A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 37. szám - A pozsonyi kir. itélőtábla és főügyészség. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSOBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 37 számához. Köztörvényi ügyekben. Alperesek felperest a felállítandó — tehát még később létesítendő — nyomdához alkalmazták üzletvezetőnek; minthogy azonban a tervezett nyomda felállítása alpereseknek nem sikerült, eunelfogva felperest nyomdai üzletvezetőnek alkalmazni alpereseknek módjában nem lévén, a kikötött üzletvezetői fizetést követelni felperes jogosítva nincs. A bpesti kir. tszék (1902. május 7-én 40,788/901 P. sz. a.) R ó t h M. dr. ügyv. által képv. K. Vilmosnak, S c h e f f e r J. dr. ügyv. ált. képv. B. Sándor és V. József szerkesztők elleni 6,783 frt 38 kr. s jár. ir. folyamatba tett s a per folyama alatt 7,269 K. 66 f.-re leszállított r. perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik s köteles alpereseknek 365 K. perköltséget ló nap a. végreh. terhével megfizetni stb. Megokolás: A kir. tszék felperest keresetével elutasitandónak találta, mert az A) a, szerződés szerint felperes alperesek által a Bpesti N. céljára felállítandó, tehát csak a jövőben létesítendő nyomdához volt üzletvezetői minőségben alkalmazandó, amin nem változtat azon körülmény, hogy a szerződésben határozott időpont állapíttatott meg, s hogy felperes működését tényleg meg is kezdette, amely működés, miután a nyomda tényleg nem létesült, csak előkészítő tevékenységre szorítkozhatott. A nyomda nem létesülvén, a szerződésben irt munkakör betöltésére tehát szükség nem volt, felperes működése, midőn ez bizonyossá vált, tovább igénybe nem vétetett,ezért tehát díjazást, sem ennek elmaradása folytán kártérítést nem követelhet, mert T. és H. tanuk vallomásából megállapítható, miszerint a vállalati tőkéhez felperes is tartozott volna hozzájárulni, amit azonban meg nem tett s igy a vállalat meghiúsulása felperessel szemben alperes terhére nem róható stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902 novemb. 18-án 5,368/P. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s ha felperes az 1868 :LIV. t.-c. 239. §-ban megszabott határidőben jelentkezve, leteszi a főesküt arra, hogy nem való, hogy alperesekkel 1898. márc. havában abban állapodott meg, hogy felperes csak az esetben tekintendő véglegesen felfogadottnak, ha felperes 2,000 frtot, rokonai pedig legalább 7— 8,000 frtot helyeznek el a létesítendő nyomdavállalat részvényeibe s hogy mindaddig, mig a tervbe vett nyomda nem létesül, felperes magát alperesek alkalmazottjának nem tekinti s fizetésre igényt nem tart, ez esetre a kir. ítélőtábla alperesek kártérítési kötelezettségét megállapítja s a kir. tszéket a kártérítés összege s a perköltség tekintetében határozat hozatalára utasítja. Ha felperes a főeskü letételére nem jelentkezik, vagy a főesküt a kitűzendő határnapon le nem teszi, az esetre a kir. ítélőtábla felperest keresetével elutasítja, alperesek javára 300 K. perköltségnek 15 nap a. végreh. terhével leendő megfizetésére kötelezi stb. Megokolás: A C) a. eredetiben becsatolt, 1898 febr. 4-én kelt okirat tartalma szerint, felperes alkalrraztatása feltételhez kötve nem volt, alperesek • azon kifogása tehát, hogy a C) alatti kiállításával egyedüleg felperes feltételes alkalmaztatása tárgyában jött volna létre megállapodás, mint az okirattal ellentétes, nem jöhet figyelembe. Miután azonban alperesek azt is vitatták, hogy a C) a. kiállítása után később 1898 március havában felperessel szóbelileg abban állapodtak meg, s ekként a C) a. oly értelemben módosították, hogy felperes csak az esetben tekintendő véglegesen felfogadottnak, ha felperes 2,000 frtot, rokonai pedig 7—8,000 friot helyeznek el a létesítendő nyomdai vállalat részvényeibe, s hogy mindaddig, mig a tervbe vett nyomda nem létesül, felperes magát alperesek alkalmazottjának nem tekinti s fizetésre igényt nem tart, ezen megállapodás létrejötte a perben döntő ténykörülménynek tekintendő. Az alperesek által ezen megállapodás bebizonyítására hivatkozott B. Sándor és V. József tanuk vallomása e részben bizonyítékot nem szolgáltatott, ezen tanuk a vitatott megállapodásnál jelen nem voltak s vallomásuk pótesküvel kiegészíthető részbizonyitékot sem szolgáltat, ennélfogva egyéb bizonyíték hiányában az alperesek által kínált, felperes által elfogadott, a rendelkező részben szövegezett főesküt kellett felperesnek megítélni. Alperesek kártérítési kötelezettségét az eskü letétele esetére meg kellett állapítani, mert ez esetben alperesek szerződésszegőknek tekintendők s ez alapon felperesnek kártérítéshez joga van, az pedig, hogy felperes tényleg kárt szenvedett, a bizonyítás anyagából megállapítható. Az eskü le nem tétele esetére, felperest keresetével el kellett utasítani s azl868:LIV. t-c. 251. §-a alapján alperesek javára perköltség fizetésére kellett kötelezni. Ez esetben ugyanis bizonyítva lesz, hogy a felek közt létrejött szóbeli megállapodás értelmében felperes alkalmaztatása s a fizetéshez való igénye feltételes volt s hogy felperes a megállapodásnak eleget nem tett s mivel a tervbe vett nyomda sem létesült, felperes kártérítést nem igényelhet. A m. kir. Kúria (1903 május 26-án 751/P. sz. a.). A bpesti kir. ítélőtáblának Ítélete megváltoztatik és az elsó'biróságnak itéBudapest, 1903 szeptember 13 letehagyatik helyben, egyúttal felperes az ezennel 82 K. 30 f.