A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 30. szám - A hamburgi takarékpénztári törvény

A JOG 117 ellenértékéből csak 1,000 K.-át kapott meg, tehát az elfogadói váltó-nyilatkozatok hatálytalanok. Ezek a kifogások, mint az I. r. alperesnek nem a felperessel szemközt való közvetlen jogi viszonyából eredők, a vt. 92. §-a érteim, az utóbbi ellen sikeresen nem érvényesíthetők, hacsak az I. r. alperes a kifogásaiban oly tényeket fel nem hozott, a melyek a felperes mint jóhiszemű 3-ik váltói hitelező ebbeli jogállásának a megdöntésére alkalmasok lehetnének. E végből I. r. alperes a kifogásaiban azt adta elő, hogy felperes a közte és G. és C. cég között fennállott szoros üzleti viszonynál fogva az ama cég, másfelöl I. t. alperes egymás közti megállapodásáról, tehát arról is, hogy az utóbbi a váltóinak kikötött teljes egyenértékét nem kapta meg, tudomással birt. Ámde annak a megállapodásnak az ismerete, hogy a forgató az elfogadónak a váltóra értéket adni tartozik, a forgatmányosnak váltói jogszerzését egymagában véve nem teszi rosszhiszeművé; s ily rosszhiszeműség a felperes terhére annál kevésbbé állapitható meg, mert 1. r. alperes a kifogásaiban maga azt adta elő, hogy G. C. S. cég a váltók értékét 1901. május 10-ig volt köteles kiszolgáltatni, már pedig a váltók hátirataiból kivehetőleg felperes a váltókon alapuló követelését 1901. ápril 30-ánál semmi esetre sem későbben, vagyis oly időben szerezte meg, amikor I. r. alperesnek a váltók értéke iránti igénye a felperesnek forgató előzőjével szemben sem járt vele végre. A kifogások fölötti jkvi tárgyalásra kitűzött határnapon az I. r. alperes a kifogásait azzal egészítette ki, hogy a felperes kereseti követelése váltójogszerüleg sincs megállapítva azért, mert a kereseti váltók oly telepesnél óvatoltattak, akinek kijelölése sem az I. r. alperestől, sem pedig a kihocsájtótól ered, és hogy a kifogásul felhozott tényekre alapított védelem a felperessel szemközt azért is hatályos volna, mert a felperes a kibocsájtó forgatóval épen arra a vételi ügyletre vonatkozólag, melynek okából I. r. alperes a kereseti váltót elfogadta, alkalmi egyesületi viszonyban ál'ott. De ezek a pótlólagos kifogások nem vehetők figyelembe, mert az elsőt R. Miksa tanú meg is cáfolta, mivel az bizonyította, hogy a váltók telepítésére a jogosított személy: a váltók kibocsájtója adott neki éspedig a váltók tovább forgatása előtt utasítást. A másik kifogás tényállását a R. Miksa és dr. Sch. Zsigmond tanuk vallomásához képest valódinak bizonyult -í. sz. szerződés valónak igazolja ugyan. De minthogy a váltóperbeli elbírálás keretét a magukban a kifogásokban felhozott védelmi tényállás szabja meg, s minthogy az elleniratban taz eredeti kifogásokban) érvényesített azzal akifogással szemben, hogy az alapfedezeti viszonyokból merített védekezés a felperes irányában ennek rosszhiszeműsége miatt volna hatályos, abból az utóbb felhozott tényállásból levont érvelés, hogy a felperest, mint a forgatónak alkalmi egyesülési üzlettársát a 3-ik személy jogállása, a jó- vagy rosszhiszeműségre való tekintet nélkül vagy egyáltalában nem illeti meg: a kifogások ténybeli és jogi alapjának a váltó elj. 21. §-ában alapját nem találó kibővítésével egyértelmű, mert az emez eljárási szakasz értelmezése körül követett állandó birói gyakorlat a kifogások minden pótlását csak az addig eredetiben még nem látott váltó külső alakjával vagy tartalmával kapcsolatos tényeknek a címén engedi meg, nyilvánvaló tehát, hogy az utólag előadott kérdéses tényekből levont védelem érvényesítése perjogi akadályokba ütköznék. Mindezek alapján az I. r. alperes által kétszakaszban felhozott összes kifogások elvetése mellett ugyanezt a valódinak beismert elfogadói váltónyilatkozatai alapján a kereseti követelésben a váltótörv. 