A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 37. szám - A tényleges-birtoklási eljárás kir. közjegyző közbejöttével

258 A JOG semhogy érdemes lenne ezen deliktumnak gondatlanságból származó esetére büntető szankciót alkalmazni. Kétségtelen, hogy az esetben, ha a gondatlanság ezen alakban törvény szerint büntetés tárgyát képezné, gyakorta jelentéktelen panaszok és elbírálásra várakozó ügyek kerülnének az egyes biró elé, de hiszen ezekkel meglenne mindig az alkalmas mód esetleg az eljárás megindításának megtagadása, vagy felmentő ítélethozatal által igazságos uton intézkedni; hanem viszont ily alapon felmerülő sok oly lényeges esetet megtorlás nélkül hagyni nem volna szabad, melyekkel szemben a törvény a büntető szankció kimondása elől már méltányossági és jogpolitikai szempontok érdekében sem zárkózhatnék el. E kérdésből folyólag e téren napirenden felmerülő példák közül illusztrálásul csupán az egyszerű esetet kívánom felhozni, midőn K. S. terhelt szomszédnőjével C. Z. magánvádlónővel szóváltásba bocsájtkozik s a köztük támadt veszekedés közben K. S. terhelt C. Z. magánvádlónőt, — aki kis leánygyermekét karján tartotta — meglöki, minek folytán magánvádlónő a kis gyermekkel együtt földre esett; mégpedig ugy, hogy az asszony sértetlen maradt, ellenben a kis gyermek az esés következtében orvosi látlelettel konstatált módon 8 nap alatt gyógyuló zuzódásokat szenvedett. A feljelentés folytán megindult bünfenyitő eljárás folyamán szolgáltatott bizonyítékok alapján a vádinditvány ellenére a bíróság a C. Z. magánvádlónő sérelmére elkövetett becsületsértés, vétségét megállapító marasztaló ítélettel szemben kénytelen volt a kis gyermek sérelmére eső könnyű testi sértési dehktum kérdésében jobb meggyőződése ellenére felmentést kimondani azon indokból, hogy terheltnek cselekménye a kis gyermek megsérelmezését illetőleg nem volt szándékos és igy ezen eset a kiderített tényállás szerint terhelt irányában csupán gondatlanságból származottnak volt minősítendő, ami pedig ily alakban törvény értelmében — nem büntethető. Nem furcsa szinben tűnik fel e megoldás első tekintetre is ? amely visszatetszést szül nemcsak a birói kogniciót okoló laikus szemében, henem kielégítetlen érzést hágy az ítélőbíró meggyőződésében is s amely eset több, hasonlóan felsorolható példával együtt eléggé megvilágítja a törvény ezen éppen nem méltányosnak mondható álláspontjával szemben emelt szemrehányás jogosultságát s hogy a szóban forgó kérdés tekintetében, némely esetben mennyire exponált módon van mellőzve a jogkereső sértett fél evidens érdeke, azon valóban relatíve meghatározott indokból, hogy a könnyű testi sértés gondatlanságból elkövetett esetére amugyis csekélyebb sulyu cselekményre tekintettel — orvoslást nem ad : Viszont pedig mennyire méltányos és igazságos lenne, ha a BTKV. 310. §-ában foglalt rendelkezés alapján a gondatlanság büntetése a könnyű testi sértési esetekre vonatkozólag is kiterjesztetnék. abban az esetben is, ha az a valóság a fejlődésnek torzszülötte, mivel ez is a világprocesszus folytatásához működik és ennek kiegészítő elemét képezi; hisz az organikus fejlődésben beteges állapot is felmerül, amely mint lét, az ellenállásra, a leküzdésre kényszerit; ez tehát a fejlődés folytatása és a kultúra tökéletesedése szempontjából szintén tényező, bár negatív és harcias jellegű. A világ egész fejlődése, haladása, a kultúra terjedése és tökéletesedése, miként ezt a világtörténelem igazolja, ama negatív tényezők által, a jogtalanság mint valóság által is előmozdittatik; ez is késztet ápolásra és nemesítésre, mert a világjelenségek gyakran rombolnak, sőt sokszor holtakon át törnek maguknak utat az érvényesülésre.59) Míg a jogot mint a szabadság eszméjét, — addig az államot, mint az erkölcsi eszmének a valóságát konstruálja: Der Staat ist die Wirklichkeit der sittlichen Idee.iü) Ez a konstrukciója Hegelnek, amily szép mint ideális, épp oly észszerű mint reális. Ily remek konstrukciók létesítésére csak Hegel az ő utolérhetetlen idealizmusával volt képes, — más sem előtte sem utána senki. Az államnak ez a konstrukciója a fejlődési elv szempontjából maga a megtestesült tökély, mert az állam : az emberiségben a világtörténeti fejlődés után, a kultúra után való törekvésnek a megvalósulása. Szinte rosszul esik, midőn ezt a nagy szellemet az ideális magaslatról leszállni látjuk; midőn jogfilozofiájában a világfejlődésnek bizonyos létalakjait, fokozatait, berendezéseit, mint a fejlődő kultúra abszolút produktumait ecseteli • s9) K o h 1 e r : Shakespeare vor dem Forum der Jurisprudenz Würzburg, 1884. i0) Hegel: Grundlinien der Philosophie des Rechts. Berlin I I kiad. 1854. 