A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 37. szám - Az ügyvéd anyagi érdeke - A BTKV. 310. §-ához

A JOG 257 A birói kar javarésze ma még puritán felfogásban küzd az élet nehézségeivel s ha komoly támogatás kiséri törekvéseit, még elkerülheti az eladósodást, a nyomoruságba-jutást. De ha az ország első jogászainak felszólalása sem indítja az igazságügyi kormányt jobb belátásra, annak az lehet a vége, hogy nemcsak a birói kar fog nyomorogni, de nyomorogni fog maga az igazságügy is és lészen majd igazságügy helyett nyomorúság ügye, igazságügyminiszter helyett nyomoi uságügyminisztere az országnak !! Annyi igéret után vegyék elő most már komolyan a fizetésrendezést, a birák jogos kívánságainak felkarolása mellett. Addig kell a bajon segíteni, amíg nem késő! Sero medicina paratur, dutm mala per longas convaluere moras ! Az ügyvéd anyagi érdeke. Irta VÁRADY ZSIGMOND dr., nagyváradi ügyvéd. Alföldi Dávid t. kartársam e cim alatt újra szőnyegre hozta a magyar ügyvédség életkérdését. Nem szándékozom vele vitába lépni. Mind, amit irt helyes. Csak azt kívánom megjegyezni, hogy reforminditványai az ügyvédkérdést, sőt az ügyvédség anyagi kérdését sem képesek megoldani. Helyes volna, ha a bíróságok jobban dijaznák az ügyvédek munkáját. De hogy tegyék, mikor legtöbbször kis ügyekben szegénysorsu feleket terhelnek meg vele ? S ha teszik, célt érünk e azzal, hogy oly sokszor hehajthatatlan követeléseinket szaporítjuk ? Helyes volna az is, ha az ügyvédoklevt 1 minél több állásnak előfelté'.ele lenne. Ezzel csak a nemzet nyerne, mert alkalmazottai magasabb színvonalon állnának. Tehát el kellene azt rendelni. De mi nem nyernénk ezzel, mert annyival több ember szerezné meg az oklevelet. Rajtunk csak gyökeres törvényhozó reform segíthet. Ezt követeljük. Éspedig követeljük folytonosan, soha meg nem szűnő eréllyel a következőket : 1. Az ügyvédjelöltek joggyakorló éveinek tetemes felemelését (Ausztriában 7 év!), hogy az egyre folyamatban lévő ügyvédszaporodás hatályos korlátot nyerjen. A törvény meghozásakor már bejegyezve talált jelöltek szerzett jogait tiszteletben lehetne tartani. 2. A gyakorlat egyrészének feltétlenül bíróságnál töltését. 3. Az ügyvédi gyakorlatnak a népképviselő állásával összeferhetetlenné-tételét, hogy a politikai pályán szerzett befolyás és népszerűség ne szolgálhasson eszköz gyanánt, sem a nem-politikus ügyvédek hátrányára, sem a nem-tisztán bírósági ügyek kedvező elintézésére. A népképviselő szolgálja csak a nemzetet, nem az egyes ügyfeleket. 4. Az ügyvéd és az ügyfél közt létrejönni szokott«költségszerződések » (nem a dijlevelek) szigorú eltiltását s ezáltal tudott végleg szakítani az akkori nagy áramlattal, és ő is még sok tekintetben annak behatása alatt állott: azonban a rombolásnak ez a megkezdése a bizonyos végnek a gyors bekövetkezését már magába foglalta, mert Hegel a fejlődési elvnek az érvényesülését minden irányban csodásan kimutatta nemcsak, de btigazolta, ami által bármiféle örökérvényű észjognak alapjait teljesen feldúlta. Kant Immánuel, a königsbürgi bölcs halhatatlan metafizikailag, mint moralista, akinek géniusza a transcendens, és transcendentalis kategóriákat volt képes megteremteni; de egész géniusza az erkölcsben és ennek kriticizmusában összpontosul, ugy hogy a jog kiépítésében, a jogfilozófia megalapításában, nem emelkedhetett a tökély magaslatára, hanem csupán a természetjog individualizmusában fölényt vivott ki magának, erkölcsi szempontból tagadhatatlanul nagyon sokat jelentő amaz elvi kijelentése által, hogy: «Minden cselekvés, és csak az a cselekvés jogos, amely szerint, vagy amelynek maximája szerint minden egyes akaratának a szabadsága mindenkinek a szabadságával egy általános törvény szerint és azzal együtt fennállhat; amire nézve posztulátumot az képez, hogy minden egyesnek a szabad akarata biztosittassék, az ekként biztosított egyes szabad akaratok pedig kölcsönösen korlátoltassanak, — ami által előáll: a jog.»36). Kanttal ellentétben Hegel az azonossági filozófiának nagy vívmányaira és eredményeve épített; nála a világfejlődés az örökkévaló, és ebből a fejlődésből állott elő a jog.57) »•) Kant: Metaphysische Anfangsgründe der Rechtslehre. 1797. — Kritik der praktischen Vernunft. 1788. K o h 1 er : Encyklopádie der Rechtswissenschaft. Berlin, 1902. 7. § 31) Hegel: Grundlinien der Philosophie des Rechts. Berlin, III. kiad. 1854 - Sámmtliche Werke: 18 Bánde, Berlin, 1838-1845. Kohler: Encyklopádie der Rechtswissenschaft. Berlin, 1902. 