23., 51. §-hoz képest el kellett marasztalni. A perköltség s az ügyvédi járandóságok iránti intézkedés a prt. 237., 252. §-ain alapszik. A pécsi kir. itélő tábla (1902 okt. 14-én 1921/P. sz. a.) a kir. tvszék ítéletét részben megváltoztatja s a kifogásoknak részben helyadásával a 6,100. sz. a. kibocsátott sommás végzést I. r. alperessel szemben részben hatályon kivül helyezi és ehhez képest I. r. alperest csak arra kötelezi, hogy a kereseti 11,000 K. összegből a felperesnek a Keszthelyen 1901. ápril 26-án kiállított 3,000—3,000 K.-ért kétrendbeli és 1901. ápril 28-án 5,000 K.-ról kiállított váltó alapján mint elfogadó 1,000 K. tökét, ennek 1901 okt. 26-tól számítandó 6°/o kamatát, 18 K. 60 f. óvási, V3°/o váltódijat, 20 K. sommás kereseti költséget a sommás végzéssel már marasztalt II. r. alperessel szemben egyetemleg 3 nap a. különbeni végreh. terhe mellett fizessen meg; miglen felperest az ezen összeget meghaladó többlet iránti keresetével elutasítja, és a kifogások körül felmerült költséget kölcsönösen megszünteti, stb. Megokol ás: I. r. alperes a felperes keresetének elutasítását kifogásában azon az alapon kérte, mert felperes a G. & S. céggel szoros viszonyban volt, ennek üzletét és összes üzleti összeköttetéseit ismerte, tudta, hogy a kereseti váltókat I. r. alp. a kibocsájtó G. & S. cégnek eladott 10 vaggon buza vételárára nyújtandó, de tényleg nem folyósított előleg fejében fogadta el, s hogy ezek szerint felperes rosszhiszemüleg perel a váltók alapján. I. r. alperesnek a tárgyalás alkalmával előterjesztett ama védekezése tehát, hogy alperes a kibocsájtó II. r. alperessel a gabonavételi ügyletekre és az azokra adandó előlegekre nézvealkalmi egyesülésben állott, a haszonban részesedett s hogy a kifogásokban előadott ténykörülményeket tudta, a kifogásnak kibővítését képezi és I. r. alperesnek eme védekezése oly uj kifogásoknak, mely a váltó elj. 21. §-a szerint elkésett lenne, nem tekinthető. Tekintve mármost, hogy a 2 , 4., ő., 6., 7. '/. a. másolatban mellékelt kötések s levelek eredetije Sch. Zs. dr. mint G. & S cég csődt. gondnoka a részéről tanuként történt kihallgatása alkalmával a felek perbeli képviselőinek jelenlétében felmutatva lettek s a másolatok az eredetiekkel mindenben megegyezőknek találtattak, tekintve, hogy felp. részéről a tanú vallomására észrevételek elő nem terjesztetvén, az eredeti kérdések és levelek valódiságát felperes elismerte, tekintve továbbá, hogy a 4. •/. a. 1901. febr. 12-én kelt és R. Miksa tanú vallomásával is megerősitett felperes és G. & S. cég között létrejött kötés szerint felperes és most nevezett cég között az uraságoktól vásárlandó gabonák tovább eladására, a vevők részére adandó előlegekre, es ezen előlegekre az eladók által adandó váltók leszámítására fele haszonnal 1 évi időtartamra alkalmi egyesülés jött létre, tekintve más részről, hogy a 2 /. a. alperesi 7. •/• a. G. & S. cégtől származó levelekkel, valamint K. E. R. Miksa tanuk vallomásával bizonyítást nyert, hogy I. r. alp. a 4. •/. a. kötés szerinti alkalmi egyesülés fennállása alatt a G & S. kibocsátó és forgató cégnek eladott 10 vaggon búzára adandó 11,000 K. előleg fejében állította ki a kereseti váltókat, s hogy I. r. alperes eme váltókra 1,000 K. előlegnél többet nem kapott, tekintve hogy a felperes G. & S. cég között fennállott alkalmi egyesületet képező eme gabonavételi és előlegezési ügyletnek ezen állása mellett I. r. alp. az alkalmi egyesület mindkét tagjával, tehát felperessel szemben is csak a tényleg kapott és beismert 1,000 K. erejéig áll váltójogi kötelezettségben, miglen a váltók ellenértékeként kikötött, de nem folyósított 10,000 K. többletet az alkalmi egyesülés egyik tagja sem követtelheti sikerrel, tekintve végezetül, hogy felperesnek mint a többször emiitett alkalmi egyesülés tagjának mindezekről tudomással kellett birnia, következve a kereseti váltóknak 10,000 K. értékére nézve felperes oly 3-ik jóhiszemű váltóbirtokosnak, a ki ellenében a nem magából a váltóból eredő alperesi kifogások az 1876 : XXVII. t.