A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 38. szám - A tényleges birtoklás alapján való tkvi bejegyzésről

266 A JOG ellenőrző és biráló okiratát, kizárólag statisztikai eszközzé degradálják és mondhatnám : nemis engedik benne bírálat tárgyává tenni és jellemezni a birósági fogalmazó-személyzet tudását és képességét. A hivatalvizsgálat célja: csak azt állapítani meg, hogy hány ítélet hozatott, hogy kék vagy vörös irónnal vannak az aktákra vezetve a kiadói utasítások, hogy az előzetes letartóztatást elrendelő végzés papiros-szine megfelel-e az ügyviteli szabályoknak, hogy az Írógépek nyomtatványai formásak-e? De, hogy a jog hatalmas törvénykincsét miképp alkalmazza egy biró, hogy az ítélet indokolásában a jog- és ténykérdések szövevényes labirintusában nem téved-e el, hogy a bírói gyakorlat szankcionált nagy tételeit recipiálta-e ? azzal a központ nem törődik. A Jogtudományi Közlöny egyik legutóbbi számában Plósz Sándor igazságügyi miniszterről egy cikk jelent meg, amelynek személyi részét teljesen akceptálom, de határozottan tiltakozom azon állítása ellen, hogy az igazságügyminiszter őrködő szeme folytán csak a hanyag és rossz birák részesülnek megérdemelt mellőzésben. Az igazságügyi szervezet a telekkönyvi betétszerkesztés körösztülvitelére statuál mozgó bírákat, de mozgó igazságügyminisztert még nem. Márpedig bármily éles szeme is van a mi legfőbb főnökünknek, az Íróasztaláról nem láthat el a Kárpátoktól az Adriáig, és ha vizsgálati jegyzőkönyvekben nem foglaltatik a biró egyéni nívójának kritikája, akkor nem tudhatja, hogy melyik a hanyag biró. A birói szervezet nagy szenvedése abban rejlik : hogy a hivatalvizsgálatok alkalmával nem a munkálatok kiállítását, hanem annak masszáját mérlegelik; nem jogi tudását bírálják, hanem azt, hogy a kezelőjét vagy leíróját gyors másolásra birja-e szorítani és azért kapja a legdiffamálóbb hangú megrovást, ha a bürokrátikus gépezet technikai forgásában áll be egy pillanatra, — gyakran teljesen az ő hibáján kívül — egy kis zökkenés. Az a mi kérésünk : hogy tekintsenek egy kissé individuumoknak, tekintsék azt, hogy tanuló-éveink elméleti ismeretek megszerzésében teltek el, hogy tudományágat mivelünk és akkor türelmesen várunk a 200 koronás fizetés-többletre. A tényleges birtoklás alapján való tkvi bejegyzésről. Irta STÉPÁN LÁSZLÓ szobránczi kir. járásbiró. A tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzŐKönyvekbe bejegyzéséről és a telekkönyvi bejegyzések helyesbítéséről szóló 1892. évi XXIX. t.-c. immár több mint tiz év óta van érvényében s amint több helyen és több ügydarabból tapasztaltam, az még ma is nemcsak, hogy helyesen nem alkalmaztatok, de sokan annak még legelemibb intézkedéseivel sincsenek tisztában, aminek aztán természetesen a jóhiszemű, de tájékozatlan közönség vallja kárját, mert a helytelen eljárás folytán vagy jogától üttetik el, vagy jogában szenved sérelmet. Dacára annak, hogy nagyonis kazuisztikus a szóban forgó törvény mert az ezen alapuló eljárásnál az 1886. évi XXIX. t.-c. az 1889. évi XXXVIII. t.-c. és az 1891. évi XVI. t.-c. ide vágó rendelkezései is megfelelően alkalmazandók, azzal sokan igen egyszerűen bánnak el, a bejegyzéshez ugyanis nem kívánnak egyebet, mint a tényleges birtoklást s azt, hogy az eljárás rendjén senki ellent ne mondjon. Arra, hogy valaki az 1886. évi XXIX. t.-c. 15—18, az 1889. évi XXXVIII. t.-c. 5-8, 11, 12. és az 1891. évi XVI. t.-c. 15. §-ainak szempontjából tényleges birtokosnak tekintessék, az 1886. évi XXIX. t.-c. 19 és az 1889. évi XXXVIII. t.-c. 9. §-a szerint kettős kellék szükséges : hogy az ingatlant élők közötti jogügyletnél, öröklésnél birói ítéletnél vagy átadási végzésnél fogva birja, és hogy az ingatlant mint sajátját tartsa birtokában. Nyilvánvaló tehát, hogy a puszta tényleges birtoklás nem elegendő, ahhoz szerzési tény szükséges s a szerzés címéhez képest nyer aztán meghatározást az, hogy az eljárás melyik § alapján indítandó meg, hogy az ügy érdemében melyik § intézkedései veendők figyelembe és hogy a megadott bejegyzés minő jogorvoslattal támadható meg és mikor. A leggyakoribb esetek azok, amelyekben az 1886. évi XXIX. t.-c. 15., 17. és 18. §-ai, az 1889. évi XXXVIII. t.-c. 6., 7. §-ai és az 1891. évi XVI. t.