A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 37. szám - A tényleges-birtoklási eljárás kir. közjegyző közbejöttével

A JOG 259 megkívántató adatok beszerezhetők és beszereztettek és ez az eljárás sikeresen befejeztetett, a «külön jegyzőkönyv» és annak mellékletei a telekkönyvi hatósághoz beterjesztendŐk és ennek végzése után lehet csak az iratokat a hagyatéki bírósághoz további intézkedés végett beterjeszteni ; mig pár év előtt is az volt a gyakorlat, hogy a hagyatéki átadó végzésben az örökösök megállapittattak és felvilágosittattak, hogy az örökhagyó nevén nem álló ingatlanokra vonatkozó tulajdonjogukat az eljárás keretén kívül neveikre bekebeleztethetik ! Látni való. hogy a közbevetett tényleges-birtoklási eljárás mennyire hátráltatja a hagyatéki ügyek letárgyalását és birói átadását és mindig az illető kir. közjegyző hátrányára, károsítására vagy — mi több, — rovására !! azon kivül a felek, illetőleg örökösöknek zaklatására,nagyobb költségére és bosszantására, ami miatt ugyancsak a közjegyzőt éri az — ódium. Midőn valamely magánfél kéri a tényleges birtoklási eljárás folyamatbatételét, — akkor már a kérvényben köteles kimutatni és valószínűvé tenni, hogy ő az ingatlannak törvényes tulajdonosa is; — köteles becsatolni a saját költségén beszerzett hiteles telekkönyvi kivonatokat, az elhalt telekkönyvi tulajdonosok bélyegmentesen kiadni köteles halottleveleit ; a tkvi tulajdonosok vagy igazolt örökösei által kiállított — habár telekkönyvi átírásra nem alkalmas — írásos szerződéseit, a netáni közbeeső tényleges birtokos szerződéstit, netáni jogerős birói Ítéletet a telekkönyvi tulajdonos vagy jogutódai ellen, — továbbá az elöröklést igazoló hagyatékátadó végzést, az esetleges átruházási illetékekre vonatkozó fizetési meghagyásokat a netán rávezetett nyugtákkal, — valamint a községi bizonyítványt, mely igazolja, hogy a kérdéses ingatlan ugyanazonos és hogy az a telekkönyvi tulajdonosokról az időközi birtokosokra, s láncolatos összefüggésben a jelenlegi tényleges birtokosra vagy birtokosokra a kimutatott s előadott módon és időközökben háramlott át és hogy ezek — jogelődeikkel együtt — legalább tiz éven át tényleg, folytonosan és békésen birtokolták és sajátjukként használták a kérdésben forgó ingatlant, ingatlani illetőséget, vagy ingatlanokat és hogy a telekkönyvi tulajdonosok után más örökös nem maradt és amazok végrendelet hátrahagyása nélkül haltak el ; — esetleg, hogy a telekkönyvi tulajdonos legalább három évvel előbb elhalt stb. — Szóval köteles a kérvényező az előirt minden adatait felsorolni, s lehetőleg minden bizonyítékait beszerezni és csatolni! Ekkor a telekkönyvi hatóság elrendeli a tényleges birtoklási eljárásnak folyamatbatételét, s annak keresztülvitelére megbízottat küld ki, vagy valamelyik biró, vagy a kir. közjegyző személyében, aki azután a helyszínén megtartandó tárgyalásra határnapot tüz ki, amelyen a már ismert érdekelt és életben lévő feleket és a bizalmi férfiakat, különösen az ingatlan ugyanazonosságára és a tényleges és a békés birtoklás időtartamának bizonyítására nézve meghallgatja ; s mindezekről jegyzőkönyvet vesz fel. s ennek egyszerű másolatával együtt az iratok kapcsán lehető mielőbij a kiküldő telekkönyvi hatósághoz beterjeszti. Ezen esetben és ezen eljárásért a kiküldött kir. közjegyzőt, vagy igazolt helyettesét a 24,366/1893 jul. 8. számú igazságügyminiszteri rendelet 129. §-a értelmében napi- és munkadíj fejében naponkint (15) tizenöt korona és a szabályszerű fuvardíj iileti meg; — ami bíróilag is megállapítandó.' Az 1891: XV. t.