A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 36. szám - A pozsonyi kir. ítélőtábla és főügyészség

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 36 számához. Budapest, 1903 szeptember 6. Köztörvényi ügyekben. A volt jobbágyok özvegyeire nézve az özvegyi jogot kifejezetten az 1840 : VlII.t.-c. 16-19. Sg-ai szabályozzak. Minthogy nem vitás a felek közt, hogy a felperes első férje jobbágy volt, az 1840 : VIII. t-c. 16. §-a pedig a mag nélkül elhalt jobbágy özvegyének özvegyi jogát az ccilUtö.-özvegyi tartásban állapítja meg ; s mithogy ezekből folyóan felperes első férjének vagyonából ennek örökösétől kiházasitast követelni jojositva nincs : ennélfogva felperest a kiházasitási költség megítélésére irányuló kereseti kérelmévei elutasítani kellett. A pestvidéki kir. tszék (1901 márc. 30-án 8,817/P. sz. a.) Ma ró ti K. ügyvéd ált. képv. V. Katalinnak, — HetsÖ. ügyv. ált. képv. Sz. Imréné elleni 1,285 frt iránti rendes perében következően itélt: Alperes a sz.-szmiklósi 1,459. sz. tkkvi. letétben I. 1—ló. 17—20. sor. sz. a. foglalt ingatlanokra vezetendő különbeni végrehajtás terhével és 15 nap a. köteles felperest néhai férje B. Gy. S. után megillető özvegyi haszonéivezeti jog kárpótlása fejében 600 K. tőkét, ennek a kereset bedása, azaz, 1899 november 2. számítandó 5°/0 kamatait és 184 K. perköltséget felperesnek megfizetni, 31 K. 8 fi t. előlegezett eljárási költséget a tszéki irodaátalány javára megtéríteni s az Ítélet után kiszabandó kincstári illetéket viselni. Fenti összeget meghaladó kereseti követelésével felperes elutasittatik, stb. Megokol ás: Az A) a. anyakvi kivonattal igazolva van az, hogy telperes néhai A. G. S.-nek törvényes neje volt; nem vitás a tényállás sem, hogy néhai B. G. S. nejének, felperesnek özvegyi eitarlásáról nem gondoskodott, sőt összes vagyonát végrendeletileg ugy a tulajdonjog, valamint a haszonélvezet tekintetében édesanyja B. G. S.-né, ennek elhalálozása esetére pedig nővérére Sz. l-né B. Máriára hagyta, s nem vitás az sem, hogy B. G. S-nének 1896. év március 13-án bekövetkezett elhalálozásával B. G. S-nak a sz.-sz-miklósi 244. sz. tjkv-btn foglalt ingatlanai a I agyatéki eljárás során a'peres tulajdonaivá váltak. A sz.szt.-miklósi 244. sz. tjkvb.-n felvéve volt ingatlanoknak az ottani 1,459. sz. tkkvi betétben foglalt ingatlanokkal való ugyanazonosságát a beszerzett s az iratok közt fekvő betéttevő igazolja. Minthogy jogszabályaink s különösen az 1340: VIII. t.-c. 16. §-a értelmében, ha az elhunyt férj özvegyének ülendő tartásáról végrendelet által nem gondoskodott, az özvegy férje javaiban benn maradt s azok haszonélvezetéhez ijga van; minthogy továbbá a 1 ő özvegyi jogá'ól csupán az esetben esik el, ha az öröklésre érdemetlenné válik, vagy ha a házasság törvényes módon felbontatott, mi a jelen esetben fenn nem forog, egymagában a különválva élés pedig az özvegyi jog megítélésének akadályul nem szolgál s érdemetlenségi okot alperes fel nem hozott ; minthogy végül felperes néh. lérjének elhalálozása óta az özvegyi jogának élvezetében nem volt, ennélfogva az özvegyi haszonélvezeti jog pénzbeli kárpótlására van igénye: ugyanazért alperest néh. B. G. S után maradt s általa örökölt vagyonra vezetendő különbeni végreh. terhével kötelezni kellett arra, hogy felperes haszonélvezeti jogának kárpótlása fejében 1896 ápril 9-től felperes ujabb férjhezmeneteléig azaz január haváig terjedő 3 évre évi 200 K. összesen 600 