A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 37. szám - A pozsonyi kir. itélőtábla és főügyészség. Folytatás

148 A JOG az alapszabály 9. §. rendelkezését helytelenül értelmezte, amikor a közgyűlési határozat érvényét a felperesek igényére kiterjeszthetőnek nem találta. Kétségtelen, hogy az alapszabály 9. §-a- alapján az egylet közgyűlése a m. kir. belügyminiszter jóváhagyása alá terjesztendő határozatul a körülményekhez képest intézkedni van jogosítva az esetben, ha a visszafizetési fedezet elégtelennek bizonyulna és a felebbezési biróság tényállása szerint ez az eset bekövetkezvén, tényleg intézkedett is; ebbeli intézkedése pedig abból állott, hogy a •/. alatt csatolt s 1901 nov. 3-án hozott határozattal a segélydijak kifizetését egyelőre további intézkedésig az 1901 november 25. napjától kezdve jelentkezett és jövőben jelentkező' segély dijjogosultakra nézve felfüggesztette. A felebbezési biróság továbbá tényállásként megállapította, hogy Ny. Eszter, K. Zsuzsanna, Cs. Eszter és K. Etelka felperesek 1901 november 26-án mentek férjhez, következésképen jelentkezésük a segélydij felvétele végett e napnál előbb nem is történhetett. Minthogy pedig az alperes egylet közgyűlésének emiitett határozatával történt intézkedés az alapszabályok 9. §-ában alapját találja; minthogy továbbá az alapszabályok és az azokra alapuló közgyűlési határozat rendelkezése az egylet tagjaira és igy mindazokra kötelező, akik egyleti tagsági minőségüknél fogva az egyleti alapszabályok alapján az egylet ellen házassági, végkielégítési és temetési segélydij iránt követelést támaszt: minthogy végül az alapszabályok 9. §. alapján az alperesegylet közgyűlése részéről tehető intézkedés hatálya nincs korlátozva csupán azokra a tagokra, akiknek a segélydijra való jogosultsága a közgyűlési intézkedés előtt még nem keletkezett, és igy az intézkedés hatálya eme intézkedés előtt keletkezett, de ki nem elégített igényekre is kiterjed: mindezeknél fogva, és meg azért is, mert a felebbezési biróság Ítéletében nincs tényállásként megállapítva, hogy az egylet határozatának belügyminiszterileg leendő jóváhagyása végett a felterjesztést elmulasztotta, vagy hogy ez a jóváhagyás megtagadtatott, vagy hogy az egylet a segélydijak kifizetését újból elhatározta volna, a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatása mellett felpereseket keresetükkel el kellett utasítani. Oly birói gyakorlat, melynélfogva köz- vagy magántisztviselő fizetésének és e fizetés járulékainak harmadik személy javára történt engedményezése a végrehajtatóval szemben joghatállyal egyáltalán nem birna : nem létezik, mivel a jogok oly terjedelemben, amelyben azokat maga az átruházó érvényesíteni jogosult, tiltó törvény vagy törvényerejű rendelet megsértése nélkül átruházás vagy engedményezés tárgyául szolgálhatnak, éspedig akkor is, ha az engedményezésnek tárgyát bizonytalan összegű és a jövőben keletkező vagy feltételtől függő követelések képezik. A foglaltató hitelező a követelésének kielégítéséül lefoglalt tárgyak, dolgok és jogok iránt ellenében indított igénykeresettel szemben, jogosítva van az igényperben, az igény alapjául szolgáló átruházási ügyleteknek az ő irányában való jogi hatályosságát kifogás utján megtámadni. