A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 36. szám - A pozsonyi kir. ítélőtábla és főügyészség

140 A JOG pert egyességgel megszüntették, — mindezek dacára az A) a. dijlevélnek hatályát meg nem támadhatják, mert az 1874: XXXIV. t.-c. 55. §-ának esetei fenn nem forognak. Ugyanis semmivel sem bizonyították azt, hogy ügyük vagy alp. képviselete, valamely véletlen és előre nem látott esemény miatt szűnt volna meg. Éspedig annál kevésbbé, mert a G. K.-né által ellenük indított keresetnek jogos voltáf 1899. márc. 8-tól 1901. július 20-ig, tehát több mint 2 év a. kellő idejük és alkalmuk volt felismerni, azt pedg semmivel sem bizonyították, hogy őket alperes az A) kiadása alkalmával megtévesztette és a pernek megnyerését határozottan kilátásba helyezte volna. Ezek alapján felpereseket az A)-ban kötelezett jutalomdijnak leszállítása iránt indított keresetükkel el kellett utasítani; mindazonáltal — tekintve, hogy az A) a. kikötött jutalomdíj az alp. által teljesített munkálatokkal arányban nem áll — s a felpereseknek jelen keresete rosszhiszeműnek még sem mondható, a kir. tszék a költségeknek megszüntetését találta indokoltnak stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1902 dec. 16-án 4,221. sz. a.). A kir. it. tábla, a kir. tszék ítéletének nem felebbezett azt a részét, amelylyel az alperest a perköltség viselésére nem kötelezte, nem érinti, annak felebbezéssel megtámadott többi részét pedig helyben hagyja az abban felhozott vonatkozó indokok alapján és azért: mert felperesek a perben semmi olyan adatot fel nem hoztak, amelynek alapján megállapítható volna az, hogy az alperes az A) a mellékelt okirat kiállítására a felpereseket tévedésbe-ejtés, tévedésben-tartás, vagy másként jogellenes uton bírta volna rá, maga az a körülmény pedig, még ha ezt a felperesek kellően igazolták volna is, hogy az alperes az O. Juli által a felperesek ellen 2,877. sz. a. beadott keresetben érvényesített jogigényt alaptalannak jelentette ki, ilyennek azért nem tekinthető: mert nevezett O. Juli abban a perben nemcsak a törvényes osztályrész megítélése, hanem többrendbeli vagyonátruházási szerződések és végrendeletek érvénytelenítése, törvényes örökösödési jog megállapítása és örökségi jutaléknak kiadása iránt is indítván pert,az alperes ezeket az igényeket alaptalanoknak valósággal és részben méltán is tartotta; továbbá mert a felperesek a keresethez A) a. mellékelt szerződésben, a kikötött dijakat a már teljesített és teljesítendő munkálatokért kötelezték, éspedig kifejezetten még arra az esetre is, ha az alperestől a megbízást visszavonnák, vagyis arra az esetre is, ha az alperes a megbízás visszavonása miatt a perben a felperesek akarata folytán több munkálatot nem teljesíthetne. Ez a kikötés pedig a törvénybe nem ütközvén, az a körülmény, hogy az alperes a kikötött jutalomdijnak megfelelő munkálatot nem teljesített, a jutalomdíj leszállításának indokául nem szolgálhat; végül •— mert abban a perben, amelyben a jutalomdíj az alperes részére kiköttetett, alperes az első és a felsőbíróságok előtt még olyan ügyvédi tevékenységet kifejthetett volna, amely figyelemmel annak a pernek bonyolult voltára és arra a vagyoni érdekre, amelylyel a per vitele a felperesekre birt, a kikötött jutalomdijnak megfelelt volna stb. A m. kir. Kúria (1903. június 2 án 1,331. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik és felpereseknek az 1874: XXXIV. t.-c. 55. §. a) p.