A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 38. szám - A pozsonyi kir. itélőtábla és főügyészség. Vége

A JOG 153 keresetében mint az 1896. évi 1,531. sz. a. beiktatott tárgyalási jegyzőkönyvben kifejezetten beismerte, hogy szerződésileg kötelezett 50 hold ugarból 12 hold ugart tényleg és kifogástalanul átvett II. r. alperestől és mert e 12 hold ugarra vonatkozó kártérítési kérelmét az 189(5. évi 2,073. sz. jegyzőkönyv tanúsítása szerint csakis a bírói szakértői vélemény előterjesztése után adta elő, mely véleményből kifolyólag arról győződött meg, hogy az általa kifogástalannak elismert 12 hold ugar nem felel meg F. Károly szakerlő, tudományos elvekre alapított véleménye szerinti ugar kellékének. Ezen bármennyire indokolt szakértői véleményből felperes nem meríthet jogszerüleg jogot, hogy kifogástalanul átvettnek elismert, a helybeli szokásnak megfelelő, de magasabb gazdászati szempontból kifogás alá eső ugar minősége miatt kártérítési igényt támaszthasson. A felebbezési eljárási költségek, stb. A n . . . i kir. itelótábla a további jogorvoslatra a következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelrret elutasítja és kötelezi a II. r. alperest, hogy felperesnek 6 frt felülvizsgálati költséget 15 nap a. végreh. terhe alatt fizessen, s egyúttal a felülvizsgálati eljárásért díj és költség fejében felperesi ügyvéd részére 6 frt, II. r. alperes ügyvéde részére 26 frt 65 krt saját feleik irányában megállapít. Meg okolás: A felebbezési bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy [. r. alperes az A) alatti haszonbéri szerződésen alapuló jogait és kötelezettségeit átruházta II. r. alperesre, aki azokat átvette és ezáltal haszonbérlővé lett és ezen az alapon marasztalta el II. r. alperest az A. szerződésben elvállalt kötelezettségének elmulasztása által okozott kár megtérítésében, valamit a felperestől jogtalanul elvont 19 frt 50 kr. megfizetésében. Ezt az Ítéletet II. r. alperes, felülvizsgálati kérelemmel azon az alapon támadja meg, hogy a felebbezési bíróság az 1893. XVIII. t.-c. 185. §-a a) és c) pontjába ütköző szabálytalanságot követett el, midőn az I. és II. r. alperesek között a haszonbérlet átruházására nézve létrejött jogügyletet a megállapított tények és a felek kijelentése ellenére nem alhaszonbérletnek, hanem haszonbérletátruházásnak minősítette és ezen az alapon II. r. alperest elmarasztalta és ez által megsértette azt a jogszabályt, mely szerint az alhaszonbérlő és az ingatlan tulajdonosa között az alhaszonbérleti szerződésből jogviszony nem keletkezhetik és igy felperesnek, mint az ingatlan tulajdonosának II. r. alperes, mint alhaszonbérlő ellen kereshetőségi és perelhetőségi joga nincs, — egyebekben pedig ragaszkodott a II. r. alperes a tárgyalás során és felebbezésében az ügy érdemére előadottakhoz. Felperes válasziratában a felülvizsgálati kérelem visszautasítását kérte azon az alapon, hogy a II. alperes időközben meghalt és örökösei a II. r. alperes ügyvédét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére föl nem hatalmazták; különben pedig a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított jogviszony nem döntő, mert II. r. alperes azért lett elmarasztalva, mivel kötelezettségének eleget nem tett. A felülvizsgálati kérelmet azonban visszautasítani nem lehetett, mert az 1874: XXXV. t.