K. tőkét és annak a kereset beadásától számított 5°/o kamatait megfizesse. Az ingatlanoknak szakértőileg megállapított 200 K. tiszta jövedelme az özvegyi jog ellenértékéül még abban az esetben is elfogadandó volt, ha az özvegyi jog a végrendelet intézkedése által megvontnak volna tekinthető, mert az özvegy özvegyi jogát végintézkedés ellenében is érvényesítheti, s a 200 K. tiszta jövedelem az ily esetben érvényesíthető szükséges lakás és tartás költségeit meg nem haladja. Tekintettel azonban arra, hogy oly esetben, a mikor házasfelek közt a közösháztartás már a férj életében megszűnik, az özvegyi jog nem érvényesülhet a férj javaiban való benmaradás által s tekintettel arra, hogy az örökös jogszerűen s mindaddig jóhiszeműen is van a birtokban, mig az özvegy özvegyi jogát nem követeli: ugyanazért alperes, mint örökös csak azon időbeli özvegyi jogért köteles kárpótlást adni, amely idő alatt birtoklása a jóhiszeműséget nélkülözi. Hogy felperes özvegyi jogára való kielégítése iránt alperest felhívta, bizonyítják J. K. és V. J.-né tanúvallomása s jóllehet az utóbbi tanú vallomására ezen tanúnak felpereshez való közeli viszonyánál fogva nagy suly nem fektethető, még abból az okból, hogy felperes a felszólítás tényére és idejére nézve alperest főesküvel kínálta, alperes pedig a főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kinálta, bebizonyitottnak kellett venni azt, hogy e felszólítás 1896. év ápril hó 9-én történt, miből következik, hogy alperes előző birtoklása jóhiszemű volt. Jóllehet, a H. K. I. 67. 2. § a szerint a nemes ember özvegyét kiházasitási költség megilleti s a későbbi törvények a jogok tekintetében a nemes és nem nemes közötti különbséget megszüntette, kiházasitási költség cimén felszámított kereseti követelésével mégis felperest el kellett utasítani mert a H. K. fenti rendelkezésének alkalmazását fenn nem tartotta. A perköltségek és azzal kapcsolatban az eljárási költségek viselésére alperes a trv. 251. §. alapján marasztaltatott, mert az ügy érdemében pervesztesnek tekintendő, stb. A bpesti kir. ítélőtábla. (1903 január 21-én 6,211/P. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletének nem felebbezett részét nem érinti, ellenben ugyannanak az Ítéletnek felebbezett azt a részét, mely szerint a felperest a kiházasitási költség cimén felszámított követelésével elutasította, megváltoztatja, a felperesnek ez iránti követelési -jogát megállapítja, s az I. bíróságot arra utasítja, hogy ennek az ítéletnek jogerőre emelkedése s a netán szükségesnek mutatkozó bizonyítási eljárás foganatosítása uíán hozzon a kiházasitási költség mennyisége, valamint az összes perköltségek tárgyában ujabb Ítéletet, stb. M e g o k 0 1 á s: Az id. törvénykezési szabály 16. ?-a az özvegyi jog tekintetében a magyar törvények rendeleteit hatályukba visszaállította. A H. K. I. 67. c. 2 §-a érteim, az özvegy nő ujbó:i férjhezmenetel alkalmával első férje hagytékából kiházasitási követeLii jogosítva van s ennek a jognak, valamint általában az özvegyi jugnak érvényesítését az a körülmény, hogy a nő férjétől külön válva élt, nem gátolja Az özvegy nőnek újbóli férjhez menetele esetén kiházasitás iránti követelési jogát a birói gyakorlat is fentartotta. A felhozott indokokból az elsőbiróság Ítéletének a kiházasitási költség elutasítására vonatkozóan felebbezett részét megváltoztatni s a felperesnek ez iránti követelési jogát megállapítani kellett, tekintettel