A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 34. szám - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 34. számához. Köztörvényi ügyekben. Minthogy a felperes részéről felbontatni * ért házasságnak érvényessége, az 1894 . XXXI. t.-c. 47. §. szerint semmisségi per indítására jogosított fél részéről semmisségi perrel megtámadva nem lett, figyelemmel a 46. g-ban foglalt rendelkezésre: a ' házasságnak érvényessége hivatalból nem tehető vizsgálat tárgyává, hanem csupán az bírálandó meg, hogy bontó ok forog-e fenn? Még abban az esetben is, ha megállapítottnak vétetnék is az, hogy alperes házasságtörést követett el, annak érdemleges elbírálása, vájjon alperesnek ez a tette ellenében az 1894: XXXI. t.-c. 76. §-ban jelzett bontó okként érvényesithető-e, avagy az alperes részéről felhozottak szerint a 82. vagy 83. §-ok szerint nem szünt-e meg és esetleg csak a 84. §. szerint vehető figyelembe, a végitéletre tartozik. A nagykanizsai kir. tszék (1902 május 9-kén 2,317/P. sz. a.) R o t h sc h i ld S. dr. ügyv. ált. képv. S. Arthurnak, Havas H. dr. ügyv. ált. képv. M. Leonia elleni, házassági kötelék felbontása ir. perében következően i tél t: A kir. tszék S. Arthur felperes és M. Leonia alperes között Londonban 1892. iunius 9-én kötött házasságot az alperes hibájából az 1894:XXXI. t.-c. 76. §. és 114. § alapján felbontja és az alperest a 85. §. érteim, vétkesnek nyilvánítja és egyúttal 245 K. 70 fill. perköltségnek 15 nap a. végreh. terhe mellett a felp. részére leendő megfizetésére kötelezi, stb. Megokolás: Felperes keresetében azt kérte, hogy az alperessel az A a. házassági anyakvi kivonat szerint Londonban Í892. június 9-én megkötött házasságuk az 1894: XXXI. t.-c. 76 §. és 80. §4 a.) pontja alapján felbontassák, alperes vétkesnek kimondassák, felperes nevének viselésétől eltiltassék s a költségekben elmaraltasztassék. — Felperes kérvényében a 80. §. a.) pontját mellőztetni kérte. Kereseti támogatására előadta felperes, hogy ő zsidó vallású, alperes pedig róm. kath. vallású volt a házasság megkötésekor és ennélfogva minthogy felperes nagykakanizsai illetőségű magyar honos, a házasság a megkötés idejében érvénytelen volt ugyan, de az 1894: XXXI. t.-c. 113. §. rendelkezésénél fogva érvényessé vált. Előadta továbbá, hogy a B. alatti bizonyítvány szerint 1900 okt. közepe tájáig a Berlin melletti Charlottenburgban volt együtt lakásuk, de ekkor megtudván azt, hogy alperes Carló O.-val a saját lakásukon házasságtörést követett el, az alperest ott hagyta és felperes azóta Majna melletti Frankfurtban, alperes pedig a tent nevezettt Carló O.-val jelenleg is Charlottenburgban lakik és vele a házasságtöréses viszonyt mai napig is folytatja. — A peres íelek közt megkisérlett b:rói békéltetés az 5,3ö5 sz. jkv. szerint eredményre nem vezetett, mert az alperes szabályszerű idéztetés dacára nem jelent meg, felperes pedig válási szándéka mellett megmaradt. A per érdemi tárgyalására alperes tagadta a kereseti állítások valóságát s előadta, hogy a házasság felbontására okot nem ő szolgáltatott, hanem a felperes, mert együttélésüket a felperes bontotta meg, s ennélfogva ha a házasság felbontatik, mind a két léi vétkesnek lesz kimondandó. Felhozta még alperes, hogy az állítólagos házasságtörés elkövetésének ideje megállapítva nincs, e nélkül az sem állapitható meg, bogy az ezen alapuló bontó ok nem-e évült el. — A kir. tszék. hatáskörét ebben a perben a keresethez B. a. csatolt helyhatósági bizonyítvány és a m. kir. igazságügyministerium 10,725. sz. rendelete és az 1894: XXXI. t.