A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 40. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése

282 A JOG végül a Magyar Jogászegylet értekezéseiből: Fabinyi dr. Semmisségi panasz, Finkey dr.: Esküdtek, Vámbéry dr. : Az ujrafelvétel. Vargha dr : Perorvoslati rendszer. — A külföldiek közül: J. G o 11helf: Schwurgerichte und Schöffengerichte. München, 1873. Geschichte der Entstehung der Jury. München, 1847. Zur Frage der Geschworenen und Schöffengerichte. Dr. L. v. Bar: Berlin. 1873. Dr. Heinrich Brunner: Die Entstehunü der Schwurgerichte. Berlin, 1872. F r a n z von List dr. : Lehrbuch des Osterreichischen Pressrechtes ; F r a n z von L i s t dr.: Die Strafgesetzgebung der Gegenwart. I. fejezet. Az esküdtbirósági intézmény eredete és fejlődése. Az esküdtszéki intézmény első csiráit már az ókori népeknél megtaláljuk, amidőn bizonyos számú polgárok ítélhettek polgártársaik felett. A régi zsidóknál 23 tagu népbiróság, a görögöknél az ostracizmus és petalizmus, sőt Athénben Solon törvényhozása után 500 tagu állandó bíróság ítélt, melynek minden tagja a következő, törvényben szabályozott esküt tette le : <(Igérem, hogy Athén népének és az ötvenes tanácsnak törvényei és határozatai szerint itélendek, nem fogok sem zsarnok, sem olygarcha javára szavazni, hogy Athén népének felosztását vagy megtámadását nem fogom szavazatommal támogatni, hogy nem fogok sem magánadósságok eltörlésére, sem az államjavaknak, — legyenek azok házak vagy szántóföldek — felosztására szavazni ; nem fogok száműzötteket visszatérni engedni, halálraítélteket megmenteni, sem az állam lakosait a nép és tanács fennálló igényeinek ellenére elűzni s nemis tűrni, hogy azt más valaki tegye ; nem fogok hivatalnokot, ki számadással tartozik, szavazatommal támogatni, nem fogok arra sem szavazni, hogy valaki ugyanazon hivatalt kétszer viselje, hivatalos működésemért ajándékot nem fogok elfogadni, sem személyesen, sem más által; esküszöm, hogy nem vagyok fiatalabb 30 esztendőnél s hogy ugy a vádlót, valamint a vádlottat is meg fogom hallgatni és a tárgyalás eredményéhez képest fogok szavazni. Esküszöm Zeus, Poseidon és Demeterre, átkozott legyek magam és hajlékom, ha ezen igéretemet megszegném, — de ha igaz ezen esküm, legyen üdvömre.» Ezen bíróság tehát tulajdonképpen egy nagyobb szabású esküdtbíróság volt, mely polgári és büntetőügyekben egyaránt ítélkezett, éspedig törvényileg szabályozott eljárási szabályok alapján. A rómaiaknai Ciceró idejében, pláne egy teljesen a mai esküdtszéki intézménynek megfelelő 81 tagu jury fejlődött ki, melyből panaszos és panaszlott 15—15 tagot minden indoklás nélkül visszavethetett, ugy hogy 51 tagu ítélkező jury maradt, mely szintén törvényileg szabályozott eljárási szabályok szerint hozta meg ítéletét, ugy amint ezt Cicerónál és utóbb a klasszikusoknál megírva olvassuk. Kétségtelen tény tehát, hogy az esküdtbirósági intézmény első csiráit már az ókori müveit népeknél megtaláljuk. Azonban a mai 12 tagu esküdtbirósági intézmény nem az ókorban találja meg bö'csőjét. A mai esküdtszéki intézmény a germán népeknél a 10—12. században találja őseredetét; meghonosult egész Európában előbb, s azután ültetődött át Angliába, hol rendszeresen kifejlődött, mint vádjury és itéletjury s különböző alakulatban a 19-ik század elején az egész kontinenset meghódította, holott a kontinensen a 14-ik században az intézménynek teljesen nyoma vész, s a 15—18. századokban mindenütt hivatalnokbirák ítélkeztek. Csak röviden akarom érinteni e fejlődési processzust, alme a többség elve a szerves világban ! «... Mert az elhelyezkedés titka és jogrendje : az egyénnek érvényesülésre való törekvése. «... Az erősebb uralkodik a gyengébben. «... Egyedül az erő a kozmikus domináns. «Nos, ha ez erő a domináns tényező, akkor az erő a világnak s egyben az embereknek a törvényhozója. «Akkor a jogrend az erőn nyugszik, és a jog = hatalom. «Az anyag a vagyon ; a jog anyagerő, vagyis a vagyon hatalma; másképp, a vagyonban rejlő hatalom = jog. «... Az elhelyezkedés az erőseknek és a gyengéknek harca. Az érvényesülés az erősebb győzelme ebben a harcban. Abban az elkeseredett küzdelemben, mely az egyénekre bontott s egyéni létre tagolt s berendezett világban folyik, azé a siker, aki erősebb. «... Két elem háborúskodik az élet boldogságáért. «Kettő : az erős és a gyenge. «Az erős sok erőegységnek birtokosa, aki nagyobb tömeget tudott magába gyűjteni és a tömeg newtoni erejével hat. «A gyenge a rokongyengék társulásával igyekszik érvényesülni, elhelyezkedni, helyét a társadalomban elfoglalni és megélni. «A gyengék ezen egyesülését az erősek nagyon érthető ellenkezése kiséri. «Micsoda változatos küzdelem fejlődik pedig ebből. . . . «Igy indult életnek a