A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 30. szám - A hamburgi takarékpénztári törvény

116 A JOG tettek tanúságot, hogy alperes 1899 aug. hóban I. A. előtt, az utóbbi vendéglőjében üzletnyitási szándékát felemiitette, továbbá hogy B. P., P. K., K. J. H., P. T. és B. A. bútorkereskedőket alperesnek a neje kereste fel és ez kérte a nevezetteket azon márványiparüzlet támogatására, melynek tulajdonosaként P. K. és P. T. előtt alperes fivérét, K. J. H., előtt pedig a fiát jelölte meg s amelyre nézve B. P. és B. A. előtt az «üzletünk» kifejezést használta, azonkívül, hogy alperes H. Mórnak az ezzel M. Karló jelenlétében, de ennek részvétele nélkül megejtett értekezés alapján annak kiemelése nélkül, hogy M. Karló nevében jár el, különféle márványokra vonatkozó költségvetés készítését s jó munka szolgáltatását igérte és H. Mór a «M. C.» aláírással elátott költségvetést meg is kapta, végül, hogy M. Karló 1889. évi aug. vagy szept. hóban két vagy három Ízben, a munkások bérének alperes fia által, az alperesnek szintén a Peterdyutcai házban bírt lakásán levő üzleti irodában történt kifizetése alkalmával, a munkabér felvétele végett összegyűlt munkások közül elsőnek ment be az irodába, s 14—14 frtot vett át alperes fiától és ő 18P9 novemb. 3-ig nem vezette az üzletet, hanem éppúgy dolgozott a műhelyben, hol az időközönkinl megjelent alperes gyakorolt felügyeletet, mint a többi munkás, sőt neki is a munkavezető adta ki a munkát, melynek hiányos volta feletti elégedetlenségének alperes többször kifejezést is adott, s midőn Zs. J. munkás alperes neje által 1899 novemb. 3-án felmondás nélkül történt elbocsáttatása miatt M. Karlót kérdőre vonta, ez az elbocsátást saját tényének el nem ismerte és hogy alperes 1899. május havában a M. K. tulajdonát képező bpesti üzlet részére rendelt 4 vaggon belga márványt W. J.-nél, amidőn M. K. azt a felvilágosítást adta, hogy az az ő fia. Ellenben felpereseknek az az állítása, hogy az J. K. L. alatt csatolt utánvéti értesítőkben említett szállítmányok az alp. által saját neve alatt vevőihez küldött márvány áruk voltak, egyenesen meg van cáfolva. Mert a felperesek kérelmére megkeresett m. kir. államvasutak igazgatóságának értesítése szerint a kérdéses küldeményeknek nem alperes, hanem M. K. volt a Jeladója, s ennek fizettettek ki az utánvéti értesítőkön kitüntetett ulánvéti összegek is. Márpedig, ha nemis lenne hiteltérdemlőség tekintetében meggyengitve H. M. és Z. J. tanuknak a per egyéb adataival nem támogatott vallomása az által, hogy H. M. aki egyenesen M. István felperes kérésére azért hívta fel alperest költségvetés készítésére, hogy alperes ellen a jelen perben felhasználandó bizonyíték szereztessék, s akinek M. István többször kijelentette hogy ezen ténykedésért hálás lesz iránta, a jelen pernek felperesekre kedvező kimenetele esetére M. I.-től esetleg jutalmat várhat, az alperes neje által felmondás nélkül elbocsátott Z. I. pedig, a ki ezen elbocsátását önkényesnek és jogtalanságnak tartja, teljesen elfogulatlan tanúnak nem tekinthető, amihez az is hozzájárul, hogy ennek a tanúnak az a ténye, mely szerint ő alperes neje által történt elbocsáttatásakor emiatt mint üzlettulajdonost M. Karlot vonta kérdőre, ellentétben áll az általa előadott azon körülményekkel, melyekből neki is annak felismerésére kellett jutni, hogy az üzletnek M. Karló nem tulajdonosa, hanem hetibér mellett alkalmazott munkása; a tanuk által előadott körülmények magukban véve nem elégségesek annak megállapítására, hogy alperes Bpesten saját számlájára márványipar-üzletet folytat, illetőleg, hogy a «M C.» cég a. fennálló üzletnek ő a tulajdonosa. Igaz ugyan, hogy a Z. I. által előadott körülmények, úgymint M. Karlónak a munkában alperes és a munkavezető rendelkezése és felügyelete mellett való részvétele, továbbá a bérfizetés napjain a fizetés színhelyén a többi munkással