; minthogy pedig feljelentésüket csak az 1900 április 8-án adták be: az ezekhez képest a btk. 112. §-ában megállapított 3 havi határidőn tul, elkésetten előterjesztett vádinditványuk a bűnvádi eljárás megindítására alapul nem szolgálhatott; a kir. Ítélőtábla tehát tévesen alkalmazta a btő törvények megfelelő rendelkezését akkor, midőn a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ezen ok fenforgását meg nem állapította. Ámde a kir. Ítélőtábla, eltérően az elsőbirósági ítélet állásponjától, azt vette megállapítottnak, hogy főmagánvádlók a vád tárgyává te't cselekmény elkövetéséről és elkövetőiről csak 1900 január 9-én szereztek tudomást. Ezt a ténymegállapítást a Bp. 437. §. első bek. értelmében a kir. Kúria is köteles határozatának alapjául elfogadni. Minthogy pedig 1900 január 9-étől, 1900 április 8-ig 3 hónap nem telt el; nyilvánvaló, hogy főmagánvádlók magáninditványukat a btk. 112. §-ban megszabott határidőn belül terjesztették elő; hogy tehát az inditványozási jog elévüléséből származtatott, a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok jelen esetben fenn nem forog. B. Antal dr. ügyvéd mint A. Sándor vádlott védője a bp. 385. §. a) és D. Vilmos vádlott érdekében a 385. §. 1. a) és c)