-ra alapított arra való jogosultságuk, hogy a keresethez A) a. csatolt dijlevélben kikötött jutalomdíj leszállítását követelhessék, megállapíttatik, és ehhez képest az eljáró kir. t>zék a perköltség iránt intézkedő résznek hatályon kívül helyezése mellett utasittatik, hogy egy póltárgyaláson nyújtson a teleknek alkalmat arra, hogy a jutalomdijnak az alperes által szükségkép teljesített munkálkodás és költekezéssel aránylagos leszállítása tekintetében kölcsönös nyilatkozataikat megtehessék, és a netalán szükségesnek mutatkozó bizonyítékok alkalmazásával a kifejtendőkhöz képest a jutalomdíj mennyisége iránt hozzon, a perköltségre is kiterjedő ujabb ítéletet stb. Megokolás: A keresethez A) a. csatolt díjtétel alapjául szolgált és a jelenlegi felperesek és még egy társuk ellen O. Juli által végrendelet és átruházási szerződés érvénytelenítése, illetve törvényes osztályrész iránt folytatott és ide csatolt per adataiból, főleg az itt bemutatott okiratokból és kivett tanúvallomásokból kétségtelenül meg volt állapitható, hogy O. Juli eme pert a jelenlegi felperesek ellen nem alaptalanul indította, és hogy a jelenlegi felperesek eme perben a törvényes oszt. rész tekintetében ugy a fennálló törvények, mint a bírói gyakorlat alapján pervesztesek kellett hogy legyenek, és hogy erről alperes mint szakértő ügyvéd, a felperesektől 1901 ju'ius 20-án nyert meghatalmazás alapján az A) a. dijlevélnek 1901 aug. 13-án történt kiállításáig az emiitett per irataiból bőven meggyőződést szerezhetett; ennek dacára a nem szakértő felpereseket a per mikénti jogi állásáról az ügyvédi rendtartás 47. §. szerint fel nem világosította, hanem azt elhallgatva felperesektől, a perben még teendő ügyvédi eljárással arányban nem álló, díjazásról szóló dijlevelet vett. És miután felperesek a per jogi állásáról csak később szereztek tudomást, ez a körülmény felperesekre nézve olyan véletlen esetet képez, melynek alapján ama per beszüntetését kérni érdekükben állott; mindezeknél fogva felpereseknek az ügyvédi rendtartás 55. §-ára alapított keresetüket alaposnak elfogadni és mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a keresetnek helyt adni kellett. Minthogy azonban a kikötött jutalomdíj leszállításának mérvére nézve a felek a per rendén egyáltalában nem nyilatkoztak, e részben a tárgyalás kiegészítése, és ehhez képest ujabb, a költségekre is kiterjedő ítélet hozatala elrendelendő volt. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Öngyilkosság esete nem találtatott fennforgónak, mivel erre a felhozott bizonyítékok elegendő támaszpontot nem nyújtottak A biztosítotthoz az ajánlatban intézett az a kérdés, hogy egészséges volt-e és nem szenvedett-e valamely betegségben, a biztosított egyéni felfogása alapján tanúsítandó oly állapotra vonatkozik, melynek megítélésénél a biztosított saját meggyőződéséből indulhatott ki, és ebből folyólag egészségi állapotának jellemzésére adott azon feleletével, hogy egészséges és nem volt beteg, nem sértette meg a közlési kötelezettséget. A bpesti kir. keresk és váltótszék, mint keresk. biróság. (1901 ápril 1-én 4,010/k. sz. a.) Horváth Z. dr. ügyv. által képv. özv. F. Ferencné felperesnek, Rózsa F. dr. ügyv. által képv. F. pesti biztosító t. alperes elleni 20,000 K. tőke s. j. ir. keresk. perében következően ítélt'. Felperes keresetével elutasittatik s köteleztetik,hogy 1,121 K. 30 f. perköltséget alperesnek 15 nap végrh. terhével fizessen, a kiszabandó illetéket pedig viselje, stb. Megokolás: A kereseti kötvénnyel biztosított F. F. halálának okául B. G. tanú az öngyilkosságot jelölte meg s a F. F. halálát előidézett megsebesülés körülményeire nézve nevezett tanú azt vallotta, hogy ez a megsebesülés 1899 dec. 29-én d. e. a Zilah és Ördögkut közti kocsiúton történt s hogy F. F. ki a tanú, mint kocsis által hajtott kocsin ült, útközben amint a városból kiértek, puskáját golyóra megtöltötte, annak dacára, hogy világos nappal volt, s hogy a kérdéses uton olyan nagy vad, melyre golyóval kellene vadászni, sőt egyáltalában semmiféle vad nem járt. Vallotta továbbá, hogy F. F. egész uton különös magaviseletet tanúsított, amennyiben fejét töltött fegyverének cső-nyilására hajtva nagyokat sóhajtott s a kocsit háromszor is megállitatván, arról 3-szor leszállott, a