A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 2. szám - Kína büntető kódexe

A J OG tagadásával szemben, tanúival, kik az általuk látott vágónak a kereseti váltóval való azonosságát nem tudják és ezen felül B. J. tanú azt sem tudja: rajta volt-e a telep ? nem bizonyította. Alaptalan alperesnek az a kifogása is, hogy a felperes a kereseti váltónak nem jogszerű birtokosa és alperes tartozása már nem áll fenn; mert alperes viszonválaszában nem tagadta a válaszban felhozott és a K. a. nyilatkozattal és B. A., valamint H. Gy. tanuk vallomásaival különben is bizonyított azt a körülményt, hogy a máv. gépgyárának vezérügyn. felperesi részvtársaság és mert a kereseti váltót az E.) a. csatolt egy ezt megelőző váltót pedig az L. a csatolt leveleiből kitünöleg ezen vezérügyaökséghez maga alperes küldötte már meghosszabbítási váltókként és az L. a. levelében fizetési kötelezettségét kifejezetten továbbra is fentartotta, végre mert ezzel szemben azt, hogy miként szűnt meg a kereseti váltón alapuló tartozása, alperes kifogásaiban elő nem adta; csak a viszonválaszban felhozott és felperes által elkésetten felhozás miatt végiratában mellőzni kért a.c a körülmény pedig, hogy felperes a neki alperes által még 1896. okt. 1,500 frt. készpénzzel beküldött első 2,200 frt. összegű váltó ellenében, alperesnek nem saját eredeti elfogadmányait, hanem 2 drb 3,700 frt. értékű hamis váltót küldött, melyeket P. Manó az eredetiek helyett küldött felperesnek, az eredetieket Sch. M. B. cégnek küldvén, ki azokat alperes ellen a per utján érvényesítette, —eltekintve attól, hogy elkésetten hozatott fel, azért sem volt figyelembevehető, mert alperes saját előadása szerint az 1896 novemb. elején felperestől kapott 3,700 frt. értékű váltók hamisságát azonnal felismerte, a perhez csatolt büntető iratok szerint a zokat 1896. novemb. 14-én tett fenyítő feljelentéséhez be is csatolta, P. Manó pedig az 1897. dec. 29-én kelt első és 1898. márc. 8-án kelt másodbirói ítéletek szerint már akkor, mikor alperes az E. a. levelet irta felpereseknek, két bíróság által és később a m. kir. Kúria által és beismerése alapján elitéltetett; mert alperesnek az az érvelése, hogy a 2,200 frtos hátralékos tartozást több izben és utoljára a kereseti váltóval azon reményben prolongálta, hogy a Sch.-féle perben reuszálni fog, azért nem vehető figyelembe, mivel nem is állítja, hogy a prolongálási váltókat ilyen feltétellel adta volna felperesnek, alperes elhatározásának benső okai pedig felperest nem gátolhatják a kereseti váltó érvényesítésében; különben is a C) a. levél és a kereseti váltó kelte idejében alperes a Sch.-féle perben, már az 1897. ápril. 16-án kelt első és 1897. nov. 16-án kelt másodbirósági Ítéletekkel, melyeket 1898. máj. 4-én a kir. Kúria is helybenhagyott, el lévén marasztalva, az 1898. máj. 2-án kelt kereseti váltó adásakor felperes által előidézett jogi tévedésben nem is lehetett és ilyent bizonyítani meg sem kísérelt stb. A m. kir. Kúria. (1902 okt. 22-én 1,413. sz. a.j: A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, s egyszersmind a felperes arra is köteleztetik, hogy az alperesnek 3 nap a. 92 K 30 f. felebbezési költséget fizessen stb. Megokol ás: A P. Manó ellen folyamatban volt büntető ügy irataival s az elsőbiróság Ítéletében felhívott tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy az alperes a felperestől P. Manó utján cséplőgépet vett s a gép hátralékos vételárának fedezésére szolgáló váltót P. Manónak adta át, aki azonban a kapott eredeti váltót Sch. M. B. cégnél leszámítolta s a váltóra ekkép kapott összeget saját céljaira fordította, a felperesnek pedig