A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 34. szám - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Folytatás

132 A JOG határozat, az 1894: XXXI. t-c. 100. §-ban megszabott határidő alatt beadandó kérvény tolytán hozandó s a pert beleje2Ő határozatra tartatik fenn. Meg okol ás: Az a tény, hogy felek 1892 június 9-én Londonban házasságot kötöttek, törvszerü okirattal bizonyittatván, minthogy a felperes részéről felbontatni kért ennek a házasságnak érvényessége, az 1891: XXXI. t.-c. 47. §. szerint semmiségi per indítására jogosított fél részéről, semmiségi perrel megtámadva nem lett, figyelemmel a 46. §-ban foglalt rendelkezésre : a házasságnak érvényessége hivatalból nem tehető vizsgálat tárgyává, hanem csupán az bírálandó meg, hogy bontó ok forog-e fenn ? Felperes bontási keresetét az 1894-:XXXI. t.-c. 76. §-ban a 80. §. c) p-ban meghatározott bontó okokra alapította s ezeknek bizonyi'.ása végett a Majna melletti frankfurti orsz. tszéknek 1901 okt. 29 én 3,622/R/o. sz. jogerőre emelkedett ítéletét mutatta be. Minthogy az ezen Ítéletben foglaltakból következtetve, alperes ellenében, a felperes részéről felhozott bontó okoknak jelenségei látszanak fennforogni, figyelemmel arra, hogy az 1894: XXXI. t.-c. 90. §. szerint a házasság felbontása előtt a házas feleknek ágytól és asztaltól való különélését a 76. §. esetében rendszerint, a 80. §. eseteiben pedig mindenkor el kell rendelni, a fennforgó esetben azonban, peres házastársaknak különélése mindaddig elrendelve nem lett; — mindkét alsóbiróság Ítélete, a fenti rendelkező rész értelmében megváltoztatandó volt. A jelen esetben azért sem volt a különélés elrendelése mellőzhető, mert még abban az esetben is, ha a fentebb hivatkozott Ítélettel megállapítottnak vétetnék is az, hogy alperes hásasságtörést követett el, annak érdemleges elbírálása, vájjon alperesnek ez a tette ellenében az 1894. XXXI. t.-c. 76. §-ban jelzett bontó okként érvényesíthető-e, avagy az alperes részéről felhozottak szerint a 82. vagy 83. §§-ok szerint nem szünt-e meg és esetleg csak a 84. §. szerint vehető figyelembe, a végitéletre tartozik. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Tekintve, hogy piaci vételről lévén szó, a vevő a keresktörv. 346. és 347. §§-ban foglalt jogszabályokhoz kötve nem volt' — alperes az eladó által előtte elhallgatott hiba felfedezése után a gépet az eladónak nyomban vissza is küldhette volna, de eljárhatott ugy is. amint eljárt, — hogy azt felperes rendelkezésére bocsátotta, és igy tudatta vele, hogy a vételtől eláll. Minthogy pedig a keresk. törv. nem jogosítja fel az eladót arra, hogy a vevőt, a vételái némi leszállításával a hibás és ennélfogva a törvényes kellékekkel nem biró áru megtartására birja : a felebbezési bíróság a keresk. törv. 384. í?-ából már idézett jogszabályt sértette meg, midőn a helyett, hogy alperes kifogása következtében a szerződest felbontottnak mondotta volna ki, azt a felperes által alperes hozzájárulása nélkül tett árleengedés folytán hatályában fenntartotta és alperest a leengedéshez képest leszállított vételár megfizetésére kötelezte. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1902. október 28. 9,217/1902 sz.) Weisz Jónás dr. ügyvéd ált. képv. D. és M. cég felperesnek, H e 1 1 e r Árpád dr. ügyv. ált. képv. K. Vilmos alp. ellen 1,327 K. 27 f. s jár. iránti a budapesti VI. ker. