A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 40. szám - Apró végrehajtások. Adalék a végrehajtási törvény novellájához

Huszonkettedik évfolyam. 40. szám. Budapest, 1903 október 4 Szerkesztőség: V.f Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) lETDiP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Sxámos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. üjyvídek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékié bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egésx « _ 18 « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen ostautalványnyal küldendők. TARTALOM: Apró végrehajtások. Irta Diószegi Győző dr., ügyvéd, tenkei kir. aljegyző. — Sajtóeljárásunk; és annak fejlődése. Irta Ödön fi Miksa dr., budapesti ügyvéd. — Az 189 i : XVI. l-cikk 60. S-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása. Irta Tóth György dr., besztercei kir. albiró. — Nyilt kérdések és feleletek. (Köthetnek-e házastársak magánokiratban is örökösödési szerződést ? Irta Nozdroviczky Ferenc dr., gyönki kir. közjegyző.) — Irodalom (Regestrum Varadiense. Ósmerteti Gábor Gyula dr. budapesti ügyvéd). — Vegyesek. TÁRCA: A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Irta Plopu György dr., nagyváradi Ítélőtáblai biró. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Kudapesti Közlöny-bői. Apró végrehajtások. Adalék a végrehajtási törvény novellájához. Irta DIÓSZEGI GYŐZŐ dr. h. ügyvéd, kir. jb. aljegyző, Tenkén. A községi közegek közreműködése — mint más alkalommal szerencsém lesz kimutatni — már az apróbb perek lebonyolításánál sem nélkülözhető. Míg azonban a községi közegek igénybevételét a pereknél inkább célszerűségi szempont javalja, addig az apróbb végrehajtások lehető olcsóvá tétele vitális érdek, és a községi közegek igénybevétele feltétlenül szélesebb alapokra fektetendő, az eljárást törvényileg olyképp kell szabályozni, hogy az eddigi ingadozásoknak eleje vétessék. Ezúttal főképp a 40 koronán aluli végrehajtásokról kivánok ízólani, amelyek részben ma is a községi közegekhez vannak utalva, de csak részben, mert törvény szerint csakis azon 40 koronán aluli végrehajtásokkal bízhatók meg a községi bíróságok, melyek per esetén a községi bíróságok hatáskörébe tartoznának, de a 40 koronán aluli végrehajtásoknak egész légiója van, melyekben folyik a rendes, költséges végrehajtási eljárás, ezeket a «kiváltságos» végrehajtásokat majd később részletezem. Járásbíróságoknál általában az aljegyzők szokták referálni ezeket az «apróbb» ügyeket, s így abba a helyzetbe jutottam, hogy a jogszolgáltatásnak ezen siralmas régióját több éven át megfigyelhettem, közvetlen tapasztalatból. Az eljárást más járásbíróságoknál is figyelve, ugy tapasztaltam, hogy a 40 koronán aluli végrehajtások tekintetében, mely ügyek — értve a bagatell-ügyeket — jogrendszerünkben egész külön jogvidéket képeznek, ahány bíróság, majdnem annyiféle az eljárás és úgyszólván a referens privát-gusztusától függ, mily széles tért enged az ilyen apróbb végrehajtások terén a méltányosságnak és a községi bíróságok megbízatásának. A S. E. 225. §. 5. pontja szerint az 1877. évi XXII. t.-c. értelmében foganatosítandó végrehajtás az ítéletben rendelendő el. E szakaszt is a legtöbb belyen ugy értelmezik, hogy csakis a községi bíróságtól járásbíróság elé vitt ügyekben rendelhető el a végrehajtás mindjárt az ítéletben, ellenben a fizetési meghagyásból perré alakult ügyekben nem. De e megszorításnak semmi értelme nincsen, mert a 40 koronán aluli ügyekben amúgy sincs semmiféle felebbvitel, tehát a végrehajtás elrendelésének semmi akadálya nincs. Ez még nem volna baj, mert a kielégítési végrehajtásnak az ítéletben való elrendelése amúgy is formaság, ha a foganatosítást egy példányban benyújtott, vagy jegyzőkönyvbe mondott kérelemre rendelik el és ha a végrehajtás foganatosításával a fizetési meghagyásból perré alakult 40 koronán aluli ügyeknél is a községi bíróságot bízzák meg. Ámde Budapesten és némely vidéki járásbíróságnál