-c. 92. §. szerint érvényesíthetők nem volnának, nem tekinthető, ugyanezért a kir. tszék Ítéletének részbeni megváltoztatásával I. r. alperest csak a beismert és igazolt 1.000 K. váltótőkének kamatának, óvási költségnek, VsVo váltódijnak és az 1,000 K. tőkének megfelelő som. kereseti költségnek megfizetésére lehetett kötelezni, miglen felperest a többlet iránti keresetével el kellett utasítani, felperes a kifogások folytán részben pervesztes lévén, a kifogások körül felmerült költségnek kölcsönös megszüntetése a polg. prt. 251. §. 2. bek. alapián indokolt. A m. kir. Kúria (1903. május 28-án 18/v. sz. a.) A Il-od bíróság ítéletének nem felebezett marasztaló része érintetlenül, felebbezett elutasító része pedig vonatkozóan felhozott indokainál fogva helybenhagyatik stb. Bűnügyekben. Az 1874 . XXXIV. t.-c. 39. §-ban meghatározott zugirászat kihágása miatt elitélt egyénnek a felek képviseletétől való eltiltása csak ismétlés esetében mondható ki, zugirászat kihágása iránt folytatott ügyben hozott itélet közlésére nézve a B. P. 330. §-a az irányadó. A m. kir. Kúria (1903 május 20-án 4,604/B sz. a) zugirászat kihágása miatt vádolt P. Lajos bűnvádi perét a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán vizsgálat alá vévén, következő Ítéletet hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy az 1874: XXXIV. t.-c. 39. §-ban meghatározott zugirászat kihágása miatt elitélt egyénnek a felek képviseletétől való eltiltása csak ismétlés esetében mondható ki, és hogy a zugirászat kihágása iránt folytatott ügyben hozott itélet közlésére nézve a BP. 330. §-a az irányadó. Megsértette tehát a törvényt, éspedig az 1874: XXXIV. t.-c. 39. §-át és a bp. 330. §-át a pécskai kir. jbiróság és az aradi kir. tszék az ítéletével annyiban, a mennyiben a zngirászat kihágása miatt előzően elitélve nem volt P. Lajosra nézve a felek képviseletétől való eltiltást itéletileg kimondotta és az Ítéletnek az összes hazai első fokú kir. bíróságokkal és Arad m. törvényhatóságával való közlését elrendelte. Egyúttal pedig mindkét alsófoku bíróság ítéletének a most emiitett rendelkezéseket tartalmazó része hatályon kivül helyeztetik. Megokolás : P. Lajos m. pécskai lakos, takptári titkár a pécskai kir. jbiróságnak 1902. máj 1-én B. 23/9. sz. a. Ítéletével az 1874: XXXIV. t.-c. 39. §-Aban meghatározott zugirászat kihágása miatt behajthatatlanság esetén 1 napi elzárásra átváltoztatandó 2 > K. pénzbüntetésre Ítéltetvén, egyúttal habár előzően zugirászat kihágása miatt elitélve nem volt, a felek képviseletétől eltiltatott és az ítélet az összes hazai elsőfokú kir. bíróságokkal és Arad vmegye törvényhatóságával közöltetni rendeltetett. A vádlott védője által felebbezett ezt az ítéletet az aradi kir. tszék az 1902 június 17-én tartott felebbviteli tárgyalás alapján 6,259. sz. a. hozott jogerős Ítéletével helybenhagyta. Mindkét alsófoku bíróság ítéletének az elitéltnek a felek képviseletétől való eltiltásáról rendelkező része sérti a törvényt, éspedig az 1874. XXXIV. t.-c. 39. §-át, mert e szerint a zugirászat kihágása miatt elitélt egyénnel szemben a felek képviseletétől való eltiltás csak az ismétlés esetében, vagyis akkor mondandó ki, ha az illető zugirászat miatt már előzően el volt Ítélve, ami a jelen esetben fenn nem forog: nem különben sérti a törvényt, éspedig a bp. 330. §-át mindkét alsó fokú bíróság ítéletének ennek közlésére vonatkozó rendelkezése is; amer.t bp. 330. §-a az ítéletnek az összes hazai elsőlfoku kir. bíróságokkal és az illető vármegye törvényhatóságával való közlését a jelen esetre nézve elő nem irja. Ezeknél fogva koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni, a törvénysértést megállapítani