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik, a felebbezési bíróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik. Megokolás: A felebbezési bíróság által megállapított tényállás szerint felperes budapesti raktárában volt, oly könyvfüző gépet adott el alperesnek, mely ha hibától ment, 42 cm. magas könyvek fűzésére alkalmas: eladta pedig a nélkül, hogy a géphez nem értő alperes azt előzőleg megpróbálhatta volna. Azt is megállapította a felebbezési bíróság, hogy alperes a gép megvizsgálásához szükséges szakértő megszerzése végett azonnal megtette a kellő lépéseket, és amint a Budapesten csak igen korlátolt számban található szakértőt megkapta, ezzel a gépet azonnal megvizsgáltatta, amikor is kitűnvén, hogy a gépnek oly hibája van, mely miatt csak javítás után lehetne 42 cm.-es könyvek fűzésére használni, azt anélkül, hogy használta volna, felperes rendelkezésére bocsátotta. Megállapította végre a felebbezési bíróság, hogy alperes 1901 évi március hó 9-én, szombaton este tudta meg a gép hibás voltát és ugyanannak a hónapnak 11-én, hétfőn bocsátotta a felperes rendelkezésére. A kir. törvényszék azután alperest a gép vételárának megfizetésére kötelezte ugy azonban, hogy abból felperes beleegyezése következtében 20 K. előrelátható javítási költséget leszámított. Ezt az ítéletet alperes elsősorban a S. E. 185. §-ának a) pontja alapján anyagi jogszabály megsértése miatt támadja meg, azt panaszolván, hogy a felebbezési bíróság a keresk. törv. 348. §-ában foglalt azt az anyagi jogszabályt sértette meg, mely szerint: ha az áru a kikötött, vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, a vevőnek jogában áll az ügylettől elállani, amit azzal, hogy a gépet felperesnek a hiba felismerése után késedelem nélkül rendelkezéseié bocsátotta, meg is tett. Ez a panasz alapos. A felebbezési bíróság ugyanis ily értelmű felperesi kiíogás hiányában azt nem állapította meg, hogy alperes a gépét mint tudva hibásat vette. A gépnek tehát azzal a törvényes kellékkel keilett v^lna b;rnia, hogy jó és javítás nélkül nyomban használható, aminek ellenkezőjét azonban a felebbezési bíróság megállapította. I1V körülmények között — tekintve, hogy piac. vételről lévén szó a vevő a keresk. törv. 346. és 347. §§-ban foglalt jogszabályokhoz kötve nem volt, — alperes az eladó által előtte elhallgatott hiba felfedezése után a gépet az eladónak nyomban vissza is küldhette volna; de eljárhatott volna ugy is, amint eljárt, hogy azt felptres rendelkezésére bocsátotta és igy tudatta vele, hogy a vételtől eláll. . . Minthogy pedig a keresk. törv. nem jogosítja fel az eladót arra, hogy a vevőt, a vételár némi leszállításával a hibás és ennélfogva a törvényes kellékekkel nem biró áru megtartására birja;a felebbezési bíróság a keresk. törv. 348. §-ából már idézett jogszabályt sértette meg, midőn a helyett, hogy alperes kifogása következtében a szerződést felbontottnak mondotta volna ki, azt a felperes által alperes hozzájárulása nélkül tett árleengedés folytán hatályában fenntartotta és alperest a leengedéshez képest leszállított vételár megfizetésére kötelezte. A számlában foglalt többi tárgy a füzőgép kelléke lévén, az azok tárgyában létrejött vétel a főügylet sorsát követi. Miért is a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével el kellett utasítani, és őt a S. E. 109., 168. és 204. §§. értelmében az összes per, felebbezési és felülvizsgálati költségben marasztalni. Alperes első panasza sikerre vezetvén a felülvizsgálati kérvényben felhozott többi panaszpont vizsgálata feleslegessé vált. Bűnügyekben. Vádlottnak mint kereskedőnek a gabona bevásárlása és továbbeladasa iparhatóságilag engedélyezett foglalkozása. A vád alapjául szolgáló ügyletei tehát éppúgy, mint sértettekkel előzőleg több éven át létesült azonos természetű s minden fennakadás nélkül lebonyolított kötései üzlete körébe tartozván, nem kölcsönöknek, hanem a kereskedelmi törvény rendelkezései alá eső adásvételeknek