A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 38. szám - A pozsonyi kir. itélőtábla és főügyészség. Vége

további bizonyitási eljárás mellőzésével, abban az 50 írtban marasztalta el II. r. alperest, amelyet feip. keresetében az 53frt60krból megítéltetni kért. Az 5. kérdést a bíróság tagadólag döntötte el, mert I. r. alperes képviselője, mint tanú, hit alatt azt vallotta, hogy a kovácsház nem tartozott a bérlethez; mert II. r. alp. azt állította ugyan, hogy nem tudta, miszerint ez a kovácsház nem tartozik a bérlethez, de azt beismerte, hogy M. bérlő az 1894. év utolsó negyedére eső bérr. felperesnek fizette s nem vonta kétségbe, hogy a kovácsház nem a haszonbérelt területen, hanem külön állólag bent a faluban fekszik; mindezekbői tehát II r. alperesnek gyanítania kellett, hogy a kovácsház nem tartozik a haszonbérlethez. De hogy ezt tudta is, bizonyítja az a körülmény, hogy midőn felperes amaz állítása tekintetében, miszerint felp. II. r. alperesnek még 1894-ben tudtára adta, hogy a kovácsház nem tartozik a haszonbérlethez, a 4,949/96 P. sz. végzései II. r. alp. hit alatti kihallgatása elrendeltetett s arra II. r. alperes kifejezett utalással erre a körülményre is megidéztetett: a f. é. szeptember 12-ére kitűzött tárgyalásra az 5,856/96. P. sz. jkönyv tanúsága szerint meg nem jelent. A 6. kérdésre felperes hit alatti hihallgatásával bebizonyítást nyervén, hogy II. r. alperes a M. által fizetettnek igazolt 12 ftt házbért a felperest illető haszonbérösszegből levonta, II. r. alperest lakbér cimén a 12 frtban s az általa elismerten felvett és K. által fizetett 37 frt 50 krban, összesen tehát 49 frt 50 krban kellett elmarasztalni, mert felperes nem bizonyította be hogy a keresetben ezen a címen követelt egész 50 frtot felvette volna II. r. alperes. A költségek megállapításánál stb. Az a . . . tszék mint felebbezési bíróság 1896. D) 297 sz. a. következő i t é 1 ete t hozott: az első bíróság ítélete azon részbeni változtatással, hogy a 399 frt 50 kr. marasztalási tőke 327 frt 50 krra szállíttatik le, helybenhagyatik. A felebbezési eljárási költségek stb. Indokok: Felperes azon az alapon, hogy alperesek eleget nem téve szerződésbeli kötelességeiknek, 50 hold zöld vagy fekete ugar helyett csak 12 hold ugart hagytak, 228 frt. kártérítés, 3,580 m. hosszúságú vizvezető árkot ki nem tisztították; 50 frt költség, összesen tehát 385 frt 40 kr. tőke ésjár. iránt indított pert mindkét alperes ellen, — azon felül pedig II. rendű alperes ellen még egy jogtalanul használt kovácsműhely elvont jövedelme cimén külön 50 frt kárösszeg s jár. iránt keresetet. Az árkok kinemtisztitása cimén igényelt 170 frt 40 kr.-tól a per során felperes elállott, az ugar hiánya miatt támasztott keresetét pedig további 19 h. ugar hiánya miatti 82 frtnyi kártérítés s kamatja erejéig felemelte. Az elsőbiróság felperest elsőrendű alperes elleni keresetével elutasította, másodrendű alperest pedig a persorán megváltoztatott kereseti kérelemhez mérten 399 frt 50 kr. tőke, 5% kamatja és 117 frt 35 krt tevő perköltségben elmarasztalta. Ezen első birói Ítélet azon része ellen, melynélfogva első rendű alperes elleni keresetével elutasittatott felperes; annak marasztaló része ellen pedig másodalperes törvényes időben felebbezvén, felperes azt kéri, hogy a marasztaló Ítélet elsőrendű alperesre is kiterjesztessék s ekként mind két alperes egyetemlegesen marasztaltassék és a felebbezési eljárási költségek megtérítésére köteleztessenek; mert azon alkalomból, hogy I. r. alperest a szerződéses idő ^utolsó évre a haszonbérletet II. r. alperesre átruházta^ I.r. alperest szerződésbeli kötelmei alól fel nem oldatta s igy e kötelmek máig is teljes érvényükben íennállanak; ellenben II. r. alp. jogorvoslatában azt vitatja, hogy felperesnek ő ellene még kereshetőségi joga sincsen, mert hiszen felperes