A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 39. szám - Az 1894: XVI. t-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása

A JOG 277 [. Az 1694: XVI. t.-c. a hagyatéktárgyalásról az 50—71. §-okban intézkedik, de a hagyaték tárgyalásával kapcsolatosan sok oly kérdés megoldását teszi lehetővé, amelyek külömben csak igen költséges módon, vagy éppen per utján nyerhetnének megoldást. Ilyen a vagyonközösség megszüntetésének a hagyatéki eljárás rendén, a hagyaték tái gyalásával kapcsolatban történhető megoldása is. Ezt a törvényhozó a 60. § ban meghatározott formában látta keresztülvihetőnek. A szigorúan hagyatéki vagyonra nézve (a hová a 67. § értelmében kiállított nyilatkozat alapján eső vagyon is számítandó) az osztály az 55. §. 6. p. értelmében megkisérlendő és ha ez sikerül, a létrejött egyesség jegyzőkönyvbe, mégpedig a hagyaték tárgyalásáról föivett jegyzőkönyvbe foglalandó. Ugyancsak ebbe a jegyzőkönyvbe foglalandó (ha osztály nem jött létre) a tőrvény 58. §-sa értelmében szabályozandó vagyonközösségben maradás, valamint az 59. § értelmében megejthető osztály is. Mindezekre nézve tehát az átadó végzésben is részletes intézkedés kell, hogy tétessék. De a törvény a már jelzett s nagyfontosságú közgazda sági okokból a T. 60. §-ában az osztály oly módját is szabd lyozza, hogy az örökhagyó házastársa, vagy az örököstársak közül egy vagy többen saját vagyonukat is osztály alá bocsátják, vagy kiegyenlítő értékül adhatják, ellenben kivan zárva a nem-házastars és nem-örökös telekkönyvi tulajdonostárs az osztály alá bocsáthatás szerinti eljárásból, ami szintén nagyon figyelemre méltó körülmény. És itt álljunk meg! A törvény az 59. §-sal bezárólag a hagyaték felosztásának módozatait is befejezi. A 60. §-ban azonban az osztálynak egy célszerűségi módját is szabályozza és emez osztály mikéntjének külső formáját is meghatározza, mondván : az érdekeltek kérelmére az e tárgybeli jogügyletről szerkesztett és bemutatott okiratokat a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvéhez kell csatolni vagy — amenynyben az érdekeltek kivánják - az e részben létrejött megállapodásokat a tárgyalást vezető közjegyzőtől fölveendő és szabályszerű aláírással ellátandó különjegyzőkönyvbe kell foglalni. Eme világos rendelkezéssel szemben Körössy Bertalan dr közjegyző ur teljesen indokolatlanul hivatkozik az 55. §. 6. pontjára, mert itt csak a hagyatékra nézve létrejött osztályról van szó s ha a törvényhozó szándéka az lett volna, hogy a T. 60. §-a értelmében eszközlendő osztály is a tárgyalásról fölvett jegyzőkönyvbe iktattassék, akkor a 60. §-ban egyenesen azt rendeli, hogy a létrejött megállapodások a hagyaték tárgyalásáról fölvett jegyzőkönyvbe foglalandók. Ezt nem tette! De hát a 60. § miről is rendelkezik ? Mi is a 60. §. lényege az anyayi jog szempontjából ? Lemondás és elfogadás?! Szerintem nem ez, hanem egészen más ! A Körössy Bertalan dr. közjegyző ur által közölt jegyzőkönyvi formula szerint valóban lemondás és elfogadás lenne, azonban én e jegyzőkönyvet csupán a Hamar Gyula járásbiró által felhozott példához alkalmazva és a T. 6y. §-ának fölhívásával tartom helyesnek, ellenben a T. 60. §-ára alkalmazva, határozottan elhibázott szövegezésnek minősítem. Mert miről van a 60. §-ban szó ? Jogügyletről és megállapodásról! A közölt jegyzőkönyvben hol a jogügylet, hol a felek megállapodása ! Már pedig a 60. §-ban meghatározott okirat — vagy az ezt pótló külön jegyzőkönyv tartalmi kelléke éppen abban jut kifejezésre, hogy a felek között létrejött jogügyletek és megállapodások benne foglaltassanak. A törvény rendelkezése szerint tehát abban az esetben, ha a jogosult telekkönyvi tulajdonos-társak részéről osztály alá bocsátás történik, a hagyaték átlagára és az osztály alá bocsátott vagyonrészre nézve létrejött osztály (amennyiben felek az osztályt magában foglaló okiratot be nem mutatták) a külön jegyzőkönyvbe foglalandó vagyis a Körössy Bertalan dr. közjegyző által közölt jkvi mintában folytatólagosan felveendő az az osztály is, amelyre ő mint az alaptárgyalási jegyzőkönyvben levőre utal. Ennek folyományaként a hagyatéki tárgyalásról fölvett jegyzőkönyvben csak a hagyatékra vonatkozólag tett örökösödési nyilatkozatok maradnak. /// azonban ki kell jelentenem, hogy szerintem, osztály alá bocsátás esetében az osztály-egyesség (tehát az elfogadott vagy vissza nem utasított hagyatékra és osztály alá bocsátott vagyonjutalékra vonatkozó egyesség) teljes egészében a különjegyzőkönyvbe foglalandó. A helyes és logikus eljárás tehát kizárja, hogy az osztály-egyesség részben a tárgyalási jegyzőkönyvbe, részben külön jegyzőkönyvbe vétessék be. (Vége következik.) Irodalom. Beksics Gusztáv történet- és közjog-irása. Irta Kalmár Antal dr. Budapest, Rényi Károly