-c. 15. §-ának b) pontja külön-külön vagy kapcsolatban alkalmazandók s éppen ezen § ok intézkedései egyáltalán nem, vagy pedig helytelenül vétetnek figyelembe. Lássunk egy pár esetet a gyakorlatból: I. T. György és tsai kérvényt nyújtanak be a tkvi hatóságokhoz s abban azt adják elő, hogy a v. ... i 6. sz. tjkvben foglalt jószágtestnek 3/4 részét 25—28 év óta békésen birják és használják, annak egy része azonban tévesen H. Györgyre, erről H. Máriára s erről id. K.Jánosra kebeleztetett be, holott ezek azon részt soha sem bírták s most sem birják, miértis a helyszíni tárgyalás megejtését s a tulajdoni jognak a használat szerinti hányadokban való bejegyzését kérték. A kérvény ezen egyszerű tartalmából egyáltalán nem tűnik ki, hogy kérvényezők birtoklása minő jogszerző tényen alapul, vagy hogy a tkvi állapot mi címen lenne helyesbítendő. A tkvi hatóság az eljárást az 1892. évi XXIX. t.-c. 2 §-nak 2. a) pontja értelmében teszi folyamatba, s a helyszínére határnapot tűz. A kitűzött határnap előtt K. János, egyik tkvi tulajdonostárs, írásban ellentmondást ad be, mire a tkvi hatóság azon egyszerű végzést hozza: «Mivel csak egy tkvi tulajdonos élt ellentmondással, az egyelőre az iratokhoz csatoltatik.» cimü két kötetes munkájáról óhajtok egy pár szóval megemlékezni. E munka előszavában Jhering nyíltan kijelenti, hogy ő, dacára sok évi kísérleteinek, Hegel gondolkodásmódjába sehogysem tudja magát beletalálni.76) Szerinte nem a kauzalitás, hanem a cél szülte és alkotta, mint pozitívumot, a jogot. Ebben a kijelentésben nemcsak materiális pozitivizmus, hanem ennél több, határozott machiavellizmus77) van, ami | egyenes negációja a világegész organikus fejlődési processzusának. Jhering-nek a cél alapjára fektetett filozofálása, amely mindenben a céltörekvést helyezi előtérbe, ellentétben van a világtörténet kultúrájával, ennek vívmányaival és az emberiség altruizmusával. E munka sajátszerűségeként még csak azt emelem ki, hogy megjelenése egész lázba hozta a jogászköröket, mert korszakalkotóként tűnt fel. És való tény, hogy ebben a munkában és ezzel összefüggésben Jhering-nek más három munkájában78) kifejtett elvek korszakot is alkottak, de szerencsésen '6) J h e r i n g r ő 1 mondják, hogy amidőn Hegel jogfilozófiájával behatóan foglalkozott, az első figyelmes átolvasáskor veres irónnal húzta alá azokat a sorokat, amelyeknek a tartalmát nem egészen értette meg, hogy a másodszori olvasáskor behatóbban foglalkozzék azzal a tartalommal, ugy vélekedvén, ha az egész jogfilozófián áthalad abból oly tájékozottságot fog nyerni, hogy ama egyes helyek értelme nyilvánvalóvá lesz. De mi történt ? Midőn másodszor olvasta Hegel jogfilozófiáját, akkor még több helyet nem értett meg és végül be kellett látnia, hogy ő Hegelnek általa is fenségesnek deklarált pantheizmusába sehogy sem tudja magát beleképzelni. ") M a c h i a v e 11 i Nicolo : 11 principe. Roma, 1513, Magyarra ford • P e r 1 a k y Sándor. Pest, 1848. ™) jhering Rudolf von : Beitrage zur Lehre vom Besitz. Jena. 1S68. Über den Grund des Besitzschutzes. Jena 1869, Kampf ums Recht Wien, VIII. kiad. 1886. nem a jogfilozofiában, hanem egyedül ott, ahol a nyers erő alkalmazása indokolt: a birtok védelmében ; mert nagy érdemül kell feljegyeznünk Jhering-nek, hogy ő a birtokot a dolog fölött való tényleges hatalomnak minősítvén, ez által felállította és megalapította az objektivitási elméletet, amely megtörte a nagy Savigny-nek79) addig egyedül helyesnek ismert és általánosan érvényre jutott subjektivitási elméletét, amely Jhering felléptéig megdönthetetlennek tartatott olyannyira, hogy az | ellene szólók, mint merénylők majdi em agyonveréssel fenyegettettek.*') Ily szegényessé vált a jogfilozófia Hegel után, és ha az egyetemes jogtörténet, másképp összehasonlító tudomány óriási jelentősége, az elmúlt évtizedek során teljesített kutatások bámulatos eredménye folytán, fel nem ismertetett volna, siratnunk kellene a mult időket, és vezekelnünk a materialisztikus pozitivizmus túlkapásai miatt. Az összehasonlító jogtudomány roppant vívmányai, a felfedezések nagy tömege és bámulatos eredményei, ujabban a fejlődési elv észszerüségét annyira kézzelfoghatóan igazolták, hogy egyrészt azoknak a felvilágosodott főknek a sz-'ma, akik a fejlődési elv alapján épitik fel jogfilozófiai rendszerüket, napról-napra szaporodik, másrészt pedig a kulturális állapotok egyes létalakzataiban a fejlődési elv hatása észrevehetően az által nyilatkozik meg, hogy megmozdul maga a jogállam bölcsesége és a fejlődő kultúra érdekében alkotott törvényekkel sorra rontja le azokat a materialisztikus és pozitivisztikus81) 7S) Savigny Friedrich Kari von: Das Recht des Besitzes. VII. kiad. R u d o r f f-tól. Wien, 18* 5. 60) P 1 o p u : A birtok jogállása a német birodalmi polgári törvénykönyv rendszerében, A J o g 1900. évfolyamának 8, 10, 13, 15, 18, 21, 23, 25. számaiban. 81) G r u b e r : Aug. Comte Der Begründer des Positivismus. Sein Lében, und seine Lehre. Freiberg, i/B. 1889.