7. §.) annak a szégyenletes ügyfélhajszának meggátlását. mely a megítélt költségek egyrészének a fél részére átadásától sem idegenkedik, csakhogy — blankettákat tölthessen ki ! 5. A valóban jogászi munkának a blanketták díjazását meghaladó értékelését és ezzel a gyakorló ügyvédségnek a valóban jogász-tevékenységre erősebb serkentését s az u. n. incasso praxistól eltérítését. 6. Az ügyvéd ellen hivatása körében elkövetett sértések és sérelmek szigorú büntetéstételét s ezzel az ügyvéd társadalmi tekintélyének emelését, hogy a krakéler ur által inzultált ügyvéd ne legyen kénytelen becsületét a pisztolytól kérni, amelynek kezelésétől a toll elszoktatta. 7. A kötelező tudorság fentartását, mert annak eltörlése az ügyvédség társadalmi tekintélyét és jogtudása színvonalát csökkenteni fogja. Ezeket és ilyen reformokat kell követelnünk. De gyorsan és erélyesen. Különben a korszak ellenünk folyó áradata a magyar ügyvédség roskadozó tekintélyét végképp elmossa. Az emelkedett gondolkozás nem küzdhet ama tétel ellen, hogy a polgár maga képviselhesse magát bíróság előtt is. Ez elv győzelmes előhaladását meggátolni képesek sem lennénk. Nemis a vagyoni, hanem az erkölcsi kérdés a fontosabb reánk nézve. A magyar ügyvédség erkölcsi tekintélyének megóvása és felemelése pedig egyetlen osztályra, vagy egyénre sem hátrányos. Mindenkire előnyös. Ellenben a mai irány, az elszaporodásnak általam már egy izben, e lap hasábjain statisztikai számokkal is illusztrált nagy erkölcsi veszedelme, annak folyományaképp a tisztességtelen verseny elfajulása, az ügyvédnek a jogi gondolkozástól elszoktatása s a kar tekintélyének nemis egészen ok nélkül elhanyatlása, az egész nemzetre és minden egyes polgárra veszedelmes A mi kötelességünk erre a veszélyre s eloszlatásának módjaira a nemzetet minden alkalommal figyelmeztetni. A BTKV. 310. §-ához. Irta DEREÁNO VILMOS, lévai kir. aljárásbiró. A büntetőtörvénykönyv 301. szakaszában foglalt felosztás szerint a testi sértések azon neme, mely mint 8 nafi időtartam alatt gyógyuló könnyű testi sértés határoztatott meg, a törvény értelmében, éspedig a 310. §. tartalmának világos rendelkezéséből következtetve, valamint ezen az alapon kifejlett állandó joggyakorlat szerint csakis az esetben büntetendő, ha szándékosan lőn elkövetve. A könnyű testi sértés vétsége dolus fennemforgása esetében büntetlen. Tehát a gondtalanságból elkövetett könnyű testi sértéssel szemben a törvény nem ád büntető oltalmat. A törvénymagyarázat pedig ezt azzal indokolja, hogy a testi sértések e neme csekélyebb sulyu, Hegel a jogot mint: a szabadság eszméjét konstruálja : Das R.echt ist überhaupt die Freilieit als Fdee, — és egész metafizikai világnézetét ehhez fűzi; ugyanis : a világeszme élete egyszersmind az egyes lények léte ; ezt az alaptételt az érzéki észlényre, az emberre, mint világ jelenségre átvive : ha a világeszme szabadság I által, vagyis szabad egyes lény által, napvilágot lát, akkor ez nem történhetik másként, csak a jog alakjában ; a jog tehát az a mód és alak. amit és amelyben a nagy általánosság a szabad egyes lény által kibontakozik és kifejlődését nyeri, vagyis mint lét megnyilatkozik, amiből önkényt és okozatosan következik, hogy a jog a világéletnek oly folyománya, fejleménye, amelyben mindnyájan vagyunk, élünk, és erőinket érvényesítjük. Ebben van Hegel-nek legnagyobb pantheizmusa és utolérhetetlen ideálizmusa, amelyet az ő lángesze az összehasonlító jogtudomány későbbi vívmányainak ismeretei nélkül is képes volt megteremteni, és amely pantheizmust a most érintett későbbi felfedezései és vívmányai az összehasonlító jogtudománynak a legfényesebben beigazoltak. Erre csak Hegel lángesze és ideálizmusa lehetett képes! Hegel-nek sokféleképpen értelmezett, sokak által meg nem értett, neves jogfilozófusok által kigúnyolt, és sokszor megvetőleg megbélyegzett az az aranymondása és kijelentése, amelyet jogfilozófiájának bevezetésében38 tesz, hogy : Ami való, ami valóságos, az észszerű is; Was wirklich ist. ist auch vernünftig, a fejlődési elv magaslatáról fogva fel, oly kimondhatatlan nagy jelentőségű, hogy azt méltán a világtörténelem sarkkövének kell tekintenünk; mert a fejlődésben minden valóság a maga feladatát teljesiti és tölti be, még 8S) Hegel : Grundlinien der Philosophie des Rechts. Berlin. 111. kiad. 1854. Einleitung, 17. 1.