kiadása. Második kiadás. Ára 7 K. Ama rendkívül érdekes könyv, melynek egyes részei miatt a szerző felségsértés címén perbe fogatott, második kiadásban megjelent. A mostani közjogi küzdelemben a nemzeti elemnek a hadseregben való érvényesítése iránt a dualizmus keretében, ezen könyv — mondhatni legelső, — adta meg a tudományos alapot. Nagy jogtörténeti tanulmányok széles keretében kimutatja szerző az eddigi és különösen Beksics közjogi műveiben elfoglalt és propagált álláspont téves voltát és fényes direktívával lerombolni törekszik azt. A második kiadás a felségsértési perben a kir. ügyészség által előterjesztett vádiratot is tartalmazza. A tulajdonjog alaptanai. Irta Ágoston Péter dr., nagyváradi kir. jogakadémiai tanát. Budapest, 1903. Politzer Zsigmond és fia kiadása. Ára 8 korona. Hazai jogintézményeinket oknyomozó jogtörténeti alapon tárgyazó oly szakmunkák, amelyekben az összehasonlító jogtudománynak legújabb vívmányai is érvényesüljenek, annyira ritkák, hogy méltán irigységgel tekintünk a többi kulturállamban gyors egymásutánban megjelenő azokra a szellemi termékekre, mint magas nivóju kulturjelenségekre, amelyeket mi még nélkülözünk azért, mert mi szerfelett lassan bontakozunk ki a materializmusnak és pozitivizmusnak immár túlhaladott formalizmusaiból, sőt ha itt-ott némi jelenségek nyilvánulnak is a kibontakozás felé, ezeket oly éles és szenvedélyes kritika alá vesszük, amely az ügyet elmérgesiti: és általános elkedvetlenedést von maga után. Ily visszás és elszomorító állapotok közt kétszeresen is örülnünk kell, amidőn azt tapasztaljuk, hogy az általános áramlat nem képes a fenkölt szellemet lenyűgözni, hanem ez a benne rejlő produktív erő túlsúlyánál fogva mégis megnyilatkozik. Ezeket az örvendetes jelenségeket minden hazai jogász örömmel üdvözli anr.ál inkább, mert a ha/ai magánjogot tárgyazó, különben is gyér munkákban a történeti fejlődés vajmi ritkán nyert kellő kidomboritást. Különösen szívélyesen kell üdvözölnünk az oly magánjogi munkát, amely speciális tan . k kifejtését tűzi feladatául, mert csak ez nyújt garanciát a haladásra, a teljes fejlődésre. Ily elvi szempont magaslatáról üdvözöljük a nagyváradi kir. jogakadémia fiatal, tudós tanárát, Ágoston Péter dr. urat, ak: alig két évi tanári működése után immár egy vaskos szakmunkával gazdagitja magánjogi szerény irodalmunkat. Jóleső elismeréssel adózunk a fiatal, tudós szerzőnek, hogy hazai magánjogunknak éppen ezt a speciális részét tette elsősorban ismertetés tárgyává, mert a magánjognak éppen a tulajdonjogi része az, amely a hazai speciális, kulturális és jogi viszonyok szempontjából különösen aktuális fontosságú. Erre való tekintettel különösen két okból fejezzük ki elismerésünket a fiatal tudósnak; először azért, mert művét a történeti fejlemények rendszerén épiti fel; másodszor azért, mert a mű, tankönyv jellege mellett, a gyakorlati jogásznak is kiváló jelentőségű; nevezetesen: Az eszmék kifejtése körül napjainkbankét irány nyer mindinkább határozott jelleget; az u. n. ideális irány, amelynek elve progresszus, — és a szociális materiális irány, amelynek elve: evolúció. Mind a kettő a fejlődést vallja maximájává, azzal az eltérő meggyőződéssel azonban, hogy míg az első a fejlődést induktive látja természetszerűen és észszerű alapon jelentkezőnek, addig az utóbbi az anyag és erő mozgásából előálló bomlás, egységesülés és elkülönülés alapján a fejlődést deduktive is véli elérhetőnek, következőleg a fejlődést oly pozitívumnak konstruálja, amely alkalmas eszközökkel és móddal szabályozható, ellensúlyozható és fokozható. A fiatal tudós művében sehol sem nyilvánítja ki ugyan kifejezetten filozofikus álliáspontját, azonban müve bármelyik fejezetének átolvasása után azonnal tisztán látjuk, hogy oknyomozó jogtörténeti alapon áll, mert a történeti fejlődés hosszú sorozatára épiti tel a mai jogot ugy, amint az a századok szociális hatásai alapján észszerűen, a nép szelleméből és ennek megfelelően fejlődött ki. Fejlődési elve tehát nem pozitivizmus, hanem induktive kijegecedett ideálizmus. A gyakorlati jogászra pedig a mű azért bir különösen beccsel, mert a specializált tárgy oly részletességgel és behatóan van tudományos rendszerben feldolgozva, hogy a kutató gyakorlati jogász az élet bonyolult viszonyalakulataiban a kérdés megbirálásának a kulcsát a műben mindannyiszor megtalálja, mert a tudós szerző tárgyilagos kritikával az egyes vitás kérdéseket is felöleli és jogászi elmeéllel megvilágítja. A részleteket illetőleg elsősorban ki kell emelnem, hogy a mű cime a fiatal tudós szerzőnek tapasztalt szerénységét tükrözteti vissza. Ha előszavában nem jelezné, csak a mű átolvasása után tudnók meg, hogy a munka többet, bőségeién többet ölel fel, mint annak igénytelen cime. Ha a tudós szerző a mű élére