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1902 okt. 9. G. 153/1902 sz. a.) Bab ós János dr. ügyv. által képv. F. Gáspár dr. felperesnek, R e i c h a rd Manó dr. ügyv. által képv. érmihályfalvi keresk. és iparbank részvénytársaság és társai alperesek ellen, lefoglalt jutaléknak a foglalás alól feloldása iránt a székelyhídi kir. jbiróság előtt folyamatba tett ügyben következő ítéletet hozott: Elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési biróság ítélete részben hatályon kivül helyeztetik; és pedig akként, hogy az elsőrendű alperes javára 1900. évi október hó 30-án foganatosított végrehajtás alkalmával felvett foglalási jegyzőkönyv 4. tétele alatt körülirt jutalék a foglalás alól csak 1,200 korona erejéig és az összegnek kielégítéséig oldatik fel, egyebekben azonban elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelme elutasittatik és a felülvizsgálati eljárás költsége a peres felek között kölcsönösen megszüntettetik. Megokolás: A felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint felperes keresetét az írásbeli egyesitett kereset tartalmával egyezően adta elő, eszerint pedig felperes az 1900 évi október hó 30-án felvett foglalási jegyzőkönyvi, tétele alatti jutalékot csak 1,200 K. erejéig és eme követelése kielégítéséig kérte a foglalás alól feloldatni. Minthogy pedig a felebbezési biróság e kereseti kérelmen túlterjeszkedve, a kérdéses jutalékot a foglalás alól egészen feloldotta s ekként az 1868 : LIV. t-c. 248. §-át, a mely a S. E. 13. § a rendelkezésénél fogva a sommás eljárásban is irányadó, megsértette, ennélfogva elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelmének részben helyadásával, a felebbezési biróság Ítéletének részben hatályon kivül helyezése mellett a foglalás alél való feloldást az ítélet rendelkező része szerint módosítani kellett. Egyebekben azonban elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelmét, mint alaptalant, el kellett utasítani, mert a felülvizsgálati kérelemben jelzett oly birói gyakorlat, melynél fogva köz: vagy magántisztviselő fizetésének és e fizetés járulékainak harmadik személy javára történt engedményezése a végrehajtatóval szemben joghatállyal egyáltalán nem birna, nem létezik, mivel a jogok oly terjedelemben, amelyben azokat maga az átruházó érvényesíteni jogosult, tiltó törvény vagy törvényerejű rendelet megsértése nélkül átruházás vagy engedményezés tárgyául szolgálhatnak, éspedig akkor is, ha az engedményezésnek táravá«, - mint a jelen esetben is — bizonytalan összegű és . jövőben keletkező vagy feltételtől függő követelések mert igaz ugyan, hogy a foglaltató hitelező a követelésének kielégítéséül lefoglalt tárgyak, dolgok és jogok iránt elleneben indított igénykeresettel szemben, jogosítva van az igényperben az igény alapjául szolgáló átruházási ügyleteknek az o irányában való jogi hatályosságát kifogás utján megtámadni, azonöan minthogy a vonatkozó tárgyalási jegyzőkönyvekből es a fe ebbezes. biróság ítéletének tényállásából nem tűnik ki, hogy elsőrendű alperes a per folyamán a kereset alapjául szolgált engedménnyel szemben e joggal élt volna, az ez irányban csak a felülvizsgálati kérelemben felhozottak a S. E. 197. §-inak rendelkezéséhez képest a felülvizsgálati eljárásban tekintetbe nem vehetők. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A csődnyitás a közadósnak jogképességét egyáltalán nem, cselekvőképességét pedig csak annyiban korlátozza, hogy a csődhitelezők kielégítésére szolgáló tömegvagyon feletti rendelkezési jogát elveszti; azokban a perekben tehát, amelyek a közadós ellen ennek személyes tartozása miatt és nem a csődvagyonból való kielégítés végett indíttatnak, a közadós saját személyében perbeidézhető és perben állhat. Következésképpen egyedül amiatt, mert alperes a kereset beadásakor már csöd alatt állott, vele szemben a som. végzést hatályon kivül helyezni nem lehet. A nváradi kir. tszek, mint váltóbiróság (1902 febr. 12-én 896/902 v. sz. a ) F r i d 1 e n d e r S. dr. ügyv. által képv. L. és jelz. bank r. t.-nak, C z e g 1 é d y J. dr. ügyv. ált. képv. N. Antal és P. Dániel ellen 223 K. s j. váltó perében következőleg 11 é 11 : A kir. tszék, mint v. biróság az 1901 aug. 2-án 13,085/v. sz. som. végzés hatályának fentartása mellett kötelezi I. r. alperest, hogy a N.