-c. 44. §-a értelmében az ügyvéd, megbízójának elhunyta esetében is köteles az örökösök érdekében a szükséges lépéseket megtenni és igy ujabb meghatalmazásra II. r. alperes ügyvédének a jogorvoslatok igénybevétele végett szüksége nem volt. Azonban el kellett utasítani a felülvizsgálati kérelmet azért, mert az teljesen alaptalan, minthogy az alhaszonbérletből a szerződés feltételei szerint nemcsak az alr aszonbérlő és haszonbérlő, de az ingatlan tulajdonosa között is keletkezhet jogviszony és a keletkezett jogviszonyból mindenik fél kereseti joggal bir az ellen, akit az ő javára valamely kötelezettség terhel. Az I. és II. r. alperesek között ugyancsak alhaszonbéri szerződés jött létre, mert I. r. alperes haszonbérlő volt, és a II. r. alperes kizárólag csak I. r. alperessel szerződött, sőt irányában az alapszerződésben nem foglalt kötelezettségeket is vállalt. A haszonbérletnek egy harmadik személyre átruházásából tehát alhaszonbérlet keletkezett és ez nem vált haszonbérletté az által, hogy abba a tulajdonos is beleegyezett. A haszonbérlő és az alhaszonbérlő között létrejött szerződésből a tulajdonos is követelési jogot nyer az alhaszonbérlő ellen abban az esetben, ha az alhaszonbérlő olyan kötelezettségeket vállal el, amelyek a tulajdonos javára teljesitendők. Ezúttal pedig II. r. alperes az A. a. alatti szerződés 5. pontjában részletezett ugarkészitési és cserjeit tási kötelezettségeket a tulajdonos javára vállalván el, közvetlenül annak javára tartozott teljesíteni, mégpedig annál inkább, mert a haszonbérlő irányában és javára módjában sem állott azokat teljesíteni: és igy azokra nézve a II. r. alperes és tulajdonos között az alhaszonbérlet tudomásul vétele által a jogviszony létrejött. Az ebből eredő kártérítési követelését tehát felperes jogosítva volt a II. r. alperes ellen is érvényesíteni. A kovácsház pedig a felebbezési bíróság ítéletében megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a haszonbérlethez, illetőleg az alhaszonbérlethez nem tartozott és igy a II. r. alperes közvetlen jogviszonyba a felperessel került az által, hogy annak bérét jogtalanul fölvette és a felperestől elvonta. Felperes kereseti jogát a II. r. alperes elleneben tehát a felebbezési bíróság helyesen állapította meg. Ezért kellett a felülvizsgálati kérelmet elutasítani es a II. r. alperest a sikertelen jogorvoslat által felperesnek okozott ujabb költségek fizetésére az 1893: XVIII. t.-c. 168. és 204. §-ai értelmében kötelezni Az ügy érdemére a tárgyalás során és a felebbezésben tett egyéb előadások azonban figyelembe vehetők nem voltak, — mert a felülvizsgálati kérelemnek az 1893:XVJII. t.-c. 196. §-a értelmében magában kell foglalnia azt, hogy a fél az Ítéletet mely alapon támadja meg — és igy a részletesen föl nem sorolt tények az 1893: XVIII. t.-c. 27. íj ában tett kivételekkel megvizsgálás tárgyát nem képezhetik. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Alperes eljárása a tényleges ügyködés, illetve a felek által használt "dolgozása fogalmát ki nem merítvén, a szerződésnek megszegése bebizonyitottnak nem vehető. A bpesti kir. keresk. és váltotszek mint keresk. birósag Layer J. dr. ügyv. ált. képv. G. Ödönnek, Stein M. ügyv. ált. képv. M. J. Henrik elleni 2,500 frt s j. ir. kereskedelmi peiében következően itélt: Alperes köteles felperesnek 5,000 K. tőkét és 295 K. 60 fill. perköltséget 15 nap s végreh. terhe a. fizetni. Felperes keresetének kamat iránti részével elutasittatik, stb. Megokolás: Alperes az A) a. valódinak elismert szerződéssel, trieszti szivacsáru üzletét, ugy amint azt birta, az azzal kapcsolatos minden egyéb üzleti összeköttetéssel együtt 1895 január 25-én átruházta St. Zs. trieszti kereskedőre. Ebben a szerződésben alperes 2,500 frt kötbér fizetésének terhe alatt arra kötelezte magát, hogy a szerződés megkötésétől számítandó 5 éven belül, Budapest és Bécs fővárosok kivételével, a magyar-osztrák monarkiában és Németországban, a szivacsárus üzletágban semmiféleképpen dolgozni nem fog. St. Lipót az alperessel kötött ebből