-c. 78. §-a értelmében az az eljárás, hogyha az örökhagyó hagyatékába tartozó ingatlan nincsen telekkönyvileg az örökhagyó nevén, de a tkvi tulajdonos él, ez a tárgyalásra megidézendő nyilatkozattétel végett, amely a további eljárásra nézve határozó, s erről külön jegyzőkönyv vagy okirat veendő fel. Az 1894: XVI. t.-c. 68. §-a értelmében pedig — amidőn az örökhagyó hagyatékába tartozó és leltározott ingatlan örökhagyó nevén nem vezettetik, de a telekkönyvi tulajdonos elhalt — miként fennteb jelezve volt, — a hagyatéki eljárás felfüggesztendő és a tényleges birtoklási eljárás a kir. közjegyző által hivatalból lefolytatandó! — igen, de a kir. közlegyzőnek az idő szerint a tényleges birtoklásról, az átháramlásokról, a telekkönyvi tulajdonosok életbenlétéről vagy elhalálozásáról, ezek örököseiről, s egymásközt volt viszonyaikról, netáni végrendeletről, megállapodásokról, osztályos egyességekről, eladásokról, feldarabolásokról, s isméti átruházásokról semmiféle adatai, okmányai nincsenek; azt sem képzelheti, hogy a szóban forgó hagyatéki örökösön kivül kit lehessen és kelljen tárgyalásra megidézni! ?! A hagyatéki ügyiratokból ha azt látja, ~hogy a T. 68. § szerint kell eljárni, a székhelyen kivül eső ügyekben a nelyszinére (községházhoz) tűzi ki már a hagyatéki tárgyalást is és felhívja az örökösöket, hogy minden lehető adataikat, okmányaikat beszerezzék és a tárgyalásra magukkal hozzák ! Mégis alig akad eset, hogy az örökösök a figyelmeztetés dacára előkészülve jelennének meg a tárgyaláson. A hagyatéki tárgyalás megtartatik, a hagyaték állaga megállapíttatik és az osztályos egyesség is legtöbb esetben létrejön és jegyzőkönyvbe foglaltatik ; — azonban a tényleges birtoklási eljáráshoz a szükséges adatokat nemis ösmerik, az előző birtokátháramlásoknál, annál kevésbé az időközi birtokosok neveiről, birtoklásuk időtartamáról', a telekkönyvi tulajdonosok elhalálozásának idejéről, azok örököseiről ás holtartózkodásukról tudomással nem birnak, okmányokat az átruházásokról vagy eloröklésröl felmutatni nem tudnak ! — Tehát nincs más mód, mint hogy a kii. közjegyző szóbelileg is megjelöli, hogy mikre van szükség a törvény és miniszteri rendeletek értelmében, s utasítja érdekelteket, hogy azokat az ujabban kitűzendő tárgyalásra beszerezzék s magukkal hozzák. egy varázsütésre, előbbre vitte — és eként Hegel nagyszerű pantheizmusa és az a nagy jelentőség, amellyel bir ebben a pantheizmusban a szabadság eszméje és a kultúra a jogrend alakzatában, részint a forradalmi átalakulásban megható módon érvényesült, — részint pedig az utódok előtt befátyolozva maradt és vagy nem értették, vagy nem helyesen értették meg. Tagadhatatlan, hogy Hegel ideálizmusa oly magas szárnyalású, oly fenséges, és e mellett oly tömör és axiomatikus, hogy annak jelentőségét a maga mivoltában felfogni, megétteni, hogy ugy mondjam : megemészteni — igen nehéz. Ez a körülmény nagyban járult annak az ellentétnek és szellemi harcnak az élesztéséhez, amely különösen Hegel halála után élesedett ki, Ami Hegel iskoláját illeti, röviden csak a következőket érintem meg : Hegelnek régebbi tanítványai közül főlsg : Gabler,11) Hinrichs,i2) Michelet*'6) Hotho,li) Rötscher,ib) Gans,iS) Rosenkranz*1) Erdmann^) említendők. 