arra, hogy az első bíróság a kiházasitási költség menyisége tárgyában még nem határozott és hogy a perköltség felett is csa:< a végitéletben hozható határozat, az első bíróságot eme kérdések tárgyában ujabb határozat hozatalára utasítani stb. kellett. A m. kir. Kúria (1903. május hó 7-én 2,803/P. sz. a. A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és e tekintetben az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Megokolás: A voltjobbágyok özvegyeire nézve az özvegyi jogot kifejezetten az 1840:VIII. t.-c. 16—19. §§-ai szabályozzák. Minthogy nem vitás a felek közt, hogy felperes első férje B. G. S. jobbágy volt, az 1840:VIII. t.-c. 16. §-a pedig a «mag nélkül elhalt jobbágy özvegyének özvegyi jogát az illető özvegyi tartásban* állapítja meg; s minthogy ezekből folyóan felperes első férjének vagyonából ennek örökösétől kiházasitási követelni jogokitva nincs; ennélfogva a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest a kiházasitási költség megítélésére irányuló kereseti kérelmével elutasítani, illetve e részben az elsőbiróság ítéletét az itt felhozott indokokból a perköltségre vonatkozóan peJig saját indokánál fogva helyben hagyni kellett. A keresethez csatolt per adataiból kétségtelenül meg volt állapitható, hogy az ama perben szereplő felperes eme pert a jelen legi felperesek ellen nem alaptalanul indította, és hogy a jelenlegi felperesek eme perben a törvényes oszt. rész tekintetében, ugy a fennálló törvények, mint a birói gyakorlat alapján pervesztesek kellett hogy legyenek, és hogy erről alperes, mint szakértő ügyvéd, az emiitett per irataiból bőven meggyőződést szerezhetett. Ennek dacára a nem-szakértő felpereseket a per mikénti jogi állásáról az ügyvédi rendtartás 47. §. szerint fel nem világosította, hanem azt elhallgatva, felperesektől, a perben még teendő ügyvédi eljárással arányban nem álló díjazásról szóló dijlevelet vett; — és miután felperesek a per jogi állásáról csak később szereztek tudomást, ez a körülmény felperesekre nézve olyan véletlen esetet képez, melynek alapján ama per beszüntetését kérni érdekükben állott; mindezeknél fogva felpereseknek az ügyvédi rendtartás 55. §-ára alapított keresetüket alaposnak elfogadni kellett. A debreceni kir. tszék (1902 aug. 27-én 11,517/P. sz. a.) N agy K. dr. ügyv. ált. képv. özv. O. Istvánné s tsainak, K. Samu dr. ügyvéd elleni ügyvédi jutalomdíj leszállítása és jár. ír. perében következőig itélt: A kir. tszék felpereseket keresetükkel elutasítja s az általuk 1901 jul. 20-án Debrecenben, illetve 1901 aug. 13-án Hajdúszoboszlón, K Samu dr. ügyv. részére kiállított, a keresethez A) a. mellékelt dijlevelet hatályában föntartja. Egyszersmind azonban a jelen pernek költségeit kölcsönösen megszünteti stb. Megokolás: Az alaki tekintetben nem kifogásolt A) a. okirat szerint, felperesek abban az esetben is kötelezettséget vállaltak alperessel szemben a G. K.-né és O. J. által ellenük indított r. perben alperes állal elvállalt védelmük jutalmazását illetőleg, ha azt a pert felperesek egyesség utján befejeznék, vagy a megbízást alperestől előbb visszavonnák. S habár alperes pusztán a 10,144. sz. a. beadványt készítette is el felperesek érdekében és H.-Szoboszlóra utazott az ügy megismerése és a tényállásnak tanulmányozása céljából, — ellenben további ügyvédi tevékenységet azért nem fejthetett ki, mert felperesek a 11,668 sz. beadvány szerint alperestől a megbízást visszavonták és a kérdéses