A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 40. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése

A JOG 281 szolgáltatás közegeinek speciális érdeke, a bíróságok kényelme, vagy az ügyvédek és végrehajtók külön érdeke az igazságszolgáltatás szempontjából figyelembe nem jöhet. Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr.. budapesti ügyvéd. Bevezetés. Sajtóeljárásunk a mai napig rendszeres irodalmi feldolgozásban nem részesült s csak a sajtótörvényt és a sajtójogot felölelő értekezésekben, továbbá Zsitvayés Kemdi-nek a sajtójogot tárgyazó müveiben találunk kritikai megjegyzéseket sajtóeljárásunkra is. Pedig, ha jól vesszük, tulajdonképpen Magyarországon nem az önálló sajtójogszabályok, hanem a speciális sajtóeljárás tette a büntetőjog s a jog önálló részévé a sajtójogot. Mert miből állott tulajdonképpen a sajtójog? Néhány speciális büntetőjogszabályból s néhány speciális, a nyomdaipart szabályozó iparjogi és kihágási jogszabályból, a többi mind speciális sajtóeljárási jogszabály. Sőt ezen, a nyomdaipart szabályozó jogszabályok is már sajtóel|árási jogszabályoknak tekintendők. Magyarországon tehát tulajdonképpen nem önálló sajtójog, hanem egy speciális sajtóeljárás fejlődött ki, mely individualizálta azután a sajtó utján elkövetett bűntetteket, vétségeket és kihágásokat annyira, hogy már a nyomdaipar terén elkövetett legtöbb kihágás más kategóriához soroztatott, más igazságszolgáltatási hatóság hatáskörének vettetett alá, mint más iparkihágás, a sajtó utján elkövetett büntettek és vétségek pedig a rendes igazságszolgáltatási fórumok hatásköre alól kivétettek és esküdtek Ítéletére bízattak. És ha kutatjuk az okokat, melyek Magyarországon ily speciális törvényeket hoztak létre a sajtóeljárás terén, Magyarországnak Ausztriával való viszonyában megtaláljuk azokat azonnal. Amióta a könyvnyomtatás elterjedt és átterjedt hozzánk, folytonos vallási és közjogi harcok színhelye az ország. Az első nyomdák mind a protestantizmus szolgálatában állottak s igy azok ellen a katholicizmus. s az ennek élén álló Habsburg-dinasztia teljes erővel küzdött. Később a 16—17-ik században, midőn előbb Budán, később Pozsonyban előbb latin és német, majd a 18-ik században magyar nyelven is az első hírlapok megindultak Magyarországon, az Ausztriával s illetve a dinasztiával létező állandó közjogi harcok méginkább kiélesedtek Az osztrák tehát gyanús szemmel nézett mindent, ami Magyarországon a haladás jelét viseli magán, viszont a magyar törvényhozás szívesen dédelgetett minden intézményt, mely közjogi harcaiban előnyére lehetett s igy természetesen a sajtót is. így történt, hogy az osztrák hatalom féltékenységből a nála a 16-ik század óta már dívó s teljesen szabályozott cenzúrával s a cenzúrát és annak szabályait megállapító intézményekbe felvett, egyéb korlátokkal vette körül a könyvnyomtatást mint i ipart s ily módon ezekkel gátat vetett a sajtó elterjedésének, j A magyar törvényhozás viszont, amint fellélegzett, védbástyákkal I vette körül a sajtót és munkásait, hogy kellemetlenkedés ese] tén az osztrák hatalom minél nehezebben félemlíthesse meg ! őket. így született meg Ausztriában a sok sajtópatens egyrészt és az 1848. évi XVIII. t.-c. másrészt, melyek — főképp az utóbbi törvény — sajtójogunk és sajtóeljárásunk jogforrásait ; és egyúttal jogszabályait foglalják magukban, j A 48-iki sajtó-törvény képezi ma is a sajtójog és eljárás I főkutforrását és jórészt jelen mü tárgyát is. Már törvénybe j iktatásakor az volt benne speciális jellegű s különösen fontos, hogy j büntető jogszabályokat tartalmazott, bűntetteket és illetve vét: ségeket állapított meg 30 évvel előbb, mint Magyarországnak bünI tetőtörvénykönyve életbe lépett és esküdtszéki eljárást vitt be a I sajtóbiráskodás terére 52 évvel előbb, mintsem tételes törvény szabályozta'volna nálunk az esküdtszéki bíráskodást az általános büntetőjog terén, sőt amikor ugy a büntető, mint a polgári jog kodifikálása csak egy törvényben kifejezett óhaj volt, melynek megvalósítására egy országos bizottság volt kiküldve. Az esküdtszéki intézményt tehát, mint sajtóbiróságot a magyar törvényhozás a közjogi küzdelmek esetleges védbástyája gyanánt, — a cenzúrát, a nyomdaipar és a sajtótermékek korlátozását megállapító sajtótörvényeket s intézkedéseket pedig az osztrák uralom, a közjogi küzdelmeknek megnehezítésére létesítették, s azért az esküdtszéki intézmény, a sajtórendszabályok és a cenzúra oly fontos szerepet játszanak sajtóeljárásunk terén, hogy ezen kis monográfia keretén belül, a tulajdonképpeni sajtó-eljáráson kivül, szükségesnek tartom az esküdtszéki intézményt és eredetét általában, az osztrák és magyar cenzúrát és eredetét, továbbá az osztrák és magyar sajtórendszabályokat és azok eredetét is részletesen ismertetni. Az esküdtszéki intézmény fejlődéséből térek azután át az 1848. évi XVIII. törvénycikk, az 1867. évi rendeletek alapján az 1896. évi XXXIII. t.