A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 39. szám - Az 1894: XVI. t-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása

27fi A JOG legeslegkevésbbé van helyén a pénzbüntetés. Csak demoralizálóan hat, ha valakinek a becsületét, — ahogy a köznép hiszi — taxálja a bíróság. Bizonyos, nagyon kis deliktumoknál, első esetben elég volna a bűnösségnek puszta kimondása, ismétlés vagy súlyosító körülmények esetén pedig inkább az enyhe, nem dehonesztáló természetű szabadságvesztést kellene alkalmazni. De ha már ragaszkodunk is a mai büntetési rendszerhez s tehát a pénzbüntetéshez is. legalább azzal kellene az aránytalanságot enyhíteni, hogy a fizetni nem tudó keresetképes embereknek meg kellene engedni a ledolgozást. Meg kellene engedni, hogy ki-ki intelligenciájához mért munkanemben, a pénzbüntetés helyett átváltoztatott megfelelő napokat valamely szellemi vagy testi közmunkában ledolgozzon és a munkaképtelen (testileg nyomorék) delikvensek pénzbüntetéseit, ha első büntetésként vannak kiszabva (tehát a visszaesők kivételével) — le kellene irni. Ezzel a megsértett jogrend jogos haragján nem esnék csorba és mégis sok bántó igazságtalanságot kerülnénk el vele. Az 1894:XVI. t-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása. Irta TÓTH GYÖRGY dr., besztercei kir. aljárásbiró. E lap mult évi 50. számában az 1894 : XVI. t-c. 60. ij-ára vonatkozólag egy cikkecském jelent meg, amelyben — anélkül, hogy a kérdés tüzetes fejtegetését megkisérlettem volna, — a jelzett törvényszakasz két ellentétes magyarázatát állítottam szembe és az általam elfoglalt álláspont kidomboritására egypár megjegyzést tettem. A cikkben fölvetett kérdéshez Hamar Gyula, szakolcai járásbiró ur és Körössy Bertalan dr., most már besztercei kir. közjegyző ur voltak szívesek hozzászólani, s igy mostmár kötelességemnek tartom álláspontomat részletesen indokolni. Mielőtt azonban a kérdés fejtegetésébe bocsátkoznám, szükségesnek tartom fölkérni az érdeklődőket, hogy eme cikk továbbolvasása előtt e lap mult évi 50-ik és a jelen évi 14 ik számában, a szóbanforgó kérdésre vonatkozólag megjelent cikkeket figyelemmel olvassák át és csak azután térjenek vissza e cikkre, mivel a már elmondottak ismétlését kerülni óhajtom. A mult évi 50-ik számban megjelent cikkemben az 1894 : XVI. t-c. 67. és 70-ik §-ában meghatározott külön jegyzőkönyvekre, is kiterjeszkedtem, de ezúttal azokra további megjegyzésem nem lehet, mivel a vita valójában az 1894: XVI. t-c. 60. §-ában meghatározott külön jegyzőkönyv tartalmi kellékére vonatkozhatott, vonatkozott és vonatkozik. Az e törvényszakaszban szabályozott külön jegyzőkönyv tartalmi kellékérc vonatkozó vita azonban nem uolvad le arra a kérdésre, hogy a hagyatéki bíróság az átadó végzésben megkeresheti-e a telekkönyvi hátóságot, hogy az örökösök által csatolt szerződések alapján a tulajdonjogot az örökösök között létrejött egyesség értelmében ezek javára bekebelezze, vagy pedig, hogy kötelesek-e az örökösök kész osztállyal elöállani és ez esetben a hagyatéki bíróság csak a hagyatékot adja át és az osztálylevelet egyidejűleg a telekkönyvi hatósághoz teszi áh->, — amint Hamar Gyula járásbiró ur ezt fixirozza, hanem egészen más irányban jegecesedik ki. Ne vegye rossz néven Hamar Gyula járásbiró ur, de ő az én cikkemben felállított és szembe állított kérdést határozottan félreértette. Erről meggyőződhetett a Körössy Bertalan dr. közjegyző ur cikkének olvasása után, vagy minden bizonynyal meg fog győződni, ha a jelen cikket elolvasandja. De hogy a Hamar Gyula járásbiró ur cikkét én nem értettem félre : bebizonyíthatom azzal, amiket az általa fölvetett gyakorlati példára vonatkozólag ezúttal mondok. Mindenekelőtt kiemelem, hogy soha és sehol nem állítottam és soha nem értelmeztem másként az 1894 : XVI. t-c. 60., 67. és 70. §-ait, mint ahogy azok szóllanak: azaz vagylagosan. Vagy az illetékes fél állítja ki az okiratot s ekkor nem kell külön jegyzőkönyvet fölvenni, vagy nem lett az okirat kiállítva és ekkor jegyzőkönyvet kell fölvenni, tehát: vagy-vagy. Az 1894: XVI. t-c. 60. §-a arra az esetre intézkedik, ha örökhagyó törvényes örökösei a törvényben megnevezett telekkönyvi tulajdonostársakkal természetben megosztozkodni kívánnak, vagyis : ha az osztály alá bocsátó ez osztály alá bocsátás folytán szintén osztozkodik, tehát kap. Hamar Gyula járásbiró pedig cikkében azt a példát hozza fel, hogy örökhagyó neje az ő nevén vezetett ingatlan hányadot a tárgyalás rendén gyermekeinek ajándékozza s ezek között igy jön természetbeli osztály létre (az özvegy nélkül !L Ebben az esetben én még tovább megyek. Az osztrák polgárt törvénykönyv hatályának