keresetében maga azt állítja, hogy ő mint alhaszonbérlő vette át első r. alperestől a bérlet tárgyát, hogy ő nem áll felperessel szerződésviszonyban s igy egyáltalában el nem marasztalható; hogy a kovácsmühelyt azon okból jogosítva volt használni, mert azt elsőr. alperes is használta addig, míg a haszonbérletet másod r. alperesnek át nem adta, mert első r. alperes nem értesítette, mintha a kovácsműhely nem tartoznék a haszonbérlet tárgyai közzé; hogy ő ugar nemhagyása cimén holdankint legfeljebb 3 írtban marasztalható, mert a II. és C) alattiban világosan 3 frt kártérítés van holdankint e címen meghatározva s végül, hogy a keresetileg átvettnek elismert és igy nem érvényesített 12 hold ugar erejéig felemelt kereseti rész egyáltalán meg nem Ítéltethetik. Egyebekben a tényállást illetőleg a som. elj. 170. §-a értelmében e helyütt hivatkozás történik a felebbezések és az első birói iratok tartalmára. Ezen tényállásnak megfelelőleg az elsőbirói Ítélet azon részei, melyek szerint: 1-ször felperes az I. r. alperes elleni keresetével elutasittatott; 2-szor II. r. alperes a keresetileg érvényesített 38 h. ugar hiánya, a cserjék elmulasztott kiirtása miatt keresetbe vett kártérítés, a kovácsműhely elvont jövedelme és a perköltség megtérítésére köteleztetett, helybenhagyandók voltak, mert felperesnek I. r. alperessel szemben történt elutasítását illetőleg a fölebbezési bíróság ugy van meggyőződve, hogy I. r. alperes az adott viszonyok közt perbevonható nem lett volna; nem pedig azért, mert felperes az 1896. évi 2,073. P. sz. a. beigtatott tárgyalási jkönyvhöz csatolt D) a. eredeti haszonbéri szerződésre vezetett és 1894 febr. 24-én kelt záradék szerint feltétlen beleegyezését adta ahhoz, hogy I. r. alperes mint eredeti közvetlen haszonbérbevevő az utolsó évi haszonbérletet bárkinek ki- és átadhassa. Az ekként nyert jogra támaszkodva, a 172/96. P. sz. jkönyvhöz II és C) a. becsatolt okmányok tanúsítása szerint, I. r, alperes az utolsó évi haszonbérletet, a peres felek által valódinak elismert és a keresethez A) a. mellékelt haszonbéri szerződésből kilolyó jogaival II. r. alperesre átruházta, utóbbi pedig azt átvette; mindketten kifejezetten kijelei.tvén, hogy az átadás és átvétel az A) a alapszerződés értelmében történik. Ily körülmények közt tehát távolról sem tekinthető a bérletátruház.is alhaszonbérleti jogügyletnek, mert ugy a D) alattinak hivatkozott felperesi záradékában, 'mint a II. és C) alattiakban egybehangzóan és kivétel nélkül haszonbérlet átruházásról és nem albérletről tétetik említés, amin — mint szerződő felek akarategységén — nem változtat a keresetbe becsúszott azon ellenkező egyoldalú kitétel, mely II. r. alperest alhaszonbérlőnek minősíti, s mely e szerint a tények által megcáfoltatván, irányadó nem lehet a kölcsönös jogok és kötelezettségek mérlegelése tekintetében már azért sem, mert felperes az utolsó évi haszonbérrészleteket kivétel nélkül II. r. alperestől vette fel és ugyanezzel számolta el az A) a. megkötése alkalmából I. r. alperes által biztosítékul letett 3,000 frtot js, mely ténykedései által beismerte, hogy utolsó évi haszonbérlője nem más, mint a II. r. alperes. Ily beigazolt körülmények szorgos mérlegelése mellett pedig I. r. alperes az A) alattiból különben kifolyó viszony és kötelmek alól mindaddig, rnig ennek ellenkezője — mint jelen esetben — kimutatva nincsen, felperes által feloldotlnak tekintendő. A keresetileg érvényesített 38 hold ugar hiánya, a cserjék elmulasztott kiirtása cimén keresetbe vett kártérítés, valamint a kovácsműhely elvont bérösszegének megtérítésére II. r. alperes elsőbiróilag helyesen lett elmarasztalva, mert ismét ez mint első r. alperesi jogutód és utolsó évi haszonbérlő a szerződésileg kötelezett és átala elvállalt 50 h. zöld vagy fekete ugarból csak 12 hold ugart hagyván, a cserjéket pedig ki