-c. vagyis a bűnvádi prdts. életbeléptéig érvényben volt sajtóeljárásra, végül a ma érvényes sajtóeljárásra, míg a sajtórendszabályok és az azokra vonatkozó eljárási szabályok, valamint egy kis összehasonlítás a külföld hasonló és ma érvényes intézményeivel fogják a művet berekeszteni. Befejezésül szükségesnek tartom felemlíteni, hogy ezen müvecském megírásánál forrásmunkákul használtam: A magyar munkák közül: Friedmann Bernát dr. : A népbirák és esküdtszékek intézménye. 1876., Lukács Adolf dr. : Az esküdtbíróság, Kolozsvár, 1902, Zsitvay Leo dr.: A magyar sajtójog mai érvényében. Budapest, 1900, Kenedi Géza dr: A magyar sajtójog, ugy amint életben van. Bpest, 1903, Németh Péter dr.: Magyar anyag, büntetőjog. 1900, L ö w: Anyaggyüjtemény. E d v i Illés Károly dr.: A btkv magyarázata. 1894, F i n ke y dr.: A magyar büntetőeljárás tankönyve. 1899, J u r a s e k—S chlamadinger: Eljárás a jbiróságok előtt. Székesfejérvár, 1900, Perjéssy dr. : Bűnvádi perrendtartás. Nvárad, 1899, Vargha dr.: Esküdtek kézikönyve. Azonkívül a Btkv. és Bpts-nak indokolása és bizottsági jkvei, Pollák Illésnek filozofikus eszmemenete a következő:91) «A jogról és a társadalom alkotó erőiről elmélkedni is annyit jelent, mint a grániisziklákat döngetni, melyek a bejárót őrzik s melyeket a nagy vonatkozások páthosza összehordott. Aki erről az oldalról óhajt bejutni az ajtón, célját rövidesen elérni nem fogja. A nagy összefüggések Aladinlámpása nélkül a kapu nem fog sarkában megmozdulni. Csak akinek ez gyújt világosságot, fog a dolgokba betekintést nyerni. Aki a jogról, mint önálló emberi intézményről elmélkedve, azt megérteni kívánja, a küszöböt átlépni nem fogja. Csak aki a jogot az egyetemes törvényeken belül bírja látni, mint olyant, amelyet onnan kikapcsolni lehetetlen, mert szerves összefüggésben van a többiekkel: csak az fogja a társadalom alkotó törvényeit megérteni, de akkor olyan keretben is észlelni, melyet az eddig alkotott kép be nem tölt. «... Egyedül a belátásos iskola férkőzik közelebb a dolgok belső mivoltához, s jelesül a Pikler dialektikájának sikerült ez frappánsul. De bár ez az iskola leleplezte is a jogfejlődés technikáját, — miként maga bevallja — csak a tovafejlődés technikájára talált rá, de nem a keletkezésére. «... Ám én a logikát kozmikus igazságnak tartom, melyet emberi agy ki nem találhat . . . Spinozá-\d\ tartok, ki tudtommal elsőnek mondottaki ezt az igazságot: Ember nem képes olyant gondolni, legyen az bái menyire fonák, ami a természetben lehetetlen, és a modern tudomány sem ellenkezik ezzel a tétellel; agyunk nem lehet termékenyebb a természet rengeteg termékenységénél, melytől eltérően M) Pollák Illés : Erősek és gyengék. A jogrend fizikája. Társadalombölcseleti tanulmány. Budapest, 1902. gondolkodni, tőle elütőt, nála mást gondolni: azonos volna a természet széjjelrobbantásával. «... Végig a világegyetemen okszerűséget és következetességet látván, ez a rendszeres okszerűség törvényszerűséget jelent, melyet a következőben formulázhatni: ha az emberi ész logikája az ő gondolkodásának törvényszerűsége, viszont az egyetemesség törvényszerűsége ennek az egyetemességnek a logikája. «... a világon végig egy véghetetlen folyamata árad a gondolatoknak, melyek, miként egy központból kiinduló, egymásból szünet nélkül fejlődő hálózat, szövik tovább és tovább az alapgondolat vezérmotivumát. ... Ki tudja merre, ki tudja miért? . . . «... A törvény itt a gondolat, amely . . . azonos a világgal. Törvény, mely testet öltött. A logos, mely materializálódott. «... Minden . . nem egyéb az anyag és erő elhelyezkedésénél. A nagy összpontosulásokat kikezdik a kisebb csomósulások, mert táplálkozásuk és továbbfejlődésük ezt igy követeli. Az apró egyének erősbödésre törnek, a nagyok nagyob bodásra. Mindenki tömeghez kiván jutni, mert a tömegben erő van; a nagyobb tömegben a nagyobb newtoni erő. A nagyobb az erősebb, az erősebb magához vonja a gyengébbet. Felszívja. Megeszi Hatalmi körébe ejti. Viszont a kisebbek is tömeghez, erőhöz igyekeznek jutni, s ha ezt elérték, megkezdik a harcot az erős ellen, az erős pedig elgyengül és enged, mig el nem pusztul. Mert az anyagnak megvan az a természete, hogy bizonyos határon tul ellankad és ellenállásra hajlik. «... Minden alakulásban valamely jelenlevő anyag többsége dönti el annak sorsát.