A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 38. szám - A feslettség kérdéséhez. A Kúria gyakorlata

268 A JOG A III.-esetben a tulajdonjog a végzés jogerore-emelkedésének bevárása nélkül lett volna bejegyzendő, mett tényleges birtoklási ügyben az elintézésre és a hozott végzések kézbesítésére a 24,366/1893 J. M. sz. rendelet 78. §-a szerint — a mennyiben a T. és a 79—84. §§. eltérően nem intézkednek — a telekk. rend. általános szabályai irányadók, jogerő bevárásáról pedig ezek egyikében sincs intézkedés, Minthogy pedig a kérdéses esetben a kérelem az 1886. évi XXIX. t.-c. 17. §-ára alapíttatott, az 1892. évi XXI. t.-c. 8. §-nak második bekezdése és a 24,366/1893 I. M. sz. rendelet 126. és 89. §§-ai értelmében az érdekeltek nem ellentmondási jogukra, de arra lettek volna figyelmeztetendők, hogy a bejegyzés ellen, ha azt sérelmesnek tartják, törlési keresettel élhetnek. A IV. esetben K. Mihály nyilatkozata nem volt elegendő arra, hogy elhalt neje jutaléka is a kérvényezők nevére bejegyeztessék, mert K. Mihályné férjének hitelesitett külön meghatalmazást nem adott, a 24,366/1893. I. M. sz. rendelet 36. §-a értelmében tehát férjének nevében tett nyilatkozata figyelembe nem vehető s a hitelesitett külön meghatalmazást a bizalmi férfiaknak abbeli nyilatkozata, hogy K. Mihályné a belsőséget nem használta — nem pótolja, mert K. Mihályné elhalván, örökösei vagy átadó végzéssel, vagy az 1839. évi XXXVIII. t.-c. 5. §-a értelmében kiállítandó bizonylattal lettek volna igazolandók s jutaléka csakis ezeknek írásbeli, vagy szóbeli nyilatkozata alapján lett volna kérvényezőkre bejegyezhető. A jogorvoslatra vonatkozó intézkedés ezen esetben teljesen mellőztetett, holott ezen bejegyzés az 1891. évi XVI. t.-c. 18. §-nak a) pontján alapulván, a fentebb hivatkozott törvény és rendelet értelmében az érdekeltek felszólitandók lettek volna, hogy a bejegyzés ellen felszólalással élhetnek. íme csak ezen pár s igen egyszerű esetben is mennyi törvény-és szabálysértés van. De az ilyeneket nem látja, nem vizsgálja senki sem! Minek? Hiszen az a fődolog, hogy a biró a papirossal, a tintával, a nyomtatványokkal fukarkodjék, az átalányból keveset utaljon ki, egy délelőttre 20—30 sommás tárgyalást tűzzön ki (olyan is van, aki elhiszi, hogy ennyi ügyet tisztességesen s a publikum hajszolása nélkül el lehet intézni), a darabokat — jól, rosszul, felületesen, vagy művészileg — csak mielőbb elintézze. Üsse kő, akár mi van is az aktában, vagy akár mi van is az ügyfél érdekével! Csak restancia ne legyen. Az igazságszolgáltatásnak a kurrencia és a szigorú takarékoskodás a célja. Ne vesztegessük az igazságszolgáltatásra a pénzt és az igazságot keresők ügyeinek mikénti elintézésére az időt ! Minden erre int, erre tanit, maga a kérdés tárgyává tett tényleges-birtoklási törvény is, mikor megengedi, hogy a tényleges-birtoklási helyszíni teendőket bírósági jegyző, vagy birói minősítéssel biró bírósági aljegyző is végezheti és amikor ugy intézkedik, hogy a tkvi hatóság a kiküldött mellé tkvi szakközeget csak akkor rendeljen ki, amikor az ügy bonyolult volta előre látható, mert ha jegyző vagy aljegyző megy ki és nem biró és mert ha a kiküldött tkvi szakközeget nem visz magával, a költség kevesebb lesz. Nem a publikumért van a magyar biró, de azért, hogy se pénze, se restanciája ne legyen!? A íeslettség kérdéséhez. — A Kúria gyakorlata. — Irta GOMBOS GÁSPÁR dr. Budapesten. A Jog 18. száma bírálat alá veszi a Kűria felülvizsgálati tanácsának a törvénytelen gyermek tartása iránti perben hozott két ítéletét s arra a következtetésre jut, hogy a Kúria, ugy mint eddig, a két esetben is a feslettség kérdésében ellentétes álláspontot foglalt el. A kérdéses két esetben abban állana az ellentét, hogy mig az első esetben a t'nbbekkel való közösülés nem involválja a feslettségét, ha nincs megállapítva, hogy a ké|elgés üz'etszerüleg vagy pénzért folytattálik, ellenben a második Ítélet feslettségnek nyilvánítja, ha a nő a fogamzási időszakban egy harmadik személlyel állandóan ágyasságban él, jóllehet az üzletszerűségről szó sem volt. Miután a második esetben alperest én képviseltem a felülvizsgálati tárgyaláson, áttanulmányoztam a Kúriának a feslettségre vonatkozó gyakorlatát s arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Kúria gyakorlata az utóbbi években egy-két kivétellel egyöntetű. Különösen nem lehet ellentétről beszélni a fent hivatkozott két esetben. Állandó ugyanis a Kúria gyakorlata abban a tekintetben, hogy a többekkel való közösülés egymagában véve nem dönti meg azt a vélelmet, hogy az, aki a fogamzási időben a gyermek anyjával nemileg