41) Gabler Georg Andreas : Die Hegel'sche Philosophie. Beitráge zu ihrer richtigen Beurtheilung und Würdigung. Berlin, 1843. *-) H i n r i c h s Hermann Friedrich Wilhelm : Geschichte der Rechtswid Staatsprincipien, seit der Reformation bis ;iuf die Gegenwart. Leipzig, 1848—1852. — Das Lében in der Natúr. Halle. 1854. 43i Mi ch elet Károly Lajos: Das System der Philosophie als exakter Wissenschaft. Berlin, 1876—81. *•) H o t h o Heinrich Gusztáv : Hegel, Vorlesungen über die Aesthetik. Berlin. 1842—43. 46) Rötscher Heinrich Theodor ; Abhandlungen zur Philosophie der Kunst. Berlin, 1837—47. «8) G a n s Eduárd : Hegels Vorlesungen über die Philosophie der Geschichte. Berlin, 1837. «) Rosenkranz Kari : Die Philosophie der Hegel'schen Schule. Legnagyobb tisztelői voltak, a nélkül, hogy tanítványai voltak volna : Daub,i9) Marheinecke60) es Gösckel.61) Kant alanyi észlegességi iránya és kritikai filozófiája egész revoluciót idézett elő e tudomány terén, és ebből kifolyólag : a metafizika, a dogmák és az államtekintély visszaállítása, amikre nézve Hegel mint restaurátor lépett fel, — volt az a három szak, amely impulzust adott az ellentétekre, ugy, hogy ebből még Hegel iskolá|ának fennállása alatt is vita keletkezett, amiből a jog*, politikai és hittudományi külön árnyalatok váltak ki. Az iskolán belül versenygett Feuerbach62) és Richter6i) ; Leipzig, 1842—44. — Kritische Erláuterungen des Hegel'schen Systems. Königsberg, 1840. — Meine Reform des Hegel'schen Systems. Königsberg, 1852. - Lében Hegels. Berlin, 1844. 48) Erdmann Johann Eduárd: Natúr und Schöpfung. Leipzig, 1840 — Grundriss der Geschichte der Philosophie. Berlin, III. kiad. 1877., amelyben mint «der letzte Mohikaner der Hegel'schen Schule», ennek feloszlását igen részrehajlatlanul irja meg. 49J D a u b Kari: Die dogmatische Theologie jetziger Zeit, oder die Selbstsucht in der Wissenschaft des Glaubens. Heidelberg, 1833. í0) Marheinecke: Geschichte der deutschen Reformation. Berlin, II. kiad. 1831—34. — Grundlehren der Dogmatik in Hegel'schem Sinn. Berlin, 1827. 61) G ö s c h e 1 Kari Friedrich : Der Monismus des Gedankens. Naumburg. 1832. — Hegel und seine Zeit mit Rücksicht auf Goethe. Berlin, 1832. — Das Partikuiarrecht im Verháltniss zum gemeinen Recht und der juristische Pantheismus. Berlin, 1871. -- Beitráge zur spekulativen Philosophie von Gott, dem Menschen und dem Gottmenschen. ÍGe<*en Strauss.) Berlin, 1838. í!) Feuerbach Ludwig Andreas : Zur Kritik der Hegel'schen Philosophie. Ansbach, 183^. — Das Wesen des Chiistentums. Leipzig, IV. kiad. 1883. M) Richter Aemilius Ludwig: A Feuerbachhal folytatott polémiákat I. az általa alapított: Kritische Jahrbücher für deutsche Rechtswissenschaft, 1836 és köv. foly.