-c. 114. §. alapján állapította meg, mert felperes magyar honos és fenti miniszteri rendelettel az általa indítandó válóper tárgyalására ez a kir. tszék lett az 1868 : LIV. t.-c. 57. §. alapján kiküldve. — A kir. tszék a felperes által hivatkozott, de utóbb mellőztetni kért tanuk kihallgatását szükségesnek nem találta, mert az a bizonyítandó bontó ok, hogy alperes nő házasságtörést követett el, a Majna melletti frankfurti kir. országos tszék 1901. okt. 22-én 3. R. 6. sz. a. hozott ítéletének ténymegállapítása, illetve határozati indokaiban akként, hogy az ott felperesként szereplő jeltn perbeli alperest a házas együttélés helyreállítása iránti keresetével elutasította, mert a jó erkölcsökbe ütköznék és ellenkeznék a házasság erkölcsi lényegével, hogy a házassági törv. a másik féltől a házassági közösséget kérhesse különösen akkor, ha mint jelen esetben bizonyítva van, hogy a házasságtörő nő a házasságtörővel együtt él a házastársak eddigi közös lakásában. Ennélfogva alperes kifogásaira a bizonyítás volt alkalmazandó, a tszék O. bizonyítási megtagadásával kapcsolatban B és K. tanuk vallomásaival megyőződést nyert, hogy felperes nő O. Carlóval több év óta nemi viszonyt tartott és még most is tart vele, jelenleg is Charlottenburgban együtt lakik, megállapítva van és abből a kir. tszék is bizonyítottnak találta azt, hogy jelen perbeli alperes a keresetben felhozott házasságtörést elkövette. Abból pedig, hogy a felperes 1900 okt. első felében hagyta el az alperest, azt állapítja meg, hogy akkor jött tudomására a fennforgó bontó oknak és ennélfogva az J901 ápril. 4-kén 2,217. sz. a. megindított keresetét a Ht. 83. §. i nelm. kellő időben indította meg. Budapest, 1903 augusztus 23. Ezek alapján és még arra is tekintettel, hogy 2,317. sz. a. iktatott levelében alperes habár vétkességét el nem fogadta, de azt mégis kijelenti, hogy a házasság felbontását kívánja, mert az határtalanul boldogtalan volt, a kir. tszék a peres felek házasságát alperes vétkességének megállapítása mellett felbontandónak találta annál inkább, mert ez a házasság a Ht. értelmében annálfogva, hogy megkötése idejében a felperes zsidó vallású, az alperes pedig róm. kath. vallású volt — ez a vallási különbség pedig a házasságkötés idejében fennállott korábbi magyar jogszabályok szerint oly házassági akadályt képezett, amely alól felmentésnek sem volt helye, tehát annak következtébén a peres felek között 1892-ben érvényes házasság létre sem jöhetett s a korábbi jogszabályok rendelkezésére az 1894: XXXI. t.-c. vtsszaható erővel annálkevésbbé lehet, mert e törv. életbelépte előtt kötött házasságok érvényessége tekintetében az id. törv. 138. §. rendelkezései érteim, a korábbi anyagi jogszabályok alkalmazandók, — felperes házasságának érvénytelenítését is eredményesen kérhette volna. Annak kimondása, hogy alperes a férje nevének viselésétől eltiltassék, a Ht. 94. §. 1. bek. alapján mellőztetett, mert alperes vétkesnek nyilvánitattott, férje nevét mint ilyen a törvény rendelkezéseinél fogva nem viselheti. — Gyermek a házasságból a C. a. helyhatósági bizonyítvány szerint nem származott, vagyonjogi igényeket a felek egymás irányában nem támasztottak, ezek tekintetében intézkedni nem kellett. — Az ágy- és asztaltól való különélés elrendelése a Ht. 99. §. alapján mellőztetett, mert a házastársak kibékülése egyáltalában nem remélhető. Alperes vétkesnek nyilvánítandó volt a Ht. 85. §. rendelkezésénél fogva, mert a bontásra az okot az ö házasságtörése adott. Ellenben a Carló O.