-Váradon 1901 márc. 23-án 225 K.-ról kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 225 K. váltó összeget, ennek 1901 július 23-tól járó 6°/0 kamatát, 7 K. 20 fill. óvási, V»7. váltó" dijat és összesen 76 K. 20 f.-ben megállapított perköltséget felperes cégnek 3 nap a. végreh. terhe alatt megfizessen, felperest a fent hivatkozott som. végzésnek II. r. alperessel szemben való hatályon kivül helyezése mellett, keresetéve! elutasítja és kötelezi hogy I!. r. alperes csődt. részére 3 napi a. végreh. terhemellett 31. K. perköltséget megfizessen, stb. Megokolás: Első r. alp. a kibocsátott som. végzés ellen, azt a kifogást terjesztette elő, hogy ő a kereseti váltó ellenében értéket nem kapott, azt csupán a kibocsátó és forgató P. Dániel iránti szívességből irta alá s igy a váltó alapján fizetésre annál kevésbbé kötelezhető, mert minderről a felperes cég tudomással birt, sőt a váltó leszámítolásáról nem is értesítette. Tekintve azonban, hogy az érték vétele általában a váltói kötelezettség feltételét nem képezi s ez irányban a kifogás csak akkor vehető figyelembe, ha ez a váltóbirtokossal szemben a váltóügylet létrejöttének kikötött feltételét képezte, I. r. alperes nem is állitja, hogy közte és felperes közt ily megállapodás jött volna létre; — tekintve, hogy aperes azt az állitásat, hogy felperes cég tudta volna, hogy ő a váltót csak a kibocsátó iránti szívességből irta alá s hogy ö ekként a váltón csak formailag szerepel s igy a váltót azzal az akarattal szerezte meg, hogy l. r. alperest váltókötelezettnek nem is tekinti, — felperes tagadásával szemben, a kihallgatni kért és a kihallgatott tanúval nem is bizonyította, e nélkül pedig a kibocsátóhoz való viszonyából származó kifogását I. r. alp. felperes cég mint jóhiszemű harmadik ellen a váltótörv. 92. §-a érteim, nem érvényesítheti, I. r. alp. kifogásainak helyt adni nem lehetett s ehez képest a sommás végzés hatályának fentartása mellett, őt a kereseti kérelemhez képest marasztalni és mint pervesztest az 1868: 54. t.-c. 251. §-a érteim, a perköltségek viselésére is kötelezni kellett. II. r. alp. P. Dániel ellen 1901 június 2-án csöd nyittatott, tehát mind leltározott, mind pedig nem leltározott vagyona feletti rendelkezési jogát már elvesztette, midőn felperes cég 1901 július 31.-én annak az összegnek a visszafizetésére perrel támadta meg, a mely özszeget közadós felperestől felvéve, annak a tömeg ezen összeg erejéig a csődhitelezök javára gyarapodott. Kétségtelen tehát, hogy ezen kereseti összeg visszafizetése a csőd megnyitása után már, csak a csődbe való bejelentés utján követelhető és érvényesíthető. De a csődnyitás hatályának kezdete után, a csődtömeget illető jogok és illetve kötelezettségek miatt, közadóst perrel megtámadni, vagy azt ellene folytatni nem lehet. Ennélfogva a személyesen perbe vont közadós helyett fellépő csődt. gondnok a Cs. T. 3. és 8. §-aira alapított kifogásainak helyt adva, a közadós ellen elnézésből kibocsátolt som. végzésnek hatályon kivül helyezése mellett, felperes céget, a csődbe jutott ellen irányuló ezen keresetével feltétlenül elutasítani s mint pervesztest az 1868:54. t.-c. 251. §-a alapján a perköltségek megfizetésére is kötelezni kellett stb. A nváradi kir. Ítélőtábla (1902 május 15-én 1,051. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének nem felebbezett részét nem érinti a keresetnek a II. r. alperesirányában elutasító felebbezett részét pedig az azt megelőző eljárással együtt a som. végzés kivételével megsemmisíti, a semmisségi végzést II. r. alperesnek saját kezeihez kézbesittetni rendeli, stb. Megokolás: A csődnyitás a közadósnak jogképességét egyáltalán nem, cselekvési képességét pedig csak annyiban korlátozza, hogy a csődhitelezők kielégítésére szolgáló tömegvagyon