egyidejűleg, mindig ugyanazon mennyiségű pénzösszeg felvétele végett való megjelenése félreismerhetetlenül azt mutatják, hogy M. Karló nem üzlettulajdonos, hanem egyszerűen ott alkalmazott munkás, ámbár Z. I. vallomásából, akinek kizárólag a pénz átvételéről van tudomása, nemis lehet megállapítani, hogy M. Karló a munkások kifizetése alkalmával, két vagy három izben alp. fiától átvett összegeket mi címen vette fel. De másfelől sem alperesnek, sem M. Karlónak nincs oly ténye vagy nyilatkozata, melyből kétséget kizáró bizonyossággal kitűnnék a Z. 1. által előadott körülmények alapján következtethető tényállás mibeniéte, különösen pedig az, hogy tényleg alperes folytatja azt az üzletet, melynek az előadottakból következtethetőleg M. Karló csak névleg birtokosa s hogy tehát alperes meg is valósította a J. A. tanú előtt kife jezett üzletnyitási szándékát. Mert az előadottak értelmében az üzleti vevőket nem maga az alperes, hanem alperesnek a neje kereste lel az üzlet megnyitásának közlése céljából, aki azonban azoknál a vevőknél, akiknél az üzlettulajdonos kiléte kérdés tárgyává tétetett, üzlettulajdonosként szintén M. Karlót, vagy a fiát, nem pedig alperest nevezte meg. És mert figyelembe véve az alperes és M. Karló között fennálló rokonsági (testvéri) viszonyt, továbbá a 87. a. csatolt közjegyzői okirat tartalmát, mely szerint M." Karló az alperes nejétől felvettnek elismert ti,200 frt. kölcsönösszeg biztosításául alperes 1 éjét cégvezetőjéül rendelte ki és az üzlet menetének figyelemmeltartását s ellenőrzését alperesnek és alperes fiának megengedte, valamint azt a körülményt, hogy a megelőzőleg és hasonló üzletet folytatott alperes ezen a téren teljes jártassággal birt, akinek a tanácsaira és támogatására M. Karló inkább reá szorulhaiott, mert ö megelőzőleg felperesnek állítása szerint is egyszerű munkás volt, M. Karló üzlettulajdonosi minősége akkor is megállhat, ha az üzleti megrendeléseket még M. Karló jelenlétében is alperes vette fel, s alperes szerzett be az üzlet folytatásához szükséges márványárukat, söl még ha tényleg ő ügyelt is fel M. Karló jelenlétében is a munkásokra, a munka minősege felett! elégedetlenségének még M. Karlóval szemben is kifejezést adott. De ha ezek a körülmények M. Karló üzlettulajdonosi m.nőséget egyenesen • kizárnák, még akkor sem bizonyítanák magukban veve azt a perdöntő körülményt, hogy az üzletnek éppen alperes a tulajdonosa. Az előadottak folytán tehát, vagyis minthogy felperesek nem bizonyították, hogy alperes megengedte az A) a szerződésben megállapított azon kötelezettséget, melynek biztosításául a kotber kiköttetett, felpereseket keresetükkel elkellett utasítani, stb. A bpesti kir. Ítélőtábla (1902 ápril. 22-én 1,726. sz. a.) az I. bíróság ítéletét annyiban, amennyiben az I. bíróság felpreseket a kereseti tőke utáni kamatra vonatkozó követelésükkel elutasította, helybenhagyja, egyéb részeiben megváltoztatja és alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felpereseknek 15 nap a. 20,000 K. tőkét és 535 K. 40 f. per és 82 K. felebbezési költséget fizessen. M e g o k o lás : A kir. ítélőtábla az I. bíróság ítéletének megokolásában a per adataival teljesen megegyezően előadott bizonyítékokat az 1893: XVIII. t.-c. 64. §.a alapján mérlegelve, e bizonyítékok alapján megállapíthatónak találta, hogy alperes Bpesten 1899. évben testvére M. Károly neve alatt márványipar üzletet nyitott és folytatott, és hogy alperesnek ez a ténykedése nem egyeztethető össze a szerződő feleknek az A) a. szerződés 8. pontban kifejezést nyert azon szándékával, hogy alperesnek Magyarországon márványipar-üzletet nyitni és folytatnia nem szabad. Alperes tehát, aki a szerződésnek a kötbérrel biztosított feltételét megszegte, a kikötött kötbért megfizetni és mint pervesztes az 1868. évi L1V. t.