nem irtván és ez által szerződésszegést követvén el, felperes mint haszonbérbe adó tulajdonos földje rosszabbodott, — egy időre kevésbbé jövedelmezővé vált, illetőleg irtási költségbe sodortatott felperes, ki ennek folytán a szerződés alapján teljes jogot nyert a mulasztóval szemben kártérítés iránti kereshetőségre, mely kár keresetbe vett mennyisége nemcsak az előzetes birói szemle eredménye által igazoltatik, de sőt a per folyamán hit alatt kihallgatott birói szakértő indokolt véleménye szerint az ugar hiánya miatti tényleleges kár holdankint 1 frt 50 krral magasabb, mint a keresetileg érvényesített és holdankint megítélt 6 frt, mig a cserjék elmulasztott kiirtása cimén követelt 50 frt cime- és mennyiségére nézve alperesek nemcsak nem emeltek kifogást, de sőt az összeget Ítéleti alapul el is fogadták, mint azt a 2,073/896. számú tárgyalási jegyzőkönyv igazolja. Az, hogy a ki nem irtott cserje a haszonbérlet utolsó vagy pedig előző éveknek terméke-e, felperes kereshetőségi jogát nem befolyásolhatja és másodr. felperes felelősségén nem változtat; mert felperes csak azt panaszolja, hogy a bérleti évek végén és a haszonbérlet tárgyainak visszavételekor a bérleten ki nem irtott cserjék fordultak elő, melyek kirtása 50 frt költséget igényel; ezt pedig nemcsak az előzetes szakértői vélemény támogatja, de maguk alperesek is beismerték; azt pedig, hogy a kiirtás kötelességükben állott és a bérleti idő lejártával ki nem irtott cserjék fordultak elő: kétségbe nem vonták. Ami azt illeti, hogy a cserjék részben egy évesnél idősebbek és igy ezekért első r. alperes volna felelős, ki haszonbérlete idején a kiirtást elmulasztotta volna, oly kifogás, melyet felperessel szemben érvényesíteni nem lehet és legföljebb alperesek közt képezhetné vita tárgyát, épp ugy mint másodr. alperes azon álláspontja is, hjgy az ugar t iánya miatt holdankint legfeljebb 3 frt kártérítés volna felperes javára megítélhető azon alapon, hogy közte és első r. alperes közt a II. és C) alattiak igazolása szerint azon megállapodás jött létre, hogy az esetleges ugarhiány miatt az 50 holdért 150 frt lesz egymással szemben fel- és elszámolható; nem vétethetik pedig birói figyelembe alperesek ezen megállapodása felperessel szemben, mert az utóbbi a II. és C alatti szerinti megállapodásba be nem folyt s igy az reá nézve nem mérvadó s mert az A) a. kétoldalú szerződés a kár mennyiségét nem szabályozván, a kár mértéke s mennyisége nyilt kérdésül hagyatott fenn, következőleg ellentétes álláspont fenforgása esetén szakértőileg oldandó meg: ami a per során meg is történt. A kovácsműhely elvont bérösszegének megtérítésére II. r. alperes kötelezendő volt, mert azt, hogy az e címen keresetbe vett 50 frtból 49 frt 50 krt K. J. bérlőtől felvett, illetőleg a M. F. által felperesnek fizetett egy negyedévi bért felperesnek betudta s hogy a kovácsműhely, melyet I. r. alperes a haszonbérlet első 5. évében csak felperes szívességéből és nem az A) alatti alapján használt, nem a haszonbérleten, hanem a községben fekszik és igy nem számítható az A) alatti 1-ső pontja alatt felsorolt gazdasági épületek közzé, a per során kétségtelenné tétetett, következőleg másod r. alperes e cimeni marasztalása indokolt még azon esetben is, ha valóban azon feltevésben is lett volna, hogy a kovács műhely csakugyan a haszonbérlet kiegészítő részét képezte légyen, mert senki harmadik kárával nem gazdagodhatik még állítólagos jóhiszeműség esetén sem. Az első bírósági ítéletnek a másod r. alperes által neheztelt azon része, mely szerint a keresetileg érvényesített 38. hold ugar hiányt meghaladó további 12 h. ugar iránti felperesi kérelemhez képest másod r. alperes holdankint 6 frt összesen tehát 72 frt kártérítés és 5»/. erejéig marasztalva lett, megváltoztatandónak és felperes keresetével elutasitandónak találtatott, mert felperes ugy