A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 2. szám - Kína büntető kódexe

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 2. számához. Budapest, 1903. január 11. Köztörvényi ügyekben. A m. kir. Kúria 74. számú polgári döntvénye. Megváltoztatandó-e, vagy módositandó-e, — s ha igen: — milyen irányban és mértékben, a m. kir. Kúriának 59. polgári szamu dontvénye, mely a határozatot foglalja magában arra a kérdésre: foganatositható-e végrehajtás oly ingatlan állagara, melynek tulajdonosára nézve elidegenítési vagy megter/ielési tilalom van feljegyezve .(A 2,809\p. 1902., 12,122/p. 1894., 12,123\p. 18QÍ. és l,4j4'p. IgOl. szamokhoz.) Határozat. Az 5g. számú polgári döntvény szövege hatályon kivül helyeztetik, és az annak alapjául szolgáló kérdésre a kir. Kúria a következően szövegezett határozatot állapítja meg : Oly esetben, amidőn valamely ingatlan tulajdonjogának akár hagyatéki bírósági átadó végzés, akár szerződés alapján történt átruházásával kapcsolatosan és a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésével egyidejűleg harmadik személynek vagy magának az átruházónak az átruházott ingatlanra vonatkozó és a telekkönyvben kitüntetett igénye biztosítására jegyeztetett föl az elidegenítési, vagy terhelési tilalom, illetőleg amennyiben ez ily feljegyzés nélkül is már magában a bejegyzés tárgyának jogi természetében bennfoglaltatik, az ingatlan állagára a zálogjog bejegyzése sem végrehajtás utján, sem ezenkívül, éspedig a tilalom kitörlésének, illetőleg megszűntének időpontjától kedödö joghatálylyal sem rendelhető el. A haszonélvezetre azonban a zálogjog bejegyzésének mind végrehajtás utján, mind ezenkívül, helye van. Megokolás : A kir. Kúria 59. számú döntvényéhez a gyakorlatban ismételten téves értelmezés fűződött, mely annak célzatával a helyes jogszolgáltatás szempontjából határozott ellentétben áll. Nehogy ezen döntvény téves értelmezése folytán elharapózott visszaélések és szabálytalanságok, melyeknek orvoslása számos esetben alig leküzdhető' akadályokba ütközi ;, tovább terjedjenek, a kir. Kúria felmerült ellentétes határozatok alapján is, szükségesnek látta az idézett számú döntvény ujabb vizsgálat alá vételét és tartalmának a fent irt szövegben szabatosabb megállapítását. Ez az uj szöveg nem áll ellentélben az 59. számú döntvény indokolásában kifejezetttörvényes állásponttal; nem különösen azi881: LX: t.-c. 136. §-ának ide vonatkozó rendelkezésével, mert az a kérdés, forog-e fenn oly nyilvánkönyvi akadály, mely a további bejegyzések útjában áll, a korábbi bejegyzések össztartalmából bírálandó meg. Éppoly kevéssé érinti az 59. számú döntvény indokolásának azt az elvi kijelentését, mely szerint annak megbirálása, vájjon a bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalomnak az anyagi jog szempontjából van-e és mily joghatálya a végrehajtási jogot nyert hitelező igényének érvényesítésére, nem tartozik a telekkönyvi hatóság illetékességi körébe; mert a telekkönyvi hatóság ezen uj szöveg szerint sem hivatott az elidegenítési és terhelési tilalom jogi természetét és érvényességét megbírálni, hanem csak azt vizsgálja, gátolja-e a további bejegyzést, harmadik személynek a tilalommal egyidejűleg bejegyzett joga, mi kétségtelenül a telekkönyvi hatóság hatáskörébe tartozik; kitűnik ez nemcsak a telekkönyvi rendelet 62. §-a végső bekezdésének ama rendelkezéséből, mely szerint <a bejegyzett jog közelebbi meghatáiozásai, melyek magából a telekkönyvből ki nem vehetők, azon okirat tartalma szerint itélendök meg, melynek folytán a bejegyzés megengedtetett*, hanem a 69. §-nak abból a tartalmából is, melynélfogva oly okiratokra, melyekben a követeléseknek nyilván érvénytelen jogalapja foglaltatik, bekeblezés vagy előjegyzés nem történhetik, mely rendelkezések világosan bizonyítják, hogy a telekkönyvi hatóság a nyilvánkönyvi bejegyzések foganatosításánál nem zárkózhatik el feltétlenül a jogügyletek minőségének vizsgálata elöl. Ami magát az uj szövegben foglalt rendelkezés érdemét illeti, kétségtelen, hogy a tulajdonnak a tételes jog által megengedett korlátozásai közé a törvényen és birói Ítéleten alapuló elidegenitési és terhelési tilalmakon kivül az ilynemű jogügyleti, vagyis szerződési és végrendeleti tilalmak is tartoznak, mely utóbbiak örökösödési eljárásunk szerint a hagyatéki bírósági átadó végzésben foglaltatnak. Ily tilalom nemcsak kifejezetten köthető ki, hanem bizonyos jogügyleteknek már természetes folyománya (hitbizományi helyettesítések, a bontó feltétel vagy időhatár által korlátolt átruházások) mely esetekben az elidegenítési és terhelési tilalom kikötése, mint a rendelkezés jogi természetében rejlő 1 teljesen fölösleges is, minthogy az elidegenítést nem annyira a tilalom, mint inkább harmadik személynek a lekötött dologra vonatkozó igénye gátolja. Az