-val való házasságkötéstől eltiltása szintén mellőztetett az Ítéletben, mert ezen Ítélet jogerőre emelkedése esetén ugy az alperes, mint a most nevezett, külföldiek levén, reájuk annak kimondása ugy sem bir hatálylyal stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1902 aug. 12-én 2,037. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét nem felebbezett részében nem érinti, a házasság felbontására nézve pedig helybenhagyja stb. Megokol ás: Habár az 1894. évi XXXI. t.-c. 109. §-a szerint, ha a magyar állampolgár férfi külföldi nővel, akár külföldön, akár Magyarországon köt házasságot, a házasság érvényessége, a nő kora és cselekvő képessége kivételével a magyar törv. szerint Ítélendő is meg, habár továbbá felperes mint magyar állampolgár férfi, valamint alperes, mint külföldi nő között abból az okból, mert felperes a zsidó vallásnak a követője, alperes pedig r. kath vallású, az 1894:XXXI. t.-c. 138. §. szerint a korábbi magyar törvények értelmében, 1892 június 9-én, tehát a Ht. életbelépte előtt érvényes házasság azért nem jöhetett létre, mert a peres felek között a valláskülömbség oly akadályt képezett, mely alól a korábbi jogszabályok uralma alatt felmentésnek helye nem volt, és habár igy tulajdonképpen a peres felek között a magyar törv. szerint anyagilag érvényes házasság, mely felbontásra alkalmas, nem is létezik: az elsőbiróság Ítéletének azt a hivatalból megvizsgált részét, mellyel a peres felek közt 1892 június 9-én Londonban, holborni kerület anyakönyvi hivatalában létrejött házasságot a Ht. 76. §. alapján az elsőbiróság alperes hibájából felbontotta, mégis helyben kellett hagyni, mert a Ht. 113. §. szerint a házasság érvényessége a házasságkötés alaki kellékei tekintetében, a házasságkötés idejében és helyén fennálló törv. szerint ítélendő meg, márpedig a felek házassága erre való tekintettel 1902-ben Londonban alakilag érvényesen megkötöttnek és igy létezőnek tekintendő, és felperes mint magyar honos, amennyiben bontó ok valóban fennforog, a házasság érvénytelenítésének keresetbe vétele nélkül joggal követelheti, hogy az alakilag érvényes házasság felbontassák. Minthogy pedig a Ht. 114. §. szerint a magyar állampolgár házas sági perében csak a magyar bíróság Ítélete hatályos, és a m kir. igazságügyminiszter 10,725. sz. rendeletével, ennek a pernek a tárgyalására a nkanizsai kir. tszéket küldött ki, azért a kir. Ítélőtábla ezt a bontó pert felülvizsgálandónak találta, sárra való tekintettel hogy a peres felek közt a Majna melletti frankfurti kir. oszágos tszék előtt lefolytatott és a 3. R. 6/01 -n. sz. ítélettel, az erre vezetett záradékok szerint már jogerejüleg el van döntve, hogy alperes a házasságtörésben vétkes, minthogy továbbá a házasságtörés a Ht. 76. §. szerint bontó okot képez, azért az első bíróság ítéletének azt a hiv.-ból megvizsgált részét, mellyel a felek közt a Ht. 76. §, alapján fölbontotta, helyben kellett hagyni. Az első bíróságnak azt az intézkedését, hogy az ideiglenes különélés elrendelése valamint alperesnek a Carló O-val kötendő házasságtól való eltiltása mellőztetett, a kir. it. tábla a vonatkozóan felhozott indokainál fogva szintén helyesnek fogadta el. A m. kir. Kúria (1903 ápril 21-én 2,618/P. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával peres házastársaknak ágytól és asztaltól való különélése, a jelen Ítélet kézbesítésétől ' számítandó 6 hó tartamára elrendeltetik és a perköltség iránti