-c. 251. §-a alapján a per- és ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költséget is viselni tartozik. Ellenben felperesek kamatkövetelésükkel helyesen utasíttattak el: mert az állandóan követett bírói gyakorlat szerint kötbér után kamat nem jár. A m. kir. Kúria (1903 május 29-én 1,051/P. sz. a.) A Il-od bíróság ítélete a per főtárgyára és a perköltségére vonatkozó részében megváltoztatik, felperes keresetével egészen elutasittatik és az elsőbiróság ítélete egész terjedelmében helybenhjgyatik. stb. Megokolás: A kötbér kiköiésére vonatkozó szerződéses megállapodás szorosan lévén magyarázandó, a kötbér megitélhetésére csak az a tény vagy mulasztás szolgálhat alapul, mely a szerződésben feltételként, mint ilyen világos kifejezést nyert. A felek közt létrejött és a keresetlevélhez A) a. csatolt üzletátruházási szerződés 8. p. érteim, felpereseknek a kötbér követelhetéséhez való igénye kifejezetten ahhoz a feltételekhez köttetett, ha alperes Magyarországon és a magyar koronához tartozó országokban márványipar-üzletet nyit vagy gyakorol. Felperesek vitatták, hogy alperes nem ugyan saját nevében, hanem a testvérének M. Carlónak bejegyzett cége alatt Bpesten márványipar-üzletet nyitott és ennek a M. K. cég alatt folytatott üzletnek kizárólagos tulajdonosa az alperes. E részben csak az nem vitás, hogy alperes a «M. K.> cég a nyitott márványipar-üzletben a nejének az ezen üzletben a 8'/. a. közjegyzői okirattal igazolt vagyoni érdekeltségénél fogva tevékenységet fejt ki, ez a körülmény azonban egymagában nem bizonyítja azt, hogy a nevezett üzletnek alperes a tulajdonosa. Tekintettel pedig a felperes által felhívott tanuknak az I. bíróság ítélete indokaiban híven és tüzetesen ismertetett vallomásaira,nemkülönben a m. kir. államvasutak igazgatóságának 1900 dec. 17-én a felperesek kívánatára beszerzett értesitvényére, valamint az M. Karló és az alperes neje közt üzletalapitás céljából létrejött s a 8. •/. a. csatolt közjegyzői okiratban foglalt kölcsönügyletre és mindezeket az adatokat, tehát a tárgyalás és a bizonyítékok egész tartalmát az S. E. P. 64. 215. §-ai szerint mérlegelve és méltatva, a m. kir. Kúria sem találta bebizonyitottnak a felperesek részéről vitatott azt a döntő ténykörülményt, hogy az M. C. bej. cége a. nyitott s az alperes nejének cégvezetése alatt folytatott márványipar üzlet az alperes tulajdonát képezné, hogy tehát a kötbér érvényesithetésének az A) a. szerződésben kifejezésre juttatott feltétele bekövetkezett volna. Eteknél fogva a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítélete egész terjedelmében megfelelő helyes indokai alapján volt helybenhagyandó. Felperes (forgatmányos), I. r. alperes (elfogadó), valamint II. r. alperes (kibocsátó és forgató) között alkalmi egyesülés állván fenn, felperes nem tekintetett oly 3 ik jóhiszemű váltóbirtokosnak, aki ellenében a nem magából a váltóból eredő alperesi kifogások érvényesíthetők nem volnának. A nkanizst i kir. tszék mint váltóbiróság dr. R o t h s c h i I d S. ügyv. ált. képv. K. Emilnek, D. János elleni 11,000 K. J s j. iránti váltóperében következően ítélt: A som. végzés hatályának fentartása mellett köteles I. r. alp. a Keszthelyen 1901. ápril 26-án egyenként 3,000 K. ról kiállított 2 drb, valamint a Keszthelyen 1901. ápril 28-án 5,000 K.-ról kiállított váltó alapján mint elfogadó a felperesnek a kereset 11,000 K. tőkét, 6 000 Knak 1901. okt. 26-tól, 5,000 K.-nak pedig 1901. okt. 28-tól járó 6" o kamatját 18 K. 60 fill. óvási, Vs°/o váltódijat és 261 K. 40 fill. perköltséget, 3 nap a. végreh. terhe mellett megfizetni, stb. Megokolás: l. r. alperes a som. végzés ellen azon az alapon élt kifogással, hogy ő a kereseti váltókat a kibocsájtó forgatóval G. és S. céggel kötött oly értelmű megállapodás mellett fogadta el, mely szerint azok értéke fejében a nevezett cég neki gabona vételár előlegképpen 1,100 K. tőkét tartozott volna adni, I. r. alperes azonban a váltóinak ebből a kikötött