olyan váltókat küldött be, amelyeken az alperes nevét hamisította. Az ekkép a felperes birtokába jutott és 1896. nov. elején esedékes 3,000 írtról és 700 frtról szóló két hamis váltót kapta vissza az alperes a felperestől akkor, midőn az alperes a felperesnek fizetett 1,500 frt készpénzzel és egy 2,200 frtos váltóval, amelynek prolongálásából a kereseti váltó eredt a gép vételárára adott eredeti váltóját kívánta beváltani. Nyilvánvaló tehát, hogy az 1896. nov. hó elején adott 2,200 frtos váltónak és igy az ennek prolongásából eredő kereseti váltónak is, rendeltetése az volt, hegy az alperes eredeti váltójának a felperestől való beváltására szolgáljon. Az eredeti váltót azonban Sch M. B. cég érvényesítette az alp. ellen és — miként a csatolt váltó perirataiból kitűnik — az alperes az eredeti váltó alapján a nevezett cég javára el is marasztaltatott. Emellett a tényállás mellett pedig — még abban az esetben is, ha netán P. Manó a gépvételnél csupán közvetitő ügynök volt volna is — a felperes keresetének nincs jogszerű alapja; mert midőn a felperes azt a váltót, amelynek beváltására a kereseti váltó tulajdonképen szolgált, ki nem adhatta, ama váltó alapján az alperes egy harmadik személy, Sch. M. B. cég javára fizetésre köteleztetett: akkor a felperes a kereseti váltó alapján, mint amely a Sch. M. B. cég által érvényesített váltót helyettesíteni volt hivatva, az alperes ellen követelést nem érvényesíthetett. Az a körülmény pedig, hogy az alperes mindaddig, mig Sch. M. B. cég javára jogerősen el nem marasztaltatott, a felperes követelését elismerő nyilatkozatokat tett s a hamis váltó helyébe a felperes birtokába jutott 2,000 frtos váltót prolongálta: az elsőbiróságnak erre vonatkozóan felhozott s a kir. Kúria által is elfogadott indokai szerint sulylyal nem bír. Ebből az okból tehát és mert az alp. viszonválaszában nem uj kifogást hozott fel, hanem csak a már felhozott kifogás alapját fejtette ki: a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét kellett helybenhagyni, stb. Felperes mint bekeblezett zálogjog alapján külön kielégítésre jogosított hitelező válrókeresetet indított a tömeggondnok ellen, aki mar megelőzőleg megtámadási pert tett a hitelező javára bekehlezett zálogjog hatálytalannak való kimondása iránt folyamatba. Kimondatott, hogy alperes tömeggondnok megtámadási jogának kifogás alakjában érvényesítésére, tekintet nélkül arra, hogy a jelen váltókeresetet megelőzően már korábban külön megtámadási pert tett folyamatba, törvény szerint jogosult, és hogy a külön per folyamatbanléte nem szolgálhat akadályul arra nézve, hogy a kifogás alakjában megtámadott jogügylet hatályossága vagy hatálytalansága a kereset meg-, vagy megnemitélése. (A m. kir. Kúria 1902 június 18. 105/902. sz.j A kereskedelmi törvény 485. í-ának 4. pontja szerint a szerződés hatályát vesztvén, a biztosítási szerződés és az abból folyó viszonos kötelezettség a törvénynél fogva szűnik meg s az a körülmény, hogy a biztosító az időszaki lejárt dijakat a lejáratkor nem követeli, hanem azt a biztosított fél számlájára s terhére elkönyveli, nem hat ki a törvény idézett rendelkezésére módositólag és a fizetési haladék engedéséül sem tekinthető ínég akkor sem, ha a biztosított az öt terhelőén lejárt biztosítási dijaknak a folyó számlára való átviteléhez kifejezetten hozzá is járult. Folyó számlán alapuló összeköttetésről csak akkor lehet szó, ha {kölcsönös követelések állanak egymással szemben. (A m. kir. Kúria 1902 február 26. 