elidegenítési és terhelési tilalom azonban tételes jogszabályaink és az azokból vonható helyes következtetések szerint nem állapitható meg feltétlenül magánakarat által, hanem csak azon kozlátok közt, melyek ama jogszabályokban gyökereznek. Ezek a korlátok: 1. Hogy az elidegenítési és terhelési tilalom az ingatlan tulajdonjogának telekkönyvi átruházásával egyidejűleg és kapcsolatosan jegyeztessék be; mert a korlátolt tulajdon, mint dologi jog, csak magának e jognak megállapításával létesülhet, melytől a tilalom mint korlátozás el nem választható. A tulajdonjogot az uj tulajdonos csak az elidegenítési és terhelési tilalommal korlátoltan szerzi meg, mely az átruházásnak, mint dologi szerződésnek, ez esetben lényeges alkateleme. 2. Hogy az elidegenítési és terhelési tilalom harmadik személynek, vagy magának az átruházónak a tilalmas ingatlan állagára vonatkozó igénye biztosítását célozza. Mert mind az általános jogelvek, mind tételes jogszabályaink a tulajdonjog fogalmi teljességének csorbítását, tehát a tulajdonjog korlátozását, csak a közjó, avagy egyeseknek oly szorosan megjelölt jogaik megóvása szempontjából ismerik el hatályosnak, melyek a tulajdontárgyra közvetlenül irányulnak, iura in re aliena. Az elidegenítést és terhelést tiltó korlátozásra nézve pedig ezen szabálytól eltérés annál kevésbbé volna indokolható, mert az egyéni akaratnak magában nincs az az ereje, hogy a tételes jog engedélye nélkül valamely dolognak elidegenithetlenségét feltétlen megállapítja és azt egyik lényeges közgazdászati rendeltetése ellenére a forgalomból kizárja. A kötelmi jognak a szerződés szabadságára vonatkozó elvei adologi jog terén feltétlen érvénynyel nem bírnak; és általános elidegenítési és.terhelési.tilalom által jogügyletileg korlátozott tulajdonjogot a tételes jog sem ismer. Különben is, midőn az elidegenítési tilalom nem harmadik személy jogának oltalmára szolgál, senkinek sem áll érdekében a tilalom ellenes cselekményt megtámadni. Valamint az általános (feltétlen) elidegenítési és terhelési tilalom kikötése az ingatlanok átruházásánál harmadik személyekkel szemben hatálytalan, és nyilvánkönyvi bejegyzés által sem nyer dologi minőséget, annál kevésbbé korlátozhatja a nyilvánkönyvi tulajdonos önrendelkezési jogát saját ingatlanára nézve elidegenítési és terhelési tilalom nyilvánkönyvi bejegyzésének engedélyezésével, harmadik személyekkel szemben érvényes vagyis abszolút hatálylyal. Az elidegenítési és terhelési tilalom ugyanis jogi természeténél fogva kötelmi viszonyt állapit meg a szerződő felek közt, a melyből származó jogok nyilvánkönyvi bejegyzés által sem nyernek dologi jelleget, hacsak ezzel a törvény azokat kifejezetten fel nem ruházza; ez az eset azonban az elidegenítési és terhelési lilalomnál fenn nem forog. E tekintetben hazánkban az osztrák polgári törvénykönyv szabványai irányadók, minthogy az Ideiglenes törvénykezési szabályok I. Rész 156. §-a annak mindazon határozatait, melyek a telekkönyvi rendeletekkel összefüggésben állanak, és amelyek valamely telekkönyvi jog megszerzésére vagy elenyésztére alapul szolgálnak, az országgyűlés intézkedéséig hatályukban fentartotia; az elidegenítési és terhelési tilalom azonban az osztrák polgári törvénykönyvben nem tartozik azok közé a személyi jogok közé, melyek nyilvánkönyvi bejegyzés által abszolút hatályúvá válhatnának; ez csak az elő- és visszavásárlási jog és a béileti viszonyra nézve áll, kibővítve az Ideiglenes törvénykezési szabályok I. Rész 149. §-ában emiitett vétel esetével. Itt ugyanis azon általános jogszabály érvényesül, hogy valamint a törvény által megállapított dologi jogok köre magánakarat által ki nem bővíthető, éppoly kevéssé ruházhat fel az valamely kötelmi viszonyt abszolút hatálylyal a tételes jog felhatalmazása nélkül. Még kevésbbé kötheti meg a nyilvánkönyvi tulajdonos önmagát az elidegenítési és terhelési tilalom telekkönyvi bejegyzésével, már azért sem, mert senki önmagával jogviszonyba nem léphet. Az a felfogás, mely szerint a telekkönyvi tulajdonos elidegenítési és terhelési tilalom által a tulajdona feletti rendelkezési szabadságról dologi hatálylyal lemondhatna, a jogrend érdekében tűrhetetlen eredményekre vezetne. Az eddigiekből következik, hogy elidegenítési és terhelési tilalom a nyilvánkönyvi ingatlan állagára vonatkozó igény biztosításán kivül más, tehát dologi jogok oltalmára sem szolgálhat, milyenek a zálogjog, szolgalom, dologi terhek, bejegyzett bérlet, — melyek bármely tulajdonos ellenében önállóan az átruházás vagy terheléstől függetlenül érvényesíthetők. Minthogy pedig a telekkönyvi rendelet 63. §-a szerint ingatlan javakra csak azon jogok kebeleztethetnek be vagy jegyeztethetnek elő, melyek törvényes fogalmuknál fogva dologbani j ogok, vagy melyek a dologhozi joghoz tartoznak ugyan, de a telek•