területén, az ajándékozás történhet a «hagyaték* (hereditas iacens) vagy a névszerint megnevezett gyermekek javára; a magyar magánjog területén pedig «az ismert és ismeretlent) örökösök, vagy a névszerint megnevezett gyermekek javára. Ha az ajándékozás a «hagyaték)) vagy az ismert és isméretlen örökösök javára történt, akkor (tekintettel arra, hogy a hagyaték állaga az örökösödési nyilatkozat megtétele előtt szaporodhatik, nőhet) ugy tekintem, hogy a hagyaték állaga a hagyatéki ingatlanoknak örökhagyó neje nevén álló részével, ajándékozás cimén szaporodott s igy az örökséget vissza nem utasitó, illetve elfogadó örökösök az 1894: XVI. t-c. 67. §-ának megfelelő módon kiállított nyilatkozat (okirat, vagy külön jegyzőkönyv) értelmében az ajándékozott ingatlanhányad felett is tetszésük szerint disponálhatnak. Ez álláspontom igazolására hivatkozom az 1894 : XVI. t-c. 60. §-a értelmében követhető amaz eljárásra, hogy örökösök jogosítva vannak az (írásban elkészített vagy külön jegyzőkönyvben foglalt) egyességet visszatartani, vagy a közjegyző által visszatartatni mindaddig, amig az egyidejűleg letárgyalt hagyaték a bíróság átadó vég/.ése alapján a jogosultak javára bekebelezve nem lesz és csak ezután adják be érdekeltek az osztályepyességet (most már közvetlenül) a telekkönyvi hatósághoz. A most érintett esetben ennek az ellenkezője történnék és az 1894 : XVI. t-c. 6 7. §-a értelmében még külön jegyzőkönyvbe is fölvehető ajándékozási nyilatkozat alapján, az örökhagyó házastársa által a hagyatéknak ajándékozott ingatlan jutalék a tárgyalás előtt is bekebelezhető lenne ily címen «N. N. hagyatéka* javára, vagy «N. N. ismert és ismeretlen örökösei)) javára s ennek megtörténte után a hagyatékot elfogadó vagy vissza nem utasitó örökösök — a telekkönyvi bejegyzés figyelembe-vételével — a későbbre halasztott tárgyalás rendén már az örökhagyó házastársa által {Hamar Gyula járásbiró ur példája szerint) a hagyatéknak ajándékozott ingatlan jutalékra is jogosítva vannak osztályegyességet is kötni. Ha most már az osztozkodó örökösök saját személyükben nem telekkönyvi társtulajdonosok — akkor az osztályegyesség a hagyaték tárgyalásáról fölvett jegyzőkönyvbe is fölvehető — ha ellenben saját személyökben telekkönyvi tulajdonosok, akkor az 1894 : XVI. t.-c. 60. §-a szerinti eljárás követhető. Ha ellenben az ingatlan hányad meghatározott (és örökösökkel azonos) személyek javára lett ajándékozva : akkor a megajándékozottak telekkönyvön kívül ugyan, de az ajándékozás folytán, az ajándékozási okirat alapján (a hivatkozott példában) anyjok helyébe lépnek s ugy tekintetnek, mintha a telekkönyvben már társtulajdonosok volnának. Ebben az esetben tehát — föltéve, hogy a testvérek természetben osztozkodnak az 189 ; : XVI. t.c. 60. §-ában meghatározott okiratra (felek által bemutatva vagy külön jegyzőkönybe foglalva) van szükség. Azt pedig, hogy a 61. §. értelmében miként jár el a bíróság, alább részletesen fogom előadni. Itt azonban különösen hangsúlyozom, hogy egészen más minőségű intézkedés teendő az átadó végzésben az 1894 : XVI. t.-c. 60. §-a, más a T. 67. §-a és a T. 70. §-a értelmében fölveendő nyilatkozatok (akár a felek mutatják be, akár külön jegyzőkönyvbe lesz foglalva) esetén. A 60. § esetében a 75. §. szerinti eljárás, a 67. §. esetében a 72. §. szerinti eljárás és a 70. §. esetében a 94. §. szerinti eljárás követendő. Hamar Gyula ur cikkének további részében ugyanaz az álláspont jutott volna kifejezésre, amelyet én foglaltam el, ha nevezett járásbiró ur cikkemet vagy célomat félre nem értette volna. Körössy Bertalan dr., most már besztercei kir. közjegyző ur az általam élére állított kérdést helyesen fogta fel. A szeg fejére ütött. Csakhogy kettőnk között az a különbség, hogy ő a szeget a lyukba alulról dugta bele és a §-okat alulról kell a s/eg alá dugogatnia, én pedig a szeget a maga természetességén z képest felülről helyezem be a lyukba és igy a §-okkal teljes erővel kovácsolhatom. Körössy Bertalan dr. ur szerint (és szerintem is) az a vitás kérdés, hogy az 1894 : XVI. t.-c. 60. §-a értelmében készítendő osztály-egyességnek (ha a felek okiratba foglalva be nem adják) hol a törvényszerinti helye ? A kérdéses külön jegyzőkönyvben-e, vagy a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben r Körössy Bertalan dr. kir. közjegyző ur azt vitatja, hogy a hagyaték tárgyalásáról fölvett jegyzőkönyvben; én azt állítom és bizonyítom, hogy a 60. §-ban meghatározott (okiratban vagy-e helyett készítendő) külön jegyzőkönyvben. Ez álláspontom megokolása céljából kénytelen vagyok a vitatott kérdést: a törvény és gyakorlat szempontjából megvilágítani.