is azt az eljárást követik, hogy csakis a községi bíróságtól járásbíróság elé vitt ügyekben bízzák meg a községi bíróságot végrehajtással. Ez ugyan a fővárosban nem okoz lényeges Lapunk mai száma különbséget, de a járásbíróság székhelyétől 35—50 kilométer távol eső községekben költség tekintetében óriási a különbség. Még ingadozóbb az eljárás a részletekben, pl. a községi bíróságok koordinált, vagy szubordináit viszonyban vannak-e a kir. járásbíróságokkal. Véleményem szerint a községi bíróságok a kir. bíróságokkal mellérendeltségi viszonyban állanak, így a végrehajtás foganatosítása iránti megkeresés áttételénél a járásbíróságra nézve az ügy be van fejezve, tehát a V. lajstromba való bevezetés és a községi bíróság jelentésének bekivánása és sürgetése teljesen fölösleges. Ezek még apróbb részletkérdések, de nagy baj, hogy az apróbb, sokszori—2 koronás végrehajtásoknak egész csoportja van, melyeket a törvény szerint nem lehet a községi bíróságra bízni, hárem a bírósági végrehajtót kell kiküldeni. Ezeknek a «kiváltságos» végrehajtásoknak csak néhány faját kívánom felsorolni. Ilyenek az ügyvédi rendtartás 58. §-ában meghatározott és a kir. bíróságok előtt lefolyt peres ügyekből származó, de bíróilag meg nem állapított ügyvédi dijak és költségek, melyek per esetére a rendes bíróságok hatáskörébe tartozván, törvény szerint végrehajtásukkal sem bízhatók meg a községi bíróságok. Ilyen kiváltságos követelés továbbá a kir. végrehajtók részére megállapított, de nem előlegezett költségek, tolmácsdijak és általában az 1881. évi LX. t.-c. 1. §-ában felsorolt végrehajtható közokiratok. Ilyenek továbbá a községi bíróságok hatásköréből kivett egyéb ügyek, mint a váltó-, kereskedelmi-, bánya-, úrbéri s egyéb ügyek, melyekben, ha 1 — 2 koronáról van is szó, folyik a költséges eljárás. De legnagyobb méltánytalanság, hogy a büntető bíróságok ítéleteiben megállapított tanudijak és utánjárási költség iránt is a törvény világos intézkedése folytán az 1881. évi LX. t.-c értelmében folyik az eljárás az ismert formaságokkal, melyek miatt a fél rendesen kénytelen ügyvédhez fordulni és így az eredetileg rendesen csak néhány koronát tevő költség megsokszorozódik. A bűnvádi perrendtartás oly gáláns, hogy még magánvádas ügyekben is a bűnvádi átalányból kellene a tanú részére megállapított tanudijat kiutalni, illetve előlegezni, de ezt a gyakorlatban nem lehet keresztül vinni, igy a tanú dijának a vádlottól, illetve a kötelezettől leendő behajtására van utalva, de ez eljárás oly körülményes, hogy a legszegényebb tanú is legtöbb esetben inkább lemond tanudijáról, semhogy magának nagy fáradságot, a tanudij fizetésére kötelezettnek a követeléssel semmi arányban nem álló tetemes költséget okozzon. Mert mindenek előtt a büntető bírósági ítéletnek hiteles másolatait kell kikérnie ezt pedig a fennálló gyakorlat értelmében csak írásban kérheti és csak ezekkel fordulhat a polgári bírósághoz legalább 3 példányban megszerkesztett kérvénynél, hogy a végrehajtás az 1882. évi 60. t.-c. f) pontja alapján elrendeltessék. Ilyen körülményes eljárás miatt a járatlan fél többnyire ügyvédhez kénytelen fordulni és csekély követelése miatt a kötelezettnek anyagi romlását idézi elő. Némely biró nem nézhetvén el, hogy néhány korona követelés behajtása végett temérdek költség okoztassék, az ilyen végrehajtások foganatosításával is a községi bíróságot bízza meg, mert a végrehajtó számlája a hivatalból foganatosítandó végrehajtásoknál is, 30 kmnél távolabb fekvő községekben teljesített foglalásnál, a túlságos magasan meghatározott fuvardijakkal 50—60 koronát tesz ki. Minő arányban van ez a behajtandó néhány korona tanudijjal, vagy a magánvádló részére megítélt pár koronát kitevő utánjárási költséggel. ? Véleményem szerint a községi közegek hatásköre kiterjesztendő volna az összes fentebb elősorolt végrehajtásokra, tehát legalábbis a 100 koronán aluli, bármi néven nevezendő követelésekre nézve a községi jegyző volna megbízandó a végre12 oldalra terjed.