nélkü', hogy bármi oly cselekményt végzett volna, mely leszállását indokolná s a nélkül, hogy a testi rosszullétnek jelei rajta észrevehetők lettek volna. Vallotta a tanú azt is, hogy őt F. F. már a kocsiról való második leszállása alkalmával minden helyes indok nélkül eltávolította, és hogy harmadszori leszállása alkalmával, miután az addig a kocsi üléséhez támasztva volt töltött fegyvert a kocsiban keresztbe fektette akként, hogy a fegyvercső a kocsi felszállójának kivágásánál kiért — azt az utasítást adta a bakonülő tanúnak, hogy nézzen előre, nem jön-e valami kocsi vagy szekér; a tanúnak tagadólagos válas7a után pedig, miközben a kocsi s lovak mozdulatlanul állottak s a háttal levő tanú azt,hogyF.F.akocsi felszállójához hozzá ért,vagy arra lépett volnanem észlelte,pár pillanat múlva hallatszott a lövés,melynek dörejére atanuvisszafordulván,F. F-et lőtt sebtől vérezve a kocsiutnak a bírói helyszíni szemle alkalmával a tanú által megmutatott ama helyen találta, melyre nézve a szemle megállapította, f,ogy az a kocsitól 6 lépésre volt és az előbb a kocsiban elhelyezve volt fegyver pedig a kocsi és F. F. között utóbbitól egy lépésnyire, csővel F. F. felé fordulva a földön feküdt. Tekintve, hogy az előleges bizonyítási eljárás során meghallgatott fegyverszakértőknek véleménye szerint a kocsiban keresztben s csővével F. F. felé fekvő fegyver, véletlen elsülése esetén a kocsinak arra az oldalára, melyen a tanúvallomás szerint feküdt, ki nem eshetett, hanem csakis az ellenkező oldalra eshetett volna ki; tekintve, hogy a kérdéses kocsit megvizsgált kocsiszakértőnek véleménye szerint a bakon ült B. Gy. tanúnak azt, ha F. F. a kocsi felhágóiára lépett, éreznie és észlelnie kellett volna, holott a tanú ilyen mozdulatot nem t'szlelt; — tekintve, hogy K. S. dr. tanú és orvosszakértőnek vallomásai szerint F. F. megsebesülése a hullajkvben leirt helyen a fegyvernek véletlen elsülése esetén nem következhetett volna be, hanem az emiitett helyen való megsebesülés csakis akkép származhatott, hogy F. F. az agyánál a földre támasztott fegyverre meilével ráhajolt; — tekintve, hogy felperes a bírói szemle alkalmával a kérdéses fegyvernek felmutatását megtagadván, arra sincs semmi adat, hogy az egy rosz karban levő s könnyen magától elsülő fegyver lett volna; B. Gy. tanúnak a szakértői vélemények s az imént felsorolt egyéb adatok figyelembe vételével, a sommás elj. 64. §-a alapján mérlegelt vallomása által megcáfoltnak kellett venni azt a felperesi előadást, hogy F. F-nek halálát véletlen balesetből származó megsebesülés okozta s bizonyítottnak kellett venni azt az alperesi védelmet, hogy halálát öngyilkossági kísérletet képező szándékos megsebesülés idézte elő. Ehhez képest s minthogy a biztosítási szerződés a keresk. törv. 504. §-a és a kötvény feltételek 10. cikkének c) p-ja érteim, a biztositoU fél öngyilkossága esetében, ha a biztosítási szerződés legalább 5 éven át érvényben nem volt, megszűnik, a per tárgyát képező szerződés pedig csakis a biztosított fél halálának évében köttetett: felperest a biztosítási összeg kifizetése iránt indított keresetével elutasítani, egyúttal mint pervesztest, a költségek viselésére is kötelezni kellett. A bpesti kir. Ítélőtábla (1902 június 4-én 1,936. sz. a ) az elsőbiróság ítéletét a benne foglalt indokok alapján helyben hagyja, stb. A m. kir. Kúria (1903 június 2-án 1,265. sz. a.) mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztattatik és alperes arra köteleztetik hogy felperesnek 20,000 korona tőkét, ennek 1900 febr 22-tőí járó 5°/o-os kamatát, 577 K. perbeli és 262 K. 60 f kétrendbeli felebbezési költséget 15 nap a. végreh. terhével megfizessen stb. Megokolás: Alperes a K. T. 504. §. 1. és 3. pontja és a 4/4. s 475. §. alapján kéri a kereset elutasítását, mert biztosított F. F. eletét öngyilkosság folytán Vesztette el, mert továbbá 4