-ben megállapított felebbezési költségnek 15 nap a. végreh. terhe mellett alperes részére való megfizetésében marasztaltatik, stb. Megokolás: A keresethez A. a. másolatban és később eredetiben is csatolt szerződés világos tartalma sz.rint alperesek felperest a fölállítandó, — tehát még később létesítendő nyomdához alkalmazták üzletvezetőnek; minthogy azonban a tervezett nyomda felállítása alpereseknek nem sikerült, mit maga felperes sem vont kétségbe, ennélfogva felperest nyomdai üzletvezetőnek alkalmazni alpereseknek módjában nem lévén, az A. a.-ban kikötött üzletvezetői fizetést követelni felperes jogosítva nincs ; de a szerződésből kifolyólag kártérítést sem követelhet felperes, mert hogy a tervezett nyomda felállítása kizárólag az alperesek mulasztásából hiúsult volna meg, felperes a per során nem bizonyította, és a mennyiben az e részben kihallgatott tanuk a nyomda felállításának abbanhagyását a kialkudott első részlet meg nem fizetésének tulajdonítják, e tekintetben felperest is terheli a mulasztás ; mert felperesnek az ellenirathoz eredetiben csatolt levele tartalmából és B. Sándor tanúnak vallomásából meg volt állapitható, hogy felperes bizonyos számú nyomdai részvényeket átvenni megígért, mely igéretét azonban nem teljesítette és igy nem nyújtott alkalmat alpereseknek arra, hogy a tervbevett nyomda felállításának első részletét megfizethessék. De nem illeti meg felperest valamely követelés azon a címen sem, hogy 1$ hónapig alpereseknél állítólag alkalmazva volt; mert a tanuknak e részben tett vallomásából csak annyi volt megállapítható, hogy a nyomda felállítása körül felperes fáradozott és az illető gyárosokhoz eljárt, de ezt a saját maga érdekében is tette, hogy magának üzletvezetői állást teremthessen, ezért alperestől díjazást nem követelhet; mindezeknél fogva a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, felperest keresetével elutasítani, és mint pervesztest az okozott költségben marasztalni, illetve az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett. Az alapszabályok és az azokon alapuló közgyűlési határozat rendelkezése az egylet tagjaira és igy mindazokra kötelező, akik egyleti tagsági minőségüknél fogva az egyleti alapszabályok alapján az egylet ellen házassági, végkielégítési és temetési segélydij iránt követelést támasztanak. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1902 nov. 26. G. 306/1902 sz. a.) Blantz Manó ügyv. ált. képv. Ny. Ferenc és tsai felpereseknek V á r a d i Ödön dr. ügyv. ált. képv. F. János bírósági végrehajtó, mint a berettyó-ujfalui kiházasitási segélyegylet elnöke alperes ellen 160 k., 360 k., 360 k. és 360 kor. kiházasitási díj iránt a berettyó-ujfalui kir. jbiróság előtt folyamatba tett ügyében következő ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítélete megváltoztattatik, felperesek keresetükkel elutasittatnak. Megokolás: A felülvizsgálati kérelemhez 2. N. B. és 3. N. B. alatt csatolt okiratok, mint amelyek sem az első, sem a felebbezési bíróságnál elő nem fordultak, és nem valamely eljárási szabály nem alkalmazása, vagy nem helyes alkalmazása kérdésében hozattak fel, továbbá alperesnek az alsóbiróságoknál elő nem fordult az az uj állítása, hogy felperesek az alperes egylet 1901. november 30-iki közgyűlésén részt vettek és a hozott határozatot tudomásul vették, valamint az eme uj állításra vonatkozó tanubizonyitás iránti kérelem, a S. E. 197. §-a értelmében figyelembe nem vétettek. Alperes a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 185. §. a pontja alapján anyagi jogszabályok megsértése miatt támadta meg, és első sorban azt panaszolja, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabály sértésével adott helyet a kereseteknek, mivel nem vette figyelembe alperesnek a 2 •/. alatt alapszabály 5. §-ára fektetett, és már az elsőbiróságnál felhozott, felperesek részéről pedig sem az első, sem a felebbezési bíróságnál nem tagadott azt a kifogását, hogy felperesek 98. eseti dijjal hátralékban vannak s mindaddig, mig e hátralékokat ki nem egyenlítik, a követelt összegekre mi igénynyel sem birnak. Ez a panasz alaptalan azért, mert a felebbezési bíróságnak sem tárgyalási jegyzőkönyvéből, sem ítéletéből ki nem tűnik az, hogy alperes a felpereseknek eseti dijjal hátralékban voltát a felehbezési tárgyaláson felhozta volna, az a körülmény pedig, hogy e kifogással az elsőbiróságnál élt, lényegtelen, mivel a S. E. 152. §. szerint a per a felebbezési biróság előtt újból tárgyalandó, tehát az itt fel nem hozott kifogás figyelembe nem vétele által a felebbezési biróság jogszabályt nem sértett. Ellenben alaposnak találtatott felperesnek az a további panasza, hogy a felebbezési biróság az anyagi jogszabályt azzal sértette, hogy ítéletét a •/• alatti alapszabály 9. §. rendelkezésére s az eme rendelkezés alapján 1901 nov. 30-án meghozott és •/. alatt csatolt egyleti közgyűlési határozatra nem fektette, és hogy