tekinthetők, melyekben a szolgáltatások és ellenszolgáltatások közt felmerült aránytalanság nem kizáróan a kikötésekre, hanem a szállítandó buza árának a vádlotton kivül álló okokból előállott felszökkenésére vezethető vissza ; magukból a kötésekből pedig a szállítandó gabonának a sértettek vagyonállásához viszonyítva jelentéktelen mennyiségére, — az ügyletek kötésekor volt gabonaárakra és a tovább - eladásahoz szükséges kezelés költségeire — tekintettel a sértettek anyagi romlásának eshetősége sem állapitható meg. Ebből folyólag az 1875 : XXXVII t- c. 353, és 356 §§-ai szerint a kötelezettségük teljesítésében késedelmes eladókkal szemben jogosítva érezhette magát vádlott a biztosítékul kapott váltók szerződésszerű kitöltésére, követeléseinek biztosítására és per utján érvényesítésére; nem volt tehát jogilag megállapítható, hogy vádlott a gabonaelövételi ügyleteket ebben az esetben uzsora elpalástolása céljából kötötte volna. A szolnoki kir. tszék mint btő bíróság (1901 ápril 17-én 3,414/B. sz. a.) uzsora vétsége miatt vádlott J. M. Lőrinc elleni bűnügyében következőleg itélt: J. M. Lőrinc vádlott az 1883. évi XXV. t.-c. 1. és 2. §-ába ütköző uzsora vétségének vádja s e vád következményeinek terhe alól a bp. 326. § 1. p. alapján felmentetik stb. Megokolás: Az 1883: XXV. t.-c. 1. és 2. § ában meghatározott uzsora vétségének lényeges alkatelemét képezi, hogy valaki másnak, ennek szorult anyagai helyzetét felhasználva, olyan kikötések mellett hitelezzen, melyek a neki, t. i. a hiteltnyujtónak engedett túlságos mérvű anyagi előnyök által, az adósnak anyagi romlását előidézni alkalmasak. Szükséges tehát, hogy a hitelt nyerő fél szorult anyagi helyzetben legyen s hogy a hiteltnyujtó fél amannak szorult anyagi helyzetét ismerve, neki hitelezzen.Tekintettel ezek után arra, hogy az 5 p. sz. a. jkvhöz becsatolt 3 drb. eredeti áruszállítási kötvény szerint vádlott és a sértett között nem hitelezési ügylet, hanem buzaszállitási, helyesebben buzaeladási szerződés jött létre melyben a szállításnak kellő időben nemteljesitése esetén, az eladók részéről a vevő javára bizonyos vagyoni előnyök, jelen esetben a felvett vételári összeg kétszerese köttetett ki s ezen összegről az eladók a vevő jogainak biztosítására váltót állítottak ki; tekintve továbbá, hogy az semmivel sem nyert beigazo!ást, hogy sértettek az alább említett áruszállítási kötvények kiállításakor szorult anyagi helyzetben lettek volna, mert saját beismerésük szerint is ingatlan vagyonukra, mely csak 150 frttal volt terhelve — könnyen szerezhettek volna bármely pénzintézettől kölcsönt, de feltéve szorult helyzetben lettek volna is, mivel sem lett igazolva, hogy vádlott ezt a körülményt tudvaj illetve nyomasztó anyagi helyzetüket ismerve használta volna fel arra, hogy magának túlságos mérvű anyagi előnyöket biztosítson, sőt maga az a körülmény, hogy sértettek már régebbről voltak vádlottal hasonló üzleti összeköttetésben, arra enged következtetni, hogy vádlott a sértettek anyagi körülményei iránt teljesen megnyugodhatott, és tekintve, hogy a vádlott részére az áruszállítás elmulasztása esetére kikötött bánatpénz összegekről a sértettek által kiállított váltók a már többször említett áruszállítási kötvények világos tartalmánál fogva nem tekinthetők olyanoknak, melyek az uzsora előnyeit volnának hivatva elpalástolni: mindezeknél fogva jelen esetben az uzsora vétségének tárgy, tenyálladéka megállapiható nem lévén, vádlottat a vád alól felmenteni kellett, stb. A bpesti kir. ítélőtábla mint btő bíróság (1902 dec 10-én 7,505 B. sz. a.) K. S. és neje sértettek fehbbezésének figyelmen kivul hagyásával az ügyet egyedül az ügyésznek, a főügyész