csalfaság, képmutatás, és csalárdság, az, mit Darwin enyhén «alkalmazkodásnak» nevezett el, ami azonban gyűjtőnéven igazságtalanság és hazugság, modern néven: Rossz. Az erőssel való élet-halálharcában a gyenge ^ ózta fegyverül a világelemek közé; a gyenge, aki, ha el nem akar miután mi már mint kész intézményt vettük át. Ugy, mint 7 város vetélkedett Homeros születése miatt, minden germán törzs övének vitatja az esküdtszéki intézmény eredetét, mígnem Brunner műve óta a művelt világ elfogadta frank eredetűnek, éspedig olyképpen, hogy előbb inkv;zicionális hatóság volt, később bizonyító jury és végül ítélkező, éspedig ugy polgári ügyekben, mint büntetőkben. A frank fejedelmek bizonyos fiskális ügyeket nem akartak mindig istenitéletre, párbaj-, víz- vagy tüz-próbára bízni és azért elrendelték, hogy a kiküldött birák (missi dominicij kérdezzék ki a szomszédokat (inquirere, inquisitio) és a szomszédok kimondása köztudomást állapítván meg, miután ezen szomszédok szavahihetőségüket kézadás vagy eskü utján megerősítették, — erre alapítsák ítéletüket, mint bizonyítékra. Később azután a bizonyítás e módját előbb a kiváltságos osztályok, majd bizonyos taksa lefizetése mellett mindenki igénybe vehette. Idővel azután az igy kikérdezendő szomszédok nem mint egyesek, hanem határozott számban mint testület adnak és szolgáltatnak bizonyítékot, tanácskozás után szabályszerű eskü letétele mellett a bíróságnak s ezáltal bizonyítási juryvé lesznek mely tulajdonképpen már ítéletet mond ki, de nem bír jurisdictionális hatalommal, hanem ők képezik a bizonyítékot, melyre a missi ítéletüket alapítják, éspedig vagy : \. Jurata ex consensu rel consensu partium, 2. Jurata ex gratia iusticiarii és 3. Jurata ex brevi1) a szerint, amint a felek, a birák, vagy fejedelmek által lettek felhiva. Minthogy azután tulajdonképpen ezen jury döntötte el a pert, a feleknek ezen jury előtt kellett tulajdonképpen bizonyítani, hogy nyertesek legyenek ; a bizonyítási eszköz, a jurata lassankint a 15. és 16-ik században tulajdonképpen maga ítélkezik az eléje terjesztett jogi vita felett s igy a bizonyítási hatóság ítélkező hatóság lesz, ítélkező jury, különösen Angliában, hol Nagy Alfrédtől kezdve folyton ujabb és ujabb törvények fejlesztették az esküdtszéki intézményt, ami azonban nem történt meg egyszerre, hanem mint Brunner irja : Die Jury nimmt vielmehr etwa durch dreihundert Jahre eine Doppelstellung ein ; sie erscheint als eine Jury mit gemischter Function, sie fungirt als Beweis-Jury und als Urtheil-Jury zugleich stb. Angliában azután 1650-ben törvényileg meg lett szüntetve mint bizonyító eszköz, hanem ítélkező hatóság lett polgári ügyekben. Teljesen hasonlóan fejlődik ki a criminális jury is a nyomozó juryből. Csakhogy Angliában vád és itélő jury fejlődik ki. Tulajdonképpeni régibb története a vádjurynak van. me'y a frantc eredetű Rüge-Verfahren eszközét képező Rügenjuryben találja első csiráját Die Beweisjury in Strafsachen ist ja nach allgemeiner Annahme nur eine Nachbildung der Beweisjury in Civilsachen [Brunner 458. oldal). Tudniillik a két fejlődési processzus teljesen egyenlő. Ha *) Brunner: Die Entstehung der Schwurgerichte 416. oldal: Die Jurata. veszni, és éhen nem akar halni, sőt helyét is meg akarja lelni a többiek közt: csalni, lopni, hazudni és alakoskodni fog, mert csalás és alakoskodás nélkül meg nem fog élni. ((Nevezzük ezt a fegyvert, a megélésnek ezt az eszközét ezentúl: Hazugságnak. «Az életben csak az erős érvényesül, vagy annak színlelője. «A társadalom szerkezetében a gyengék munkálkodása volt alapvető fontosságú. . . . Jogalkotó működése ezért csak a gyengéknek van a társadalomban, a föltagolás és ennek törvényei : az ő munkájuk. Bátran mondhatjuk: kultúra és fejlődés csak a gyengék révén szabadul világgá. «A társadalom és állam méltán mondható ezért a gyengék alakításának, különösen az uj idők fejleményei óta, amióta az erőszak államaiból a jogrend államait bontották ki, amely kibontakozás egyet jelent azzal, hogy a néhány ember kezéből kiragadták a sok ember államát. «. . . . Megépítvén pedig a maga társadalmát, belevitte mindazt, ami őt fentartja és sikereit biztosítja, s amit gyűjtőnéven egyszer meg is neveztünk : a hazugságot. «Az, amit jognak nevezünk, a társadalmi szabályok I összessége, ennek a hazugságnak a kodifikálása. «... a jog azoknak veszi fel a jellemét, akiktől ered. Ha a despotikus államformák és a kevesek államának jogi karaktere az erő s erőszak, akkor a jobbak államának jogi jellegzetessége a gyengébb erőssége: a hazugság. «A hazugságot a jogi ter ninologia egy csodaszép fogalommal helyettesitette, mely a dolognak élet és gyülöletességét véve, a jogban rengeteg szerepet játszik és igen hangzatos hirrel bír. «A fikcióval.