A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 37. szám - A tényleges-birtoklási eljárás kir. közjegyző közbejöttével

260 A JOG Ezek szerint ujabb tárgyalást kell a helyszínére kitűzni. Vannak örökösök, akik már a hagyatéktágyalás során adott ezen utasításokra kijelentik, hogy ők bizony nem járnak utána az adatok beszerzésének és nem költenek arra egy fillért, egy «vasat» sem ! — majd rendezik ők a hagyatéki eljárás keretén kivül a telekkönyvi állapotot, amikor arra elég idejük és módjuk lesz. — De akadnak bíróságok, akik eféle határozott kijelentések dacára kényszeríteni akarják a feleket és a kir. közjegyzőt, hogy igenis az adatokat ki kell puhatolni, az okmányokat beszerezni, s a telekkönyvi elhanyagolt állapotokat évtizedekre visszamenőleg a hagyatéki eljárás keretén belül rendezni! — Ily vidékeken azután ily körülmények közt a kir. közjegyző nem veszi föl jegyzőkönyvbe a felek ellentmondásait, hanem kitűz ujabb tárgyalási határnapot. Erre az «ujabb» tényleges birtoklási tágyalásra a felek többnyire szórványosan jelennek meg, kivált akik már előre is szabadkoztak vagy tiltakoztak. Az adatok és okmányok bemondásai, beszerzése hézagosak; nem lehet megállapítani az átháramlások idejét és a láncolatos 'összefüggést, sem a tényleges békés birtoklás időtartamát. Helyén való lenne, kogy az ügyiratok most már, mivel az eljárás sikerre nem vezetett, visszaterjesztessenek a kiküldő bírósághoz De van járásbíróság, mely még az ügy ilyen stádiumában újból arra kényszeríti a kir. közjegyzőt, hogy hivatalból, a saját előlegezendő költségén puhatolja ki az adatokat és szerezze be az okiratokat, különösen a telekkönyvi tulajdonosok (néha 8—10) halottleveleit esetleg különféle községektől, s vágzésileg pótlásokat rendel ! Hasonlóképpen akkor is pótlásokat rendel, amikor egy ingatlan, pl. egy parcella eldarabolás tárgyát képezte, amely helyrajzi szám alatti, mondjuk, két hold házhelyekül kiosztott legelőföld, szántóföld, — idegen telekkönyvi tulajdonosok nevein vezetve, részben 200, 300, 500 • ölnyi stb. területtel a kiadott hagyatékba tartozóul van fölvéve és leltározva; azt kívánja és követeli, hogy ezen hagyatéki eljárás keretén belül a többi tényleges társbirtokos telekkönyvi állapota is egyidejűleg rendeztessék ! Es ha az ilyféle rendezés körül valamely tekintetben az eljárás nem sikerül, ismételt pótlást is rendel el, miként ez igazolható! Ily végzések ellen pedig a telekkönyvi hatóság nem ismer felfolyamodást. Mindezen huzavonák befejeztével vagy letörésével lehet esak a hagyatéki iratokat a hagyatéki bírósághoz beterjeszteni, mely azt mindeddig mint a kir. közjegyző hátralékát tartja nyilvánlatban s ily értelemben teszi felterjesztéseit, legkiváltképpen a hagyatéki örökösök bosszantására, esetleg kárára, kik emiatt a kir. közjegyzőre neheztelnek! . . . És mit kap ezen «a hagyatékból folyó tényleges birtoklási eljárásért)) a kir. közjegyző?! A 24,366/1893 számú igazságügyminiszteri rendelet 131. §-a értelmében 2,000 koroGóschel a személyi ellentéteket élesztette, ellenben Weisse6i) közvetítő szerepet folytatott. Hegel halála után az ellentétek ujabb tagolásokat idéztek elő. Strauss-nak66) Das Lében Jesu cimü müvének megjelenésével ismét uj szakadás állott be. Az eddigi: orthodox és neológ, liberális és konzervatív, ó és uj hegei iták árnyalatai szétszakadtak: egy centrumra (Rosenkranz, Vatke)™) egy jobb oldalra (Göschel, Gabler, Erdmann, Hinrichs) és egy balpártra (Strauss), amelyhez később egy extremista balpárt járult (Feuerbach, Bauer Bruno,^) Bauer Edgár).68) íme mit produkált a pantheisztikus fejlődési elv nagyszerűsége : a legnagyobb ellentéteket, a legelkeseredettebb szellemi harcokat. 54) W e i s s e Christian Hermanrj : System der Aesthetik als Wissenschaft von der Idee der Schönheit. Leipzio 1830. L. még Sevd e 1: Chr. H. W e i s s e. Leipzig, 1866. 56) Strauss Dávid Friedrich: Das Lében Jesu. Kritisch bearbeitet. Tübingen, IV. kiad. 1840. — Die chrisliche Glaubenslehre in ihrer geschichtlichenEntwickelung u d imKampf mit der modernen Wissenschaft dargestellt. Tübingen, 1840- — Der alte und der neue Glaube ein Bekenntniss. Leipzig, XI. kiao. Bonn, 1881. L. 51. számú jegyzetet.' 66) Vatke Wilhelm: Die menschliche Freiheit in ihrem Verhaltniss zur Sünde und zur göttlichen Gnade. Berlin, 1841. -7) Bauer Bruno : Christus und die Cásaren. Der Ursprung des Christentums aus dem römischen Griechentum. Berlin, 1877. (Ellene volt: E n g e 1 s.