a szerződésből eredhető jogait a B. I. a., valódiságára nézve kétségbe nem vont okirat tanúsítása szerint a felperesre engedményezte. Alperes beismerte, hogy U. A. esztergomi és G. K. örökösei cég brünni kereskedőktől szivacsáru-megrendeléseket kapott, s azokat az E. R. et C. trieszti céghez küldötte be. Ezzel az eljárásával alperes a dolog természeténél fogva ezen megrendeléseknek teljesítését, és ezzel együtt, tekintettel arra, hogy ezek a hozzá intézett megrendelések, az általa birt.de St. Lipótra átruházott üzletet illették meg, azt célozta, hogy ezek a St. Lipótra átruházott üzlettől elvonnassanak. Alperesnek ez a ténykedése tehát kétségtelenül, a szerződésben 2,500 frt. kötbér fizetésének terhe alatt tiltott, szivacsáru üzletágban való dolgozás fogalma alá esik, s igy ezzel, tekintve, hogy a megrendelések a müködhetési körére nézve tiltott területre érkeztek hozzá, alperes az A'/- alatti szerződésben kikötött abbanhagyási kötelezettségét megszegte, következésképp az erre az esetre kikötött kötbért fizetni is tartozik. Az, hogy alperesnek a kikötéssel ellenkező eme cselekménye folytán a felperes jogelőde szenvedett-e kárt vagy sem, a K. T. 274. §-ánál fogva, a kötbér követelhetésére befolyással nincs. Ezeknél fogva tehát egyfelől alperest a 2,500 frt kötbér fizetésére, s mint pervesztest a prts. 251. §-ánál fogva a perköltség viselésére is kötelezni, másfelől pedig felperest, miután a kötbér, mint büntetés jellegével bíró birság után kamat nem jár, keresetének kamatra irányuló részével elutasítani kellett. A bpesti kir. ítélőtábla (1902. szeptemb. 17-én 2,602 sz. a.) az elsőbiróság ítéletének felperest kamatkövetelésével elutasító nem felebbezett részét érintetlen, annak alperest elmarasztaló felebbezett rendelkezését pedig a benne ide vonatkozóan felhozott indokok elapján helybenhagyja stb. A m. kir. Kúria (1903. június 16-án 1,519. sz. a.). Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével egészen elutasittatik és 221 K. 60 f. perbeli és 126 k. 60 f. kétszeri felebbezési költségnek 15 nap a. végreh. terhe mellett felperes részére való fizetésére köteleztetik stb. Megokolás: Jelen perben a döntő körülményt az a kérdés képezi, követett-e el alperes oly jogellenes tényt, amely az A) alatti szerződésnek az elsőbirósági ítélet indokaiban helyesen megjelölt pontjába ütközik s amelynek alperes által való megszegése esetére a 2,500 frt kötbérfizetés következményként kiköttetett ? Felperes keresetében azt állítja, hogy alperes az érintett kikötést az által szegte meg, hogy a szerződés szerint tiltott területen a szivacsáru-üzletágban tényleg dolgozott, amennyiben ö (alperes) közvetítette azt az ügyletet, mely U. A. és E. R. & Co. trieszti cég közt 28 frt. 30 kr. áru szivacs vétele iránt 1896. aug. 31-én létrejött; továbbá ugyancsak alperes közvetített 3 oly szivacsáru-vételt, mely T. J. és fia váci cég és a nevezett trieszti cég közt az 1896. évben létrejött; végül azt is állítja felperes, hogy alperes a nevezett trieszti cég részére, mint annak a bpesti piacon állandó fizetéssel alkalmazott képviselője, a szerződés szerint tiltott területen több izben szivacsáruk vételét közvetítette. Az alperes által tagadott ezeknek a körülményeknek bizonyítása végett felperes tanukra hivatkozott ; a m. kir. Kúriának 465/901 v. sz. végzése folytán kihallgatott tanuk azonban a felperes állítását nem bizonyították, mert U. A. tanú, aki emlékezete szerint alperest nem is ismeri, nem emlékszik arra, hogy ő 28 frt. 30 kr. áru szivacsot a nevezett trieszti cégtől alperes közvetítése folytán vásárolt és hogy alperesnél szivacsárukat rendelt volna, miután ő az 1895. és 1897. években S. L-nál az 1899. és 190o!