közösül, a gyermek természetes atyjának tekintendő. Ezzel ellentétes határozatról nem tudok. Ellenben kétségtelen, hogy a Kúria a többekkel való közösülés kifogásának mindig helyt adott, ha ez pénzért és üzletszerűen történt. A Jog már most abban téved, mintha a hivatkozott első ítélet csupán az üzletszerűség esetén állapítaná meg a feslettségét, mert a fenti ítélet szerint a feslettség akkor is fenforogna, ha «felperes a többekkel való közösülés végrehajtása körül a női szeméremérzet teljes hiányára valló magaviseletet tanúsított volna» s még hozzáteszi : ha «felperes az erkölcsi sülyedés oly fokán állana . . .;» amit több előbbi ítélet ugy fejez ki, hogy «a többekkel való közösülés kifogás érvényithetésének. az üzletszerűség kizárólagos feltételét nem képezi, hanem az helyt foghat, ha az anya a fogamzási időben nyilvánosan erkölcstelen életet élt.» E két általános meghatározás mellett a birói kognició tárgyát képezi, hogy az egyes esetre vonatkoztatható-e ezen meghatározás. így a Kúria helyt adott a többtkkel való közösülés kifogásának, midőn a nő több egyénnel a női szeméremérzet hiányát tanúsító módon közösült, habár nem üzletszerüleg (97 márc. B. I. G. 423. Márkus 15,149); midőn a nő a közösülést az utcán, egy fához dőlve, más férfi jelenlétében hajtotta végre, akivel hasonlóképpen alperes jelenlétében közösült (901 jan. 11. II. G. 527. M. 18,549); midőn felperes alperesen kívül másokkal is az első véletlen találkozáskor közösült s azzal még dicsekedett (901. szept. 6. I. G. 260. M. 18,552.). A Kúria tehát csak következetes maradt magához, midőn az ágyasságban élő nő részére egy harmadik személlyel szemben támasztott gyermektartási igényét meg nem állapította, mert hisz a köztudat előtt is az ágyasság az erkölcsi sülyedés egyik legalacsonyabb fokát képezi. Habár a formális házasságkötés nélkül, de mégis benső együttéléssel járó ágyasság mellett valóban méltánytalan volna az ily nő gyermeke atyjának mást tekinteni, mint az ágyastársat. Röviden összefoglalva a Kúria álláspontját: a feslettség fenforog, ha a gyermek anyja a fogamzási idő alatt a többekkel való közösülést üzletszerüleg és pénzért folytatta, avagy a női szeméremérzet teljes hiányára valló életmódot folytatott. A Kúria tehát nem vádolható következetlenséggel. Más kérdés azonban, hogy helyeselhető-e a Kúriának e gyakorlata. Szerény nézetem szerint annyiban nem, hogy a többekkel való közösülés kifogásának helyt nem ad. Azon praesumtio iuris et de iure felállítása mellett, hogy aki a törvénytelen gyermek anyjával házasságon kivül a fogamzási időben nemileg közösült, az a gyermek természetes atyjának vélelmezendő, kizár a Kúria minden ellenbizonyítást s ha alperes igazolja is, hogy az anya sok más személlyel is közösült, vagy hogy ő nemzőképtelen volt, avagy a nemzés más körülmények folytán (pl. koton használata) tőle nem származhatott, a tartási kötelezettséggel őt sújtja, a kiszemelt áldozatot. Szép az intenciója a Kúria gyakorlatának, mely meg akarja menteni a törvénytelen gyermeket az elzülléstől, de az állam és a társadalom azon hibája miatt, hogy a gyermekvédelemmel nemigen törődik, egyes személyeket ily meg nem dönthető vélelem segítségével, a legtöbbször ártat'anul, anyagilag s legtöbbször erkölcsileg sújtani, — mert ily gyermektartási per hány ember jövőjét tette már tönkre ! — mégis csak igazságtalanság. Meg kel! védeni a nőt a férfiak csábítása ellen legalább annyiban, hogy a természetes apát kell a tartásdíjjal terhelni, miután pedig a nemzés beigazolása nehézséggel jár, fenti vélelem helyeselhető. De csábításról szó nem lehet, amint a nő többekkel közösül, az ő érdekei ily vélelemmel már nem védhetők, mert igen sok visszaélésre, üzérkedésre vezet; őt kell hogy terhelje tehát annak bizonyítása, hogy a nemzés kitől származott. Az igaz, hogy ez sokszor lehetetlen, de hát maga a nő idézte elő erkölcstelenségével a nehézséget. Ezen eljárás mindenesetre méltányosabb lesz, mintha oly egyént nevez ki a bíróság a törvénytelen gyermek természetes atyjává, ki nern ludas a dologban. Az igazságérzetet még jobban sérti a Kúriának az osztrák polgári törvénykönyv hatályának területén felmerült gyermektartási perekben folytatott gyakorlata. A magánjogi szabályok nem tekinthetők oly súlyosaknak, hogy amiről nem intézkednek, azt mindig k'záinák. Miután a törvény szellemével ellenkezik, hogy valaki feslettségből magának tőkét kovácsoljon, ha a törvény a megtévedt nőt meg is akarja védeni, de nem azt, aki üzletszerüleg üzi a kéjelgést, — a Kúria gyakorlata nem helyeselhető. P^llenkezik a méltányossággal, a jogérzülettel, hogy még az is, ki egy nyil-