| 58) Bauer Edgár • Der Streit der Kritik mit der Kirche und dem Staat. Bern, 1843. (Folytatása következik.) náig terjedő leltári érték után 2 koronát; 4,000 koronáig 6 kor., 10,000-ig 8 kor. s minden egyéb esetben 10 koronát! Akárhány tárgyalást és pótlást kelljen is teljesíteni székhelyén kivül s még csak az esetenkénti fuvarokat sem állapítja meg a kir. járásbíróság. Meg kell jegyezni, hogy az alföldi falusi hagyatékok cselekvő értéke átlag alig éri éri el a 4,000 koronát. A hivatkozott miniszteri rendelet nyilván azon feltevésből indul, s azon alapszik, hogy a hagyatékból folyó tényleges-birtoklási eljárás a hagyatéki tárgyalással kapcsolatosan egyidejűleg egy napon (esetleg 2—3 is) befejezhető. — Ez a feltevés azonban csak elméletileg volna elfogadható, — a valóságban teljes képtelenség, mert minden száz eset közül legalább 90 esetben válik be; tehát nem gyakorlati, nem helyes és nem méltányos intézkedés. Ez az 1893-ik évben keletkezett miniszteri rendelet az 1894-ik évben az országgyűlés által alkotott, szentesítés után kellőleg kihirdetett, de csak 1895-ik évben életbelépett örökösödési törvénynek ugylátszik prejudikál, — legalább egyes bíróságok magyarázata és gyakorlata szerint. A törvény 68. §-a azt mondja, hogy ha a tárgyalás folyamán oly körülmények forognak fenn, amelyekből látható, hogy az örökhagyónak mint tényleges birtokosnak tulajdonjoga az 1892 : XXIX. t-c. idevágó rendelkezései szerint az örökhagyó nevére bejegyezhető, a kir. közjegyző ily értelemben köteles eljárni. Tehát ki kell a helyszínére tűzni a tárgyalást, esetleg ujabb tárgyalást kitűzni, illetve a járásbíróság végzésbeli ntasitására póttárgyalást vagy pótlásokat eszközölni! Mindez fuvar, élelmezési és egyéb készkiadásokkal jár, amit a miniszteri rendelet 131. §-ában felállított díjszabályzata szerinti 2 vagy 6 korona költségből fedezni képtelenség! Da sőt, mivel a kis hagyatékok íulnyomólag még a 2,000 korona értéket sem érik el, — a legtöbb tényleges-birtoklási eljárást két koronáért kellene a kir. közjegyzőnek végeznie!!! Ez tarthatatlan állapot. Ugyanazon miniszteri rendelet 129. §-a szerint a felek kértére megindított tényleges birtoklási eljárásért megilleti a kir. közjegyzőt 15 korona napi és munkadíj s a fuvar odavissza. Pedig amiként fentebb kimutattam, a most emiitett esetben már minden adat be lett szerezve előie a felek által, az esetleg hiányzó könnyen pótolható, s leginkább a bizalmi férfiak meghallgatása s a jegyzőkönyvbe-foglalás és aláíratás szükséges. A hagyatéki eljárásokból folyó tényleges birtoklási eljárásnál még a kir. közjegyzőnek ki kell nyomozni az adatokat, s kivált mikor az ingatlan telekkönyvön kivül több átruházáson vagy öröklésen ment át s a közbeeső átruházások közül egy vagy több nem a szerző, hanem ennek hagyományosa, igazolt vagy vélelmezett örököse részéről történt, s a közbeeső átruházások vagy azok egyrésze csak a helyhatóság abbeli bizonyítványával igazolható, hogy az illető (egy vagy több) átruházásról tudomással bir, de a telekkönyvi tulajdonosról történt átszállás a tkvi tulajdonos okiratával igazoltatik, a tkvi tulajdonos igazolt örököse okiratával, beismerésével, a tkvi tulajdonos örököse ellen hozott jogerős Ítélettel, hagyatékátadó végzéssel, a telekkönyvi tulajdonos vélelmezett örökösének okiratával, szóbeli beismerésével igazoltatik. Pl.: A telekkönyvi tulajdonos után, — ki halottlevele szerint még 1862 január 31-én végrendelet hátrahagyásával elhalt — az ingatlant 2 unokája örökölte ; — ezek után pedig 9 gyermekük, akik osztályos egyességgel a 2 fitestvérnek adták át, — kik is a beltelket ketté hasították, arra külön-külön házat építettek, s igy több mint 3, vagy több mint 10 éven át tényleg és háboritlanul birtokolták, majd eladták: Péter a maga részét örökhagyónak és hátrahagyott s életben lévő nejének; — Pál az ingatlan másik felét eladta Nagy Jánosnak, ez pedig pár év múlva Kis Istvánnak, aki ma is tényleges birtokos, s igy szintén idézendő s meghallgatandó a telekkönyvi állapot rendezhetése végett. Vannak különösnél különösebb és bonyodalmasnál bonyodalmasabb telekkönyvi állapotok, s mikor nagy nehezen és fáradságosan nagyjából és előadásokból, valamely penészes iromány által segítve, kinyomozza a kir. közjegyző a tényállást, a tulajdonjog átháromlásának időrendszerinti láncolatát a telekkönyvi tulajdonosoktól a közbeeső birtokosokon át le egészen a tényleges birtokostársakig, — akkor még beszerzendők az okmányok a kipuhatolt tényállás igazolására. Képzelhetni, hogy mindezeket felfújni és egy nap alatt a hagyatéki tárgyalással egyidejűleg lelfolytatui képtelenség !! És mindezért 2 vagy 6 korona dij illette meg a kir. közjegyzőt ?! — Ezt a felső jogászkörök tétlenül nem nézhetik,