3,032/901. sz. a.) Névre szóló részvények a K. T. 173. S-a értelmében üres hátirattal átruházhatók lé vén,a rész vény társaságnak a birtokosnak aztakövetelését.hogy őt,mintha részvényekre vezetett hátratokkal s igy formailag igazolt részvényest részvényesi jogainak gyakorolhatása végett a részvénykönyvbe bevezesse, nincs joga megtagadni, hacsak nem bizonyítja, hogy a birtokos a részvényeket rosszhiszemüleg vagy vétkes gondatlansággal szerezte meg vagy egyáltalában nem szerezte meg. (A in. kir. Kúria 1902 szept. 11. 1,570. sz. a.) Minthogy az ajánlatban foglalt kérdéseknek a biztosítottal való közlése és azok értelmezése tekintetében a biztosító társaság ügynöke mint annak ajánlatok felvételére kiküldött megbízottja jár el, az általa a biztosított féllel szemben az ajánlatban foglalt kérdésekre vonatkozóan elkövetett megtévesztés következtében a biztosított bemondásától eltérő felelettel való kitöltése esetében biztosító nem hívatkozhatik sikeresen arra, hogy a biztosított hamis bevallást tett. (A m kir. Kúria 1902 június 25. 1.237/901. sz. a.) Az a kereskedő, aki fizetési tehetetlenségét fölfedve, hitelezőinek körlevelekben leengedést kérő ajánlatokat tesz, fizetéseit kétségtelenül megszüntettnek tekintendő. A csődtörv. 27 S 3. pontjára alapított megtámadási jognak előfeltételét tevő annak a körülménynek bizonyítása, hogy a hitelezőnek a válságos időn belül teljesített fizetés felvételére általában, vagy akkor még joga nem volt, a támadó tömeggondnokot terheli. A lejárat tekintetében kitöltetlenül aláirt váltókat a hitelező bármikor lejártakká teheti, lejárt követelésére pedig a csődtörvény 27- §• 3- pontjában érintett válságos idő alatt is hatályosan fogadhat el fizetést. (A m. kir. Kúria 1902 május 27. 3,241/902. sz. a.) A megtámadási jog csődön kivül is megfelelő előfeltételek mellett érvényesíthető. A végrehajtást szenvedő részéről történt vagyonátruházásra vonatkozóan a csődin kívüli megtámadási jog érvényesithetésének egyik előfeltétele az, hogy a megtámadási jogot érvényesíteni kívánó hitelező követelése éppen az illető vagyonátruházás következtében vált behajthatlanná. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1902. szept. 4. G. 92. sz. a.) A bizományi viszony nem zárja ki a megbízó részéről a bizományossal szemben annak a kifogásnak az érvényeslthetését, hogy a bizományos a megbízó részére az ezzel létrejött megállapodás szerint vagy ennek szándékát ismerve, tisztán a tőzsdei árkülömbözetre irányuló ügyletek megkötésére vállalkozván, azokból eredő követelését birói uton a megbízó ellenében sem érvényesítheti ; továbbá az elismerés nem változtat az elismert tartozás jogi természetén és azért abban az esstben, ha az elismerés alapjául szolgáló kötelemből származó követelés birói uton nem érvényesíthető, az elismerésre nézve ugyanaz áll és a követelés nem válik érvénvesithetővé az által sem, ha az adós arról váltót állított ki. (A m. kir. Kúria 1902 szept. 9. 1,393. sz. a.) Bűnügyekben. A btk. 23. §. korlátai akkor is megtartandók, midőn összbüntetés alkalmazása következtében a kihágási főbüntetés az eljárásnál súlyosabb büntetési nemre változik át és ennek folytán a kibágási mellékpénzbüntetés is e súlyosabb nemre változtatandó át. Ha ez esetben a kbtk. 23. S helyett a btk. 53. § alkalmaztatik, ez azon elnemfogadható eredményre vezetne, hogy az összbüntetés kiszabásánál, amelynek célja a külön-külön kimért büntetések méltányos leszállítása, a vádlott helyzete súlyosbodnék s igy a jelen esetben 2 napi elzárás helyett esetleg 5 napi fogházat szenvedne : ami nyilván ellentétben van a törvény célzatával. A m. kir. Kúria (1902 november hó 3-án 8,801/B. sz. a.) orgazdaság büntette és egyéb bűncselekmények miatt büntetését töltő Z. János ellen a szegedi kir. tszék előtt összbüntetés kisza-