257. §. A tényleges-birtoklási eljárás kir. közjegyző közbejöttével. Irta CSORBA GÉZA, szeghalmi kir. közjegyző. Azokban az esetekben, amelyekben az 1886 : XXIX; 1889: XXXVIII. és 1891 : XVI. t-cikkek a telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését rendelik, az 1892 : XXIX. t-c. rendelkezéseinek korlátai között a tényleges birtokos tulajdonosul a telekjegyzőkönyvbe is bejegyezhető. Éspedig az utóbb hivatkozott törvény 2. §-a szerint a tényleges birtokosnak tulajdonosul bejegyzése iránti eljárás a telekkönyvi hatóság részéről folyamatba teendő. 1. Valamely község telekkönyveibe fölvett mindazon ingatlanra nézve, amelyekre az előbb idézett három törvény értelmében tulajdonosul a tényleges birtokos bejegyezhető, ha azt az igazságügyminiszter elrendeli, továbbá tagosítás vagy úrbéri rendezés folytán, avagy a volt úrbéreseknek közösen kiadott illetőségek egyénenkint való felosztása folytán, a telekjegyzőkönyveknek teljes vagy részleges átalakítása esetében, úgyszintén egyes telekkönyvi ingatlanokra nézve : a) ha ezt ebbeli minőségének igazolása mellett a tényleges birtokos, vagy tényleges birtokostárs a telekkönyvi hatósághoz intézett beadványában kéri; íj ha a hagyatéki eljárás során az tűnik ki, hogy egészben vagy részben a hagyatékhoz tartozó valamely ingatlan tulajdonjoga a telekkönyvben nincs az örökhagyónak és tényleges birtokostársának nevére bejegyezve ; — amennyiben a tényleges birtokos a kérvény beadását közvetlenül megelőző, legalább két év óta van az ingatlannak tényleges biirtokában; — végül a telekjegyzőkönyvnek némely helyesbítése foganatosítása céljából. Ilyképpen kerülhetnek a tényleges birtoklási ügyek a kir. közjegyző hatásköiébe. Kiemelendőnek tartom, hogy tényleges birtoklási ügyek oly vidékeken fordulnak elő gyakrabban, ahol a telekkönyvi állapotok el vannak hanyagolva, ahol a zugirászat burjánzik, ahol az átruházási illetékek fizetésétől, sőt a telekkönyvi bekebelezési költségektől irtóznak. Ily vidékeken az ingatlanok nagy része a telekkönyvi helyszínelések alkalmával bejegyzett tulajdonosok nevén vezettetik! Az 1894: XVI. t.-c. : az örökösödési eljárást szabályozó törvény 68. §-a elrendeli, hogy ha a hagyatéki eljárás során felmerül valamely eset, amidőn a hagyatéki ingatlan, vagy ingatlanok relekkönyvileg nem vezettetnek az örökhagyó nevén, hanem az idegen telekkönyvi tulajdonos már legalább három év előtt elhalt, telekkönyvi átírásra alkalmas írásos szerződés meg nincsen, — a hagyatéki eljárás felfüggesztendő és a tényleges birtoklási eljárás a helyszínén lefolytatandó és ha a igy például : az alkotmányos monarkiát, mint abszolút tökélyü állami formát jelzi, holott ez csak rendkívül nagy kulturális vívmány, de korántsem a folyton hullámzó pantheisztikus fejlődési üzemnek a véghatára. Az alkotmányos monarkia, mint államforma, tagadhatatlanul a mai kulturális vívmányoknak a fénypontja, koronája ; de hogy a végtelen hosszú jövő, amely előttünk van, mit fog még kreálni,hogy rem fog-e ennél tökéletesebb államformát teremteni, — ez előttünk oly rejtett titok, amelyről még fogalmat sem tudunk magunknak alkotni, nemhogy a világ jelenségeiről, mint abszolút tökélyü intézményeiről már most végitéletet mondjunk. Azonban ha hibáztatjuk is Hegelt, hogy ily berendezések taglalása végett a szédítő magaslatból leszállott, ezt szívesen megbocsájtjuk neki, annál is inkább, mert ez által alkalmat adott nekünk arra, hogy a pozitív jelenségeknek amaz ideális kritikai méltatásaiban gyönyörködjünk, aminőket csak az ő lángesze tudott elővarázsolni. Alig ismetünk filozófust, aki korának kulturmozgalmaira oly hatalmas befolyást gyakorolt volna, mint Hegel. Nemcsak a tudomány különböző ágaiban, a történeti kutatás, az eszthetika, a vallás- és morálfiilozofia terén volt korszakalkotó az ő fellépése, de a filozófiája hatalmasan befolyásolta a jogi, politikai és szociális élet fejlődését is. Hegel korszakalkotó nagy pantheizmusának valódi jelentőségét és nagyszerűségét csak ugy lehet a maga lényegében és mivoltában méltányolni, ha magunkat az ő korszakába képzeljük, amely a társadalmi kibontakozás korszaka volt, ez magyarázza meg okát annak, hogy Hegelnek korszakalkotó nagy pantheizmusa aránylag kis nemzedékre ment át; mert e forradalmi kibontakozás nagy átalakulásokat létesített, az emberiséget a fejlődésben, a kultúrában, óriási mérvben, mint